Könyves zárás - December

A december gazdag volt könyvekben és bár  kevesebb időm volt, mégis többet olvastam, mint novemberben.

Beszerzések

Nem jó megfogalmazás most a beszerzések, mert mindegyik könyvet karácsonyra kaptam. A Stoner-t magamtól (és karácsonykor pont be is fejeztem, nem erényem a türelem na :D) a többit pedig a családtagjaimtól.

Müller Péter: Életművészet

Doreen Virtue - Melissa Virtue: Angyali álmok

Jennifer Niven: Veled minden hely ragyogó

Alan Bradley: Elég már az árnyakból!

Fejős Éva: Száz Éjjel Ügynökség

John Williams: Stoner

A Stonerke azért nincs a csoportképen, mert már kölcsönadtam az egyik barátomnak.

Olvasások

Lakatos Levente: Szeress jobban!

November végén kezdtem és december első napjaiban be is fejeztem az új Lakatos Levente regényt. Bár nem egy rövid könyv, de nagyon gyorsan haladtam vele, nem tudtam letenni. ITT írtam róla.

Rachel Cohn - David Levithan: Nick és Norah végtelen éjszakája

Volt egy kemény zéházós, vizsgázós hetem decemberben, de buszozás közben meg tanulás után éjszakánként ezt bújtam. Nagyon édes történet, a különlegessége miatt engem az Eleanor és Parkra emlékeztet.

John Williams: Stoner

Nem jó időszakban olvastam, de szerintem enélkül is nyomasztó történet. Igazából még mindig nem tudom eldönteni, hogy tetszett-e. Néha faltam az oldalakat, néha viszont nagyon nehezen tudtam rávenni magam, hogy olvassam.

Irvin D. Yalom: A Schopenhauer-terápia

Nagyon régóta ajánlották már nekem ezt a könyvet, az egyetemen pedig nincs olyan tanár, aki nem említette volna meg legalább egyszer Yalom-ot az óráján. Karácsonykor valami olyan regényt kerestem, ami nem túl tömény, ami nem akar úgy érzelmileg bevonni. Jó választásnak bizonyult A Schopenhauer-terápia. Külső szemlélőként élhettem mégis a könyvben és tagja lehettem a csoportnak. A filozófiatörténet kurzusunkon nem volt szó Schopenhauer-ről, de még az ő életéből is kaptam ízelítőt. 

A többiek: Dóri Katacita Tekla

2015 - Számok és történések

Mielőtt felelősségteljes húszévesként elkezdenék készülődni a szilveszteri bálba (mert a nagyok már nem buliba mennek, hova gondoltok?) szeretnék én is megemlékezni az elmúlt évről száraz tényekkel és némi személyes tartalommal is.

Idén 46 könyvet olvastam el, ami a tavalyi 73-hoz képest hatalmas csökkenés. Azt pedig még borzasztóbbnak tartom, hogy összesen 70 könyvbe kezdtem bele, úgyhogy ez volt talán a legválogatósabb évem. Ugyanakkor megtanultam azt, hogy inkább olvassak kevesebbet, de azokhoz igazán legyen kedvem. Így 2015 kedvenceit tartalmazó listába az elolvasott könyvek kb. fele belekerült, mert mindegyiket annyira szerettem.

Az elolvasott könyvek közül 19 könyvtári, 5 e-book és 22 saját.

A várólistacsökkentést idén sem sikerült teljesítenem. Összesen egyet olvastam el a jelölt 24 könyv közül. A tavalyi évtől eltérően ezen kívül más kihíváson nem is vettem részt, tényleg teljesen spontán olvasásaim voltak a kötelezők mellett. Jövőre viszont újra megpróbálom a várólistacsökkentést, de semmi mást. Jó lenne már végre teljesíteni, mert nem olyan nagy ördöngösség. Vagy csak nem tűnik annak...

2015-ben ezzel együtt 53 bejegyzés került fel a blogra, ami azt is jelenti, hogy végül is a heti egy poszt, amihez mindig igyekeztem ragaszkodni (bár gyakorlatilag ez soha nem sikerült) az így vagy úgy, de teljesült.

Az 5 leglátogatottabb bejegyzés:

1. 2015 kedvencei

2. Lakatos Levente: Szeress jobban!

3. 5 felejthetetlen könyv az elmúlt hónapokból

4. Elizabeth Gilbert: A lélek botanikája

5. Új polclakók - Február 

Ezen kívül még sok-sok számot említhetnék, amelyekkel igazából én magam sem foglalkozom, miért érdekelne akkor mást? De a szilveszteri ajándékomat, vagyis azt, hogy a blog Facebook oldala a mai napon elérte a 200 lájkolót, azt szeretném itt is megemlíteni és megköszönni. Amikor tavaly elindult az oldal még csak nem is reméltem, hogy egy év alatt sikerül ezt elérni.

A könyves dolgok és számok mellett az is elmondható, hogy eléggé kemény és eseménydús évem volt, talán az eddigi legizgalmasabb, szóval emiatt sem olvastam annyit. Az emberek hajlamosak a legapróbb rosszat is felfedezni a sok jó között. Bár nehéz volt az utóbbi pár hét, de rengeteg minden miatt hálás és büszke lehetek.

2015-ben:

- jogosítványt szereztem

- végre búcsút mondtam a fekete hajszínnek

- az év elején felfedeztem, hogy mennyire sokat tud adni az embernek a sport (nekem elsősorban a futás)

- elballagtam a gimiből

- egy hetet egyedül töltöttem a nyaralónkban, ami igazi feltöltődés volt

- leérettségiztem

- a barátnőimmel voltunk a Vad Fruttik születésnapi koncertjén

- régi álmaim egyszerre váltak valóra: a Hungaroring bejáratánál kaptam meg az sms-t, hogy felvettek a Károli pszichológia szakára

- a keresztszüleim esküvőjén koszorúslány voltam, végre nekem is lehetett hercegnős ruhám

- augusztus végén Pestre költöztem 3 barátnőmmel

- az egyetem mellett elkezdtem dolgozni

- sokkal önállóbbá váltam, amit nagy nehézségek kísértek és fognak még kísérni...

