2015 kedvencei

Az elmúlt évektől eltérően most nem választottam ki 10-12 kedvenc könyvet és állítottam őket sorrendbe, hanem egy kicsit rendhagyóbb módon értékeltem az idén elolvasottakat. Már sokszor írtam róla, hogy bár idén sokkal kevesebb könyvet olvastam el, mégis szinte mindegyik nagyon jó élmény volt, úgyhogy ne lepődjetek meg a "csalásaimon", sok helyre egyszerűen nem tudtam csak egy valamit választani.

A legjobb külföldi klasszikus

Bár idén olvastam a Jane Eyre-t és a Kisasszonyokat is, amelyek mind csodálatosak voltak, de a legjobban az év elején olvasott A nagy Gatsby és a későbbi Mrs. Dalloway tetszett, valahogy jó időpontban találtak meg. Őket mindenképpen újra fogom olvasni, lehet, hogy már jövőre.

A legjobb magyar klasszikus

Az érettségi miatt sok ilyet olvastam az év első részében, de az abszolút kedvencem Móricz Zsigmondtól a Rokonok. Olvastatja magát és annyi mai probléma előkerül benne. Egyszerűen szenzációs, hogy mennyire átfogó történet, pedig nem is a hosszabbak közé tartozik.

A legjobb pszichológiai témájú

Mostanában egyre több ilyet olvasok és legszívesebben az összeset felsorolnám, de a legnagyobb hatással Csernustól A nő és vigyázat most csalok, mert még nem fejeztem be!, de Yalomtól A Schopenhauer-terápia voltak rám.

A legjobb igaz történeten alapuló

Igen, most már kiderülhetett, hogy skatulyákat készítek az idei kedvenc könyveimnek, hogy többen lehessenek, de hát ha ennyire szerettem őket? Ide három könyv is került, Elizabeth Wurtzeltől a Prozac-ország, Likó Marci életrajzi könyve a Bunkerrajzoló és a merőben más, de szintén imádom könyv a Napsütötte Toszkána.

A legjobb fiataloknak szóló

Én mindig belezavarodok, hogy melyik könyv new adult meg melyik young adult, úgyhogy maradtam a "fiataloknak" megnevezésnél. Mivel már nem nagyon olvasok ilyen könyveket, nem mintha nem lennék fiatal, de elég mainstream választásom lett itt. Az Eleanor és Park nagyon nagy kedvencem volt az év elején, mert nem olyan mint a többi hasonló témájú történet. A Papírvárosok pedig főleg nem. Egy nem mindennapi cselekmény, a téma viszont minden fiatalt foglalkoztat.

A legnagyobb csalódás

Jevgenyij Vodolazkintól a Laurosz. Valami orosz nagynagynagy regényt vártam és végül egy közepes valamit kaptam.

A legnagyobb meglepetés

A Hazudósokért mindenki odavolt és bár mostanában szkeptikusan állok az ilyen regényekhez, de ennek sikerült engem is letaglóznia. Bennem mindig az "érzés" marad meg egy könyv után. Ettől még mindig borzongok, ha rágondolok. A másik ilyen könyv pedig Lev Grossmantól A varázslók volt. Tudtam, hogy teljesen más, mint egy szimpla fantasy, de nem gondoltam, hogy ilyen nagy hatással lesz majd rám. Különleges, baljós, furcsa hangulatú regény.

A kedvenc íróm

Ezt a címet is megosztottan ketten kapták. Az egyik Nicolas Barreau, akinek A nő mosolya című regénye teljesen elvarázsolt és alig várom, hogy még olvashassak tőle. A másik pedig Lakatos Levente, akitől idén három regényt/kisregényt is olvastam. Úgy érzem, hogy nagyon sokat fejlődött az évek alatt és a most megjelent Szeress jobban! című regénye tényleg az egyik legnagyobb kedvencem volt idén.

A kedvenc írónőm

D. Tóth Kriszta, mert őt és az idén olvasott regényét, a Húszezer éjszakát is muszáj volt megemlítenem. Annyira várom, hogy megint írjon valamit, mert imádom, amit csinál.

A kedvenc borítóim

Az idén elolvasott könyvek közül.

5 felejthetetlen könyv az elmúlt hónapokból

Az elmúlt néhány hónapban eltűntem egy kicsit a színről. A bejegyzések alapján úgy tűnhetett, hogy könyvet csak vásároltam, de olvasni nem nagyon olvastam. Pedig nagyon jó regények kerültek a kezembe, amikről mindenképpen szeretnék legalább csak röviden is írni, aztán pedig az új olvasmányokra koncentrálni, mert tegnap sikeresen leérettségiztem és már szabad vagyok, mint a madár.

