2019. szeptember 24., kedd

Donna Tartt: A titkos történet

Donna Tartt amerikai írónő arról híres, hogy tízévente jelenik meg egy regénye, de azok mind világhíresek lesznek. Én most az első könyvéről, a még 1992-ben megjelent A titkos történetről fogok írni, de ezt követte 2002-ben a A kis barát (The Little Friend), ami október végén jelenik meg magyarul, majd 2014-ben Az Aranypinty (The Goldfinch), amit pedig nemrég mutattak be a moziban. Az Aranypinty-re nagyon kíváncsi vagyok, A kis barát fülszövege annyira nem keltette fel az érdeklődésemet, de remélem előbb-utóbb mindegyiket elolvasom majd. Most viszont jöjjön egy kis értékelés A titkos történetről, aminek röpke két és fél év alatt értem a végére.


A titkos történet Richard Papen, kaliforniai sráccal kezdődik, aki rossz családi háttérből jön, nem támogatja senki és a fiatal felnőttekre oly jellemzően nem igazán tudja, hogy mit akar kezdeni magával, hogy mit akar tanulni, kivé akar válni. Richard jelentkezik egy vermonti "magán" egyetemre, ami több szempontból is nehéz a számára, hiszen ösztöndíjjal veszik fel és egy teljesen új közegbe kerül, másfajta emberekkel. Van az egyetemen egy szinte titkos társaságnak beillő kis csoport, akik klasszika-filológiát tanulnak egy igéző, nem mindennapi tanártól Julian-től. Ez az 5 diák és a tanáruk a földtől messze elrugaszkodott, hedonista életet élnek, nemcsak tanulnak, hanem tapasztalnak is, ami furcsa, ugyanakkor nagyon vonzó. Richard bekerül hozzájuk és innentől kezdve gyökeresen megváltozik mindenben az élete. Az ő elbeszélésén keresztül pedig kibontakozik előttünk egy drámai thriller, amit szerintem nem lehetetlen elfelejteni.

Bár a leghosszabb olvasás díját messzemenően elnyerte nálam ez a könyv, de nem azért, mert nem tetszett volna, csak egyszerűen nem volt meg a hangulatom hozzá. Három hullámban olvastam, de pár oldal után mindig vissza tudtam helyezkedni a történetbe, mert a hangulattal valahogy a cselekmény is előjött bennem. Most, hogy a végére értem, bánom, hogy nem egyszerre olvastam el, mert akkor lett volna igazán ütős, de így is nagy sokk volt a befejezés.

Egy könyve után látszik, hogy az írónő borzasztóan intelligens, tűpontosan ír, erre a történetre  tényleg figyelni kell, miközben pedig egy olyan delírium-szerű érzésbe vonja be az olvasót, hogy szerintem hátborzongató. A szereplők olyan gyönyörűen kimunkáltak, hogy az összeset utáltam, de imádtam is egyszerre. Henry volt a kedvencem, aki talán kimondatlanul, de vezető szerepet tölt be a csoportban. Ha összeállítanék egy listát a könyvekben valaha megismert kedvenc karaktereimről, ő biztosan az első 5-10 között lenne. Richard-ot viszont inkább csak szántam, mert mindig ő volt, aki valamiért kilógott mindenhonnan, nélküle viszont nem lett volna ilyen ez a történet.

Arról sok regény van, hogy a gazdag szülők gyerekei játszótérnek használják az egyetemet, de arról viszont kevés, hogy mi történik, ha igazán eldurvulnak a dolgok. Ott az egyik kérdés, hogy mi történik ha átérzed/átéled, amit tanulsz? De mi van, ha csak sodródsz, ha csak történnek veled a dolgok? Mindkét nézőpont remekül látható a regényben.
A végére viszont leginkább az kezdett el foglalkoztatni, hogy miért pont Richard? Ő csak úgy bekerült, sohasem bíztak meg igazán benne a "barátai", ő volt a jófiú, a tisztafejű, a gondolkodó. 
Vannak olyan sorsszerű történések, amiken egyszerűen nem tudunk befolyásolni, csak a részesei leszünk. És aztán elmeséljük őket...

