2019. november 30., szombat

Péterfy-Novák Éva: Apád előtt ne vetkőzz

Péterfy-Novák Évát az Egyasszony és A rózsaszín ruha című méltán híres könyveiről ismerhetitek. A rózsaszín ruhát már olvastam és nagyon szerettem, de az Egyasszonyt még nem mertem elolvasni, ahogyan legújabb regényét is hónapokig kerülgettem a könyvtárban.




Amikor megláttam, hogy az írónőnek új könyve jelenik meg, nagyon megörültem - pedig a címből sejteni lehet a témáját - fel is tettem váró/kívánságlistámra és aztán elfelejtkeztem róla, ameddig rá nem találtam a könyvtárban. Sokszor. Féltem ettől a témától. A szexuális abúzusról sajnos nagyon kevesen mernek beszélni, de nagyon örülök, hogy Péterfy-Novák Éva ennyire bátor és ennyire nyíltan mer írni a nagy és borzasztó igazságokról, erőt adva sok embernek a felszólaláshoz.

A regényben egy nagypapa és az unokája történetét ismerhetjük meg. A cselekmény két szálon játszódik, az egyik az unoka nézőpontja egészen kislánykorától kezdve, a másik pedig a nagypapájának a nézőpontja kisiskolás korától kezdve. Az összekötő kapocs pedig a szexuális abúzus, amely nemcsak a saját életükre, hanem az őket követő generációkra is kiterjedhet.

Hatalmas kettősség van ebben a történetben, hiszen az egyik oldalon megszakad a szívünk a kislányért, a másik oldalon pedig rájövünk, hogy az erőszaktevő élete sem traumáktól mentes. Fontos tudni, hogy semmi sem fekete-fehér, de nagyon fontos felülvizsgálni a saját tetteinket is, mert ebből a történetből kiviláglik, hogy ameddig valaki nem lesz elég bátor, hogy megtörje a láncot, így vagy úgy segítséget kérjen, addig nagyon sok ember fog szenvedni.

Én nem szerettem olvasni ezt a könyvet. Az írónő szerintem nagyon jól hozta a kislánynak majd a felnőtt nőnek a szemszögét, de összességében számomra túl nyers volt a stílus és utáltam, hogy tudtam előre mi fog történni. Mégis remélem, hogy minél többen el fogják olvasni, mert ez egy forradalmi könyv.

Értékelés:

5/5

Fülszöveg

Miskolc, ​1920-as évek. A nyolcéves Károly és a négyéves Anna szüleit szinte egyszerre viszi el a spanyolnátha, a gyerekek pedig árvaházba kerülnek. Rideg és szeretetnélküli apácák gondoskodnak róluk, a fiúk között pedig farkastörvények uralkodnak: aki erősebb, az éjszaka leple alatt bármit megtehet a többiekkel. A testvérpárt néhány év múlva nevelőszülők veszik magukhoz, de vajon képesek-e elfelejteni mindazt, ami az árvaházban történt velük?
Hatvan évvel később, szintén Miskolcon az ötéves Eszter elhidegül imádott édesapjától, miután anyja figyelmezteti, hogy vigyázzon vele. A kislány csak nagyapjára, Tatusra számíthat, aki mindennél jobban szereti unokáját, s akiben Eszter mindenki másnál jobban bízik.
Péterfy-Novák Éva új regényében megrázó kérdéseket tesz fel: mi lesz egy megnyomorított gyermekből? Hogyan válik szörnyeteggé egy felnőtt? És vajon meg lehet-e törni a generációkon átívelő családi mintákat?
"Azt kéri, ne mondjam el senkinek, hogy miről beszéltünk. Ez a mi titkunk. Amolyan női titok. És a nőknek össze kell tartaniuk, nem szabad elárulniuk egymást. Mert az olyan lenne, mintha a legjobb barátodat árulnád el, mondja anyu. Minden nőt úgy kell nézni, hogy a legjobb barátod. Mert a férfiak mások. Jobb, ha tudok ezekről a dolgokról, és ideje odafigyelni magamra. Gondolkodott a konyhában, hogy biztosan megértettem-e, amit mondott, de aztán arra jutott, hogy már elég nagylány vagyok ahhoz, hogy megértsem.
Hogy apánk előtt nem vetkőzünk. Mert a férfiak rosszak."
Péterfy-Novák Éva 1961-ben született Diósgyőrben. Személyes traumájának feldolgozása miatt kezdett blogot írni, majd a bejegyzésekből 2014-ben Egyasszony címmel nagy sikerű memoár, később pedig monodráma is készült. 2017-ben jelent meg A rózsaszín ruha című novelláskötete, amelyben szókimondóan, ugyanakkor humorral és empátiával ír a körülöttünk lévő világról, életünknek azon bántó részleteiről, amelyekről igyekszünk nem tudomást venni. Pétery-Novák Éva írásainak ereje abban rejlik, hogy számára nincsenek tabuk.

