2018. december 31., hétfő

Decemberi könyves zárás & Év végi összegzés

Egy maratoni poszt keretében - összevonva a havi zárást és az év végi összegzést - szeretném elbúcsúztatni az idei szuper könyvekben, új kedvencekben gazdag évet. 

Decemberi zárás
Elolvasott könyvek: A december egy átlagos hónap volt olvasás terén, ebben ez évben valahogy beálltam a havi 3-4 könyvre, ebben a hónapban 4-et olvastam el és belekezdtem Christelle Dabos Tükörjáró sorozatának a második részébe meg még több könyvbe, de azokat kérdéses, hogy elolvasom-e majd. 

Kattintva megjelenik a róluk készült ajánló.

Mel Robbins: 5 másodperces szabály - erről is írok majd, jó kis motiváció lehet 2019-re

Vásárolt könyvek: Igyekeztem türtőztetni magam és csak két könyvet vettem ebben a hónapban, amiket sikerült is elolvasnom - az új Elena Ferrantét és az 5 másodperces szabályt. Szeretném ezt a kezdődő szokást a jövőben is megtartani és nem felhalmozni a sok könyvet, hanem minél hamarabb elolvasni.
A karácsonyfa alatt már második éve nem találtam könyvet, de nem is vártam, tudja a család, hogy nehéz nekem könyvet venni, mert "válogatós" vagyok, na meg lehet, hogy már megvan. :D

Blogbejegyzések: Ezzel együtt 7 bejegyzés készült a blogra decemberben és nem kell utánanéznem, hogy tudjam, ez a legtöbb ebben az évben. Kezdek visszatalálni a blogoláshoz. :)



Év végi összegzés
Idén összesen 36 könyvet olvastam el, ami kevesebb, mint a tavalyi, de talán az elmúlt 10 évben is az egyik legkisebb szám, mégsem gondolom kevésnek, hiszen mind nagyon jó könyv volt és könnyebben megmaradnak az olvasmányélmények, valamint kedvenceket is könnyebben választottam közülük. Persze másabb 100-ból 12-t választani, mint 36-ból. :D

Az idei kedvenc olvasmányaim, olvasási sorrendben:

Gretchen Rubin: Boldogságterv
Alice Miller: A test kiáltása
Margaret Atwood: A szolgálólány meséje
Daniel Keyes: Virágot Algernonnak
Cheryl Strayed: Vadon
Buda László: Mit üzen a tested?
Elena Ferrante: Nápolyi regények sorozat
Edith Eva Eger: A döntés
Szabó Magda: Az őz
Szentesi Éva: Pedig olyan szépen éltek
Christelle Dabos: A tél jegyesei
Tara Westover: A tanult lány


Idén is nagyon vegyes volt a felhozatal, olvastam sok pszichológia, életmód témájú könyvet, néhány nonfiction-t, kortárs regényeket és évről évre csökken a fantasy-k száma, bár azért év végére beújítottam A tél jegyesei francia fantasy-t kedvencnek. 
Volt 3 újraolvasásom is, Elizabeth Gilbert-től az Ízek, imák, szerelmek és a Hűség, valamint Yalom-tól a Terápiás hazugságok. 
Zömében nyomtatott, saját könyveket olvastam, de befigyelt néhány ebook is. Ősszel pedig beiratkoztam a közelünkben lévő könyvtárba, így már néhány könyvtári könyvet is olvastam az  év utolsó részében. Nincs annál jobb érzés amikor rátalálsz egy régóta vágyott könyvre a polcok között. 

Borzasztó szokásomhoz híven idén is több könyvet vettem, mint amennyit olvastam, szám szerint 53-at, amit jövőre nagyon-nagyon szeretnék leredukálni. De a könyvtárba járással és a "csak annyit vegyél, amennyit a hónapban elolvasol" szokás bevezetésével úgy érzem sínen leszek.

Egyetlen kihívásra jelentkeztem idén, a  már szokásos várólista csökkentésre, amin ismét elbuktam, a 12 tervezett könyvből kettőt sikerült elolvasni. De nem adom fel, 2019-re már megvannak a listáim, hamarosan láthatjátok őket a Várólista 2019 fül alatt. Most extra gondosan válogattam össze a könyveket, hogy közelebb legyen a siker jövő ilyenkorra. 

