2014. december 31., szerda

2014 kedvenc könyvei ~ TOP 12

Az elmúlt évekhez hasonlóan, most is kiválasztottam a kedvenc könyveimet ebből az évből. Az újraolvasásokat nem vettem figyelembe, mert akkor nagyon hosszú lenne a lista. Így is a tervezett 10 könyvből 12 lett, mert két könyvet képtelen voltam kihagyni. Ami viszont rendhagyó idén, hogy nagyon nehezen, de sorrendet is állítottam fel. Nagyon vegyes lett a lista, remélem mindenki talál valamit, ami felkelti az érdeklődését.

12. Alice Hoffman: Galambok őrizői (itt írtam a könyvről)
Az egyik legvaskosabb könyv, amit idén olvastam, amelyben az írónő nagyon jól fűszerezi a történelmi szálat a rendkívüli női karakterek történetével.

11. Shannon Hale: Austenland - Vakáció Mr.Darcyval (itt)
A témája és az írónő stílusa miatt is nagyon a szívemhez nőtt ez a regény, teljesen kikapcsoltam miközben olvastam.

10. Zakály Viktória: Hanna örök (itt)
Bár nem volt annyira átütő, mint az első rész, a Szívritmuszavar, de ezt is majdnem együltő helyemben olvastam el. Gyönyörű romantikus történet, a végét soha nem fogom elfelejteni.

9. Jeanette Winterson: Miért lennél boldog, ha lehetsz normális? (itt)
Nem a legegyszerűbb olvasmány volt, talán még most sem dolgoztam fel, értettem meg teljesen, de nagyon megéri elolvasni.

8. Sarah Dessen: Along for the Ride - Álom két keréken (itt)
Pár napja írtam kicsit bővebben a könyvről, bár már nem olyan friss élmény. Imádom Sarah Dessen-t, a legújabb magyarul megjelent könyvével sem tudott nálam mellélőni.

7. Kosztolányi Dezső: Édes Anna (itt)
Iskolás éveim alatt, ha nem is a kedvenc, de az egyik legkedveltebb kötelezőm volt. Hihetetlenül dühös voltam miközben olvastam. De szerintem azok a jó könyvek, amelyek ilyen mély érzéseket váltanak ki az emberből. Az Édes Anna is ilyen volt számomra.

6. Lev Tolsztoj: Anna Karenina (itt)
Ha lenne ilyen, akkor ez a regény is versenyezhetne a "legvaskosabb" kategóriában. Minden idők egyik kedvenc férfikarakterét, Levint adta nekem és a bizonyosságot, hogy tényleg szeretem az orosz irodalmat.

5. Alan Bradley: De mi került a pitébe? (itt)
Az év legaranyosabb könyve, a legédesebb, legszerethetőbb főszereplővel. Ha nem lenne így is lassan 10 megkezdett könyvem, már olvasnám a folytatást.

4. Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita
Annyira, de annyira szerettem volna egy külön bejegyzést szentelni ennek a regénynek, de egyszerűen nem tudtam volna összefoglalni, átadni, hogy miről szól és hogy mennyire jó. Imádtam!

3. Anna Gavalda: Együtt lehetnénk
Anna Gavalda az idei kedvenc íróm, hiszen 4 könyvet is olvastam tőle ebben az évben. Mindegyik nagy kedvencem lett a francia életérzés és az írónő által teremtett karakterek miatt, de az Együtt lehetnénk hangulata és szereplői tényleg örökre meg fognak maradni a szívemben.

2. D. Tóth Kriszta: Jöttem, hadd lássalak (itt)
Sokkoló képek, nosztalgikus hangulat, kávécigi. Ennél nagyobb hatást már csak...

1. Grecsó Krisztián: Megyek utánad (itt)
című új regénye tett rám. Letaglózott, megríkatott, összetört aztán megragasztott.Mindig utólag tudom igazán, hogy milyen nagy hatást is tett rám egy könyv. Ha a Megyek utánad-ra és Darura gondolok még most is kiráz a hideg.

