2014. április 30., szerda

Végre olvastam! - Jamie McGuire: Gyönyörű sorscsapás

Egy hónap után végre elolvastam egy egész könyvet, mind a 450 oldalával együtt, mindössze 2 nap alatt, köszönhetően a nyelvvizsga és az osztályozó vizsga okozta para elmúltának meg a hétvégének, amit a Balatonon töltöttünk. 
Jamie McGuire regénye volt a második könyv, amit a Maxim kiadó Dream válogatásából olvastam és ahogyan az Elakadó lélegzettel sem, úgy ezzel sem voltam megelégedve. Annyit viszont már most megjegyeznék, hogy ezek a könyvek valami hibátlan minőségűek, a kivitelezésük gyönyörű, ár-érték arányban abszolút megérik a vételt, mondjuk egy Ulpius-ház könyvvel szemben. Az pedig már egy szubjektív dolog, hogy a történeket kit érintenek meg.
Az egyik barátnőmtől kértem kölcsön a Gyönyörű sorscsapást, mert valami könnyű romantikára vágytam, valamire ami maximálisan kikapcsol, és úgy gondoltam Abby és Travis történet majd ilyen lesz.
A sztori a látszólag jókislány Abbyről és a rosszfiú Travisről szól, aki verekedéssel keresi a pénzt egy saját lakás fenntartása miatt. Mindketten az Eastern egyetemen tanulnak és Abby legjobb barátnője, America Travis lakótársával és egyben unokatestvérével jár, így minden adott, hogy a főszereplőink összeismerkedjenek egy iskolai bunyó alkalmával. Abby (aki a történet nagy részében csak Galambként van emlegetve) meg akar maradni a jókislány szerepnél és nem újra elkövetni a múltbéli hibákat, de Travis beleszeret és kész megváltozni az ő Galambjáért. A történet az ő csatározásaikról vagy sokszor inkább az évődésükről szól, miközben feltárulnak Abby titkai és az, hogy Travis valójában nem is olyan rosszfiú.

Nem állítom azt, hogy én nem szeretem az ilyen történeket. Igenis szeretem őket, amikor az említettek mellett van bennük valami különlegesség, vagy a szereplők a nagyon szerethetőek, vagy a szerző stílusa nem engedi abbahagynom az olvasást. A Gyönyörű sorscsapás egy tipikus young adult könyv, teljesen átlagos benne minden. Aztán, hogy az olvasóknak mi csapódik le ebből, az egyéntől függ. Engem borzasztóan idegesített.
Először is a helyszín és a karakterek totálisan idealizáltak. Mindenki megtehet mindent, összeverhet bárkit az egyetem ebédlőjében, egy héten többször seggrészegre ihatja magát miközben márkás kocsikkal rohangászik, önálló, egyedi személyisége meg a kanyarban sincs.
Aztán az sem mellékes, hogy a könyvet úgy 200 oldallal lerövidíteném, mert igazából már a felénél befejeződik, csak az írónő még beleírt pluszba néhány oldalnyi drámát, veszekedést, verekedést, logikátlan, bugyuta tetteket, amiből amúgy addig is elég volt már.
Én tudom, hogy sokszor az élet is ilyen, olyannyira ilyen, hogy sírva röhögsz a fájdalomtól. Természetesen Abby-nek és Travis-nak is megvolt az oka a folyamatos harcokra, hiszen mindkettejüknek fájdalmas a múltja, de a fájdalom nem ok a butaságra. 
A Gyönyörű sorscsapás számomra nem volt jó találat. Akik kedvelik a hasonló, amerikai álom-történeteket, azoknak természetesen tetszeni fog ez a könyv, de véleményem szerint, néhány órai szórakozásnál - esetemben hajtépésnél - nem tud többet adni. Romantikus ember vagyok, de nem olvadtam el ettől a regénytől, nem volt gyönyörű és nem volt sors, csak csapás.

Értékelés: 2/5

2014. április 28., hétfő

Liebster Award

Ismét megérkezett hozzám is a Liebster Award, amit ezúton is nagyon szépen köszönök heppinek, a OlvasóZsák bloggerének.


A szabályok a következők:
1) Tedd ki, hogy kitől van a díj!
2) Írj magadról 11 dolgot!
3) Válaszolj a feltett 11 kérdésre!
4) Küldd tovább 11 embernek! Tegyél fel nekik te is 11 kérdést!

