Irvin D. Yalom: Szemben a nappal

Irvin D. Yalom az a férfi, akire nemcsak pszichoterpeutaként, hanem íróként is nagyon felnézek, mert egészen idáig nem olvastam még olyan könyvét, ami egy-két oldal után ne szippantott volna magába. A Szemben a nappal című magyarul tavaly megjelent könyve, azonban más volt. Sokáig viaskodtam magammal, hogy elolvassam. Elkezdtem, majd kb. húsz oldal után abbahagytam és jó néhány hónap eltelt mire újra elővettem. Féltem a témájától, a haláltól.

Ebben a könyvében Yalom a halálszorongás témáját dolgozza fel, laikusoknak is teljesen érthető, de szakmabelieknek is nagyon hasznos módon. Én is mindig úgy éreztem, hogy a halál egy olyan téma, amiről mi magyarok különösen nem szeretünk beszélni, a szőnyeg alá söpörjük, ha szóba is kerül, inkább csak elvicceljük. Így szerintem ez egy hiánypótló könyv mindenkinek, a pszichológusoknak is, hiszen a szakmában sem sokat tárgyalt téma a halál. Pedig ahogyan Yalom is írja, az ember az egyetlen élőlény, akinek problémát okoz a saját létezése.

Én is féltem ettől a könyvtől és féltem a témától, azt hittem nagyon mélyremenő lesz, nagyon szomorú, negatív, miközben egy gyönyörű sárgaborítós könyvről van szó. Belevetíttem a félelmeimet, pont ezért volt végre nagyon jó elolvasni. Ha féltek elolvasni egy könyvet, azt mindenképpen olvassátok el.

Yalom teljesmértékben hozta a formáját, öröm volt olvasni a halálról. Egyszerűen fogalmazott, mégis olvasmányos, lebilincselő volt az egész. A fejezetek nagyon jól egymásra épültek, együltő helyemben el tudtam volna olvasni az egészet. Más könyveihez hasonlóan ebben is nagy szerepet kapott a filozófia, de megrágva, átfogalmazva, hogy egy filozófiában kevésbé jártas ember is megértse. Emellett rengeteg példát is hozott a praxisából, ami szintén segített mélyebben megérteni a dolgokat, de a pontot az i-re az író önbevallásai tették, a saját halálfélelméről is írt.

Nagyon szerettem olvasni, mert egy sokak számára nehéz témát tett emészthetővé és a félelmeimmel ellentétben, sokkal inkább egy életigenlő könyvet olvashattam olyan egyszerű, de magvas gondolatokkal, amiket soha nem fogok elfelejteni. Ha pedig mégis, akkor biztosan újra fogom olvasni a Szemben a nappalt, ahogyan teszem ezt Yalom sok más könyvével is. 

Értékelés:

5/5

Fülszöveg

Irvin D. Yalom legfontosabb, legtöbbet méltatott könyve, a Szemben a nappal, az élet legnagyobb kihívásával, a halálfélelem legyőzésének szükségességével szembesít bennünket. 

Arra bátorít, hogy félelem nélkül nézzünk szembe halandóságunk megcáfolhatatlan tényével. Ez a mestermű, amely összegzi Yalom személyes és szakmai életútjának tapasztalatait, segít felismerni, hogy szinte minden szorongásunk mélyén a halálfélelem munkál.

Amint szembe nézünk saját halandóságunkkal – állítja dr. Yalom –, rádöbbenünk, hogy semmi sem fontosabb az életben, mint a szeretteinkkel való őszinte párbeszéd, és a személyes kiteljesedésünk érdekében vállalt kockáztatás. 

A megindító, személyes történetek mesélői maguk is halálfélelemmel küszködnek – ahogy a szerző is –, így a Szemben a nappal különleges módszereket kínál a félelem leküzdésére és az élet igenlésére, hogy boldogabb, jelentőségteljesebb életet élhessünk.

Megjelent a Park Könyvkiadónál.

Irvin D. Yalom: Terápiás hazugságok

Megjelent nálunk egy újabb Irvin D. Yalom könyv és természetesen le is csaptam rá. A Terápiás hazugságokkal a pszichiáter-író ismét bebizonyította, hogy a "beszélgetős kúrákon"alapuló történetek mennyire le tudják kötni az embert.

"Tudja, azt mondják, a terápia célja az, hogy a páciens saját maga apjává és anyjává váljon. Azt hiszem valami hasonlót el lehet mondani a szupervízióról is. A cél az, hogy az ember saját maga szupervizorává váljon. (...)"