A fél csillag levonás annak szól, hogy nem egyszerre olvastam el, de egyébként kedvencnek jelöltem. Nagyon-nagyon nehéz, kemény olvasmány, őszre-télre szuper lehet, ha nem is most, de egyszer mindenképpen olvassátok el.

Értékelés:

4,5/5

Fülszöveg

Öten ​voltak – négy fiú meg egy lány. Két fiú szemüveget viselt, a harmadik albínó volt, az ikrek pedig, a fiú meg a lány, akár két flamand angyal. Megközelíthetetlen, titokzatos csoport a kis vermonti egyetemen. Már amit tanultak: az ógörög, az is a kiválasztottság légkörével vonta be őket. Ebbe az arisztokratikus társaságba csupán egyetlen új diáknak sikerül bejutnia: a feltörekvő Richard Papennek. Ő beszéli el évekkel később a csoport titkos történetét. A különös ifjak megszállott professzoruk vezetésével nemcsak tanulják, hanem át is élik a hajdani kultúrát, az ősi vallást, a mámoros orgiákat, hol az isten vért követel… Történhet-e bűn? Baleset? Áldozat? Hogyan lesz bűnhődés az árulóra kirótt büntetésből? Hogyan folyik egymásba elfojtott és megélt szerelem, szabadság és lelkifurdalás, álom és valóság, élet és halál? Donna Tartt könyve bűnügyi regény, a lélek rezdüléseit boncolgató finom olvasmány, mulattató és szívbe markoló. Egy fiatal amerikai írónő első regényét tartja kezében az olvasó: Mely máris világsiker.

Megjelent a Park Kiadónál.

2019. szeptember 17., kedd

Őszi újdonságok - 2019

Akarva akaratlanul is belegabalyodok az új megjelenések tengerébe más bloggereknél/vloggereknél vagy épp a Molyon és gondoltam összeszedem egy csokorba én is, hogy melyek azok az ősszel megjelenő könyvek, amelyeket én is nagyon várok. Ha nem is fogom a polcomon tudni őket, de a könyvtárban majd igyekszem levadászni.
Jöjjön egy kis friss kortárs szépirodalmi és pszichológiai válogatás.

Olivier Bourdeaut: Merre jársz, Bojangles?
Már megjelent, új kiadásban a Magvető Kiadónál
Először Szabados Ágitól hallottam erről a könyvről, majd Dórinál olvastam róla egy nagyon jó ajánlót és ekkor került fel a várólistámra ez a kisregény, ami még 2016-ban jelent meg először a Magvető Kiadónál, de most szeptemberben kiadták új köntösben, ami nekem jobban is tetszik. Az elmenekülés a valóság elől egy olyan téma, ami szerintem sokaknak és sokszor megjelenik a fejében. Kíváncsi vagyok, hogy ebben a történetben, hogyan van kibontva.



Fülszöveg:

Egy kisfiú meséli el családja titokzatos tündöklését és bukását. A tehetős család mintha a világon kívül élne, barátok, mulatságok töltik ki napjaikat hol Párizsban, hol spanyolországi villájukban. A szülők mesékkel, izgalmas hazugságokkal helyettesítik az unalmas valóságot. A gramofon egész nap Nina Simone Mr. Bojangles című számát harsogja a hatalmas lakásban, a kibontatlan leveleket pedig a sarokba dobják. De mi történik akkor, amikor a valóságot már nem lehet többé kizárni az életükből?

Az elsőkönyves író meglepetésszerű, hatalmas európai sikere egy szomorú és elszánt szerelmeslevél az álmokhoz.

