Lakatos Levente: Szeress jobban!

A nagyon megosztó Barbibébi után, merőben más külsővel (gyönyörűséges borítóval), a Libri Kiadónál jelent meg a folytatás. Nekem is vegyes érzéseim voltak az előzménnyel, de az író többi regényét nagyon szerettem és a Szeress jobban! pedig valami újat ígért.

A Szeress jobban! címe nem mutatja, hogy mennyire összetett, nem csak csupa romantika történetről van szó. A regény helyszíne New York, egy sokak számára szívdobogtató város, ahol Barbi immár öt éve él egy látszólag tökéletes életet. Az apjától kapott lakásban lakik és gazdag barátjával járják a luxuséttermeket meg a luxuspartikat. A történet elején Barbi indiai barátnője. Deshi egy szívességet kér tőle és emiatt a lány megismerkedik a House of Broken Hearts-szal, az eldugott lokállal, amely minden téren fenekestől felforgatja az életét. A szórakozóhely hatására a múlt újra kísérteni kezdi Barbit és talán egy új szerelem is elindul a számára.

A regény másik főszereplője Krisz, Barbi régi legjobb barátja, aki Magyarországon joghallgató, de néhány napra New Yorkba utazik. A kis kiruccanása viszont nem fenékig tejfel a számára, hiszen egy párkapcsolati válsággal is szembe kell néznie miközben már a repülőn megismerkedik egy titokzatos férfival, Atlas-szal és egy bajba került jogász barátnőjének, Norkának is segítséget kell nyújtania a tengerentúlról.

A Szeress jobban!-ban minden megjelent, ami Lakatos Levente előző regényeit jellemezte. A gazdagok és szegények világa, az emberi kapcsolatok, a krimi szál és az erotikus vonal. Talán ennyi minden túl soknak tűnhet, de remekül ötvözte őket az író. 

Már maga a helyszín is kedves számomra, de ez  nem mindig egyenlő azzal, hogy olvasás közben úgy érzem én is New York utcáit járom. A regény olvasása közben azonban teljesen átjött a "Nagy Alma" hangulat. Éreztem az illatokat, a fülledt nyár végi levegőt, láttam magam előtt a hatalmas felhőkarcolókat. Most újra New York lett az álmom Olaszország mellett. 

A cselekményben megjelenik sok jól ismert séma, de ezek olyan jól vannak becsomagolva, hogy szinte észre sem veszi őket az ember, mert éppen a House of Broken Hearts tetőteraszán heverészik, bloodfight-ot néz vagy egy eltűnt konzumlány után nyomoz. Én megkaptam azokat a kis finomságokat, amiket imádok.

Barbi a Barbibébi végén sem volt számomra túl szimpatikus, de most sikerült őt megkedvelnem és rájöttem, hogy ő egy igazi kemény csajszi. A lány barátja, Krisz, akiről már az előző regényben kiderült, hogy meleg, a történet elején semmilyen érzést nem váltott ki belőlem. Az ő szemszögeit nem is szerettem olvasni, de amikor mélyebben megismertem az érzéseit a párkapcsolati válsága és az új vonzalom megjelenésekor, akkor elkezdtem Krisz-imádóvá válni. Nem igazán olvastam még regényt, ami azonos neműek kapcsolatát írja le (pedig mostanában elég sok megjelent), de Krisz gondolatai által teljesen együtt tudtam érezni és szurkoltam, hogy sínre kerüljön minden körülötte. 

Emellett, ahogy már megszokhattuk, nagyon sok komoly probléma is felmerült a regényben. Bántalmazás a párkapcsolatban, bűnügyek, drogozás, illegális küzdőharcok, családi kapcsolatok. Széles paletta ez, ami pedig mind megjelenik a regényben. De a legfőbb kérdés az, Barbiból válhat újra Barbibébi?