A Terápiás hazugságok két pszichoanalitikus összefonódó története. Ernesté az érzékeny, szabályokat áthágó ex pszichofarmakológusé és Mashallé, az ő konvencionális, nagyravágyó szupervizoráé. Ahogyan tulajdonságaikban hatalmas ellentétek, úgy a terápiájukban is teljesen máshogyan járnak el. A történet fő témája is ez. Mennyire kerüljünk közel a kliensünkhöz? Mennyire ragaszkodjunk a szabályokhoz? Mennyiben hihetünk annak, hogy minden embernek személyre szabott terápiára van szüksége?

Én lubickoltam olvasás közben, mert annyira életszerűen mutatta meg és hozta közel ezeket a témákat. Szerintem mindenkinek érdekes lehet, aki segítő szakmában tevékenykedik/fog tevékenykedni. Ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy nem lehet unalmas annak sem, aki csak kíváncsi laikusként kezdi el ezt a regényt vagy Yalom bármelyik másik könyvét. A haladás megint a fejekben és a tökéletesen megfogalmazott mondatokban történik elsősorban, nem pedig a cselekvések szintjén, de az a csodálatos benne, hogy még így is képes lekötni az olvasót.

Az eltérő terápiás módszerek mellett azonban helyet kap a regényben egy olyan szaftos téma is, mint a pszichoanalitikusok és a szexuális zaklatás, illetve a kliensek bosszúvágya is. És azon elgondolkodtatok már, hogy mi történik, ha egy elismert és büszke pszichiáternek van szüksége terápiára? Kihez fog fordulni?

Minden ízében különleges regény a Terápiás hazugságok. Amennyire vaskos, én annyira gyorsan haladtam vele és még mindig nem lett elegem a Yalom-könyvekből.

forrás

Irvin D. Yalom: Amikor Nietzsche sírt

"- (...) Az ember gyakorolja a hivatását - a suszter cipőt talpal, a pék kenyeret süt, az orvos gyógyít. Az ember keresi a kenyerét, gyakorolja a hivatását, az én hivatásom pedig az, hogy mások szolgálatára legyek, s a fájdalmat enyhítsem."

Sokszor van úgy, hogy már előre tudom egy könyvről, hogy mennyire tetszeni fog. Azt viszont, hogy mennyi mindenre rádöbbent majd, soha nem lehet előre tudni.

Akiket kicsit is érdekel a pszichológia története vagy éppen rajonganak Nietzsche gondolataiért, azoknak igazi kuriózum lehet Irvin D. Yalom fiktív regénye, amellyel egy nem mindennapi terápiának lehetünk a tanúi vagy akár átélői.

A történetben Josef Breuer, osztrák orvost - aki a  pszichoanalízis alapjainak megteremtője - egy különleges kéréssel keresik meg, gyógyítsa meg az öngyilkossággal fenyegetőző Friedrich Nietzschét a még erősen kísérleti stádiumú "beszélgetős kúrájával". Ennek az eredménye egy olyan nem mindennapi pszichoterápia a két tudós között, ahol nem tudni, ki az orvos és ki a beteg.

Nekem elejétől fogva hatalmas öröm volt olvasni a regényt, mert "Úristen, erről tanultunk az egyetemen!", de sok ideig nem tudtam igazán belerázódni a történetbe, úgy érzem, talán túl hosszú lett az előkészítés. De ha ez nem tántorítja el az olvasókat, akkor ezután tényleg két csodálatos elme eszmecseréibe, sokszor vitáiba csöppenhetnek bele.

Mindkettejük életében ott van egy nő, aki csapdában tartja a gondolataikat, de mindketten másként élik meg és másként értelmezik a helyzetet. Azonban, ahogy ez lenni szokott, ha visszatérünk problémáink gyökeréhez, akkor bár úgy tűnik sokkal borzasztóbbá válik a helyzet, de a megoldás is ott rejtőzik valahol.

Engem rég zaklatott fel ennyire regény, mert a történet egy pontján ijesztően magamra ismertem benne, de ahogy haladtam tovább és hagytam időt magamnak, hogy végiggondolhassam az olvasottakat, megszületett bennem a saját problémám megoldásának a csírája. Sokáig azt hittem, csak azért tetszik a regény, mert a főszereplőkről tanultam már egy keveset és jó volt velük végre a szórakoztató irodalomban megismerkedni, de végül sokkal többet kaptam ennél.

Yalom egy olyan könyvet írt, ami jórészt párbeszédekből áll, de mégis le tudja kötni vele az olvasó figyelmét, még azét is, aki nem ismeri az előzményeket, mert a legnagyobb elméknek is olyan "kisszerű" problémái voltak, mint nekünk hétköznapi embereknek.