11 dolog magamról:
1) Hangulatember vagyok.
2) Van egy nimfapapagájom, Pablo.
3) Szívesen élnék Franciaországban vagy Olaszországban.
4) A sütisütés az egyik legkedvencebb időtöltésem.
5) A zeneízlésemről kisregényt tudnék írni. Még mindig jöhet minden Katy Perrytől az Intim Torna Illegálig.
6) Nincsen bakancslistám, de rajta van egy Coldplay koncert.
7) Két hónapja nem ettem húst, szóval mondhatjuk, hogy vegetáriánus vagyok.
8) Szeretek futni, ha van hozzá megfelelő háttérzene.
9) Mindig ötször annyi könyvet veszek ki a könyvtárból, mint amennyit aztán ténylegesen el is olvasok.
10) Matek és/vagy fizika órákon szoktam verset írni.
11) Ha nagy leszek, egy tanyán szeretnék élni.

Heppi kérdései:
1) Hova utaznál szívesen?
Elsősorban Magyarországon belül utazgatnék, mert rájöttem, hogy mennyi szépség van a mi kis országunkban is. Ha külföldről van szó, akkor Róma, Párizs, Provence... és visszamennék Londonba még sokszor.

2) Mi a kedvenc filmed?
Ez egy olyan kérdés, amire lehetetlen egy filmet mondani. Természetesen imádom a Harry Potter filmeket, a Karib-tenger kalózait.Ha vígjátékokról van szó, akkor Könnyű nőcske, Őrült, dilis szerelem, Nem kellesz eléggé, Igazából szerelem, A szerelem hálójában. Szívem csücske a Keira Knightley-s Büszkeség és balítélet és a Vágy és vezeklés. Ha komolyabb filmekben gondolkodunk, akkor jöhet a Good Will Hunting, Fedezd fel Forrestert!, A tégla. A klasszikusok közül pedig (bár eddig is említettem már párat meg ez egy szubjektív dolog) a Grease, Dirty Dancing és a Holt Költők Társasága. Ha magyar,akkor pedig Valami Amerika, Lora és új kedvencem A nagy füzet. 

3) Mi a kedvenc zenekarod?
Vad Fruttik, Kiscsillag, Coldplay, The Script, OneRepublic, Snow Patrol és még sokan mások.

4) Ha egy lakatlan szigetre kerülnél, mit vinnél magaddal? (Csak egy dolgot vihetsz!)
Először azon gondolkoztam, hogy melyik könyvet, de aztán inkább egy napló vagy füzet mellett döntöttem, amihez... tudjátok tartozik egy toll, mivel csak egy dolgot vihetek. :)

5) Mi a kedvenc könyved?
Gondolhatjátok, hogy erre sincs konkrét válaszom. Jane Austen könyvek, Dorian Gray arcképe, The Perks of Being a Wallflower, Zakály Viktóriától a Szívritmuszavar, Eat Pray Love, Alaska nyomában, A kis herceg, Micimackó és még sok-sok könyv, ami nagyon fontos számomra.

6) Melyik hírességért rajongsz a kegjobban?
Ne utáljatok, de azt hiszem már nem rajongok, kinőttem belőle. Vannak csodálatos és tehetséges színésznők, mint például Meryl Streep és Helen Mirren, ugyanúgy színészek, akik nem kaptak még Oscart pedig megérdemelnék. Színésznők,akiket a szépségükért és stílusukért szeretek (Eva Green és Audrey Tautou). Meg sok-sok énekes, sportoló akiket szívesen hallgatok, szurkolok nekik. 

7) Mi a kedvenc állatod?
Nincs kedvenc állatom, de irigylem a madarakat, amiért ők a legszabadabb élőlények a Földön. A kutyákat pedig az emberfeletti hűségük miatt tisztelem nagyon. 

8) Melyik idegen szón nevettél a legtöbbet?
Azt hiszem ez a pesticides angol szó volt, de főleg azért, mert a tanárom különösen viccesen tudja a kimondani.

9) Mi a kedvenc ruhadarabod?
Sálgyűjtő vagyok, és szeretem a feliratos pólókat.

10) Mit utálsz a legjobban?
Erős megfelelési kényszerem van, szóval általában azt, ha hibát követek el. Persze ez nem a megfelelő hozzáállás, szóval igyekszem változni. :)
Ami mostanában különösen irritál, azok a különböző fogyási módszerek (pl.: paleolit táplálkozás) meg a különböző csodaszerek, szénhidrát csökkentett kaják és szintetikus édesítőszerek, amikkel az emberek mérgezik magukat, hogy lefogyjanak. 

11) Mi a kedvenc hobbid?
Nyugiban lenni, olvasni, közben kávézni/teázni.