Nem is gondoltam, hogy ennyire a szívem csücske lesz ez a regény, de csak faltam és faltam lapokat. Azt hittem Levente már nem tudja az Aktust überelni, de a Szeress jobban! lett a kedvencem. Követelem a folytatást. :D

Őszi kívánságlista

Most már elmondható, mivel ekkora csodák nem történnek, hogy idén közel sem olvastam annyit, mint az elmúlt években, időhiány, kedvhiány vagy ki tudja mi következtében. Ennek viszont két pozitívumát is megtaláltam. Rájöttem, hogy milyen élvezetes hosszan olvasni egy történetet, ezáltal sokkal jobban elmerülni benne. Az idő szorítása miatt pedig még az eddiginél is spontánabban választom ki az olvasmányaimat, amiből nagyon jó dolgok sülnek ki.

Ennek ellenére folyamatosan igyekszem követni az új megjelenéseket és a váró- na meg a kívánságlistám is rohamosan növekszik, de valahogy a "mindent akarok olvasni! most!" mentalistásból kiléptem, lelassítottam és csak néhány könyvre koncentrálok. Őket viszont nagyon szeretném megszerezni és elolvasni.

Jevgenyij Vodolazkin: Laurosz

Európa Könyvkiadó

Várható megjelenés: október 26.

Egy idézet fogott meg a regényből, aminek hatására elolvastam a fülszöveget és felfedeztem, hogy egy orosz író középkorban játszódó könyvéről van szó. Úgy érzem meg lesz benne a gondolatiság és a kaland keveréke, amit mindenben keresek. Ja és amit orosz szerző írt csak jó lehet. :D

Lev Grossman: A varázslókirály (A varázslók 2.)

Agave Könyvek

Várható megjelenés: november 17.

Ebben a posztban írtam róla, hogy mennyire letaglózott az első rész. Azóta is élesen él bennem a regény hangulata és akarok még belőle.

Lakatos Levente: Szeress jobban (Barbibébi 2.)

Libri Kiadó

Várható megjelenés: november 25.

Egy másik folytatás, amitől viszont azt remélem, hogy merőben más lesz, mint az első rész. A Barbibébi nekem kicsit fárasztó és túl pink volt, de aztán volt szerencsém olvasni az író többi könyvét is, amiket viszont imádtam. A folytatásnak a fülszövege is merőben más és az új regény a Librinél fog megjelenni elképesztően gyönyörű borítóval.

Rainbow Rowell: Fangirl

Scolar Kiadó

Már megjelent!

Az Eleanor és Park nagy kedvencem lett az idén, mert Rowell személyében végre találtam egy írónőt, aki hitelesen tud írni az első szerelemről. Na de mi a helyzet a rajongással? Kíváncsi vagyok mit tudott abból kihozni a szerző, ami szinte minden fiatal életének kisebb, de sokszor jó nagy részét kiteszi. Néhány éve túl vagyok a nagy rajongós korszakomon, úgyhogy a nosztalgia-feeling miatt nagyon szeretném elolvasni.

Anna Gavalda: Billie

Magvető Kiadó

Már megjelent!

Tavaly nagy kedvencem lett Anna Gavalda és azóta egy, most már a Billie megjelenésével két magyarul megjelent könyve van, amit még nem olvastam. A könyvei olyan szívmelengetőek és mindegyikben megjelenik az a hamisítatlan francia életérzés. A Billie-ben két "kívülálló" fiatal találkozásáról ír. 

