2015. június 18., csütörtök

5 felejthetetlen könyv az elmúlt hónapokból

Az elmúlt néhány hónapban eltűntem egy kicsit a színről. A bejegyzések alapján úgy tűnhetett, hogy könyvet csak vásároltam, de olvasni nem nagyon olvastam. Pedig nagyon jó regények kerültek a kezembe, amikről mindenképpen szeretnék legalább csak röviden is írni, aztán pedig az új olvasmányokra koncentrálni, mert tegnap sikeresen leérettségiztem és már szabad vagyok, mint a madár.

Jane Hawking: Utazás a végtelenbe
A regény alapján készült filmet láttam először, ami hatalmas élmény volt, ugyanakkor gondoltam, hogy jóval több cukormázat kentek rá, mint amennyit a könyv tartalmazhat. Jane Hawking nagyon tárgyilagosan, tényszerűen írt első szerelméről, első férjéről. Úgy éreztem nem szépített meg semmit, sőt inkább arra hívta fel a figyelmet, mennyit kellett küzdenie a férjének és az egész családnak a betegség ellen, illetve mennyit kellett harcolniuk az együttmaradásért. Emellett az Utazás a végtelenbe hihetetlenül közel hozza mindenkihez Stephen Hawking-ot a "nem mindennapi hétköznapi" hőst és a nőt, aki ott állt mögötte a nehéz időkben. 


Frances Mayes: Napsütötte Toszkána
A feszült időszakokat igyekeztem egy kis álmodozással lazítani, így végre elolvastam a Napsütötte Toszkánát, aminek a filmváltozata a kedvenc filmjeim közé tartozik. Persze már az első oldalakon rájöttem, hogy a film csak nyomokban tartalmazza a regényt, szóval szinte mindent újdonságként éltem meg. Kevesebb volt benne a románc, de helyette több anekdota, recept, útleírás és ami a legfontosabb, sokkal több Toszkána, mert hihetetlen hangulatot adott át. Mióta olvastam a regényt, azóta még jobban fáj a szívem Olaszországért.


Szabó Magda: Abigél
Végül ezt a regényt választottam a tanári alkalmassági vizsgára és pár szó erejéig még beszélhettem is róla, nem eresztették bő lére a dolgot. Viszont jót tett, hogy újraolvastam, mert ismét megbizonyosodhattam róla, hogy néhány év elteltével mennyire mást ad egy történet az embernek. Szerintem az Abigél bármelyik korban megállja a helyét, mert a problémák mindig ugyanazok, és nem csak ifjúsági regény, bárki kézbe veheti korosztálytól függetlenül.





Háy János: A bogyósgyümölcskertész fia
Ez volt az első Háy János regényem, de biztos, hogy nem az utolsó. A címe tetszett meg, el sem olvastam miről szól, de már vittem is a kölcsönzőpulthoz. Egyszerűen imádom a kortárs íróinkat mind a stílusukat, mind a témáikat, de valahogy úgy vagyok a regényeikkel, mint a thrillerekkel, hogy évente elolvasok belőlük kettőt és rádöbbennek, hogy többet kéne hasonlókat olvasnom. Ez a regény is szerelem volt első oldalra. Egy fiatal fiú öntudatra ébredését mutatja be (hogy mennyi a személyes vonatkozás, nem tudhatom), a díszlet pedig a Kádár-rendszer. Nem mondom, vannak benne tömény, kendőzetlen részek, de valahogy mégis az idillit hangsúlyozza, hogy az a korszak úgy volt jó, ahogy volt. Mindig elgondolkozom ilyenkor rajta, hogy mennyivel másabb lenne a történelem oktatás, ha a száraz anyag helyett ilyen regényekből tanulnának a diákok, mert ez valahogy sokkal hitelesebb, mint egy tankönyv.

Géczi János: A Bunkerrajzoló
Ha már a Kádár-rendszernél tartottunk jöjjön még egy történet, ami a korszak vége felé kezdődött és a nem is olyan régmúltban ért véget, az életben pedig még nagyon sokáig tartani fog. A Vad Fruttik az egyik kedvenc magyar zenekarom, így nem volt kérdés, hogy el fogom olvasni a frontemberről szóló könyvet. Bár még csak egyetlen egyszer láttam élőben Likó Marcit, de azonnal megszerettem. Utánozhatatlan, amit a színpadon művel és írhatnám, hogy az élete is ilyen, de akkor hazudnék. A Bunkerrajzoló egy kornak a lenyomata és azt a generációt mutatja be, aki a rendszer válsága és összeomlása idején nőtt fel, alkoholizmussal és öngyilkosságokkal körülvéve. Likó Marci kiskorában bunkert rajzolt magának, hogy legyen hová elbújnia, most pedig, túl a drogokon van egy háza, ami biztonságot ad számára. Mert így is lehet csinálni. 
Engem nagyon megérintett ez a regény. Ahogyan az egyik beszerzős posztban már leírtam, sokszor úgy éreztem, hogy a saját gondolataimat olvasom a lapokon, hogy végre valaki leírta, amit érzek. És még az is kiderült, hogy az egyik kedvenc Vad Fruttik számom, a Sárga zsiguli milyen élmény hatására íródott. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése