2021. január 30., szombat

Mezei Petra: Mint a homokszemek

Az egyik idei könyves célom, hogy több kortárs magyar szerzőtől olvassak, így örömmel mondtam igent Mezei Petra újdonsült írónőnek, hogy elolvasom a Maxim Kiadó Dream Válogatásában megjelent könyvét.

A fülszöveget elolvasva nem igazán állt össze, hogy miről is akar szólni ez a regény, legalábbis túl összetettnek tűnt, és végül azzal fogott meg, hogy egy erős női karakter a főszereplő. Általában az ilyen felütéssel kezdődő történetek bejönnek nekem, bár egyre szélesebb a választék, nem tudom őket megunni. Valószínűleg mások sem nagyon.

A Mint a homokszemek egy Budapesten játszódó krimi, aminek egy fiatal kárszakértő lány, Alex a főszereplője. A cselekmény pedig egy bankfiók sorozatos hajnali riasztásai köré szerveződik. Vajon a tulajdonos akar nyerészkedni a kártérítésen vagy valami cseles betörővel van dolga Alexnak és a rendőröknek? És ha az utóbbi, akkor mégis ki lehet az? Számomra nagyon ígéretesnek tűnt ez az alapsztori, ezt pedig megspékelte az írónő a főszereplő titokzatos múltjával és egy romantikus szállal is.

A köny kicsit több, mint 300 oldal, gyorsan is tudtam vele haladni, bár az elején úgy éreztem, hogy az egyébként hétköznapi szóhasználat mellé sokszor benyom az írónő egy nem odaillő, szépirodalmibb kifejezést és ez eléggé zavart, nem találtam értelmét. Aztán ez a történet előrehaladtával vagy eltűnt vagy én szoktam hozzá a stílushoz, de egyre gördülékenyebb lett a szöveg. Féltem, hogy egy ilyen rövid könyvbe, hogy lehet ennyi cselekményt belezsúfolni, de ez zsúfolás nélkül sikerült. Mindenből kaptam egy kicsit és ez pont elég volt, hogy egy folyamatos feszültségi szintet fenntartson a sztori végéig. Nem akart túl sok lenni, számomra nem volt nagy katarzis a végén, amikor kiderült ki a rosszfiú, de jó volt, elég volt. Úgy emlékszem rég olvastam ilyen regényt, ami ennyire folyamatos feszültséget váltott volna ki belőlem.

A karakterek közül is sikerült néhányat jól kibontani az írónőnek. Nekem a főszereplő Alex, kicsit mesterségesnek, talán ellenszenvesnek is tűnt a túlzott önállóságávával, de ahogy haladt a cselekmény, sokat lágyult és megkedveltem, ahogyan a nyomozókat vagy a bankfiók dolgozóit is, mert a személyiségüknek egy olyan szegmensét láthattam, ami nagyon ismerős, otthonos számomra, akkor is, ha éppen negatív. Az egész könyv azért tetszett a legjobban, mert nem akart több lenni egy Magyarországon játszódó szórakoztató regénynél, kriminél, hanem ehelyett vállalta, hogy realista, hangulatos, néhol szarkasztikus lesz. És mivel egy bankfiókkal szemben lakom a fővárosban, így extrán át tudtam érezni a történetet, ahogyan a nagyon jó leírásokat is a budapesti helyszínekről.

Érdemes új, nem "agyonmarketingelt" szerzőktől olvasni, mert lehet éppen rábukkanunk az új kedvencünkre. Én nagyon szívesen olvasnék még hasonló könyveket Mezei Petrától, vagy éppen ennek a folytatását.

Értékelés: 4/5

Megjelent a Maxim Könyvkiadónál.

"Páncéltermek? Tűzfalak? Kikezdhetetlen riasztók? Tízjegyű, folyton változó jelszavak? Mondhatnád – mindezeknek hála – manapság lehetetlen kirabolni egy bankot.

De tévedsz. Manapság – mindezeknek hála – kevés egyszerűbb dolog létezik ennél.


Alex – egy huszonhat éves, budapesti kárszakértő lány – a poszttraumás stresszben szenvedő főhősök hétköznapi életét éli, amikor egy téves riasztás miatt kirendelik egy kertvárosi bankfiókhoz. Nemrég a világ egyik legnagyobb biztosítójánál dolgozott, a cég történetének legfiatalabb felsővezetőjeként, de másfél évvel ezelott belekeveredett egy család meggyilkolásának ügyébe, és ez teljesen megváltoztatta az életét. Most olyan bonyolult rejtélyekre keresi a választ, hogyan rabolható ki egy bank minden különösebb eszköz, tudás vagy erőszak nélkül, vagy hogy mit kezdjen a szerelemmel egy olyan nő, aki a függetlenség, a racionalitás és az érzelmek kontrollálásának megszállottja. És mégis miért könnyebb az első kérdésre válaszolni?"

2021. január 3., vasárnap

Könyves Tervek & Várólista csökkentés 2021

Hosszú idő után ez az első olyan évkezdés számomra, amikor nem írtam hosszú terveket, célokat egy új füzetbe vagy naplóba, aminek a vezetését aztán nem fogom folytatni. Ennek egyszerű oka, hogy úgy érzem összességében olyan fókuszált most az életem és annyi mindent elkezdtem tavaly, hogy "csak" azokat szeretném folytatni. Könyves téren sem fogalmaztam meg magamnak sok célt, összesen 4-et, de úgy gondolom ezek a lentebb olvasható tervek/célok nem olyan elrugaszkodottak, mint az előző években voltak, abszolút teljesíthetőek.




1. 61 könyvet elolvasni
Mivel tavaly és tavaly előtt is megugrottam a kitűzött 50-es számot, így gondoltam idén emelem egy kicsit a tétet. Először 60-ra gondoltam, de nem szerettem volna most egy kerek számot, így a '21 miatt lett a 60+1. :D

2. 50 alatt tartani az új könyvek számát
A tavalyi évet és az impulzív grandiózus könyvrendeléseket leszámítva általában mindig sikerült 50 alatt tartani az új könyvek számát, úgyhogy szerintem most is menni fog, még ha át is lépem valamennyivel ezt az értéket. Arról álmodni sem akarok, hogy nullára csökkentsem az új beszerzéseket és azt sem tartom reálisnak, hogy X hónapig ne vegyek új könyvet. Inkább a többször kevesebb elvet szeretném követni.

3. Több klasszikust és több magyar kortárs regényt olvasni
A tavalyi évben is bebizonyosodott, hogy mennyi gyöngyszemre tudnék bukkanni, ha több magyar kortárs regényt olvasnék, hiszen nagy kedvenceim lettek például Barnás Ferenc könyvei. Én a kevesebb marketingnek tulajdonítom, hogy ennyire nem ismerem a magyar kortárs szerzőket és Grecsó Krisztiánon meg még néhány más írón kívül senki nem akad fenn a radaromon. De idén tudatosan szeretném keresni az ilyen szerzőket és olvasmányokat, ahogyan kicsit szeretnék visszatérni a klasszikusokhoz is. Számomra kissé meglepő, hogy mostanában sok könyvmolytól hallok ilyen vagy ehhez hasonló terveket, de nagyon jó ötletnek és fontos dolognak tartom, hogy támogassuk a magyar írókat és olvassunk több klasszikust.

4. Végre teljesíteni a várólista csökkentést
2016-ban azt hiszem 1 vagy 2 könyv híja volt, hogy végre teljesítsem a várólista csökkentést, aztán volt pár sikertelen év, tavaly pedig nem is jelentkeztem, mert nem akartam muszájból olvasni. Idén sem szeretnék valamit azért olvasni, mert kell, de úgy érzem, hogy mostanában annyira visszataláltam az olvasáshoz és a blogoláshoz, hogy menni fog ez a kihívás. A benevezett könyveket lentebb olvashatjátok,  biztosra mentem és csináltam alternatív listát is. 

1.Naomi Alderman: Engedetlenség
2.Naomi Alderman: A hatalom
3.Helen Macdonald: H, mint héja
4.Elizabeth Davis - Carol Leonard: Életkör
5.Caleb Carr: A Halál angyala
6.John Douglas - Mark Olshaker: Mindhunter
7.Bernie S. Siegel: Szeretet, gyógyítás, csodák
8.Mona Awad: Nyuszika
9.Kim Leine: A Végtelen-fjord prófétái
10.Elizabeth Gilbert: New York lányai
11.Orosz Katalin - S. Nagy Zita: A sorsformáló 9+1 hónap
12.Irvin D. Yalom: Úton önmagamhoz
*
13.Peter Wohlleben: Az állatok érzelmi élete
14.Boldizsár Ildikó: Hamupipőke Facebook-profilja
15.Bea Jonhson: Zero Waste Otthon
16.Karan Bajaj: A kereső
17.Margaret Atwood: A vak bérgyilkos
18.Stefanie Stahl: A benned rejlő gyermeknek otthonra kell találnia
19.Marc Pastor: Barcelona árnyai
20.Pál Ferenc: A szorongástól az önbecsülésig
21.Neil Gaiman: Amerikai istenek
22.Blake Crouch: Hamis emlékek
23.J.K. Rowling: Átmeneti üresedés
24.Lauren Graham: Gyorsan elhadarom

Ti szoktatok előre tervezni vagy ahogy esik, úgy puffan? :)