Helyzetjelentés és Mid-Year Book Freak Out Tag

Tudom-tudom, nagyon eltűntem az elmúlt hetekben, de ha azt írom, hogy ez azért volt, mert az álmaimat éltem meg, akkor remélem elnézitek ezt nekem. Július 23-án este megjött az sms, hogy felvettek a Károli pszichológia szakára és csak fokozta az örömöt, hogy az üzenet éppen a Hungaroringről lefelé sétálva érkezett meg. Voltak kisebb-nagyobb megingások, de már általánostól kezdve pszichológiát szerettem volna tanulni. Egészen június végéig, ameddig ki nem számoltam a végleges pontjaimat, még csak gondolni sem mertem arra, hogy ez sikerülni fog, arra pedig főleg nem, hogy pont az álomhelyre, a Károlira vesznek fel. A forma 1-ről pedig már szintén régóta, 8 éve álmodtam, amióta az első futamot végignéztem. Most a semmiből, teljesen váratlanul kaptam egy jegyet a szüleimtől a Magyar Nagydíjra és végre érezhettem azt a hangulatot, amit a tv-n keresztül eddig nem élhettem át. Ezután pedig csak hab volt a tortán, hogy a hétvégén, igazi hercegnőként érezhettem magam a tüllös koszorúslányruhámban keresztapumék esküvőjén. Nagyon sűrű napok és hetek állnak mögöttem és még előttem is. Sajnos az olvasás annyira nem megy ezen a nyáron, de most már igyekszem legalább részben bepótolni az elmaradt értékeléseket és posztokat. Egy kis kedvcsinálóként önmagam számára és számotokra is, hoztam egy nagyon jó book tag-et, amihez az idén eddig elolvasott könyvek közül kell válogatni. Köszönöm Katacitának a jelölést! :)

1. A legjobb 2015-ös olvasmányod

Nagyon nehéz döntés, egyetlen egyet nem is tudtam választani, így próbáltam kategóriánként egyet-egyet.

2. A legjobb folytatás, amit 2015-ben olvastál

Mivel csak a Flavia de Luce rejtélyei sorozatnak olvastam a folytatásait (a második és a harmadik részt), így itt egyszerű volt választani. A jósnő kristálygömbje, a misztikum miatt egy picivel jobban tetszett.

3. Friss megjelenés, amit még nem olvastál, de szeretnél

Nagynéném erősen megfertőzött az asztrológiával az elmúlt fél évben, így mikor először hallottam erről a regényről, nem volt kérdés, hogy el kell olvasnom. Aztán persze majd kiderül, mennyi asztrológia és mennyi limonádé is van benne valójában, de a fülszöveg alapján jónak tűnik a történet. A borító pedig gyönyörű.

4. Legjobban várt friss megjelenés az év második felére

Az Aktus az év egyik kedvence számomra és az író legújabb Szigor novelláját is gyorsan befaltam. Bár a Barbibébi első része nem nyerte el maradéktalanul a tetszésemet, de a folytatásban azt a kiforrott stílusú Leventét várom, akit idén olvastam. A borítót szintén imádom.

5. Legnagyobb csalódás

Nem nehéz csalódást okozni, ha valakinek a kedvenc írónője vagy és nagyok veled szemben az elvárások. Túl sokat és kicsit mást vártam Liztől, de nem mondom, hogy nem szerettem a regényt. Egyszerűen túl sok jó könyvet olvastam idén.

6. Legnagyobb meglepetés

Nagyon-nagyon ódzkodtam tőlük, de sokszor előfordul ez a kötelezőkkel. Végül nagy kedvenceim lettek. Móriczot a Rokonok óta istenítem, a Gulliver pedig megadta azt a kettős érzést, ami miatt gyermek és felnőttregényként is jelentős.

7. Kedvenc új szerző (debütáló vagy számodra új)

Ahogy az értékelő posztban is írtam, az idei új kedvenc íróm valószínűleg Nicolas Barreau lesz. Az elmúlt fél évben biztosan ő volt az.

8. Legújabb könyves szerelem

Nagy adag humor, irónia és egy aranyos történet, tele szerethető szereplőkkel. Kicsit olyan volt, mintha Meg Cabotot olvastam volna. 

9. Legújabb kedvenc karakter

A Jane Eyre-ből Helen Burns, aki példakép számomra azzal, hogy milyen elfogadó volt a sorsával kapcsolatban.

10. Egy könyv, amin sírtál

Ötödjére olvastam idén, de még mindig sírok rajta, csak mindig újabb rész érint meg.

11. Egy könyv, ami boldoggá tett

Ismét nehezen választottam...

12. Kedvenc filmes adaptáció, amit idén láttál

Nem feltétlenül kedvenc, de A mindenség elmélete és a Jane Eyre (2011) volt, amit idén láttam és olvastam is. Amúgy láttam a Holtodiglant és az Ahol a szivárvány véget ért, de itt a regényekről nem tudok nyilatkozni.