- fejlődött a főzőtudományom köszönhetően az önálló életnek

- rengeteg jó könyvet olvastam

- rengeteg jó filmet láttam

- és szinte minden hétvégén új sütireceptet próbáltam ki

- megtanultam szeretni az új otthonomat és még jobban megszerettem az új családomat, ugyanakkor megtanultam értékelni az igazi otthonomat és az igazi családomat

Remélem a következő évben is hasonlóan hosszú listát írhatok majd és kívánom, hogy a tiétek is ilyen legyen. A blog ezerrel robog tovább, még akkor is, ha néha kicsit lefékez majd. Boldog új évet kívánok minden kedves látogatónak! Holnap már jövök is egy újabb poszttal. 

2015 kedvencei

Az elmúlt évektől eltérően most nem választottam ki 10-12 kedvenc könyvet és állítottam őket sorrendbe, hanem egy kicsit rendhagyóbb módon értékeltem az idén elolvasottakat. Már sokszor írtam róla, hogy bár idén sokkal kevesebb könyvet olvastam el, mégis szinte mindegyik nagyon jó élmény volt, úgyhogy ne lepődjetek meg a "csalásaimon", sok helyre egyszerűen nem tudtam csak egy valamit választani.

A legjobb külföldi klasszikus

Bár idén olvastam a Jane Eyre-t és a Kisasszonyokat is, amelyek mind csodálatosak voltak, de a legjobban az év elején olvasott A nagy Gatsby és a későbbi Mrs. Dalloway tetszett, valahogy jó időpontban találtak meg. Őket mindenképpen újra fogom olvasni, lehet, hogy már jövőre.

A legjobb magyar klasszikus

Az érettségi miatt sok ilyet olvastam az év első részében, de az abszolút kedvencem Móricz Zsigmondtól a Rokonok. Olvastatja magát és annyi mai probléma előkerül benne. Egyszerűen szenzációs, hogy mennyire átfogó történet, pedig nem is a hosszabbak közé tartozik.

A legjobb pszichológiai témájú

Mostanában egyre több ilyet olvasok és legszívesebben az összeset felsorolnám, de a legnagyobb hatással Csernustól A nő és vigyázat most csalok, mert még nem fejeztem be!, de Yalomtól A Schopenhauer-terápia voltak rám.

A legjobb igaz történeten alapuló

Igen, most már kiderülhetett, hogy skatulyákat készítek az idei kedvenc könyveimnek, hogy többen lehessenek, de hát ha ennyire szerettem őket? Ide három könyv is került, Elizabeth Wurtzeltől a Prozac-ország, Likó Marci életrajzi könyve a Bunkerrajzoló és a merőben más, de szintén imádom könyv a Napsütötte Toszkána.

A legjobb fiataloknak szóló

Én mindig belezavarodok, hogy melyik könyv new adult meg melyik young adult, úgyhogy maradtam a "fiataloknak" megnevezésnél. Mivel már nem nagyon olvasok ilyen könyveket, nem mintha nem lennék fiatal, de elég mainstream választásom lett itt. Az Eleanor és Park nagyon nagy kedvencem volt az év elején, mert nem olyan mint a többi hasonló témájú történet. A Papírvárosok pedig főleg nem. Egy nem mindennapi cselekmény, a téma viszont minden fiatalt foglalkoztat.

A legnagyobb csalódás

Jevgenyij Vodolazkintól a Laurosz. Valami orosz nagynagynagy regényt vártam és végül egy közepes valamit kaptam.

A legnagyobb meglepetés

A Hazudósokért mindenki odavolt és bár mostanában szkeptikusan állok az ilyen regényekhez, de ennek sikerült engem is letaglóznia. Bennem mindig az "érzés" marad meg egy könyv után. Ettől még mindig borzongok, ha rágondolok. A másik ilyen könyv pedig Lev Grossmantól A varázslók volt. Tudtam, hogy teljesen más, mint egy szimpla fantasy, de nem gondoltam, hogy ilyen nagy hatással lesz majd rám. Különleges, baljós, furcsa hangulatú regény.

A kedvenc íróm

Ezt a címet is megosztottan ketten kapták. Az egyik Nicolas Barreau, akinek A nő mosolya című regénye teljesen elvarázsolt és alig várom, hogy még olvashassak tőle. A másik pedig Lakatos Levente, akitől idén három regényt/kisregényt is olvastam. Úgy érzem, hogy nagyon sokat fejlődött az évek alatt és a most megjelent Szeress jobban! című regénye tényleg az egyik legnagyobb kedvencem volt idén.

A kedvenc írónőm

D. Tóth Kriszta, mert őt és az idén olvasott regényét, a Húszezer éjszakát is muszáj volt megemlítenem. Annyira várom, hogy megint írjon valamit, mert imádom, amit csinál.

A kedvenc borítóim

Az idén elolvasott könyvek közül.

Dupla ünnepi levél

Kedves Olvasóim!

Az elmúlt napokban, hetekben azon gondolkoztam, hogy valami személyessel leplek meg titeket karácsony alkalmából, de sajnos nem úgy alakult ez a hónap és a karácsony sem számomra, ahogyan azt az ember előre eltervezi. Most jutottam csak el oda, így a karácsony kétharmada után, hogy úgy érzem van itt egy kis dolgom. 

Először is áldott, békés karácsonyt szeretnék kívánni nektek. Remélem boldogan töltitek ezeket a napokat a szeretteitek körében és mindenki megpróbálja érteni és értékelni azt, aki és ami az övé. Ezenkívül pedig, mivel ez az oldal 90%-ban, mostanában már inkább 99%-ban könyvekről szól, remélem mindenki talált könyvet a karácsonyfa alatt és a sütihalmok felett vagy a kedvenc karácsonyi filmje után elmerül egy jó történetben.