2019. november 19., kedd

Harry Potter 20

Biztosan hallottatok, olvastatok róla, hogy a Harry Potter és a Bölcse Köve magyar kiadása most ünnepli a 20. születésnapját. Ennek a jeles évfordulónak az alkalmából az Animus Kiadó különleges, a négy Roxfortos házat megidéző kiadással ünnepel, valamint születésnapi bulit is szerveztek múlt pénteken. Emellett a Könyves Magazinnak nemrég jelent meg a Harry Potter különszáma sok jó cikkel és érdekességgel. Az elmúlt napokban én is újraolvastam az első részt és gondoltam megosztom veletek az én Harry Potter sztorimat, illetve hogy milyen élmény volt a sokadik újraolvasás.



Ha megkérdezik, hogy melyik könyv/könyvek indítottak el az olvasóvá válás útján, a Harry Pottert nem itt említeném, hanem azoknál az örök kedvenceknél, amelyek megszilárdították a könyvmolyságomat. Én még csak 4 éves voltam, amikor az első könyv megjelent magyarul, így először a film jutott el hozzám és a barátnőmhöz, akivel emlékszem, hogy számtalanszor megnéztük az első részt, akkor még kazettán.  Én elsőként a hatodik könyvet, a Félvér Herceget olvastam 12 éves korom körül és utána kezdtem az elejétől a kalandozást, ameddig vártam a befejező kötetre. Azóta pedig már többször is újraolvastam a sorozatot. Sajnálom, hogy az elején lemaradtam a Harry Potter-lázról, de később bőven bepótoltam, és most is azt tervezem, hogy a következő egy évben ismét elolvasom az összes részt. A Bölcsek Kövével már el is kezdtem.



Mindig nosztalgikus érzésem támad, ha újraolvasok valamilyen regényt, előjönnek azok az érzelmek, hangulatok, történések, amelyeket akkor éltem át, amikor először olvastam az adott könyvet.
A Bölcsek Köve olvasása közben újra gyereknek éreztem magam. Annak a kislánynak, aki rengetegszer megnézi ugyanazt azt a filmet, majd annak az általános iskolásnak, aki már vastag, "nehéz" könyveket olvas. Jó volt sokadjára elmerülni a varázsvilágban, ami azt jelenti, hogy mivel elég jól ismerem a cselekményt, így jobban tudtam figyelni az apró részletekre, a poénokra és jobban tudtam figyelni az olvasás közben felmerülő gondolataimra. Sokkal másabb úgy olvasni a történetet, hogy ismeri az ember a végét. Én például már csak másodpercek tört részére tudtam haragudni Piton Professzorra, mert utána mindent elborított bennem az önfeláldozása. Régen szabály szerint utáltam, most már az egyik kedvenc szereplőm. És ha már a kedvenc szereplőknél tartunk, bár nem sok szerepe van az első részben, de valamiért nagyon elkezdett vonzani Firenze, a kentaur karaktere. Várom, hogy a későbbi részekben több szerep jusson neki. Szerintem mindig azok a dolgok mozgatnak meg bennünket, amelyek éppen passzolnak az aktuális lelkivilágunkhoz. Érdemes ezeken elgondolkodni. 
Azért is érdekes mindig olvasni az első részt, mert Harryék még olyan "kicsik" benne, más a gondolkodásmódjuk, más problémákkal küzdenek, mint a későbbi részekben, de akárhány évesek is vagyunk, jó néha visszatérni a gyermeki énünkhöz. Remélem eljön majd az idő, amikor a gyermekemnek ebből a könyvből fogok felolvasni, vagy hogy idős néniként is ugyanúgy elfogok érzékenyülni a könyv végén, mint most tettem.