13. Kedvenc értékelés, amit idén írtál

Elizabeth Wurtzel: Prozac-ország

Talán ez a poszt hasonlított a legkevésbé egy értékeléshez, de a témája miatt legyen ez a kedvenc.

14. A legszebb könyv, amit idén vásároltál vagy kaptál

Választottam a sok közül néhány szépséget.

15. Melyik könyveket szeretnéd elolvasni az év végéig?

Nem biztos, hogy sok értelme van nálam a tervezésnek, mert csak rosszul érzem magam, ha aztán nem valósítom meg a kitűzött célt, de egye fene, ide is választottam néhányat.

Ha kedvet kaptatok hozzá csináljátok meg ti is és linkeljétek hozzászólásban! :)

Lakatos Levente: Aktus

Már Lakatos Levente előző könyvét, a Bomlást is nagyon szerettem, de új regénye, a Dr. Lengyel sorozat harmadik része, az Aktus még annál is összetettebb és sokszínűbb volt.

Az Aktusban Fényes Laura, immár magánnyomozóként és Lengyel Dávid kriminálpszichológus a Bomlásban megfejtett bűnügy után másfél évvel újra találkoznak, hogy egy hasonlóan rejtélyes és szörnyű bűntényben nyomozzanak.

Az írótól megszokottan, ezzel párhuzamosan elindul egy másik cselekményszál is, aminek főszereplője Annaróza, a történetben legtöbbször csak Anna, egy fiatal táncosnő, akinek kiskorában eltűnt az édesanyja és meleg édesapjával épp csak a történet kezdete előtt rendeződött a kapcsolata. Fiatalabb korában Anna otthagyta az édesapját és egyfajta lázadásként egy szórakozóhelyen kezdett el táncolni. Ott ismerkedett meg a drogdíler Antonnal, akivel egy tragédia közel hozta őket egymáshoz. Anton feladta az egész múltját Annáért és festésből próbál megélni, még Anna Lélektánc nevű tánccsoportjában sérült embereken segít, közben pedig az eltűnt édesanyja által írt táncos darabra, A pillangó és a hercegre készül. Az előadás előkészületei azonban nem mennek zökkenőmentesen és egy rejtélyes személy is felbukkan Anna életében.

A regény terjedelemben felülmúlja az író minden eddig megjelent írását, de a laza 800 oldal alatt úgy éreztem, hogy csak úgy folytak a szavak, minden jött pikk-pakk egymás után, logikusan összeszedetten. Akár egyhuzamban is elolvastam volna a könyvet, ha nincs éppen ezer dolgom, de ha nem azt olvastam, akkor nem volt olyan nap, hogy ne hallottam volna róla valamit a buszon vagy az iskolában. Olyan emberek olvasták és olvassák az Aktust, akikről nem gondoltam volna, hogy szeretnek olvasni. De csak így tovább, jól teszitek! ;)

Mert az Aktus nem gagyi, nem sablonos, hanem egy nagyon igényesen megírt regény. A szálak mesterien kidolgozottak, a már ismert karakterek mellett az újak is nagyon erősek, nem idealizáltak, a pozitív karakterekben is van egy kis rosszaság és ez fordítva is így van.  Akiket különösen szerettem, az Anton és Judit voltak. Antonnal se veled-se nélküled kapcsolatban voltam. Az elején nagyon tetszett a rosszból lett jókisfiú imidzse, később már bizalmatlanná váltam vele kapcsolatban, de pont ez tetszett benne, hogy nem lehetett megfejteni. Juditot, Laura barátnőjét pedig egyszerűen imádtam a humorával és a karakánságával. A regény sokszínűségéhez a cselekmény mellett az olyan karakterek is hozzátesznek, mint az Asperger-szindrómás Carlos vagy a  drogfüggő Szofi.