Colson Whitehead: A Nickel-fiúk
Várható megjelenés: október 10., 21. Század Kiadó, KULT Könyvek sorozat
Colson Whitehead neve már ismerős lehet A föld alatti vasút című regénye miatt, amiről sok jót olvastam, de nem kapott el igazán a téma. Az októberben megjelenő regénye viszont rögtön felkeltette az érdeklődésemet. Két fekete fiú, javító intézet, igaz történet alapján... Biztos, hogy nagyon kemény lesz, de ezt a könyvet nagyon szeretném majd megvenni. A KULT könyvekben még nem csalódtam.



Fülszöveg:

Két ​fiú egy pokoli iskolában, Floridában…
A kis Elwood Curtis egy szegregált, feketék lakta városnegyedben nő fel és a szívébe zárja Martin Luther King szavait, miszerint „ő is van olyan jó, mint bárki más”. A szülei elhagyták, de nagyanyjának hála Elwood megmarad a jó úton és be akar iratkozni Tallahassee egyetlen fekete főiskolájára. De ebben a világban, az 1960-as évek elején, az USA déli államaiban egy fekete fiúnak egyetlen hibát is elég elkövetnie, hogy a jövője füstbe menjen. Elwoodot elítélik, egy Nickel Akadémia nevű javítóintézetbe kerül, amelynek küldetése, hogy „testileg, szellemileg és erkölcsileg képezze” a büntetett fiúkat, ezáltal „tisztességes, becsületes emberek” váljanak belőlük.
A Nickel Akadémia valójában groteszk kínzókamra, ahol a szadista nevelői kar veri és szexuálisan bántalmazza a diákokat, a korrupt dolgozók és a helybeliek ellopják az ennivalót és a készleteket. Elwood próbál dr. King hangzatos kijelentésébe kapaszkodni, miszerint: „Vessetek minket börtönbe, mi akkor is szeretni fogunk benneteket.” Barátja, Turner szerint azonban ebben a romlott világban csak az úszhatja meg, aki maga is trükkökhöz folyamodik.
Elwood idealizmusa és Turner szkepticizmusa közt támadó feszültség olyan döntéshez vezet, amelynek következményeit évtizedeken át viselik. Colson Whitehead regénye igaz történeten alapul. Ez a floridai javítóintézet száztíz éven át működött és nyomorította meg gyerekek ezreinek életét. A Nickel-fiúk bravúros teljesítmény: megsemmisítő, sodró történet, amely egy klasszis írót állít elénk.
Colson Whitehead Földalatti vasút című regénye elnyerte a Pulitzer- és a Nemzeti könyvdíjakat, és #1 New York Times bestseller lett.

Genki Kawamura: Ha a macskák eltűnnének a világból
Várható megjelenés: október 21., 21. Század Kiadó
Már a cím és a borító is elég lenne ahhoz, hogy el akarjam olvasni ezt a kisregényt, de a fülszöveg is nagyon tetszik. Egy filozófikusabb történetre számítok és remélem ezt is minél hamarabb elolvashatom.



Fülszöveg:

A történet főhősének napjai meg vannak számlálva. A rokonaival nem érintkezik, egyedül él, egyetlen társasága Káposzta nevű macskája és bizony felkészületlenül éri, amikor a doktor közli vele, hogy már csak néhány hónapja van hátra.

De mielőtt nekiláthatna, hogy elintézzen mindent, amit feltétlenül meg akar tenni, megjelenik előtte az Ördög és különleges ajánlatot tesz: cserébe azért, ha egy dolog eltűnik a világból, az elbeszélő egy nappal tovább élhet.
És ezzel egy nagyon bizarr hét veszi kezdetét…
Kawamura többszörösen díjazott könyve hónapokig szerepelt a legfontosabb sikerlistákon, világszerte több mint egy millió példányban kelt el, harminckét országban jelent meg. Témája maga az emberi életút; azok a veszteségek, amelyeket óhatatlanul elszenvedünk. Eszünkbe idézi, miért kell szorosan magunk mellett tartanunk szeretteinket és hogyan fedezzük fel azt, ami igazán számít az életben.