***

Köszönöm minden kedves olvasómnak, követőmnek ezt a hatodik évet is itt a Könyvek&Kávé-n! Boldog, békés, sikerekben és szuper olvasmányélményekben gazdag új évet kívánok mindenkinek!

2018. december 30., vasárnap

Elena Ferrante: Aki megszökik és aki marad

Az idei év új felfedezése és nagy kedvence lett számomra a Nápolyi regények sorozat. Az első két részt még tavasszal elolvastam egymás után és már alig vártam a harmadikat, ami szintén nem okozott csalódást.

Fülszöveg: Elena ​és Lila, akiket az előző részekből (Briliáns barátnőm és Az új név története) már jól ismerünk, nővé érett, méghozzá nagyon korán. Lila tizenhat évesen férjhez ment, kisfia született, aztán elhagyta a férjét és a jólétet, és egy gyárban dolgozik, embertelen körülmények között. Elena elkerült a telepről, a Pisai Egyetemen tanult, írt egy regényt, melynek sikere kitárta előtte egy jómódú, művelt világ kapuit. Más-más módon, de mindketten megpróbálták ledönteni a falakat, hogy végre kitörhessenek a nyomorból, a tudatlanságból és a kilátástalanságból. 

A két lányt ezúttal a hetvenes évek Olaszországában látjuk viszont a tőlük megszokott fékezhetetlen lendülettel, korábban elképzelhetetlen remények, kétségek, feszültségek, kihívások között. Továbbra is összeköti őket az elszakíthatatlan, ambivalens, néha lappangó, majd heves kitörésekben vagy találkozásokban újra felszínre kerülő, váratlan nézőpontokat rejtő örök kötelék.


***

Még soha nem olvastam olyan regényt, ami egy ennyire erős, széttéphetetlen, de pusztító barátságról szól. Sok olyan történet van, ahol két ember szerelmét láthatjuk és élhetjük át ennyire mélyen, de igazi nagy barátságokról kevés.

Az első két rész Lila és Elena gyermekkorát és tinédzserkorát mutatta be. Ezekben még látszott egy kis fénysugár, hogy eljöhet a megnyugvás és a boldogság az életükben és a kettejük kapcsolatában, de számomra ez mostanra eltűnt. Nem történt semmi olyan, amire azt mondtam volna, hogy ez jó, ebből még valami pozitív változás elindulhat. Nem tudtam örülni az olyan történéseknek, amelyek miatt az olvasó örül egy könyv olvasásakor. Az egész könyvet belengte a bizonytalanság, ami valahogy belém is átkúszott.

Elena, aki ki akar törni a telepi életből, még valamennyire szimpatikus volt számomra az előző részekben, de ez mostanra eltűnt. Ezen is jó elgondolkodni... Elenán kívül senki nem volt soha kedves szereplő számomra és most már róla sem tudom ezt elmondani. Mert mindenki annyira emberi, mindenki tesz jót és rosszat, sokan rosszat tesznek a jóért. Itt nem tudok senki oldalára állni, nem úgy van, mint egyes regényekben, hogy a "jóknak" szurkol az ember, vagy hogy szimpatikus a gonosz, mert annyira jól van kitalálva a karaktere, meg különben is titokban ő jó, vagy legalábbis lehet sajnálni. Elsőre nagyon furcsa, de jó érzés ez számomra, hogy nem kell senki oldalára állni, hanem mindenkit lehet kívülről figyelni és nem megítélni. Szerintem ez a tetralógia egyik különlegessége.

Emellett sokkal komorabb és mélyebb a harmadik rész. Lassabban indul be és ez a komorság még jobban lelassítja. Utólag gondoltam át, hogy mennyi minden történt ebben a részben is, de a feszült hangulat valahogy elvitte az egészet, én inkább ezt viszem magammal belőle a negyedik részre. 
A másik változás pedig, hogy sokkal mélyebb, komolyabb gondolatok is a felszínre törnek, ami valahogy szükségszerű is. Mindkét főszereplő a 30-hoz közelít, előtérbe kerül a párkapcsolat, a családalapítás, a karrier, a szexualitás, amit a 70-es évek olaszországi történései is felerősítenek. A fasizmus, a szocializmus, a női egyenjogúság kérdései mind megjelennek a szereplők életében. 

Más volt ez a rész, mint az előző kettő, de nem ijesztett meg és ugyanúgy megállt az idő miközben olvastam. Csak a történet volt és én. Várom a befejező részt, de örülök is, hogy csak egy év múlva jelenik meg magyarul, mert úgy érzem nehezen fogom tudni elengedni Lilát és Elenát.