Én ősz elején születtem, nem tudom milyen az, mikor valakinek Szenteste vagy karácsonykor van a névnapja, születésnapja, de a Könyvek&Kávé által kicsit átérezhetem ezt a dupla ünnepet, hiszen a blog a napokban ünnepli a harmadik születésnapját. Tudom tavaly már ellőttem ezt a szöveget, de kb. 8 éve folyamatosan van valamilyen blogom, de egyik sem tartott ilyen sokáig, mint a Könyvek&Kávé. Nem mindig írtam rendszeresen, voltak kisebb-nagyobb szünetek, de az soha nem jutott eszembe, hogy abba kellene hagyjam a blogolást, mert már úgy hozzám tartozik, ahogyan maguk a könyvek. Idén is voltak sikerek. Volt egy második születésnapi játék, több könyvet szinte elsőként olvashattam és írhattam róluk, szépen gyarapodott a követők és a lájkolók száma, de amit a legfontosabbnak tartok, azok az emberek, akiket a blog által megismerhettem és a sok-sok könyv, amit ők ajánlottak nekem vagy egy bejegyzésükben vagy bárhol. Tudom túl érzelgős dolog példaképeket emlegetni, de nekem van néhány közöttük.

Szóval... köszönöm, hogy olvastok, hogy látogatjátok a blogot és köszönöm a sok ajánlást és lehetőséget! Nagy dolgokat már nem ígérek, mert aztán meglátnátok, hogy mennyire nem tartom be őket, de annyi biztos, hogy ezután is itt leszek, ezután is lesz Könyvek&Kávé. Indulhat az óvoda!

Ölel mindenkit: Anna

Ui.: Nem ez volt a személyes dolog, amit terveztem, de azt hiszem ez is már a túl személyes kategóriát súrolja. Remélem elviselhető volt.

Új polclakók & havi könyves zárás - 2015 november

Megint eltelt egy hónap és már javában benne vagyunk a decemberben is, vészesen közeleg életem első vizsgaidőszaka. Ha sokat kell tanulni mindig aktívabb vagyok a közösségi oldalakon, mert muszáj valahol sajnáltatnom magam, az olvasástól viszont elmegy a kedvem, mert tudjátok "nem szabad". Aztán ha majd úgy érzem túltanultam magam, akkor valami könnyű kis regényt fogok elővenni, hogy újra felélesszem az agyam. Na de ez a jövő zenéje, mi is volt novemberben? Munka, egyetem és kevés olvasás, emellett apróbb válságok meg betegségek is tarkították a múlt hónapot, de azt hiszem sikerült ezeken túllendülnöm és a december egy boldogabb hónap lesz, még ha kevesebbet is fogok olvasni (kedvtelésből).

Beszerzések

Három könyvet vettem ebben a hónapban, ebből kettőt, a Lauroszt és A varázslók folytatását, A varázslókirályt már jó rég előrendeltem. Az asztrológiás cucc pedig a néha fel-feltörő szenvedélyem eredménye.

Jevgenyij Vodolazkin: Laurosz

Amennyire vártam, annál egy kicsivel kisebb csalódás volt, de rögtön elolvastam és írtam is róla.

Lev Grossman: A varázslókirály

Neki még folyamatban van az olvasása, de be tudna szippantani, ha engedném neki. Simogatja a lelkemet, hogy vannak még olyan regényszereplők (Quentin), aki hasonlóan érez az élettel kapcsolatban, mint én.

Takács Tibor: A fejlődés iskolája

Ez egy jó kis kézikönyv az asztrológia iránt érdeklődőknek. Néha felcsapok én is asztrológusnak és elemezgetem a család meg a barátok horoszkópját, később majd szeretnék ezzel foglalkozni. Elnézést kérek ezért a tartalomért azoktól, akik nem hisznek benne.

Olvasások

Szégyenszemre csak két könyvet olvastam el novemberben, meg új szokásomhoz híven egy csomót elkezdtem, némelyiket számon se tudom már tartani.

D. Tóth Kriszta: Húszezer éjszaka

Bár sokkal kevesebb könyvet olvastam idén, mint az elmúlt években, mégis nagyon nehéz lesz majd kedvenceket választani. Kriszta első könyve is az egyik kedvencem volt tavaly, azt hiszem ez is az elsők között lesz. Bár merőben más a téma, de ez is olyan "Krisztás".

Jevgenyij Vodolazkin: Laurosz

Őt pedig már említettem fentebb.

Emellet ugye elkezdtem A varázslókirályt, Csernus Imrétől A nő után A férfit, az egyik tanárom egy nagyon jó könyvét és Lakatos Levente új könyvét a Szeress jobban!-t pedig már be is fejeztem, de az már decemberre számít majd.

A többiek: Dóri, Katacita, Tekla

D. Tóth Kriszta: Húszezer éjszaka

Szemtelenül elspoilereztem, hogy honnan kapta D. Tóth Kriszta "új" (tavaly megjelent) regénye a címét, de hogy miként kapcsolódik ez a dal a Húszezer éjszakához, az a regényből is nagyon hamar kiderül.

Az elmúlt egy-másfél évben nagyon megszerettem azt, amit Kriszta csinál, vagyis nem, inkább azt, ami Kriszta maga. A személyiségét, a gondolatait, írásait, kezdeményezéseit és a WMN-t, amit a közösségi oldalakon kívül talán a leggyakrabban látogatok. Nem azért, hogy nagy szavakat használjak, de kicsit a példaképemnek is tekintem őt. 

És ezek után ne legyek elfogult? Ígérem nem leszek. Minden, amit leírok csak a Kriszta-kompatibilitásomnak köszönhető.

A Jöttem, hadd lássalak-ban Kriszta az édesanyjának állított emléket, a Húszezer éjszakában viszont egy teljesen más témával, a mai negyvenes nők problémáival foglakozik. A főszereplő Helga, néhány nappal a negyvenedik születésnapja után valami megmagyarázhatatlan szomorúságot és hiányt kezd el érezni, miközben látszólag áloméletet él férjével, két kislányával és sikeres vállalkozást vezet.