Remélem nem haragszotok rám, de nem küldeném tovább a díjat senkinek, mert már nem találok olyan általam rendszeresen látogatott blogot, ahol még nem láttam.

2014. április 18., péntek

Az idei Költészet napja margójára

Eddigi életem során, ami valaki szerint nem túl hosszú időt, mások szerint viszont annál többet foglal magába, mindig is az a regényolvasós ember voltam. Azért szeretem a regényeket, mert van elejük és végük (általában), számtalan rokonszenves vagy megbotránkoztató karaktert sorakoztatnak fel, a lényeg az, hogy szeressem őket, és hogy minden regénnyel egy újabb, egy másabb világba csöppenek. Ahogy azt az olvasást "népszerűsítő" képeken is olvashatjuk feliratként, hogy mindenki annyi életet él meg, ahány könyvet elolvas. De mi a helyzet a versekkel? Pár héttel ezelőttig nem rajongtam értük, mert tudtam, hogy azzal, ha elolvasok egy verset még nem fogom azt megérteni. Így ha kivettem egy verseskötetet a könyvtárból sehogyan sem haladtam vele, mert én a regényekhez vagyok szokva. Hiába olvasok el kétszáz oldalt, háromszáz oldalt, de nem fáradok bele, ha jó regényről van szó, viszont ha versekről beszélünk, akkor sokszor már egy is "sok", mert kevéssel mondanak sokat. 
És most jön a mesém, hogy volt egyszer egy irodalom óra és egy Ady Endre nevű úriember, aki megmutatta nekem, hogy egészen idáig rosszul álltam a költészethez és egyfajta versenyként kezeltem a versek olvasását. Nyilván közrejátszott a dologban, hogy Ady közelebb áll a legtöbb emberhez, nem úgy mint egy Balassi Bálint. Ő általa, a versei által értettem meg, hogy a kevés szó mennyit mond, hogy mennyi mindent ki lehet fejezni néhány mondattal, néhány gondolattal. És versírós ember sem voltam/ vagyok, de megihlettek Ady művei és elkövettem néhány alkotást az elmúlt időszakban. Jelenleg több kedvenc versem is van most tőle, de ami úgy érzem tényleg mindent kifejez, az a Kocsi-út az éjszakában. Kölcsönvettem egy sorát és alkottam belőle egy "modern" változatot, talán majd egyszer megmutatom nektek, de akkor most jöjjön egy vers a sok közül, ami felér egy egész regénnyel, olyan öt-hatszáz oldalassal.

Ady Endre: Kocsi-út az éjszakában

Milyen csonka ma a Hold,
Az éj milyen sivatag, néma,

Milyen szomoru vagyok én ma,

Milyen csonka ma a Hold.


Minden Egész eltörött,
Minden láng csak részekben lobban,

Minden szerelem darabokban,

Minden Egész eltörött.


Fut velem egy rossz szekér,
Utána mintha jajszó szállna,

Félig mély csönd és félig lárma,

Fut velem egy rossz szekér.


Az iskolában idén a mi osztályunk csinálta a Költészet napi műsort. Nem vagyok elfogult, a sok unalmas műsor közül, amiket az évek alatt láttam, a miénk üde színfolt volt. József Attilától a Születésnapomra meglepetés költeményt énekeltük gitár kísérettel és a műsor végén pedig verseket osztogattunk, szórtunk amiknek az összeállítását én végeztem. Volt köztük mindenféle, Kölcseytől Pilinszkyn át, egészen Simon Mártonig. És csak hogy bizonyítsam, a sorsnak tényleg nagy hatalma van, a Kocsi-út az éjszakában magát nem zavartatva esett le pont a lábam elé az ominózus versszóráskor.


2014. április 6., vasárnap

Miket olvastam mostanában?