"...mert ki vagyok én, ha te nem vagy elég jó, ki vagyok?"

2018. december 28., péntek

5 várólistás könyv - 2018 december

Így karácsony után (ha nem lett volna elég könyv a fátok alatt :D), hoztam ismét 5 könyvet, ami mostanában felkeltette az érdeklődésemet.

Michelle Obamát egy nagyon inspiráló és hiteles nőként ismerhettük meg Barack Obama, volt amerikai elnök feleségeként. Nagyon szimpatikus nő számomra, így szívesen elolvasnám a memoárját. Szerintem sok mindent tudnék tőle tanulni.



Nagyon sok könyv jelenik meg az örökölt családi viselkedésmintákkal kapcsolatban, mind önsegítő könyvek, mind regények, és szerintem ez tényleg egy kifogyhatatlan téma, mert az egész éltünkre hatalmas hatással van. A tanult lány is ezt hangsúlyozta számomra. Orvos-Tóth Noémitől még nem olvastam, de igazi szaktekintélynek számít, van saját online magazinja is, a MAI Pszicho, így szívesen olvasnék tőle végre valamit.



A XXI. század Kiadó KULT könyvek sorozata szerintem az elmúlt évek egyik legjobb kezdeményezése. Kívül-belül igényes könyveket adnak ki, amelyek közül A hableány és Mrs. Hancock sem lóg ki, sőt inkább az egyik ékkőve a sorozatnak. Meseszép a könyv és nagyon érdekesnek tűnik a sztori. Még nem olvastam, de már ennyit áradozok róla... mi lesz, ha elolvasom?



Erre a könyvre pár nappal ezelőtt bukkantam rá a Molyon. Érdekessége, hogy szilveszter előtt játszódik, ezért megnéztem hátha benn van a könyvtárban, mert jó lett volna ebben az időszakban olvasni, de annyira új megjelenés, hogy sajnos még nincs meg a könyvtárnak. De mindenképpen el szeretném majd olvasni, mert mostanában nagyon tetszenek az elsősorban gyerekeknek, tiniknek szóló meseszerű regények. 



Gondolkoztatok már rajta, hogy milyen lehet egy kozmetikus élete Kolumbia fővárosában? Hát eddig én sem, de ez a könyv a számomra nemhétköznapisága miatt nagyon elkezdett érdekelni. Amúgy is ritkán olvasok krimiket, úgyhogy egy kis perspektíva szélesítésnek biztosan jó lenne.


2018. december 27., csütörtök

Matt Haig: A fiú, akit Karácsonynak hívnak

Nagyon sokat hallottam és olvastam már erről a könyvről, idén pedig én is ezzel hangolódtam az ünnepre.

Fülszöveg: Vajon a Télapó is volt kisfiú? Kik voltak a szülei? És hogyhogy nem öregszik? Miért titokban oson be a házakba? És mióta repülnek a szarvasok?! Kik azok a koboldok, és egyáltalán, milyen egy Igazmondó Grimpli? 

Ha ezek a kérdések régóta fúrják a te oldaladat is, ez a könyv neked szól. Végre mindent megtudhatsz, méghozzá a leghitelesebb forrásból! Készen állsz, hogy megismerd Nikolas kalandokkal, hóval, csupa lehetetlennek hitt dologgal (és még több hóval) teli történetét? Akkor kezdődjék a karácsonyi varázslat!



***

Ritkán szoktam tematikusan olvasni, nincsenek kifejezetten évszakokhoz kapcsolódó olvasmányaim, viszont vannak könyvek, amiket többször is olvastam már karácsonykor, ezért az ünnephez kötöm őket. Ilyen például A kis herceg, a Harry Potter első része vagy éppen az Egy különc srác feljegyzései. Idén viszont Matt Haig könyvével szerettem volna hangolódni és azt hiszem sikerült is.

Az írótól már olvastam a Miért érdemes életben maradni? című könyvet, ami a depresszióval való küzdelemről szól és nagyon szerettem, de A fiú, akit karácsonynak hívnak természetesen össze sem hasonlítható vele.