A téma önmagában nem különleges, rengeteg más könyv és újságcikk íródott és íródik talán ebben a pillanatban is ezzel kapcsolatban, de engem nagyon jó időben kapott el a történet, és bár fele annyi idős vagyok, mint Helga, számomra is volt üzenete. 

A Húszezer éjszakában nem csak Helga jelenét ismerhetjük meg, hanem a gyermekkorát és a szüleit is, ami nagyon fontos pontja a regénynek, hiszen megmutatja, hogyan jutott el a főszereplő a történet jelenéig, ahol reggelente rekordidő alatt csomagol tízórait, napközben hírességeket menedzsel, heti kétszer pilates órán próbálja magát formában tartani és éjszakánként színlelnie kell az orgazmust.

Az írónő mindent annyira gondosan kitalált, mind Helga múltjában, mind a jelenében. Élvezet volt olvasnom az apró kis mozzanatokat és érezni azt, hogy Kriszta mennyire szereti mindegyik szereplőjét. Én is írtam már néhány regény kezdeményt és teljesen át tudom érezni, hogy mennyire lehet ragaszkodni egy általam kitalált karakterhez. Valahogy ezt a ragaszkodást éreztem Kriszta soraiban is. Egyszerűen látszott a történetben, hogy itt minden az övé. Minden olyan volt, mint ő. Azok a gondolatok, tapasztalatok, idézetek, dalok. 

A kedvencem mégis az a "hármas" volt, akiket az írónő Helga mellé teremtett, hogy így együtt olyan tipikus "négy barátnő" legyenek. Tudjátok, mint a filmekben, hogy mindannyian különböznek, éppen ezért remek tükröt tudnak egymásnak tartani, na meg rengeteget nevetni.

A Húszezer éjszaka számomra egyszerre volt nyomasztó és szórakoztató. Féltem tőle, hogy nem tudom átérezni a témát, de 40/2 évesen  is sokat tudott adni. Ha nem is tudjuk átérezni, de érdemes ilyen témában olvasni, hogy mire odaérünk kevesebb hibát kövessünk el.

Új polclakók és havi könyves zárás - 2015 október

Igen-igen el vagyok tűnve, de azért olvasgatok és már az egyetemisták éjjeli bagoly üzemmódja is beállítható nálam. Csak este 10 után voltam képes elkezdni az olasz beadandómat, de miután kész lett megjött a kedvem egy gyors poszthoz is. Jajj, nagyon el vagyok maradva...pedig annyi tervem van...

Októberben csak két, illetve egy tankönyvvel együtt három könyvet vettem, ami nem is olyan nagy probléma, mert novemberre van két előrendelésem (Laurosz, A varázslókirály), meg aztán ki tudja mi jön még.

Potozky László: Éles

Az egyik csoporttársam ajánlotta ezt a könyvet olyan címszavakkal, mint durva és megrázó. Több nem  kellett, a Glamour-napokon meg is vettem. Valamikor a (távoli) jövőben lesz róla poszt. Lehet nálam azért nem talált be, mert készültem rá, hogy ütni fog. Egyébként egy pszichológus hallgatóról szól, aki fogalmazzunk úgy, hogy saját maga is kezelésre szorul. Nagyon kortárs, talán ezért volt az, hogy sok helyen nem hittem el.

Csáth Géza: Egy elmebeteg nő naplója

Mikor a gimiben tanultunk Csáthról, akkor rögtön felkerült a várólistámra a könyv, sőt még a könyvtárból is kikölcsönöztem, de végül nem olvastam el. Szintén egy csoporttársam emlékeztetett rá, ha már vonzódom az őrültekhez. Annyira szépek a Helikon zsebkönyvek, nekem ő az első. Bár még nem olvastam,,,

Az új polclakók mellett olvastam könyvtári könyveket (végre beiratkoztam a Szabó Ervinbe!) és még egy nyáron elkezdett regényt is befejeztem.

Potozky László: Éles

Igen, erről már volt fentebb szó.

Lev Grossman: A varázslók

Posztoltam róla és már tűkön ülök a folytatás miatt. Csak ajánlani tudom, mert nekem eszméletlenül tetszett.

Janet Evanovich: Egy fejvadász (A szingli fejvadász 1.)

Csak nézelődtem a könyvtárban miután beiratkoztam, rám nem jellemzően lista nélkül, ötletek nélkül voltam. Megakadt ezen a szemem és eszembe jutott, hogy mennyi jót hallottam már róla. Gondoltam jó kis könnyű metrós-buszos-vonatos olvasmány lesz és valóban így lett. Ma vettem ki a második részt.

Csernus Imre: A nő

Nagyrészt nem is a nőkről, hanem a párkapcsolatokról és a gyereknevelésről szól, persze többnyire női vonatkozásban. De ez engem nem zavart egyáltalán. Tetszett, ahogy nem kertel, tetszett, ahogy káromkodik (sajnos én is imádok) és tele volt a könyv tök jó példákkal, amivel szempillantás alatt rávilágít mindenre. Jókor talált rám és azóta ajánlgatom mindenkinek. 

A többiek: Dóri, Katacita, Tekla

Őszi kívánságlista

Most már elmondható, mivel ekkora csodák nem történnek, hogy idén közel sem olvastam annyit, mint az elmúlt években, időhiány, kedvhiány vagy ki tudja mi következtében. Ennek viszont két pozitívumát is megtaláltam. Rájöttem, hogy milyen élvezetes hosszan olvasni egy történetet, ezáltal sokkal jobban elmerülni benne. Az idő szorítása miatt pedig még az eddiginél is spontánabban választom ki az olvasmányaimat, amiből nagyon jó dolgok sülnek ki.

Ennek ellenére folyamatosan igyekszem követni az új megjelenéseket és a váró- na meg a kívánságlistám is rohamosan növekszik, de valahogy a "mindent akarok olvasni! most!" mentalistásból kiléptem, lelassítottam és csak néhány könyvre koncentrálok. Őket viszont nagyon szeretném megszerezni és elolvasni.