És most egy csoportkép. :D

2014. december 29., hétfő

Új polclakók - 2014 december

A december egy hihetetlenül jó hónap volt könyves szempontból, ugyanis 12 új drágasággal gyarapodott a könyvespolcom. A családtagjaim már tudják, hogy a tökéletes ajándék számomra a könyv (a második pedig a könyvutalvány), így a karácsonyfa alatt rengeteg könyvet találtam. A képen láthatjátok őket. :)


D. Tóth Kriszta: Húszezer éjszaka - A Jöttem, hadd lássalak-ot imádtam, úgyhogy az új könyvét is nagyon vártam.
Temple Grandin: Képekben gondolkodom - A Temple Grandin című film, Claire Danes főszereplésével nagyon megfogott, mikor pár éve láttam. Az autizmus mindig is érdekelt, Temple pedig egy különleges személyiség.
Anne Frank naplója - Már nagyon régóta el szeretném olvasni.
Rainbow Rowell: Eleanor és Park - Azt hiszem, ezt nem kell magyarázni. Minden évben van a fiatalok körében is egy nagybetűs KÖNYV. Idén szerintem ez az. Már nagyon kíváncsi vagyok rá.
Alan Bradley: A titokzatos bábjátékos - Az idei egyik kedvenc könyvem volt a sorozat első része, a De mi került a pitébe?. Remélem ez is hasonlóan jó lesz.
Palya Bea: Ribizliálom - Temple Grandin mellett Palya Bea is hihetetlenül különleges személyiség. Mostanában sokat hallgatom a dalait,  de a gondolatai is érdekelnek.
Anna Gavalda: Édes életünk - Az idei év egyik nagy szerelme nálam Anna Gavalda akivel kiélhetem a francia mániám egy részét. Ezt a könyvet, ami egyébként két kisregényt tartalmaz már el is olvastam és bár az Együtt lehetnénk-et nem múlta felül, de nagyon szerettem.
Ferenc Pápa: Az irgalom egyháza - Nem hiába mondják, hogy az utóbbi idők legszabadelvűbb pápája. Engem is megfognak a gondolatai, a világszemlélete. Kíváncsi leszek a könyvre, ami hosszabb-rövidebb szemelvényeket tartalmaz Ferenc Pápától.

Menyhért Anna: Női irodalmi hagyomány - Ezt a könyvet a molyos karácsonyi ajándékozáson kaptam rengeteg kávés finomság és tea mellett. Régóta szeretném már elolvasni, mert mint sokan mások én is hiányolom a női szerzőket a magyar irodalom tanításból. 

És még karácsony előtt pár nappal lepett meg az egyik barátom három csodálatos könyvvel. Darvas Józseftől a Részeg esővel, Faludy György verseskötetével a Viharos évszázaddal és Roy Porter Téboly című könyvével. Az utóbbit csak random kinyitottam valahol és az első mondat, amit megláttam az volt "Őrültek nem léteznek.". Szóval máris imádom. :D


Már ebben a posztban is nagyon-nagyon utalgattam az ez évi kedvencekre, szóval hamarosan érkezik a top12-es lista, a minden hülyeséget összesítő statisztika, megmutatom milyen könyvekkel "neveztem" jövőre a várólista csökkentésre és jön a meglepetés is. Nem ígérem, hogy ez mind idén, de napokon belül. :D

A többiek új polclakói:

2014. december 28., vasárnap

Sarah Dessen: Along for the Ride - Álom két keréken

Amilyen későn bukkantam rá Sarah Dessen könyveire, annyira varázsoltak el aztán pár éve. Különösen a Figyelj rám!, ami tényleg a legnagyobb kedvenceim között van, bárhol és bármikor képes lennék elolvasni újra és újra. De ugyanúgy különleges helyet foglal el a szívemben az Egy felejthetetlen nyár, a Tökéletes és az Altatódal is. Így tűkön ülve vártam az írónő legújabb magyarul megjelent regényét az Álom két keréken-t is. Ami igaz, az igaz Sarah Dessen nem kínál újat, van egy kiforrott stílusa és a hétköznapi életből veszi a történetei témáját, de én ezt szeretem benne, ezért olvastam el pár nap alatt az Along for the Ride-ot is.