Egy tökéletes Télapó élettörténetet kaptam, egy olyan mese által, amiben egyaránt van szomorúság, gonoszság és komolyság, ugyanakkor tele van boldogsággal, iróniával, humorral és rengeteg kedvességgel. Nagyon tetszett, hogy ennyi féle lényt beleszőtt az író, hiszen szerepeltek benne glimpik és trollok is, de a legjobban mégis a koboldok világának kidolgozottsága tetszett. Kicsit hihetetlennek is tartom, hogy egy ilyen rövid könyvbe ennyi részlet belefért. Egyedül az illusztrációval nem voltam teljesen elégedett

Nagyon jó kikapcsolódás volt a ZH-k és a beadandók között egy ilyen aranyos, pozitív történetet olvasni, és bár Magyarországon nem a Télapót várjuk karácsonykor, de mégis sikerült vele ráhangolódnom az ünnepre. Ugyanakkor, azért bátorkodtam így karácsony után írni még a könyvről, mert szerintem kortól és évszaktól függetlenül mindig jól jöhet egy ilyen csodálatos történet a tarsolyba, ami nem fáraszt le, de mégis tud vele lazítani az ember. Szívből ajánlom mindenkinek!

"Hogyan maradjunk vidámak nehéz időkben is? 1. Együnk minél több mézeskalácsot, csokoládét, lekvárt és tortát! 2. Mondjuk ki gyakran a „karácsony” szót! 3. Ajándékozzunk meg valakit játékkal, könyvvel, kedves szóval és egy nagy öleléssel! 4. Nevessünk akkor is, ha nincs min – illetve főleg akkor! 5. Idézzük fel a boldog múltat – vagy boldog jövőt! 6. Járjunk pirosban! 7. Higgyünk!"

2018. december 25., kedd

Karácsony&Blogszülinap


A Könyvek&Kávé tegnap, Szenteste napján volt 6 éves, ami szinte hihetetlenül hangzik számomra. Persze sok minden változott azóta, voltak kisebb-nagyobb kihagyások, de az olvasás szeretete mindmáig töretlen nálam, és szeretném ezt másoknak is hirdetni.
6 éve, 17 évesen december 24-én írtam a beköszönő bejegyzést, ami rögtön egy karácsonyi üdvözlet volt. Írtam akkor még zenés posztokat, voltak receptes, elmélkedős bejegyzések is, mára ez már letisztult, csak könyvekről írok itt és a tempó sem olyan feszes, hiszen például nem "köteleztem" magam, hogy tegnap, a szülinapon írjak posztot, hanem most, amikor ráérek és van kedvem írni. Olyan hobbi lett nálam a blogolás, mint az olvasás, és még nagyon sokáig szeretném ezt csinálni. Köszönöm az eddigi érdeklődést, kattintást, kommentet. Ezután is visszavárlak titeket...



...és minden kedves látogatómnak boldog, békés, evős-ivós, könyvvel bekuckózós karácsonyt kívánok!




2018. december 19., szerda

Tara Westover: A tanult lány

Már a fülszöveg elolvasás után nagyon megtetszett ez a könyv, ugyanakkor fel is háborodtam azon, hogy a főszereplő  Tara 17 éves koráig nem járhatott iskolába. Azt vártam tőle, hogy majd motivációt ad a tanuláshoz és arról fog szólni, hogy a tanulás, a tudás mekkora ajándék, de végül ennél sokkal többet kaptam.


Fülszöveg: Tara ​Westover tizenhét évesen tette be először a lábát iskolai osztályterembe. Előtte Idaho hegyei között, a társadalomtól szinte teljesen elzárkózva élt szüleivel, akik állandóan a világvégére készültek. Tara minden nyáron gyógynövényfőzeteket készített könnyen befolyásolható anyjával, aki a környék bábája és füvesasszonya volt, télen pedig az egyre furcsábban viselkedő apja mellett dolgozott egy roncstelepen. A lányt soha nem látta orvos vagy védőnő, a vágásokat, agyrázkódásokat, de még a robbanásból származó égési sérüléseket is az otthoni gyógynövényekkel kezelték. A sokgyerekes család annyira elszigetelődött az intézményes társadalomtól, hogy nem volt senki, aki biztosíthatta volna az iskolázatlan gyerekeknek a megfelelő oktatást. 

A hegyen túli világ elérhetetlennek tűnt Tara számára. Ám egyik fiútestvére annyit mesélt neki a főiskolai élményeiről, hogy a kíváncsi lány elhatározta, ő is kipróbálja ezt az újfajta életet. Önerőből tanulni kezdett, magát képezve tett sikeres felvételi vizsgát, és hatalmas tudásvágya eljuttatta őt még az óceánon túlra is. 