Emellett olyan témák kerülnek előtérbe, amelyek nagyon aktuálisak. Például a nemi erőszak kérdése, ahol a nő sokak szerint nem csak elszenvedő, hanem okozó is. Vagy hogy a céltudatos, ambíciókkal teli nők valóban olyan elítélendőek-e.

És ha már erotikus thrillerről van szó, felmerül a kérdés, mennyire erotikus is valójában az Aktus? Szerintem éppen annyira, hogy a szexualitást nem rejti egy láthatatlan függöny mögé, mint ahogy sokan teszik ezt, hanem elhelyezi a hétköznapi ember életében, ahol igazából van. 

A regény közel tökéletes volt számomra, néhány romantikus túlzás és túlkapás ellenére. Mikor néhanapján (évente egyszer-kétszer) elolvasok egy ilyen témájú regényt, akkor rájövök, hogy "Hé, én ezeket szeretem!"

Az Aktust is imádtam, mert elképesztően részletes, jól átgondolt, a nem létező szabadidőm ellenére is letehetetlen volt és meglepő véget hozott. 

Vagy nem is lett igazán vége? :D

Lakatos Levente: Bomlás

Mindig lesznek trendek a könyvkiadás terén, mindig lesznek olyan írók, akik követik ezeket a trendeket és lesznek, akik nem, ahogy lesz, aki egymás után olvassa a sablonos történeteket, míg mások már az elsőnél azt mondják "Stop! Nekem ez túl sok. Vagy éppen túl kevés..."  . De nem mindegy, hogy ezek az egy kaptafára íródott regények végül csak egy erőltetett, stílustalan maszlagot képeznek majd vagy egy eredeti, apró kis finomságokkal megtűzdelt történetet olvashatunk.

Szerintem Lakatos Leventének sikerült kilépnie a Barbibébi árnyékából (ami azért nem volt annyira rossz, ha az ember megfelelően kezelte és nem vette túl komolyan a dolgokat benne) és sikerült írnia egy igényes, stílusos,modern és nem utolsó sorban izgalmas regényt. Úristen azt hittem a végére kifogyok a pozitív jelzőkből... Szóval sikerült. Olvassátok a fülszöveget.

Kalandozások a szexuális tabuk és sokkoló gyilkosságok világában. Egy feltörekvő írónő és egy férfi prostituált bizarr munkakapcsolata. Hol a határvonal a túlfűtött szenvedély és az abnormalitás között? Élvezhető-e a megalázottság? Mi történik a felső tízezer asszonyaival a hotelszobák zárt ajtajai mögött? Az események középpontjában a sikeres kriminálpszichológus, dr. Lengyel áll, akinek amellett, hogy egyszerre két gyilkossági ügyet kell megoldania, meg kell küzdenie élete egyetlen, ám csillapíthatatlan démonával: a szexuális vággyal.

E. L. James elbújhat egy sarokba és kibőgheti magát sok társával együtt. A Bomlás megadja azt, amit úgy alapvetően hiányolok a manapság divatos, hasonló témájú könyvekből. Leventének van stílusa, szókincse, képes logikusan felépíteni a cselekményt és a szereplőktől sem akar falra mászni az ember. Minden nagyon hitelesnek, átgondoltnak tűnik. 

Sajnos a Loveclub-ot még nem olvastam (ami késik, nem múlik), így nekem újak voltak a főszereplők, de rögtön sikerült elvarázsolniuk. Most komolyan, Dávid karaktere melyik nőnek nem jön be? Szerintem ilyen nem létezik. Laura pedig szintén nagyon szimpatikus karakter ezzel az erős nő imiddzsel. Nekem nagyon tetszett az, hogy bár a történet sok helyen elég negatív színben tűnteti fel a nőket, Levente mégis ellensúlyozta azzal, hogy a másik oldalon ott voltak az értelmes, ambíciózus csajok, mint az előbb említett Laura, Dóra a sötét múltból és Klaudia, az eltévelyedett írónőnk barátnője.

A téma elég megbotránkoztató, hiába tagadjuk, mindannyian szeretünk mások mocskos kis titkairól olvasni. Az pedig különösen tetszett, hogy mindenféle össze nem illő dolog bele lett keverve a történetbe (drogok,démonok,filozófia!) és mégis kerek, egész lett, nem hatott furcsán.