Jevgenyij Vodolazkin: Laurosz

Európa Könyvkiadó

Várható megjelenés: október 26.

Egy idézet fogott meg a regényből, aminek hatására elolvastam a fülszöveget és felfedeztem, hogy egy orosz író középkorban játszódó könyvéről van szó. Úgy érzem meg lesz benne a gondolatiság és a kaland keveréke, amit mindenben keresek. Ja és amit orosz szerző írt csak jó lehet. :D

Lev Grossman: A varázslókirály (A varázslók 2.)

Agave Könyvek

Várható megjelenés: november 17.

Ebben a posztban írtam róla, hogy mennyire letaglózott az első rész. Azóta is élesen él bennem a regény hangulata és akarok még belőle.

Lakatos Levente: Szeress jobban (Barbibébi 2.)

Libri Kiadó

Várható megjelenés: november 25.

Egy másik folytatás, amitől viszont azt remélem, hogy merőben más lesz, mint az első rész. A Barbibébi nekem kicsit fárasztó és túl pink volt, de aztán volt szerencsém olvasni az író többi könyvét is, amiket viszont imádtam. A folytatásnak a fülszövege is merőben más és az új regény a Librinél fog megjelenni elképesztően gyönyörű borítóval.

Rainbow Rowell: Fangirl

Scolar Kiadó

Már megjelent!

Az Eleanor és Park nagy kedvencem lett az idén, mert Rowell személyében végre találtam egy írónőt, aki hitelesen tud írni az első szerelemről. Na de mi a helyzet a rajongással? Kíváncsi vagyok mit tudott abból kihozni a szerző, ami szinte minden fiatal életének kisebb, de sokszor jó nagy részét kiteszi. Néhány éve túl vagyok a nagy rajongós korszakomon, úgyhogy a nosztalgia-feeling miatt nagyon szeretném elolvasni.

Anna Gavalda: Billie

Magvető Kiadó

Már megjelent!

Tavaly nagy kedvencem lett Anna Gavalda és azóta egy, most már a Billie megjelenésével két magyarul megjelent könyve van, amit még nem olvastam. A könyvei olyan szívmelengetőek és mindegyikben megjelenik az a hamisítatlan francia életérzés. A Billie-ben két "kívülálló" fiatal találkozásáról ír. 

Új polclakók - 2015 Augusztus & Szeptember

Annyira elkéstem az augusztusi beszerzős poszttal, hogy már a szeptemberinek is eljött az ideje, úgyhogy gondoltam összevonom a kettőt. Keveset olvastam az elmúlt időszakban, ezzel párhuzamosan a vásárolt (és kapott) könyvek száma is kevesebb, de még mindig lehetne őket csökkenteni, mert már úgy érzem, hogy soha nem fogom utolérni magam.

Augusztus

Augusztus elején rögtön volt egy Bookline-os rendelésem. A Papírvárosokat már elolvastam és ITT írtam is róla. A másik hármat 2+1 akcióban rendeltem. A három könyv, most így belegondolva teljesen tükrözi a jelenlegi érdeklődési körömet. Lassan egy éve sokat foglalkozom asztrológiával, illetve fogalmazzunk úgy, azóta tudom mi az az asztrológia és azóta hiszek benne. El is olvastam már a könyvet, ami egyébként nyomokban tartalmaz asztrológiát és hamarosan lesz is róla egy rövidebb valami. A Rosie projektről egy csomó jót olvastam és kicsit bizarr tudom, de az Asperger-szindróma is nagyon érdekel. "Ajándéknak" pedig egy Bagdy Emőke könyvet választottam, amiről remélem egyszer majd elmondhatom, hogy a témája a "szakmámba vág". Bele-beleolvastam már és elsőre az tűnt fel, hogy egy csomó érdekes kutatási adat van benne. Mostanában pszichós könyv hangulatban vagyok (nem is értem miért...), úgyhogy hamarosan terítékre fog ez is kerülni. Az ötödik szerzemény pedig lemaradt a montázsról, mert nem találtam róla normális képet, de a szeptemberi ELLE-el enyém lett A skarlát betű is. Meglepetés nem fog érni, mert már olvastam angol rövidítettben és rengeteg filmben meg más könyvekben is megjelenik a történet, de azért kíváncsi vagyok rá teljese egészében is.

Szeptember

A szeptemberi új polclakók mindannyian vagy a szülinapomhoz vagy valamilyen módon az egyetemhez kötődnek. Augusztus végén elkezdtem Lev Grossman A varázslók című könyvét és bár még mindig csak a felénél tartok, de elkapott egyrészt a fantasy, másrészt a baljós, melankolikus hangulata a történetnek. Így szülinapomra megleptem magam a Horgonyhellyel, amivel már egy ideje nagyon szemezek és hasonló hangulatúnak ígérkezik. Vele együtt érkezett a Metró 2033 is. Nagyon klisés dolog, de a sok metrózás hozta meg hozzá a kedvem. Lehet beteges dolog, de szívesen képzelem el, milyen lenne, ha megállna a metró az alagút közepén és elmenne az áram meg hasonlók. :D A Túl a pszichiátrián és a Popper Péter könyv szülinapi ajándék volt. Az utóbbit már el is olvastam, de szeretnék róla írni egy következő posztban, úgyhogy nem lövöm le a poént. És most, hogy pesti lány lettem, végre eljutottam a Bookstation-be is, amit muszáj volt egy vásárlással megünnepelni. Nem, amúgy teljesen spontán jött a dolog. Imádom a One Day-t filmben és már régóta szeretném elolvasni a könyvet is. Ott a boltban pedig egyszerűen szembejött velem én pedig kinyitottam és szerelmes lettem a versbe, ami az első oldalán van, úgyhogy muszáj volt megvennem. El is kezdtem rögtön olvasni, de  egyelőre döcögősen haladok vele. Barátkoznom kell még az angol könyvekkel... 

