2020. március 15., vasárnap

Hannah Kent: Rekviem egy gyilkos asszonyért

Februárban én is voltam az Alexandra egyik raktárvásárán és sikerült 4 arany pöttyös könyvet zsákmányolnom, köztük Hannah Kent ausztrál írónő izlandon játszódó könyvét is, ami már régóta várólistás volt nálam.

A Rekviem egy gyilkos asszonyért több szempontból is különleges számomra, hiszen Izlandon játszódik és engem egyre inkább érdekelnek az északon játszódó regények, valamint félig-meddig igaz történetről van szó.
Izlandon az utolsó halálra ítélt ember egy Agnes nevű nő volt, akit két férfi gyilkosságában való bűnrészességért ítéltek lefejezésre. Hannah Kent tiniként egy ideig Izlandon élt, itt ismerkedett meg Agnes történetével és később doktori tanulmányai befejezéséhez hosszú kutatómunkát végzett az országban, hogy megírhassa Agnes történetét fantáziával kitöltve a hézagokat.

A történet elején Agnes-t az ítélet végrehajtásáig egy négytagú családhoz viszik, ahol segít a földeken történő munkában, kaszálásban, szüretelésben és közben egy segédlelkész, Tóti látogatja őt, hogy felkészítse a halálra. Ahogy közeledik a tél és vele együtt az ítélet végrehajtása egyre inkább kibomlik előttünk Agnes élettörténete és az állásfoglalás egyre nehezebbé válik.
A történet két szálon fut, az egyik szálon Agnes személyes gondolatait, érzéseit ismerhetjük meg, a másik szálon pedig egy külső elbeszélővel halad a történet, nagy szerepet kap Tóti segédlelkész, és az is nagyon jól követhető, hogy miként változik az elszállásoló család tagjainak véleménye Agnes-ről.

Számomra nehezen indult be a történet, nem jött át a komor hangulata, úgy éreztem, hogy az írónő annyira expliciten akarja, hogy borzongjak, hogy nem tudtam komolyan venni, amit olvasok. Aztán olyan 80-100 oldal körül kezdtem igazán figyelni és egyre inkább beleélni magam Agnes szorult helyzetébe.
Sokáig úgy éreztem, hogy túl sok a párbeszéd és kevés a leírás, de egy idő után olyan részletesen el tudtam képzelni a 19. századi izlandi életet, a házaikat, az öltözködésüket, hogy mit dolgoznak, mit esznek, hogy rájöttem valamit mégis jól csinál az írónő. Így a regény alapján nagyon középkorinak tűnt a 1830-as évek körüli Izland. Biztos, hogy rengteg kutatómunka állhat a történet mögött.

A cselekményt mindenképpen Tóti és Agnes beszélgetései viszik előbbre, vagyis inkább Agnes monológjai, aki egészen kiskorától elmeséli hányattatott életét, Tóti pedig támaszt nyújt számára. Egy nagyon korai terápiának érződött nekem az egész, amiben elsősorban nem a kliens fejlődése volt a cél, hanem a "közönség" , vagyis a többi szereplő és az olvasók elgondolkodtatása. Hiszen ez a regény nem kevesebbről szól, mint a szubjektív igazságról/igazságszolgáltatásról és ha egy picit spirituálisabb akarok lenni, akkor a végzetről is.

Nekem nagyon felülmúlta a várakozásaimat, borongós időben ajánlom, ha valamilyen komolyabb témájú és borzongatóbb olvasmányra vágytok. Nekem nagyon betalált március elején.

Értékelés:

4,5/5


Fülszöveg

Izland rideg északi partvidékén járunk, 1829-ben.
Agnes Magnúsdóttir megöli a szeretőjét, ezért halálra ítélik és a kivégzésig egy család gondjaira bízzák. Lelkészt is rendelnek mellé, hogy feloldozza bűnei alól.
Az elítélt lassan megnyílik a tisztelendőnek, elmeséli neki az életét és a gyilkosság előzményeit. Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy semmi sem az, aminek látszik, de az idő vészesen fogy – közeleg a tél, és vele a kivégzés napja.
Egyedül Agnes tudhatja a teljes igazságot. Ez az ő története.