2019. november 11., hétfő

Irvin D. Yalom: Szemben a nappal

Irvin D. Yalom az a férfi, akire nemcsak pszichoterpeutaként, hanem íróként is nagyon felnézek, mert egészen idáig nem olvastam még olyan könyvét, ami egy-két oldal után ne szippantott volna magába. A Szemben a nappal című magyarul tavaly megjelent könyve, azonban más volt. Sokáig viaskodtam magammal, hogy elolvassam. Elkezdtem, majd kb. húsz oldal után abbahagytam és jó néhány hónap eltelt mire újra elővettem. Féltem a témájától, a haláltól.



Ebben a könyvében Yalom a halálszorongás témáját dolgozza fel, laikusoknak is teljesen érthető, de szakmabelieknek is nagyon hasznos módon. Én is mindig úgy éreztem, hogy a halál egy olyan téma, amiről mi magyarok különösen nem szeretünk beszélni, a szőnyeg alá söpörjük, ha szóba is kerül, inkább csak elvicceljük. Így szerintem ez egy hiánypótló könyv mindenkinek, a pszichológusoknak is, hiszen a szakmában sem sokat tárgyalt téma a halál. Pedig ahogyan Yalom is írja, az ember az egyetlen élőlény, akinek problémát okoz a saját létezése.

Én is féltem ettől a könyvtől és féltem a témától, azt hittem nagyon mélyremenő lesz, nagyon szomorú, negatív, miközben egy gyönyörű sárgaborítós könyvről van szó. Belevetíttem a félelmeimet, pont ezért volt végre nagyon jó elolvasni. Ha féltek elolvasni egy könyvet, azt mindenképpen olvassátok el.

Yalom teljesmértékben hozta a formáját, öröm volt olvasni a halálról. Egyszerűen fogalmazott, mégis olvasmányos, lebilincselő volt az egész. A fejezetek nagyon jól egymásra épültek, együltő helyemben el tudtam volna olvasni az egészet. Más könyveihez hasonlóan ebben is nagy szerepet kapott a filozófia, de megrágva, átfogalmazva, hogy egy filozófiában kevésbé jártas ember is megértse. Emellett rengeteg példát is hozott a praxisából, ami szintén segített mélyebben megérteni a dolgokat, de a pontot az i-re az író önbevallásai tették, a saját halálfélelméről is írt.

Nagyon szerettem olvasni, mert egy sokak számára nehéz témát tett emészthetővé és a félelmeimmel ellentétben, sokkal inkább egy életigenlő könyvet olvashattam olyan egyszerű, de magvas gondolatokkal, amiket soha nem fogok elfelejteni. Ha pedig mégis, akkor biztosan újra fogom olvasni a Szemben a nappalt, ahogyan teszem ezt Yalom sok más könyvével is. 

Értékelés:
5/5

Fülszöveg
Irvin D. Yalom legfontosabb, legtöbbet méltatott könyve, a Szemben a nappal, az élet legnagyobb kihívásával, a halálfélelem legyőzésének szükségességével szembesít bennünket. 
Arra bátorít, hogy félelem nélkül nézzünk szembe halandóságunk megcáfolhatatlan tényével. Ez a mestermű, amely összegzi Yalom személyes és szakmai életútjának tapasztalatait, segít felismerni, hogy szinte minden szorongásunk mélyén a halálfélelem munkál.