A történet főszereplője Auden, akiről bevallom, az elején azt hittem, hogy fiú. A szülei elváltak, emiatt álmatlansággal küzd és minden idejét a tanulás tölti ki. Nincsenek bulik, nincsenek nagy barátságok, Auden nem egy hétköznapi lány.
Az  érettségi utáni nyáron Auden megelégeli az önimádó egyetemi professzor anyját és eldönti, hogy a szünetet az író apjánál, annak új feleségével és a kisbabájukkal tölti egy tengerparti kisvárosban. Ahogy az történni szokott Auden az új helyen rádöbben, hogy nem jól élte eddig az életét, rengeteg dolgot nem próbált ki eddig, konkrétan nem volt gyerekkora és újra átéli a szülei válása előtti viharos időket, csak most az apja új családjában. Közben megismerkedik Eli-vel, a szintén álmatlansággal küzdő fiúval, a város biciklis bandájával, a mostoha anyja ruhaboltjában kezd el dolgozni és igaz barátokra talál. 

Amennyire sziruposnak tűnik az egész, higgyétek el, annál keményebb Auden számára újraélni a múltat, megbirkózni a jelen problémáival, nehéz nyitnia a világ, az emberek felé és nehéz megbocsátani a szüleinek. Szerintem a regény nagyon jól mutatja be ezt a folyamatot, a kinyílást, azt a "többé már nem félek" érzést. De hogy ne legyen olyan megterhelő a történet az írónő telerakta imádnivaló karakterekkel és emiatt amiben az Álom két keréken nagyon erős, az a jellemkomikum. Nagyon sokat nevettem fel hangosan miközben olvastam,

Látszik, hogy nem ez Dessen legelső könyve, mert ahogy már az Altatódaltól kezdve is észrevehető sokkal bátrabban nyúl az olyan témákhoz, mint alkohol, szex és társaik. Nem hangsúlyozza, hogy hú de szuper lerészegedni, de nem is siklik ezek mellett a fiatalok körében nagyon is hétköznapi dolgok mellett, nem dugja homokba a fejét. Bár megjegyzem, az egyik "nem tetszik" pillanatot pont egy ilyen hétköznapi, de a cselekmény számára hirtelennek tűnő és felesleges történés okozta.
Tehát úgy érzem az írónő halad a korral, de nem követ egy mintát, legfeljebb a saját eddigi mintáját. Remekül festi meg az amerikai álom kisvárost, a kilátást a tengerpartra Auden szobájából, a sétányt a kis boltokkal és éttermekkel és még egy édes kisbabát is kapunk, Thisbe-t, aki bár sokat sír, de csak szeretni lehet.
Ahogy a poszt elején írtam Dessen ezzel a könyvvel sem ad sok újat, de megint egy olyan regényt írt ami nem csak egy romantikus tiniregény, nem csak szórakoztat, de tanít is. Nagyon-nagyon ajánlom, és nem csak fiataloknak, mert Sarah Dessen szerintem még mindig a minőséget képviseli.  
Imádom ezt a borítót. :)

2014. december 24., szerda

Szülinapos-karácsonyos

Nem tartom számon pontosan a napot és az órát, de a blog - túl névváltoztatásokon és hosszabb- rövidebb szüneteken - a napokban ünnepli a 2. születésnapját. Örülök, hogy ezt is megértem, mert eddig mindig tiszavirág életű blogjaim voltak. De nem csak ennek örülök, hanem annak is, hogy úgy érzem az elmúlt időben voltam és a vagyok a leglelkesebb és van a legtöbb ötletem és kedvem a bloghoz. 
Kedves látogatók! Nagyon szépen köszönöm a kommenteket, a pozitív visszajelzéseket, a követéseket,  egyszerűen csak azt, hogy olvassátok a Könyvek&Kávé-t. Hatalmas örömöt szereztek nekem. Ha csak egy embernek is meghozom a kedvét egy regényhez vagy egy sorozathoz, filmhez, süti kipróbálásához, annak már nagyon tudok örülni.
A blog pörög tovább, remélem jövőre óvodás korba lép és jönnek sorban a posztok Még mindig nem untam meg az olvasást, úgyhogy lesz miről írni. Év elején pedig egy kis meglepi is várható.

*
Az osztályfőnököm egy személyre szabott idézetes könyvjelzőt készített mindannyiunknak karácsonyra, és bár nem kifejezetten karácsonyi idézet, de én ezzel kívánok nektek nagyon-nagyon boldog, könyvekkel teli karácsonyt!