Elena Ferranta: Az elveszett gyermek története (Nápolyi regények 4.)
Várható megjelenés: november 20., Park Kiadó
Ritkán rendelek elő könyvet, de Elena Ferrante kivételt képez. Nagyon várom a Nápolyi regények folytatását, azt viszont már kevésbé, hogy befejeződjön a lányok története. Gondolkoztam rajta, hogy elkezdem nézni a sorozatot, de nem akarom elrontani, vagyis inkább csak megmásítani az általam elképzelt világot. Jó lesz az még akkor, ha befejeztem a teljes könyvsorozatot.
Fülszöveg még nincs fenn a Molyon, de remélem azért megfog érkezni november végére.


Susie Orbach: Terápiában
Már megjelent a HVG Könyveknél
Egyre több könyv jelenik meg pszichológia/terápia témában, aminek én leendő pszichológusként egyrészt azért örülök, mert ezek szerint érdekli az embereket, másrészt pedig, mert én is tudok lubickolni egy kicsit két szakirodalom között. A szerzőt nem ismerem, pedig a fülszöveg alapján sok mindent csinált és írt, de a 40 év szakmai tapasztalata inkább felkeltette az érdeklődésemet. Várom ezt a 10 történetet, a borító meg annyira cuki. 



Fülszöveg: 

Mit ​gondol, érez és hisz egy terapeuta azokról az emberekről, akik segítséget kérnek tőle?

Susie Orbach, a Fat is a Feminist Issue (A kövérség feminista kérdés) sikerkönyv szerzője több mint negyven éve dolgozik pszichoterapeutaként. Ebben a könyvben azt vizsgálja, mi történik a terápiás folyamat során, a tíz esettanulmányon keresztül pedig nyomon követhetjük az üléseket, és megtudjuk, mi zajlik az analitikus és a kliens között. Felszínre kerülnek munkahelyi nehézségek és párkapcsolati problémák, megcsalás, van, akinek a terapeuta arra a kérdésre segíti megtalálni a választ, hogy ki is ő, mást a továbblépésben támogat.
A Terápiában őszinte betekintést nyújt egy olyan folyamatba, amely gyakran szükségszerűen titokban marad. Nélkülözhetetlen olvasmány azoknak, akik kíváncsiak a terápiára, vagy az elkezdését fontolgatják.
Susie Orbach pszichoterapeuta, pszichoanalitikus, író és társadalomkritikus. A londoni Női Terápiás Központ alapítója, a Guardian egykori rovatvezetője és a London School of Economics vendégprofesszora. Számos könyv, köztük a What do Women Want (Mit akarnak a nők?), az On Eating (Az evés), a Hunger Strike (Éhségsztrájk), a The Impossibility of Sex (Lehetetlen szex) és a Bodies (Testek) szerzője, mely utóbbiért elnyerte a Nők a Pszichológiában díjat. Ő írta a Fat is a Feminist Issue (A kövérség feminista kérdés) sikerkönyvet is, amely több mint egymillió példányban kelt el. A New York Times a következőképp vélekedett róla: „Sigmund Freud óta valószínűleg ő a leghíresebb pszichoterapeuta, aki Nagy-Britanniában tette le a díványát.” Londonban él, sok előadást tart világszerte.

Szél Dávid: Útközben
Várható megjelenés: október 21., HVG Könyvek
A terapeuta esetei sorozat szerintem a legjobb dolog, amit a HVG Könyvek valaha is elindított, de én azért elég elfogult vagyok. Viszonylag olcsó, rövid könyveket adnak ki, amelyek tulajdonképpen esettanulmányok egy-egy nevesebb pszichológus tollából, amelyek nemcsak a pszichológusok munkájába adnak betekintést, hanem gyakori problémákra is rávilágítanak. Az Útközben az életközépi válsággal foglalkozik és szerintem külön érdekesség, hogy Skype terápián keresztül. Engem sem érdekel minden része a sorozatnak, de erre több szempontból is nagyon kíváncsi vagyok.


Fülszöveg:

Hogyan ​lehet megtalálni a kiutat az életközepi válságból?