A tanult lány felejthetetlen emlékirat egy fiatal, iskolázatlan lányról, aki hátat fordítva különc családjának útnak indul, és küzdelmes útja során eljut egészen Cambridge-be, hogy doktori diplomát szerezzen.



***

A mormonok között is "kiemelkedően" vallásos családban, bipoláris zavarral küzdő apával, a férje akaratának mindent alávető anyával és sok testvérrel nőtt fel Tara, a könyv főszereplője, aki egész kiskorától kezdve leírja nekünk a felnövésének és a családjától való elválásának történetét, nagyon őszintén és hitelesen. 
A könyv címe és a fülszöveg is a tanulásra helyezi hangsúlyt, de ez a történet sokkal több ennél. Tara és a testvérei látszólagos szabadságban, törvényen kívül nőttek fel, amit nevezhetnénk akár "alternatív nevelésnek" is.  Nem jártak orvosnál, nem kaptak védőoltást, akkor tanultak, amikor akartak. De sokkal inkább börtön volt ez számukra, mert igazából mindenben az apjuk óhajait és parancsait követték és közben beléjük ivódott, hogy az iskola átmossa az emberek agyát, az antibiotikumok mérgezik az embert és, hogy egyszerűen bűnös dolog a társadalom tagjának lenni. Az már csak hab a tortán, hogy az apának gyakran a világvégével kapcsolatos tévképzetei voltak.

"Megtanulni táncolni olyan volt, mint megtanulni tartozni valahova."

Szerintem rég váltott ki belőlem regény ilyen mértékű dühöt, mint ez. Olyan abszurd dolgok történtek benne, amilyenekről el sem tudtam képzelni, hogy ilyen megtörténhet szülő, gyermek és testvérek között. Ebből is látszik, mennyire szerencsések azok, akik "átlagos" családban nőnek fel. Mert ez a könyv inkább arról szól, hogy mennyire meghatároz minket, hogy milyen családból jöttünk. Hogy milyen, szinte levetkőzhetetlen gondolkodásmódot és mintákat viszünk magunkkal az élet többi területére. Hogy milyen nehéz azzal élni, hogy a család nem a megnyugvást és a szeretetet, hanem a börtönt és a veszélyt jelenti számunkra. 

Tara ebből a közegből próbál kitörni, elmenekülni és a tanulás által úgy kiszélesedik számára a világ, hogy ez biztosítja számára az erőt. Nagyon különleges, tanulságos és motiváló memoár, amely arra biztat, hogy ne a "családunk" legyünk, hanem önmagunk.

"Próbáltam elképzelni, milyen jövő várhat egy ilyen nőre. Próbáltam kitalálni olyan jelenteket, ahol nem értett egyet az apjával. Mikor nem vette figyelembe a tanácsait, és a saját feje után ment. De Apa azt tanította nekem, hogy ugyanarról a dologról nem lehet két, egymástól eltérő véleményt alkotni; mert van Igazság, és vannak Hazugságok. Térdeltem a szőnyegen, hallgattam apát, de közben ezt az idegent tanulmányoztam és úgy éreztem, mintha ott lebegnék valahol közöttük, vonzódva mindkettőjükhöz, ugyanakkor taszítva általuk. Megértettem, nincs olyan jövő, amelyben együtt szerepelhetnénk, nincs olyan sors, melyben egymás mellett létezhet az Apa és a nő. Vagy örökre gyermek maradok, a végtelenségig, vagy elveszítem őt."

2018. december 6., csütörtök

BOOKTAG: Év végi hajrá

Most már negyedik éve az év végi hajrá nekem inkább a vizsgákról szól, de köztudott, hogy az ember olyankor űzi a legnagyobb kedvvel a kedvenc elfoglaltságát, amikor tanulni kéne, úgyhogy az év utolsó néhány hete sem fog olvasás nélkül telni. 
Köszönöm Dóri a tag-et!

1. Milyen könyvet kezdtél el, amit még be kell fejezned?
Jelenleg Tara Westover-től olvasom A tanult lányt, amit biztosan befejezek év végéig, mert nagyon olvasmányos. Jó lenne befejezni Margaret Atwood-tól A vak bérgyilkost is, amit még októberben kezdtem el, de megszakítottam az olvasását sok más könyv miatt. Nagyon jó regény, csak elég lassan halad a történet és kicsit talán beleuntam, de félbehagyni nem fogom. 