Amint szembe nézünk saját halandóságunkkal – állítja dr. Yalom –, rádöbbenünk, hogy semmi sem fontosabb az életben, mint a szeretteinkkel való őszinte párbeszéd, és a személyes kiteljesedésünk érdekében vállalt kockáztatás. 
A megindító, személyes történetek mesélői maguk is halálfélelemmel küszködnek – ahogy a szerző is –, így a Szemben a nappal különleges módszereket kínál a félelem leküzdésére és az élet igenlésére, hogy boldogabb, jelentőségteljesebb életet élhessünk.

Megjelent a Park Könyvkiadónál.

2019. november 5., kedd

Könyves zárás - 2019 október

A szokatlanul meleg ellenére nagyon szerettem az idei októbert. Jó volt napsütésben élvezni az őszi színeket, ízeket, illatokat. Az olvasás mellett viszonylag sok jó program is volt a múlt hónapban. Az egyik barátnőmmel voltunk a World Press Photo Kiállításon, amit ha idén nem néztetek meg, akkor jövőre nagyon ajánlom. Láttam moziban a Joker című filmet, amit hatalmas kedvencem lett és voltam a Pesti Színház Anna Karenina előadásán, ami viszont annyira nem nyerte el a tetszésemet, de mivel az egyik kedvenc regényemről van szó, megfogadtam, hogy amelyik új feldolgozását csak tudom, megnézem, hiszen mindig belekerül valami különleges, új nézőpont. 
Könyves szempontból pedig egyértelműen az őszi Margó Fesztivál volt a hónap fénypontja, amiről írtam egy rövid kis összefoglalót az Instagram oldalamra. Most pedig jöjjön a könyves októberem számokban.



Októberi olvasmányaim
Szeptemberhez hasonlóan a múlt hónapban is 5 könyvet olvastam el, aminek nagyon örülök, mert ez azt jelenti, hogy a szabadidőmben nem azzal vagyok elfoglalva, hogy a "nem szabad időmben" milyen teendőim vannak, hanem inkább olvasok, ami egy nagyon jó stresszkezelési módszer tud lenni. Végre elolvastam Delia Owens könyvét, ami mindenhol szembejött már velem, végére értem a Nápolyi regényeknek is, Kim Leine Kalak című regénye az év könyve "díjra" pályázik nálam, de a legbüszkébb arra vagyok, hogy elolvastam egy 600 oldalas novelláskötetet, én, aki nincs annyira oda a novellákért. Persze ebben nagy szerepe van Lucia Berlin-nek is. Az őszi várólistámat is csökkentettem ezáltal 2 könyvvel és már csak 4 könyvnyire vagyok az idei kitűzött célomtól, az 50-től. 


Kim Leine: Kalak
Lucia Berlin: Bejárónők kézikönyve
Elena Ferrante: Az elvesztett gyerek története (Nápolyi regények 4.)
Megyeri Zsuzsanna: Gyere közelebb! (A teraoeuta esetei sorozat)



Új könyvek
Jócskán gyarapodott a könyveim száma októberben (is). Vettem két könyvet a Margón, 50%-os kedvezménnyel beszereztem Kim Leine trilógiájának első részét, megérkezett a régóta előrendelt Ferrante és egyszer meglátogattam a poket automatát is a Keletiben.

Colson Whitehead: A Nickel-fiúk
Krusovszky Dénes: Akik már nem leszünk sosem
Kim Leine: A Végtelen-fjord prófétái
Elena Ferrante: Az elvesztett gyerek története (Nápolyi regények 4.)
Háy János: Sztreccs (poket)
Weöres Sándor: A teljesség felé




Nektek hogy telt az október? Voltatok esetleg a Margó Fesztiválon vagy valamilyen könyes eseményen? :)