Csodálatos lett volna, ha a valóságban is megtörténik kettejük találkozása. De végül is megtörtént...bennem...meg mindenkiben, aki olvasta és olvasni fogja a regényt.

"Biztonságos életet élni veszélyes."

2015 kedvencei

Az elmúlt évektől eltérően most nem választottam ki 10-12 kedvenc könyvet és állítottam őket sorrendbe, hanem egy kicsit rendhagyóbb módon értékeltem az idén elolvasottakat. Már sokszor írtam róla, hogy bár idén sokkal kevesebb könyvet olvastam el, mégis szinte mindegyik nagyon jó élmény volt, úgyhogy ne lepődjetek meg a "csalásaimon", sok helyre egyszerűen nem tudtam csak egy valamit választani.

A legjobb külföldi klasszikus

Bár idén olvastam a Jane Eyre-t és a Kisasszonyokat is, amelyek mind csodálatosak voltak, de a legjobban az év elején olvasott A nagy Gatsby és a későbbi Mrs. Dalloway tetszett, valahogy jó időpontban találtak meg. Őket mindenképpen újra fogom olvasni, lehet, hogy már jövőre.

A legjobb magyar klasszikus

Az érettségi miatt sok ilyet olvastam az év első részében, de az abszolút kedvencem Móricz Zsigmondtól a Rokonok. Olvastatja magát és annyi mai probléma előkerül benne. Egyszerűen szenzációs, hogy mennyire átfogó történet, pedig nem is a hosszabbak közé tartozik.

A legjobb pszichológiai témájú

Mostanában egyre több ilyet olvasok és legszívesebben az összeset felsorolnám, de a legnagyobb hatással Csernustól A nő és vigyázat most csalok, mert még nem fejeztem be!, de Yalomtól A Schopenhauer-terápia voltak rám.

A legjobb igaz történeten alapuló

Igen, most már kiderülhetett, hogy skatulyákat készítek az idei kedvenc könyveimnek, hogy többen lehessenek, de hát ha ennyire szerettem őket? Ide három könyv is került, Elizabeth Wurtzeltől a Prozac-ország, Likó Marci életrajzi könyve a Bunkerrajzoló és a merőben más, de szintén imádom könyv a Napsütötte Toszkána.

A legjobb fiataloknak szóló

Én mindig belezavarodok, hogy melyik könyv new adult meg melyik young adult, úgyhogy maradtam a "fiataloknak" megnevezésnél. Mivel már nem nagyon olvasok ilyen könyveket, nem mintha nem lennék fiatal, de elég mainstream választásom lett itt. Az Eleanor és Park nagyon nagy kedvencem volt az év elején, mert nem olyan mint a többi hasonló témájú történet. A Papírvárosok pedig főleg nem. Egy nem mindennapi cselekmény, a téma viszont minden fiatalt foglalkoztat.

A legnagyobb csalódás

Jevgenyij Vodolazkintól a Laurosz. Valami orosz nagynagynagy regényt vártam és végül egy közepes valamit kaptam.

A legnagyobb meglepetés

A Hazudósokért mindenki odavolt és bár mostanában szkeptikusan állok az ilyen regényekhez, de ennek sikerült engem is letaglóznia. Bennem mindig az "érzés" marad meg egy könyv után. Ettől még mindig borzongok, ha rágondolok. A másik ilyen könyv pedig Lev Grossmantól A varázslók volt. Tudtam, hogy teljesen más, mint egy szimpla fantasy, de nem gondoltam, hogy ilyen nagy hatással lesz majd rám. Különleges, baljós, furcsa hangulatú regény.

A kedvenc íróm

Ezt a címet is megosztottan ketten kapták. Az egyik Nicolas Barreau, akinek A nő mosolya című regénye teljesen elvarázsolt és alig várom, hogy még olvashassak tőle. A másik pedig Lakatos Levente, akitől idén három regényt/kisregényt is olvastam. Úgy érzem, hogy nagyon sokat fejlődött az évek alatt és a most megjelent Szeress jobban! című regénye tényleg az egyik legnagyobb kedvencem volt idén.

A kedvenc írónőm

D. Tóth Kriszta, mert őt és az idén olvasott regényét, a Húszezer éjszakát is muszáj volt megemlítenem. Annyira várom, hogy megint írjon valamit, mert imádom, amit csinál.

A kedvenc borítóim

Az idén elolvasott könyvek közül.