2. Van úgy nevezett őszi könyved, amivel könnyebben átlépsz az év végi időszakba?
Nincs kifejezetten ilyen könyv, abszolút hangulatfüggő, hogy mit olvasok éppen, de nyilván ad pluszt egy könyvélményhez, ha hasonló hangulatban, időben olvasom, mint amiben a történet játszódik. Ilyen volt A tél jegyesei is, amit pont a múltheti szeles, esős hidegben olvastam.

3. Milyen új megjelenést vársz még?
Nem várok most semmit, inkább azokat a könyveket szeretném majd megvenni és elolvasni, amik az elmúlt időszakban jelentek meg. A Nápolyi regények harmadik részét és A tél jegyesei folytatását.

4. Mi az a 3 könyv, amit idén még el szeretnél olvasni?

  • Elena Ferrante: Akik megszökik és aki marad (Nápolyi regények 3.)
  • Christelle Dabos: Rejtélyes eltűnések a Holdvilágban (A tükörjáró 2.)
  • Matt Haig: A fiú, akit Karácsonynak hívnak - ezt ilyen karácsonyra hangolódós olvasmánynak néztem ki, remélem benn lesz még a könyvtárban
5. Van-e könyv, ami még esélyes az "év könyve" címre?
Ha a tervezett sorozat folytatások is olyan jók, mint az előző részeik, akkor természetesen van és A tanult lány is nagyon tetszik. Még szerencse, hogy nem egy legjobb könyvet szoktam választani. :D

6. Elkezdted-e a már a jövő évi tervezést?
Jövőre is szeretnék spontán maradni és még gondolkodom, hogy a várólista csökkentésre jelentkezzek-e, mert idén nagyon nem jött össze. Talán 2 könyvet sikerült elolvasnom a 12-ből.

Ti mit terveztek még elolvasni idén? :)

2018. december 3., hétfő

Christelle Dabos: A tél jegyesei (A tükörjáró 1.)

Amikor azt hiszed, hogy a Harry Pottert leszámítva, már kinőttél a az ifjúsági fantasykból, akkor jön A tél jegyesei és mindent felforgat.


Fülszöveg: Anima ​lakói szerint a tárgyaknak lelkük van, különös adottságaik révén pedig kommunikálni is tudnak velük. Ujjaik alatt összeforr minden, ami szakadt vagy törött, érintésük nyomán feltárul a tárgyak és használóik múltja is. Ophélie azonban nem csak ezért különleges: briliáns ügyességgel közlekedik a tükrökön keresztül. 
Békés hétköznapjainak azonban a Matrónák döntése vet véget: el kell hagynia otthonát, férjéül pedig a megmaradt világ legrosszabb hírű Sarkáról származó, gyűlölt és rettegett kincstárnokot, Thornt szánják. De vajon miért éppen őt? 
Új otthonában a Délibábosok trükkjeinek köszönhetően semmi sem az, aminek látszik. A lánynak az állandó káprázattal és a Sárkányokkal is meg kell küzdenie: a Légvár az a hely, ahol az ember a saját gondolataiban sem lelhet biztonságra. Ophélie ráébred, hogy a Légvár nemzetségei hatalmi harcának közepébe csöppent. Hogy megmeneküljön, álruhát ölt… 
Történet egy felejthetetlen hősnőről egy részletgazdag és izgalmas világban, tele cselszövéssel és meglepetéssel. 
Christelle Dabos trilógiájának első kötete számos irodalmi díjat nyert, és a legnagyobb francia kiadó, a Gallimard első könyveseknek járó elismerését is magáénak tudhatja.

***
Nagyon nehéz úgy írni egy könyvről, hogy hiába fejezted be már több napja, de még mindig teljesen a hatása alatt vagy és vizsgák ide vagy oda, de egyszerűen csak akarod a második részt.

Sok jót olvastam A tél jegyeseiről, neves díjakat is nyert, de valamiért mégsem mozgatott meg annyira. Aztán a könyvtárban csak úgy megláttam és gondoltam kikölcsönzöm, maximum majd elolvasás nélkül visszaviszem. Aztán az lett a dologból, hogy most úgy rajongok, mint ezelőtt tíz évvel ezelőtt utoljára.