A 42 éves Miklós feleségével és három gyerekével Németországban él. A külföldi életnek látszólag semmi köze ahhoz, ami miatt pszichológushoz fordul, a családnak viszont annál inkább. A két évig tartó távterápia során mégiscsak körvonalazódik, hogy a külföldi lét is tartogat kihívásokat, az élet egyéb területeihez hasonlóan. Tipikus életközepi válság, gondolhatnánk, de a Skype-on történő munka és Miklós karaktere sem tipikus. A könyv bemutatja a fordulatokban gazdag terápiás folyamatot, amelynek végére Miklós még úgy is révbe ér, hogy a pszichológus tele van szakmai bizonytalanságokkal. A könyv tanulsággal szolgálhat mindazoknak, akik külföldön élnek, az életük felénél járnak, családosak vagy pszichológusként hasonló esettel dolgoznak.
„Kedves, mély, kicsit érces és nagyon céltudatos a hangja, még arra a hétre megbeszélünk egy időpontot. Ahogy letesszük a telefont, elkezdenek pörögni a fejemben a kérdések: milyen is lehet Miklós, miért pont most fordul pszichológushoz és miért pont hozzám? Hány éves, mit dolgozik, kikkel és Németország melyik részén élhet, vajon mit kavart össze a kiköltözés? Megfordul a fejemben, hogy lecsekkoljam Facebookon, aztán gyorsan elhessegetem a gondolatot. Estére már konkrét forgatókönyveket állítok össze, miközben persze továbbra sem tudok róla az égvilágon semmit. Akármilyen értelmetlenek is ezek a gondolatfutamok, mégis fontos, hogy felszínre kerüljenek, mert annál nagyobb eséllyel tudok magamtól, a saját megéléseimtől és érzéseimtől függetlenül nézni az esetre. Lehetőleg még az első találkozó előtt. Hogy mindezek ne lehessenek különböző projekcióim alapjai.”

Ti milyen könyveknek a megjelenését várjátok idén ősszel?

2019. szeptember 10., kedd

Az első POKET-em - Kira Poutanen: A csodálatos tenger

A legtöbben biztosan hallottatok már a POKET Zsebkönyvekről, amelyek akkorák, mint egy okostelefon és automatákból lehet őket beszerezni egy ezresért, most már nemcsak Budapesten, hanem egyre több vidéki nagyvárosban is. A választék pedig egyre szélesebb, folyamatosan jelennek meg a kis könyvecskék magyar és külföldi szerzőktől egyaránt, magyar hírességek ajánlásával. Nem csak prózák, hanem versek is. 
Én még régebben megvettem Krúdy Gyulától Az Ady Endre éjszakáit, de végül Kira Poutanen könyvét olvastam el először, amit augusztusban szereztem be.
Nagyon színes a felhozatal, az eddig kiadott könyveket itt találjátok, bár arra számítani kell arra, hogy nem minden könyv található meg minden automatában, ezért érdemes a #poketközösség Facebook csoportban érdeklődni.
Szerintem ez egy szuper kezdeményezés, mert elérhető áron, táskabarát méretű, nagyon fontos műveket adnak ki. Mindig örömtáncot járok magamban, amikor látom, hogy valaki poketet olvas a villamoson vagy a metrón.

*

A csodálatos tenger egy ifjúsági regény, Kira Poutanen finn írónő, életrajzi ihletésű első regénye, de szerintem nem egy tipikus tinédzsereknek írt történet, mert a sokszor lírai stílusa mellett nagyon realisztikusan mutatja be, hogy hogyan sodródik egy kamaszlány, Julia az anorexia felé.