Bár a tavalyi évhez képest nagyon le vagyok maradva olvasás ügyileg, azért az elmúlt pár hónapban is sikerült elolvasnom néhány igazán jó és néhány kevésbé jó könyvet is.
Zakály Viktória Hanna örökje személyében megtörtént az év első beszerzése. A Szívritmuszavar folytatása még tavaly decemberben megjelent, de későn eszméltem rá, szóval nem került fel a karácsonyi kívánságlistára, az év eleji "böjt" után viszont ez volt az első ajándék, amivel megleptem magam.
A Hanna örök érzelmes, szívmelengető folytatása volt az első résznek, de igazából meg lettem volna nélküle, úgy éreztem kicsit túl van írva, nem egyszer volt szappanopera hangulatom olvasás közben Az írónő stílusa viszont továbbra is közel áll hozzám. Remélem még jelenik meg regénye.
Hasonlóan romantikus darab volt, bár másabb vonalon Simone Elkeles Láncreakciója, vagyis a Fuentes fiúk trilógiájának a befejező kötete. A legkisebb testvér Luis is szerelembe esett, méghozzá egy mexikói lánnyal Nikkivel, de ismét közbe szólt a Latin Vér... A második rész végén lévő részletek alapján jobb befejező részt vártam, végül Carlos és Kiara története maradt a kedvencem. 
Elolvastam egy újabb Fábián Janka regényt is az Adél és Alizt, amivel újra bebizonyosodott, hogy a Fábián regényeket letenni ugyan nem lehet, de mély benyomást nem tesznek az emberre. Az Adél és Aliz, ahogyan a címe is mutatja két nő története ismét történelmi köntösbe bújtatva, az I. világháborútól az '56-os forradalomig. Nem olvastam az írónő összes regényét, de az eddig olvasottak közül talán ebben volt a legkevesebb történelmi utalás, viszont ez nem vált hátrányára. Inkább csak a szokásosnál antipatikusabb szereplők és a megszokott képtelen fordulatok miatt éreztem ezt az eddigi leggyengébb Fábián Janka könyvnek. De ezek ellenére sem ábrándultam még ki az írónő könyveiből.
Hogy maradjunk a magyar íróknál, végre sorra került nálam Steiner Kristóf Hajónaplók című könyve, amit még tavaly vettem egy Ulpius akcióban. Még mindig nagyon szimpatikus számomra Kristóf minden megnyilvánulása, hiszen szerintem egy az átlagosnál sokkal intelligensebb "celebről" beszélünk, ha őt említjük. A Hajónaplókat is sokszor mosolyogva olvastam, felvidította a lelkemet, mint annó a Lélekbonbon, viszont talán kicsit csapongóvá tette a  "bejegyzések" sorrendje, nem éreztem kerek egésznek. Szívesen olvasnék 400-500 oldalas könyveket Kristóftól, akkor maradéktalanul elégedett lennék. 
A legnagyobb élménnyel pedig egészen eddig várattalak titeket, mert nagyon gonosz vagyok. Ősszel, tél elején annyian olvasták Jennifer Egan könyvét, Az elszúrt idő nyomában-t, hogy nekem is felkerült a karácsonyi kívánságlistámra és a Jézuska úgy gondolta na jó én rendeltem meg magamnak  és nemrég el is olvastam. Kiválón megszerkesztett történetről van szó, amely (számításaim szerint) közel 50 évet ível át a 80-as évektől a nem olyan fényesnek tűnő jövőig, viszont a zene mindent és mindenkit összeköt benne, emellett pedig a karakterek kidolgozottsága Jókai Mór-i magasságokba emelkedik. (Nálam ez egy nagy szó, mert Jókait ebben etalonnak tartom. :D) Viszont azon túl, hogy megértem azt a Pulitzer-díjat 2011-ben, igazából idén még várom az áttörést, mert bár eddig Jennifer Egan könyve tetszett a legjobban a idén, de ez a történet sem hagyott bennem olyan mély nyomot.
És igazából a mostanában olvasott könyvek ezzel majdnem véget is értek, néhány kötelezőt és rengeteg félbehagyott könyvet kivéve. Bízom a jövőben meg a legalább 15 könyvtári és rengeteg saját  olvasatlan könyvemben.

Nincs mentség

Közel két hónapnyi kihagyás után, természetesen az osztályozó- és nyelvvizsgára készülés közepén jött meg az ihlet a blogoláshoz való visszatéréshez. Pár hete már újra vissza-visszatérek az oldalra, megváltozott a kicsit a kinézet (de csak a szegényes képszerkesztő tudásom állt rendelkezésre) és ismét megváltozott az oldal címe, aminek több oka is van. Az egyik nyilvánvalóan az, hogy az előző cím olyan szinten bonyolult volt, hogy még én is alig bírtam megjegyezni, a másik ok pedig a blog tematikájának megváltozása. Mostantól szeretném még annásabbá tenni az oldalt, mert nem csak olvasni szeretek ám. Tervezek recepteket, zenét, filmet és bármit, ami közel áll hozzám, ami csak jön. 
Két új poszt már talomban van, nem csak ígérem őket, hanem talán már a mai nap folyamán elkészülnek és a többi is érkezik hamarosan. 
További szép vasárnapot!

Ja és túl vagyok életem első szavazásán. Pont olyan volt, mint vártam.
Semmi különös. ;)