"Az olvasó megszokta, hogy a legfájdalmasabb kérdéseket felvető művek végén is lel valami útmutatást vagy ajánlatot a megoldásra, amely fölvert lelkiismeretét megnyugtassa, ha csak annyira is, hogy még sincs veszve minden, mert lám, ha akadt, aki felfedezte a bajt, lesznek, akik meg is gyógyítják." (Illyés Gyula: Puszták népe)


Köszönöm a képet Kriszti! :)

2014. december 23., kedd

Élet a Szent Johanna Gimi után

Az elmúlt több, mint két hetem olvasás ügyileg a Szent Johanna Gimi befejezésével telt és ma én is elérkeztem ahhoz a bizonyos utolsó laphoz. A két hét alatt többször is megkaptam, hogy "a húgom is ezt olvassa", az egyik barátnőm pedig, aki szintén nemrég fejezte be a sorozatot, azt mondta, figyelte ahogyan folyamatosan mosolygok olvasás közben.
Az első hat részt még tavaly nyáron olvastam el. Az első pár rész még nem szippantott magába annyira, de a következőkben már felváltva rágtam tövig a körmeimet és csaptam falhoz a könyveket. Ja nem is, a Kindle-t, mert azon olvastam. Aztán valahogy a hatodik rész után megálltam, elmúlt a varázs egy másfél évre. Viszont szorgosan ajánlgattam a sorozatot a barátnőmnek, akiről tudtam, hogy biztosan tetszene neki. Hát beletrafáltam, ő is belezúgott Cortezbe, de szerintem Ricsibe és Zsoltiba is. Meg persze sokszor fogta a fejét Reni megmagyarázhatatlan viselkedésén. Szóval az ő lelkesedése hatására én is befejeztem a sorozatot.
Hiába mosolyogtam és sok helyen röhögtem végig az utolsó két részt, azért a szerelem nem volt olyan nagy (Kivéve Zsoltival, mert ő khm...bármikor itt aludhatna nálam. Bocsi, ezt csak azok értik, akik olvastak az utolsó részt.). Kicsit szerintem kifulladt a történet, nem voltak benne nagy csavarok, sokkal inkább a hátköznapi dolgokra ment rá az írónő. Ő ezt azzal indokolta, hogy mindig is azt szerette volna, hogy az szjg a hétköznapi életről szóljon. Szerintem ez kicsit a kifulladás miatti mentegetőzés, mert ha annyira hétköznapi lenne, akkor nem lenne minden oldalon kettő irreális, megmagyarázhatatlan, bugyuta történés. De ennek ellenére még most is szerettem. A szalagavatós és a ballagásos résznél még könnyeztem is, hiszen én is végzős vagyok, teljesen át tudtam érezni. A vége pedig úgy volt jó, ahogy volt. Egyszerűen így kellett, hogy vége legyen.
Még 19 évesen is jó Szent Johanna Gimit olvasni. A főszereplő Reni, pedig maga is egy kis könyvmoly. Szeressük! :)

Most pedig benne vagyok a - 20 könyvtári könyv van itthon meg egy csomó olvasatlan saját és karácsonyra mindenkitől könyvet fogok kapni (mert tudják, hogy utálok olvasni), de amúgy nem tudom eldönteni, hogy mit olvassak, és időm sincs, mert sütni-főzni-takarítani kell - mizériában. Szóval nehéz ügy, de ha belemegyünk a karácsonyba és senki nem bír majd mozdulni a halászlé+bejgli kettőstől, akkor megoldódik a dolog.


2014. december 12., péntek

Miket olvastam mostanában? - A boldogság árnyalatai

Pörög ezerrel a suli, hiába van itt a karácsony, és az első téli megfázást is begyűjtöttem, de az olvasásra persze mindig szánok időt, nem számít, ha éjszakába nyúlik a dolog. Bejött mostanában sok kötelező (Közöny, Kurázsi mama és gyermekei, A fizikusok), ami miatt annyira nem bánkódom, mert így megismerkedhettem Hemingway műveivel is. Az öreg halász és a tenger az egyik kedvenc kötelezőm lett, szóval jöhetnek a novellák és a következő könyvtárazás alkalmával a Vándorünnepet is ki szeretném majd kölcsönözni. És amennyire ódzkodtam eddig a drámáktól, most annyira jött meg hozzájuk a kedvem, mert rájöttem, hogy a modern drámák végre szólnak is valamiről. (Tudom, hogy valaki számára szentségtörés ilyet mondani, de ezen a blogon a személyes véleményem jelenik meg. :D)