Az egész könyv napló formájú, Julia szemszögén keresztül látunk mindent, ezért különösen életszerű az egész. Érezhetőek a különböző stádiumok a betegség kialakulásában és nagyon markánsan megjelennek azok a tényezők, amelyek a betegség felé terelik Julia-t. A kamaszlányok közötti versengés, a hatalmas elvárások a tanulásban, teljesítésben, a média nyomása, a családi problémák és a nővé válás kérdése is.
Annyira parádésan van kibontva az egész történet, hogy kötelező olvasmánnyá tenném nemcsak minden pszichológusnak, hanem mindenkinek, mert ennél jobban én nem láttam még bele, hogy milyen érzései, gondolatai vannak egy anorexiásnak. Szinte már túlzottan hitelesnek látom a regényt, bár ugye önéletrajzi ihletésű és úgy sejtem rengeteg kutató munka is állhat mögötte.
Nagyon drámai, tragikus az egész, talán emiatt lehet, hogy sok olvasót elrettenthet a végigolvasástól. Én viszont azon túl, hogy teljesen átvettem a regény hangulatát, úgy éreztem, hogy rég olvastam olyat, ami ennyire valódi lenne. Erre pedig nagyban rásegít a környezet is, az északi szeles, viharos, havas időjárás, amivel nagyon jól játszott az író.



Ez egy borzasztóan csodálatos történet, amit tényleg nagyon ajánlok mindenkinek, mert segíthet kialakítani egy empatikus, elfogadó hozzáállást, nemcsak az evészavarosokkal, hanem bárkivel szemben. Ameddig nem próbáljuk megérteni, hogy mit él át egy másik ember, eddig ne alkossunk elhamarkodott ítéleteket. Fontos, hogy figyeljünk arra mit mondunk és mit kérdezünk másoktól, de egyszerűen csak figyeljünk sokkal jobban egymásra, és ne féljünk segítséget kérni.

"Hólepte utak, házak és erdők gördülnek el mellettünk, üresen bámulom őket. Tudom, hogy valami eltört, hogy a szalmaszál, ami sokáig egyedül hordozta ezt az egész építményt, kettéroppant, hogy most minden szétesett, a fekete vizek szabadon áramlanak arra, amerre akarnak, a szemekbe, a szívekbe, a lelkekbe, Eljött a félelem kora, az iszonyat ideje, és senki nincs biztonságban, a legkevésbé én. Mert én vagyok mindennek a közepén, az én mellkasomban van a a fekete hideg forrása, onnan árad a fekete vér mindannyiunk fölé. És tudom, hogy teljesen magáénak akar, az összes erőmet, az egész testemet, az egész életemet, míg csak aszott bőr és a kihunyt szemek maradnak majd. És még csak nem is érzek semmit."

Értékelés:

4,5/5 

Fülszöveg

Kira ​Poutanen (1974-) író, műfordító, színésznő Ihana meri (A csodálatos tenger) című alkotása 2001-ben jelent meg Finnországban, szerzője első írói alkotásaként. Az önéletrajzi ihletésű, de fiktív naplóregény egy tizenöt éves lány vallomása anorexiájáról és a betegségből kivezető úton való elindulásáról. A művet megjelenése évében a legrangosabb finnországi ifjúsági irodalmi elismeréssel, a Finlandia Junior díjjal jutalmazták.
A csodálatos tenger két tekintetben is újdonsággal szolgálhat a magyar olvasók számára. Egyrészt célközönségét tekintve a kamaszkor és felnőttkor határán járó fiatal felnőttek számára írott, nálunk kevéssé jelen lévő prózához (young adult fiction) sorolható. Másrészt kiemelkedő színvonalú példája a kortárs finn ifjúsági irodalom azon előtérben lévő, realista jellegű irányvonalának, amely nem menedékül szolgáló álomvilágot kínál olvasói számára a valóság elől, hanem korunk társadalmát és annak problémáit tükrözi, a fiatalok tényleges életét és a nehézségeket, melyekkel szembe kell nézniük.

Kiadta a Sztalker Csoport.

2019. szeptember 2., hétfő

Könyves zárás - 2019 Augusztus

Ahogy azt már a Júliusi zárásban említettem/előrejeleztem, annak ellenére, hogy spanyol nyelvvizsgára készülök, nyári munkázom (még) és sok családi program is volt mostanában, nagyon belelendültem az olvasásba és a blogolásba is, így ebből a szempontból ez az eddigi legtermékenyebb hónapom az évben.