Jane Hawking: Utazás a végtelenbe

A regény alapján készült filmet láttam először, ami hatalmas élmény volt, ugyanakkor gondoltam, hogy jóval több cukormázat kentek rá, mint amennyit a könyv tartalmazhat. Jane Hawking nagyon tárgyilagosan, tényszerűen írt első szerelméről, első férjéről. Úgy éreztem nem szépített meg semmit, sőt inkább arra hívta fel a figyelmet, mennyit kellett küzdenie a férjének és az egész családnak a betegség ellen, illetve mennyit kellett harcolniuk az együttmaradásért. Emellett az Utazás a végtelenbe hihetetlenül közel hozza mindenkihez Stephen Hawking-ot a "nem mindennapi hétköznapi" hőst és a nőt, aki ott állt mögötte a nehéz időkben. 

Frances Mayes: Napsütötte Toszkána

A feszült időszakokat igyekeztem egy kis álmodozással lazítani, így végre elolvastam a Napsütötte Toszkánát, aminek a filmváltozata a kedvenc filmjeim közé tartozik. Persze már az első oldalakon rájöttem, hogy a film csak nyomokban tartalmazza a regényt, szóval szinte mindent újdonságként éltem meg. Kevesebb volt benne a románc, de helyette több anekdota, recept, útleírás és ami a legfontosabb, sokkal több Toszkána, mert hihetetlen hangulatot adott át. Mióta olvastam a regényt, azóta még jobban fáj a szívem Olaszországért.

Szabó Magda: Abigél

Végül ezt a regényt választottam a tanári alkalmassági vizsgára és pár szó erejéig még beszélhettem is róla, nem eresztették bő lére a dolgot. Viszont jót tett, hogy újraolvastam, mert ismét megbizonyosodhattam róla, hogy néhány év elteltével mennyire mást ad egy történet az embernek. Szerintem az Abigél bármelyik korban megállja a helyét, mert a problémák mindig ugyanazok, és nem csak ifjúsági regény, bárki kézbe veheti korosztálytól függetlenül.

Háy János: A bogyósgyümölcskertész fia

Ez volt az első Háy János regényem, de biztos, hogy nem az utolsó. A címe tetszett meg, el sem olvastam miről szól, de már vittem is a kölcsönzőpulthoz. Egyszerűen imádom a kortárs íróinkat mind a stílusukat, mind a témáikat, de valahogy úgy vagyok a regényeikkel, mint a thrillerekkel, hogy évente elolvasok belőlük kettőt és rádöbbennek, hogy többet kéne hasonlókat olvasnom. Ez a regény is szerelem volt első oldalra. Egy fiatal fiú öntudatra ébredését mutatja be (hogy mennyi a személyes vonatkozás, nem tudhatom), a díszlet pedig a Kádár-rendszer. Nem mondom, vannak benne tömény, kendőzetlen részek, de valahogy mégis az idillit hangsúlyozza, hogy az a korszak úgy volt jó, ahogy volt. Mindig elgondolkozom ilyenkor rajta, hogy mennyivel másabb lenne a történelem oktatás, ha a száraz anyag helyett ilyen regényekből tanulnának a diákok, mert ez valahogy sokkal hitelesebb, mint egy tankönyv.

Géczi János: A Bunkerrajzoló

Ha már a Kádár-rendszernél tartottunk jöjjön még egy történet, ami a korszak vége felé kezdődött és a nem is olyan régmúltban ért véget, az életben pedig még nagyon sokáig tartani fog. A Vad Fruttik az egyik kedvenc magyar zenekarom, így nem volt kérdés, hogy el fogom olvasni a frontemberről szóló könyvet. Bár még csak egyetlen egyszer láttam élőben Likó Marcit, de azonnal megszerettem. Utánozhatatlan, amit a színpadon művel és írhatnám, hogy az élete is ilyen, de akkor hazudnék. A Bunkerrajzoló egy kornak a lenyomata és azt a generációt mutatja be, aki a rendszer válsága és összeomlása idején nőtt fel, alkoholizmussal és öngyilkosságokkal körülvéve. Likó Marci kiskorában bunkert rajzolt magának, hogy legyen hová elbújnia, most pedig, túl a drogokon van egy háza, ami biztonságot ad számára. Mert így is lehet csinálni. 

Engem nagyon megérintett ez a regény. Ahogyan az egyik beszerzős posztban már leírtam, sokszor úgy éreztem, hogy a saját gondolataimat olvasom a lapokon, hogy végre valaki leírta, amit érzek. És még az is kiderült, hogy az egyik kedvenc Vad Fruttik számom, a Sárga zsiguli milyen élmény hatására íródott.