Vettem még néhány tankönyvet is ebben a hónapban, de szerintem azok a "más tészta" kategóriába tartoznak. És sajnos őket még nem sűrűn nyitottam ki.

A többiek új polclakói: Dóri, Katacita, Tekla

Új polclakók - 2015 Július

A júliusom megint sokkoló volt új könyvek szempontjából, úgyhogy a következő hónapokban igyekszem redukálni a vásárolt könyvek számát. Bár az Alexandra akciója szeptember közepéig állandó kísértésben fog tartani...

Most egy Molyos csoportképet hoztam az új polclakókról és nézzük is őket sorjában.

Az első három könyvet a Kossuth Kiadó akciójában vettem. Az Így írtok ti gyönyörű, háromkötetes díszkiadás, Kaffka Margit és az Utazás a koponyám körül pedig már régóta a kívánságlistán voltak. A nő 1000 fokon igazi feminista regénynek tűnik, ezt a Scolar akciójában rendeltem. A terápia ajándéka számomra is ajándék volt, 2+1-es akcióban kaptam meg ingyen. A következő 4 könyvet az Alexandra nagy nyári akciójában rendeltem. A Gépnarancs alapműnek számít és még nem olvastam, A Gumiembernek tetszett a fülszövege, 300 Forintért simán megérte, a Kalitkába zárt álmokról és a A boszorkány idejéről pedig egy csomó jót olvastam már. Nem mellesleg imádom a borítójukat. Az utolsó két könyvet a névnapomra kaptam. A Szökevény színésznő nagyon jó limonádé lesz, a másik könyv pedig remélem jó szolgálatot tesz majd. Egyelőre kicsit megijedtem a 600 oldaltól, a bonyolult ábráktól és ismeretlen szavaktól, de talán ha teljesítem az első félévet az egyetemen, már máshogy fogom látni.

A többiek új polclakói: Katacita Tekla

Új polclakók - 2015 Május

A mai napon túlestem a emelt magyar szóbelin és biztosan a véletlenek hatalmas egybeesése, hogy egy olyan tételt húztam, aminek a tárgya szerepelni fog ebben a posztban. A töri szóbelim még hátra van, de igazán nagy súlya a magyarnak volt, így kezdek visszatérni ide a blogra, nem csak vásárlással, hanem elolvasott könyvekkel is.

Azt hiszem ebben az évben eddig a múlt hónapban engedtem el magam a legjobban könyvvásárlás terén, nem számítva a következő ilyen témájú bejegyzést, amiben már a könyvheti drágaságok is benne lesznek.

Az alsó három, illetve négy könyv ballagási ajándék volt. Költsd bármire, de úgyis tudjuk, hogy könyvet veszel belőle. Nagy Girls/Csajok illetve Lena Dunham rajongó vagyok, így épp ideje volt megszerezni a könyvet. Már beleolvastam és én bírom a csajt, bár az tény, hogy nem kell mindig komolyan venni. Az Anna Kareninát tavaly olvastam és az egyik kedvenc könyvem lett. Tolsztojt zseniális írónak tartom, Levin pedig még mindig könyves álompasi kategória. Nem mellesleg emelt tétel is volt a mű, bár tudtam, hogy nem most fogom újraolvasni. A Gulliver utazásait kifejezetten azért vettem meg, mert tétel volt. Tudom, hogy hihetetlen, de nekem kevés olyan kötelező olvasmány volt az életemben, amit nem szerettem/nem olvastam. A Gullivertől nagyon ódzkodtam, mert régebben mikor tanultunk róla elkezdtem olvasni és nagyon nem tetszett. De most, második próbálkozásra imádtam. Rengeteget nevettem rajta, ugyanakkor azt a letaglózó hatást is éreztem, amit az író el szeretett volna érni. A pozitív benyomások pedig azzal is erősödtek, hogy ezt a tételt húztam szóbelin és egy nagyon jó feladatot kaptam hozzá. Szóval 20-30 év múlva is ezt fogom majd mesélni az érettségiző ismerőseimnek vagy a gyerekeimnek. Ugye észrevettétek, hogy a kihúzott tételre mindig mindenki emlékszik?

A Holtodiglant pár hete vettem a Sparban. Kész szerencse, hogy már mindenhol árulnak könyveket... :D A film az elmúlt évek egyik kedvence lett számomra, gondolom a regény még jobb. És kiélhetem vele az őrült emberek iránti rajongásomat. A Csontszüretet pedig molyos cserével, a Csitt,csittért kaptam.

És ez még csak a május, a június ütni fog! :D

A többiek új polclakói: BookwormGirl Katacita Tekla

Azéntoptizem - Eurovízió 2015

Az előző évekhez hűen, bár a megszokott időponttól eltérően, idén is készítettem egy listát a kedvenc eurovíziós dalaimból. Így a döntő után talán valósabb lett a sorrend, illetve  a szereplő dalok, mert igazából nálam mindig az idő dönti el, hogy mi az amit sokáig és sokszor hallgatok. Aki az élő műsorok előtt a kedvencem volt, az például az elődöntők és a döntő után visszacsúszott a harmadik helyre, mert a színpadi produkció nem tetszett annyira, mint az adott dal klipje. És ugyanez előfordult fordítva is, hogy egy kevésbé tetsző klip miatt a dalt sem tudtam annyira értékelni. A dalokat is e szerint linkeltem, ahol a klipet szeretem jobban ott azt, ahol az élő produkciót ott azt linkeltem.

10. Örményország: Genealogy - Face The Shadow

Sok helyen olvastam és hallottam, hogy ez a dal nem nyerte el sok embernek a tetszését. Első hallásra nekem sem jött be ez a hatásvadász musical stílus, de az elődöntőben a gyönyörű képek és a rövid, de "tapadós" refrén miatt megszerettem. A felékszerezett szerzetes jelmezt viszont nem tudom megbocsátani.