Olvasmányok
Az augusztust végül 8 elolvasott könyvvel zártam, ebből voltak sajátok, könyvtáriak és egy vcs-s könyv is. Bár nem lihegem túl az idei Várólista csökkentést, de örülök, hogy így az év felén túl elolvastam a listámról a harmadik könyvet. :D Szokás szerint most is elég vegyes volt a felhozatal, de az kirajzolódik, hogy elkezdtem kerülni az önsegítő és ezoterikus olvasmányokat, szeretek mostanában inkább fikciót olvasni. Azt is észrevettem, hogy elkezdtem félni a vastag a könyvektől, ami régen nem volt rám jellemző, 300 oldalig még elvagyok, de azon túl már megijedek és lassan is haladok az olvasással. Ebben a hónapban is csak a Lehull a lepel volt viszonylag hosszabb regény.
Eddig 4 könyvről írtam külön bejegyzést, de a többiről is szeretnék majd írni, ha nem is külön-külök posztokat, mert nagyon jók voltak.
Fotót nem készítettem róluk, mert a könyvtáriak és a kölcsönadottak miatt nagyon foghíjas lenne a csoportkép.

Katlin Kaldmaa: Izlandon nincsenek lepkék (könyvtári)
Bernhard Schlink: A felolvasó (könyvtári)
Kira Poutanen: A csodálatos tenger (POKET,saját)
Haemin Sunim - Youngcheol Lee: Azok a dolgok, amiket csak akkor látsz, ha lelassítasz (saját,vcs)


Új könyvek
Augusztusban 7 új könyvvel lettem gazdagabb. Volt egy 21. század Kiadós rendelésem,  három ahonnan  könyvet rendeltem és választhattam egyet ajándékba. Kihasználtam még a Jaffa Könyvesbolt 50%-os akcióját is és vettem két Szabó Magdát. Illetve a Keletinél megvettem a második POKET Zsebkönyvemet is, Kira Poutanen-től A csodálatos tengert. Érdemes közvetlenül a kiadóktól vásárolni, mert sokszor jóval olcsóbban meg tudjátok venni a könyveket és nem csak a régebbi megjelenéseket.


Mucha Dorka: Puncs
Paul Auster: Leviatán
Sarah Pinborough: 13 perc
Sally Rooney: Normális emberek
Szabó Magda Disznótor
Szabó Magda: Für Elise
Kira Poutanen: A csodálatos tenger


Blog és tervek
Augusztusban összesen 7 új bejegyzés került fel a blogra. Igyekeztem tartani magam a heti minimum egy poszthoz és végül ez majdnem meg is duplázódott. A fentebb említett könyvajánlók mellett felkerült még egy poszt három Szabó Magda könyvről, amiket még júliusban olvastam, felkerült a júliusi könyves zárás és egy őszi olvasmánylista is.
Eddig 35 könyvet olvastam idén, amivel már majdnem elértem a tavalyi összolvasásom számát, de a cél az 50 könyv, ami, bár jövőhéten kezdődik az egyetem, de szerintem elérhető szám.
Az elmúlt években sajnos az a tendencia, hogy szorgalmi időszakban nem nagyon blogolok, de azon leszek, hogy ez idén megváltozzon, igyekszem legalább heti egy poszttal jönni, mert jó megosztani a gondolataimat és az sem titkolt célom, hogy szeretnék én is kicsit hozzáteni az olvasás népszerűsítéséhez. 10-12 éves korom óta az egyik legjobb időtöltés számomra az olvasás és örülök, hogy mostanában a közösségi médiában is egyre népszerűbbé válik.


Sok-sok szuper olvasmányt kívánok nektek őszre is! Én már nagyon várom a bekuckózós időt.


A többiek augusztusa: Dóri, Pupilla