Christelle Dabos egy hihetetlenül színes, változatos fantáziavilágot alkotott, amiben persze visszaköszön sok elem más regényekből, filmekből, de ez valahogy nem szúr szemet és  egyedülállónak tűnik. Ott van Anima, Ophélie szülőhazája, ahol a tárgyaknak, helyeknek lelke van és sokan képesek a tükrökön keresztül közlekedni. Minden lakónak megvan a saját feladata, Ophélie például egy múzeumnak vezetője, különleges képességének, a tárgyak olvasásának köszönhetően. Anima úgy tűnik nekem, mint egy aranyos kisváros vagy szomszédság, ahol mindenki ismer mindenkit, mindenki próbál jó viszonyt ápolni a másikkal és emellett a társadalomnak hasznos tagjává válni. Ezzel ellentétben ott van a Sark, ahová Ophélie-nek muszáj elköltöznie leendő férje, Thorn miatt. A Sarkon az erő, a hatalom, a viszály irányít. Így a két főszereplő is olyan, mint tűz és víz.
Ophélie és Thorn engem Bellára és Edward-ra emlékeztet a Twiligh-ból, Ophélie látszólag visszahúzódó, de belül határozott, kitartó és nagyon makacs tud lenni. Thorn pedig igazi hidegszívű , rejtélyes férfinek tűnik, aki nem tud szeretni. Mégis több van a két szereplő mögött, a kapcsolatuknak igazi dinamikája van, élvezet olvasni a évődésüket. De mellettük rengeteg különleges, izgalmas szereplő van, akiket szintén csak apránként ismerhetünk meg.
Maga a történet érezhetően lassú folyású, részletes minden leírás, történés, de egyáltalán nem untam, gyorsan tudtam vele haladni. 

A tél jegyesei olyat adott nekem, amit már rég kaptam regénytől, egy új, változatos fantáziavilágot, ahol szívesen kipróbálnám az életet, szerethető karaktereket és egy izgalmas történtet, aminek már alig várom a folytatását.
Néhány "intimebb" rész miatt én 14 éves kor felett ajánlanám, de onnantól kezdve bármikor, bárkinek, aki egy szuper fantasy-t akar olvasni. Vigyázat, addiktív!


***
A második rész már megjelent Rejtélyes eltűnések a Holdvilágban címmel!


2018. december 1., szombat

Könyves zárás - 2018 november

Bár nem lesznek annyira hosszú bejegyzések, de visszatér a havi könyves zárós poszt sorozat is a blogra. Úgy vettem észre az ilyen kívánságlistás, könyves zárós, összefoglalós posztokat többen olvassátok, és én is szeretem őket írni, másokét olvasni meg még jobban. :)

Olvasások
Négy könyvet olvastam el ebben a hónapban és meglátszik, hogy visszatértem a könyvtárazós élethez, mert ebből 3 könyvtári és 1 saját. Mindegyik nagyon tetszett, egyelőre csak a Melmoth-ról írtam, de a többiről is lesz poszt. Az abszolút favorit mindenképpen A tél jegyesei volt, alig várom, hogy elolvashassam a második részt.

Scott Jurek - Steve Friedman: Futni, enni, élni
Han Kang: Nemes teremtmények


Beszerezések
A vásárolt könyvek számán is látszik a könyvtárazás, ugyanis 3 könyvet vettem ebben a hónapban. A Csírakert a konyhában ilyen közös könyv lesz anyukámmal, mert már régóta ki szeretnénk próbálni a csíráztatást és anyukámat is egy csíráztatóval szeretném meglepni karácsonyra, ebbe a kis könyvecskébe pedig minden fontos tudni való le van írva róla.
A tanult lányt és a Határtalan Gondolatok Határidőnaplót pedig a Bookline-os Black Friday alkalmával vásároltam. A tanult lánynak nagyon megmozgatott a fülszövege, ez lesz a következő olvasmányom. Ezzel a csodálatos határidőnaplóval pedig már tavaly óta szemezek, egyszerűen gyönyörű, kívül-belül. Az Édesvíz Kiadó adja ki minden évben más dizájnnal.

Mark M. Braunstein: Csírakert a konyhában
Tara Westover: A tanult lány
Határtalan Gondolatok Határidőnaplő 2019



Nektek melyik volt a legkedvesebb olvasmányotok novemberben? Kihasználtátok a Black Friday akciókat? :)