9. Németország: Ann Sophie - Black Smoke

A női szavazóknak nem tetszett, hogy túl szexi akart lenni, csak ezt a magyarázatot tudom arra, hogy egy pontot sem kapott a dal a döntőben, mert szerintem egy tök jó dalról van szó. Én egész "fiatalságomban" ilyen fekete démon akartam lenni, mint ez a csajszi ebben a dalban. Három évig fekete is voltam a hajam, de a többi dolog nem sikerült és rájöttem, hogy lehet azért, mert én nem ilyen vagyok, úgyhogy most már narancssárgában nyomom. De még mindig imádom az erős, szexi nőket.

8. Lettország: Aminata - Love Injected

Állítólag nincs olyan, hogy tipikus eurovíziós dal, de erre szerintem lehet mondani, hogy nem tipikus és pont ez benne a jó. Tetszik ez a kicsit futurisztikus hangzás és az énekesnőnek olyan kisugárzása van, hogy nem kellett hozzá semmilyen sallang, hogy hasson.

7. Portugália: Leonor Andrade - Há Um Mar Quo Nos Separa
Ez az a dal, ami a színpadon szerintem nem volt olyan átütő, de én nagyon szeretem és úgy sajnálom, hogy a portugálok nem valami sikeresek az eurovízión. Bár nem Warrior a címe, de nekem Leonor hitelesebb kemény csaj volt, mint a rémisztő grúz vagy a combvillantós máltai énekesnő.

6. Írország: Molly Sterling - Playing With Numbers
Ezt a dalt is csak az elődöntőben szerettem meg, ami elég fura, mert teljesen az én stílusom. Szerintem kell egyfajta érzékenység az ilyen dalokhoz, mint Boggie dalához is, ahol nincs tuc-tuc, se áriák, csillaghullás és egyéb hatalmas túlzások. Bár az égő zongora az tetszett...

5. Belgium: Loic Nottet - Rhythm Inside
And if we die tomorrow, what'll we have to show? A klip bizarr volt nekem és a dal pedig kicsit Lorde, de a színpadon látva és újra hallva valahogy átjött és belém mászott. És a kedvenc dalszövegem.

4. Szlovénia: Maraaya - Here For You
Most meglepetést fogok okozni, de ezt a dalt már első hallgatásra megszerettem. Az énekesnőnek olyan különleges a hangszíne és hajszíntesók is vagyunk. Kár, hogy nincs is ilyen szó. Azt külön szeretem, hogy olyan táncdalfesztiválosan mutogat, a hegedűzés imitálásét pedig először nem értettem, de ha senki sem lát már én is csinálom.

3. Norvégia: Morland & Debrah Scarlett - A Monster Like Me
Ez a dal volt a legnagyobb kedvencem az élő műsorokig. A klipet egyszerűen imádom, de az élő műsorban szerintem nem mertek valami sötétebbet mutatni, ami egyébként biztos jobb helyezéshez juttatta őket, mert a nézők a megszokottat azért jobban szeretik, de én kíváncsi lettem volna a kliphez hasonló koncepcióra.

2. Olaszország: Il Volo - Grande Amore
Aki eddig hiányolta a fiúkat, annak most itt van három is, bár őszintén szólva nekem nem az eseteim. Sőt még ezt a stílust sem szerettem eddig, de már az örmények is megfogtak egy kicsit ez a dal pedig végképp. A klip szörnyű, ennél klisésebb már nem is lehetne, viszont élőben szerintem az ő produkciójuk volt a legátütőbb. Ja és olaszok és olaszul énekelnek!

1. Észtország: Elina Born & Stig Rasta - Goodbye To Yesterday
Az észtek már évek óta olyan dalokkal indulnak amik szerepeltek a kedvenceim között. Mikor az anyanyelvükön énekeltek azt is nagyon szerettem, sőt volt egy időszakom mikor szerettem volna észtül tanulni. Bár még most is szeretnék, csak nem végtelen az embernek az ideje meg a lehetőségei. Szóval ha úgy nézzük már meg is érdemelték, hogy első helyen végezzenek nálam. Nagyon tetszik ez a komor hangulatú, de valahogy mégis sodró dal. Az élő produkció szerintem nagyon ötletes volt, nem akart hatásvadász lenni. Bár ez sem egy tipikus "azért is lenyomom a torkotokon" dal, mint például az orosz volt, de ahhoz képest tök jó helyezést (7.) ért el, amiért nagy taps a szavazóknak.

Dallamtapadás II. - DALos kedvencek

Most már sokadik éve követem az Eurovíziós Dalfesztivált és ezzel együtt a magyar válogató eseményeit is. Idén, mikor A Dal első adását megnéztem, eléggé megijedtem, hogy milyen gyenge a mezőny. De most már túl 5 adáson, van egy pár kedvencem. Eddig mindig egyetértettem a közönséggel a győztest, vagy nevezhetjük úgy is, hogy a kiválasztottat illetően. Most annyiban különbözik a véleményem, hogy az elmúlt években mindig volt több dal is, amit én személy szerint kiküldtem volna. Idén csak egy ilyen van, plusz néhány ami szintén nem megy ki a fejemből, de inkább "at home" számok, ahogy Rúzsa Magdi mondaná.

A New Level Empire-t már tavaly is szerettem. Amikor a Last One-t először meghallottam a rádióban, azon túl, hogy szerelem volt első hallásra, azt hittem, hogy valami külföldi együttest hallgatok. Viszont az énekes hangja ismerős volt. Mindig is szerettem Zolát a személyisége miatt, biztos az arroganciája vonz annyira, úgyhogy a Retro School Band után örültem, hogy újra énekel.

Az idei daluk, a Homelights nem annyira ütős és mondjuk ki, nagyon hasonló, mint a tavalyi, de én szeretem ezt a stílust. Bulis ugráláshoz, na meg mostanában futáshoz épp megfelel.