2020. március 12., csütörtök

Tavaszi olvasmánytervek (2020)

Ismét eljött egy új évszak (talán lassan időjárásilag is) és vele az új olvasmánylistámat is megterveztem. Szerintem most extra változatos listát sikerült összeállítanom külföldi és magyar szerzőkkel, szórakoztató és szépirodalommal, régóta várólistás könyvekkel, új szerzeményekkel és könyvtári könyvekkel is. Talán így sikerül minél többet elolvasnom közülük. Mint mindig, most is nagyon lelkes vagyok. :)











1. Kalapos Éva Veronika: F mint
2. Kelly Barnhill: A lány, aki holdfényt ivott
3. Csepeli György - Kígyós Éva - Popper Péter: Magára hagyott generációk
4. Béres Judit: "Azért olvasok, hogy éljek"
5. Naomi Alderman: Hatalom
6. Colson Whitehead: A Nickel-fiúk
7. Diana Gabaldon: Az idegen
8. Sarah J. Maas: Tüskék és rózsák udvara
9. Szabó Magda: Disznótor
10. David Sax: Az analóg bosszúja
11. Lugosi Viktória: Ajvé
12. Javier Marías: A szívem fehér




Bár a napokban sajnos nagyon sok eseményt lefújtak, köztük a Könyvfesztivált és a Libri Raktárvásárát is, de azt gondolom ez az időszak az introvertált könyvmolyoknak kedvez, úgyhogy olvassatok sokat, nézzetek jó filmeket és nagyon fontos, hogy vigyázzunk magunkra és másokra is.

2020. március 6., péntek

Könyves zárás - 2020 Február

Bár a múlt hónapban kevéssé voltam aktív itt a blogon, de mostani önmagamhoz képest sokat olvastam és (sajnos) sok új könyvszerzeményem is lett februárban.

Új könyvek
Bárhogy is számolom, februárban bőven átléptem az év elején betervezett havi 2 könyves limitet, mivel beváltottam a Libris törzsvásárlói pontjaimat, ellátogattam a Nyugati téri Alexandra raktárvásárára és egy Poket autumatához is elzarándokoltam, így összesen 11 új könyvvel lettem gazdagabb. Egy picike sikerem viszont, hogy egy könyvet, az Ahol a folyami rákok énekelneket eladtam. Remélem az új gazdájának jobban fog majd tetszeni, mint nekem.

Margaret Atwood: Guvat és Gazella (Maddaddam trilógia 1.) - már olvastam
Oyinkan Braithwaite: Hugicám, a sorozatgyilkos - már olvastam
Marie Forleo: Minden megoldható!
F. Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby (Poket)
David Sax: Az analóg bosszúja (Poket)
Diana Gabaldon: Outlander 1-2.
Sarah J. Maas: Court of Thorns and Roses - Tüskék és rózsák udvara
Hannah Kent: Rekviem egy gyilkos asszonyért - már olvastam, a március első olvasmánya volt
Sarah Addison Allen: Sugar Queen - Édes élet
Adriana Trigiani: A cipész felesége



Februári olvasmányaim
Ahogy említettem, a sok új könyv mellett sokat is olvastam, köztük vastagabb könyveket is, összesen 6-ot. 

Sarah Pinborough: 13 perc
Szabó Magda: Für Elise
Oyinkan Braithwaite: Hugicám, a sorozatgyilkos
Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka/Tűzrózsa
Margaret Atwood: Guvat és Gazella
Rhonda Byrne: The Secret - A titok

Múlt napban sem volt olyan olvasmányom, ami csalódást okozott volna. Teljesen spontánul olvastam, így sorra került 3 régebbi polclakó, a 13 perc, a Für Elise és A szél árnyéka. Mindegyiket nagyon szerettem, A szél árnyéka kedvenc lett és szeretném elolvasni az író többi könyvét is, ahogyan folytatni a Szabó Magda életművet is. A következő biztosan a Disznótor lesz, mert az még olvasatlanul áll a polcomon. A 13 perc is különleges olvasmány volt, nagyon lebilincselő, titokzatos és gonosz. Nagyon szeretem a thrillereket/krimiket, de mégis keveset olvasok ilyen témában.
Sorra került 2 februárban vásárolt könyv is, a Hugicám, a sorozatgyilkos és a Guvat és Gazella. Az előbbi tetszett, szórakoztató volt, de nem hagyott bennem maradandóbb élményt, az Atwood könyvet viszont imádtam, mindenképpen szeretném folytatni a trilógiát. 
És mivel mostanában sokat foglalkoztam a vonzás törtvényével, úgy gondoltam elolvasom végre ennek a jelenségnek az "alapművét", A Titkot, ami mindig is érdekelt, mert alapvetően elég spirituális beállítottságú vagyok. Az 5 évnyi egyetemi képzés azonban belémnevelt egyfajta szkepticizmust, vagyis inkább kritikus gondolkodást, ami miatt kicsit más szellemben olvastam ezt a könyvet, de tetszett és bár sok újat nem tudtam meg belőle, de az olvasása óta pozitívabban tekintek a világra. 




Téli olvasmánylista
A téli listám 13 könyve közül összesen 3-at olvastam el, de ez nem tántorít el attól, hogy megírjam a tavaszi listámat, hátha jbban teljesítek majd.

Úgyhogy a február nagyon termékeny volt a könyvmolyságom minden területén. Remélem nektek is jól telt az elmúlt hónap. Bár a téli hónapok sokkal kuckózósabbak és talán jobban kedveznek az olvasásnak, de én már nagyon várom a tavaszt, a madácsicsergést, a napsütést. :)