Emellett meg az állandó izgalom, hogy most akkor ki is volt a gyilkos. Én folyamatosan találgattam, oldalaként mást gyanúsítottam (nem lennék jó nyomozó), aztán valahogy túl hirtelen jöttek rá Dávidék, hogy ki volt a tettes. Ez volt az egyetlen gyenge pont. Valahogy úgy éreztem, hogy ráparancsoltak Leventére, legyen végre vége, zárjuk le, én húztam volna még egy kicsit. De talán ez is csak azt magyarázza, hogy mennyire tetszett. 

Megvettek kilóra. Szeretnék még olvasni ilyen könyveket, remélem Levente készül valamivel. Addig pedig Loveclub!

Értékelés: 4,5/5

Ulpius-ház, 2013, 442 oldal

Nyaralás után

Túl vagyok egy hétvégén a Velencei-tónál és egy nyaraláson a Tiszánál, ezzel együtt pedig több csodás könyvön is, de most két hét erejéig újra visszatértem és igyekszem gyarapítani a bejegyzések számát néhány könyvajánlóval, véleményezéssel.

Mi várható itt a közeljövőben? Nem egészen két hete olvastam el a Jessie Lamb testamentumát, amiről nagyon vegyes érzéseim vannak. Túl vagyok két Fejős Éván és rádöbbentem, hogy az ő könyvei egyszerűen strandoláshoz íródtak. Átrágtam magam Jack Kerouac Útonján, ami hihetetlenül jó, csak időbe tellett felvenni a fonalat és azonosulni a két főszereplő fiatalemberrel. És végül, csupán pár óra alatt negyedjére is befejeztem az Eat Pray Love-ot, ami kapcsán különleges posztra készülök. Jelenleg pedig Lakatos Levente Bomlását olvasom, ami össze sem hasonítható a Barbibébivel.

Azt hiszem feladtam magamnak a leckét, de időm mint a tenger. Elköszönésképpen pedig jöjjön egy dal, amit mostanában nagyok sokat hallgatok. :)

Bővül a kívánságlista... - Június

A Könyvhét remek alkalom volt rá, hogy még több könyv felkerüljön a kívánságlistámra. Jöjjön most az "újak" közül öt darab.

Lakatos Levente: Bomlás

Kalandozások a szexuális tabuk és sokkoló gyilkosságok világában. Egy feltörekvő írónő és egy férfi prostituált bizarr munkakapcsolata. Hol a határvonal a túlfűtött szenvedély és az abnormalitás között? Élvezhető-e a megalázottság? Mi történik a felső tízezer asszonyaival a hotelszobák zárt ajtajai mögött? Az események középpontjában a sikeres kriminálpszichológus, dr. Lengyel áll, akinek amellett, hogy egyszerre két gyilkossági ügyet kell megoldania, meg kell küzdenie élete egyetlen, ám csillapíthatatlan démonával: a szexuális vággyal.

Az amerikai erotikus thrillerek erős idegzetű rajongói véres és buja regényt kapnak kézhez, modern mesét szexről és halálról – szigorúan 18 év feletti olvasóknak.

Olvastam régebben Levente Barbibébijét és bár nem éreztem teljesen magamének a témát, az mégis érezhető volt, hogy az író komolyan gondolja ezt a dolgot, nem csak a mostanában annyira divatos "celebíró" akar lenni. Ez a könyve pedig kifejezetten ígéretesnek tűnik témát illetően is és a Molyon kifejezetten jó értékeléseket olvasni róla.

Anthony Capella: A kávék költője

London, 1896. Robert Wallis pénztelen és gondtalan világfi. Amikor egyéb bevételi lehetőség híján Samuel Pinker londoni kávénagykereskedő szolgálatába áll, nem sejti, hogy élete egyszer és mindenkorra megváltozik. A költői babérokról csak álmodó, de a szavakkal jól bánó fiatalembertől azt várják, hogy Pinker lányával, a szenvedélyes Emilyvel együttműködve fogalmazza meg és kategorizálja a különböző kávék ízeit. 

Ez a váratlan feladat átfogó érzéki, érzelmi és – az események alakulása folytán – tényleges utazásra indítja hősünket, melynek során a kávék költője a kávé különböző ízei mellett mindenekelőtt önmagát fedezi fel.

Ez az a könyv, ami nálam már most csillagos tizenkettes. Gyönyörű a borítója és a fülszöveg után pedig végképp úgy érzi az ember, hogy ezt el kell olvasnia. Persze a kávés téma sem utolsó szempont.

Kristina Ohlsson: Elnémítva

Alex Rechtnek és különleges nyomozócsoportjának két ügye is akad egyszerre. Stockholm külvárosában halálra gázolnak egy férfit, akit a hatóságok képtelenek azonosítani. A boncolás alapján egyértelmű, hogy szándékosan ütötték el. A tettes és az indíték ismeretlen. Ezzel egy időben holtan találnak egy lelkészt és a feleségét. Felmerül, hogy a férfi esetleg nem tudta elviselni lánya halálának hírét, s ezért lőtte agyon a feleségét, majd lett öngyilkos. A házaspár ismerősei ezt teljes képtelenségnek tartják. A nyomozás során kiderül, hogy a lelkész menekülteket bújtatott vidéki nyaralójuk pincéjében. Ali Irakból menekült Svédországba. A titokzatos szervezet, amely átcsempészte őt a határon, érdekes ajánlatot tesz neki. A fizetségnek csak egy részét kell pénzben törlesztenie, feltéve, ha vállal egy kis szívességet.

Igen, ez is egy újabb skandináv krimi, csak éppenséggel én még egyetlenegy ilyet sem olvastam, úgyhogy nagyon ideje lenne már elkezdeni. Az Elnémítva pedig jó alanynak tűnik. Külön tetszik, hogy a borító mennyire elüt a témától. Vagy mégsem?

Catherynne M. Valente: Marija Morevna és a Halhatatlan

Marija Morevna gyerekkorában tanúja lesz annak, ahogy madárból emberré változott jóképű fiatalemberek feleségül veszik a nővéreit. Amikor pedig lassan feltárul előtte az orosz mítoszok láthatatlan világa, érte is eljön Halhatatlan Koscsej – hogy nagy hatalmú mesebeli lények és törékeny emberek játszmájának, sodró lendületű történetének részese legyen.

Én azt hiszem mostanában kezdek csak szerelembe esni az Ad Astra kiadóval. Előbb a Jessie Lamb, most pedig ez a könyv nyerte el nagyon a tetszésemet és még  csak nem is olvastam. Ez a mítoszokkal, legendákkal teli mágikus világ talán Joanne Harris Rúnajelek c. könyve óta vonz ennyire. És most orosz köntösben? Miért is ne?

Isabel Wolff: A legjobb kép róla

Ella Graham portréfestő karrierje felívelőben van. Különös tehetséggel örökíti meg modelljei igazi énjét csodálatos, élethű képein, a magánéletében azonban semmi sem olyan egyértelmű, mint szeretné. 
A legjobb kép róla, amely Ella modelljeinek történetét vegyíti a művésznő saját élményeivel – apjával folytatott küzdelmével és azzal a felismeréssel, hogy nem a megfelelő férfiba szeretett bele –, egyszerre felemelő és keserédes. Isabel Wolff, a humor, a pátosz, a rejtély és a romantika sajátos keverékével olvasmányos mesét sző a művészi ihletről, a második esélyről és a megérzések fontosságáról.

Talán azért tetszett meg ez a könyv, mert azt érzem, hogy azt szeretné megmutatni, hogy mi jön "utána". Mi jön azután, hogy beleszerettem valakibe, egymásra találtunk és még arra is rájöttem, hogy milyen munka tesz engem boldoggá. Egyszerűen nem tűnik egy tipikus romantikus regénynek ami manapság igencsak ritkán fordul elő, ezért tett kíváncsivá.