A másik dal, amit nem tartok elég erősnek, de imádom, az Ív Fire című száma. Sokszor kellett meghallgatnom a szerelemhez, de nyilván azért hallgattam meg annyiszor, mert éreztem benne valamit. Az énekesnőnek annyira édes és különleges hangszíne és személyisége van, hogy amiatt felejthetetlen a dala. Egyébként először ByeAlex Bocs, hogy című dalában tűnt fel a nagyközönség előtt, amit egy időben napi ezerszer meghallgattam.

Akit nagy esélyesnek gondol mindenki, az Csemer Boglárka - Boggie és a Wars for nothing. Szerintem őt tényleg nem lehet nem szeretni, mert annyi kedvesség és pozitív energia árad az egész lányból. Maga a dal és az előadásmód pedig mondhatnánk, hogy klisés, de szerintem a jelenlegi körülmények között megengedhetjük ezt magunknak. Nem a legnagyobb kedvencem, de örülnék, ha a Wars for nothing lenne holnap este a győztes.

Ha a legnagyobb kedvenceket kell kiválasztani, akkor két jelöltem is van. Az egyik Szakács Gergő és az Ősz utca, ami most és az elmúlt hónapban a legnagyobb guilty pleasure szám volt számomra. Nem lehet mondani, hogy nagy művészi magasságokban szárnyalt Fluor Tomi, amikor a dalszöveget írta és egy egyszerű pop dalról beszélünk, de Gergőnek jó hangja van és van a dalban valami, ami miatt újra és újra meg kell hallgatnom. Különösen az akusztikus verziót ajánlom.

Az abszolút szerelmeim azok a Passed-es srácok, az elektromos hárfa és a Mesmerize. Lehet kicsit fiatalok még és elvont a daluk, de ha valami különlegessel akarunk indulni, akkor csak ők jöhetnek szóba.

Várólista csökkentés 2015 + könyves fogadalmak

Vége az összegzős posztoknak, most már az újévre koncentrálok, amelyben megint megpróbálkozom a várólista csökkentéssel. Ez már a harmadik év lesz és bár az előző kettőben egyszer sem sikerült, most megint elszántan kezdek bele. Aztán, ha idén sem sikerül, akkor felhagyok minden kihívással, mert idén már csak ez az egy van, amit teljesíteni szeretnék. Nem szeretném túlszárnyalni a tavalyi olvasásaim számát és nem szeretnék semmit muszájból olvasni, csak egy kicsit csökkenteni a várólistámat meg a polcaimon lévő olvasatlan könyvek számát. Ez az egyik könyves fogadalmam is egyben.

Ezzel a 12 könyvvel neveztem a  várólista csökkentésre:

Miguel de Cervantes: Don Quijote

George Orwell: 1984

Anthony Capella: A kávék költője

Goce Smilevski: Freud húga

Marie Phillips: Csintalan istenek

Anna Gavalda: Vigaszág

Imre Viktória Anna: Az Őrült Hold alatt

Dan Brown: A Da Vinci-kód

Joanne Harris: Csokoládé

Charlotte Bronte: Jane Eyre

Thomas Hardy: Egy tiszta nő

Kosztolányi Dezső: Aranysárkány

Nagyon vegyes lista lett, kortárs-klasszikus, hosszú-rövid, mindenféle téma. Először úgy gondoltam nem készítek alternatív listát, de mivel idén tényleg szeretném megcsinálni ezt a kihívást így a jelentkezés után pár nappal választottam pluszba még 12 könyvet.

Alternatív lista:

Fejős Éva: Nápolyi vakáció

Jostein Gaarder: Sofie világa

Závada Pál: Jadviga párnája

Kőváry Anett: Mindjárt harminc

Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés

Szabó Magda: Régimódi történet

Szabó Magda: Katalin utca

Kosztolányi Dezső: Pacsirta

Veronica Roth: A beavatott

J.R.R. Tolkien: A szilmarilok

Alison Weir: Lady Elizabeth

Müller Péter: Isten bohócai

A kihívások számát lecsökkentettem ugyan, de az újévi fogadalmakét nem. Van néhány, amit senkinek nem árulok, de a könyveseket természetesen igen.

1. Többet használom a Kindle-t

Hiába van már meg több mint egy éve, de borzalmasan keveset használom, pedig pénzspórolás és kényelem szempontjából is nagyon. Főleg most, Lakatos Levente új könyvét olvasva jövök rá erre, mert sokkal jobb a kis könnyű Kindle-t tartani, mint a 800 oldalas regényt. Persze nyomtatott könyv párti vagyok, de ennek is van előnye.

2. Többet olvasok angolul

Tavasszal megcsináltam az előre hozott érettségit és a felsőfokú nyelvvizsgát, szóval az utolsó évben már nem kell angolt tanulnom, ami egyenlő azzal, hogy nem gyakorlom semmivel a nyelvet. Sokszor nagyon-nagyon hiányzik, de eddig nem tudtam rávenni magam, hogy többet olvassak angolul.

3. Csökkentem az "ötször annyi könyvet veszek ki a könyvtárból, mint amennyit el tudok olvasni" szokásomat

Ez egy tipikus könyvmoly szokás. Meglátok egy könyvet és bebeszélem magamnak, hogy ezt most éppen azért láttam meg, mert feltétlenül el kell olvasnom és el is fogom, mert nekem a nap nem is 48 hanem 72 órából áll. Aztán ezt még megcsinálom egy alkalommal minimum 4-5 könyvvel. Nagyon nehéz lesz otthagyni őket, de muszáj.

4. Nem veszek könyvet ameddig le nem érettségizem

Jó, ezt a fogadalmat már ebben a hónapban meg fogom szegni, mert most fogok beruházni magyar emelt tételes meg töris könyvekre, tehát akkor átfogalmazva szórakoztató könyveket nem veszek. Ugyan már hát miért is vennék? Nem is lesz időm olvasni! Dehogynem!

Ami pedig nem fogadalom, de az előző években mindig megtettem, valamilyen sorozatot újra fogok olvasni, csak még nem tudom melyiket, mert az előző években mindent ellőttem.