És igen-igen, már két hét sincs karácsonyig. Van, aki ilyenkor kifejezetten karácsonyi hangulatú vagy legalábbis boldogságot sugárzó regényeket olvas, de az az ember nem én vagyok. Élesen emlékszem, hogy tavaly előtt Szenteste Sylvia Plath Üvegburáját olvastam, aminek bár nem egy könnyű témája van, mégsem vette el a kedvem az ünnepléstől. Idén is vegyes regényekkel hangolódom, de csalódást  eddig még egyik sem okozott.

Végre én is túl vagyok egy Jennifer E. Smith könyvön, a Milyen is a boldogság?-on. Eléggé hullámzó volt a kapcsolatom a regénnyel, de a végén megérkeztünk a dombtetőre, mert azért hullámhegy nem volt. Aranyos történet az első szerelemről, hétköznapi kis bakikkal, szerethető karakterekkel és a kedvencemmel, a kisvárosi hangulattal. Az egyedüli problémát csak az okozta, hogy egy ponton megéreztem, hogy már nem nekem szól, inkább a 14-15 éves korosztálynak. De miután elengedtem ezt az aprócska gondot, már tudtam élvezni a regényt és egy mosollyal az arcomon fejeztem be.

Kicsit komolyabb vizekre evezve... Elolvastam Ámosz Oz Rímek életre, halálra című kisregényét is. Ezidáig még nem hallottam az íróról és érdekes módon Bye Alex hívta fel rá a figyelmemet. Először a facebook oldalán írt róla, majd mikor egy rádiós interjúban is megemlítette csupa dicsérő szóval kísérve, akkor gondoltam eljött az idő. A Rímek életre, halálra egy művészről, íróról szóló kisregény. Alex szerint minden írónak el kell olvasnia, többször is. Én még hozzátenném azt is, hogy azoknak is ajánlom, akik laikusként szeretnének belelátni egy író fejébe. Mondjuk maximálisan nem vagyok megelégedve, mert nem teljesen azt kaptam, amit vártam. Jó volt olvasni, hogy nem csak nekem élnek történetek a fejemben, nem csak engem ihletnek meg emberek az utcán vagy a buszon. Ugyanakkor ijesztő volt látni, hogy ezek a belső történetek mennyire összemosódhatnak a valósággal. Őszintén szólva szerintem az író túlságosan leragadt a szexualitásnál, ahelyett, hogy még mélyebbre ment volna önmagában. De ez egy rendhagyó regény és szeretnék még olvasni az írótól. A Szeretetről, sötétségről című önéletrajzi ihletésű regénye például nagyon jól hangzik.

És idén is feltettem Holdennela kérdést... De hova mennek télen a kacsák, amikor befagy a tó? Kultuszkönyv meg egyik kedvenc könyv, szóval muszáj újra és újra levenni a könyvtár polcáról a Zabhegyezőt. Megjegyzem a sajátomról is szívesen levenném már. Mindig megnevetett, mindig elszörnyülködtet és minden alkalommal felfedezek benne valami újat. A legmeghatározóbb most az Egy különc srác feljegyzéseivel való összehasonlítás volt az olvasás során. A másfél évnyi magyar fakt után lassan minden regényt elemezve olvasok, most még összehasonlít elemzést is csináltam magamban, és levonva a következtetéseket, azért van sok hasonlóság a két könyv között, de mindkettőt ugyanúgy imádom.

Ha már újraolvasás, akkor nosztalgia. Pár hete az első elolvasott könyvekről beszélgettünk az egyik barátnőmmel és elmondtam, hogy nekem az egyik első, illetve talán az első amit valóban magamtól olvastam, az Lois Lowrytól a Nyáron történt. Természetesen a beszélgetés meghozta a kedvem, hogy újra elolvassam az én elsőmet. Nem egy boldog történet, de azt hiszem mégis az ilyen történetek készítek fel az embert a karácsonyra. A 13 éves Meg és a családja télen egy kis vidéki birtokra költöznek, hogy az édesapja befejezhesse legújabb könyvét. Megnek megvannak a szokásos kamasz problémái. Azt gondolja, ő nem olyan szép és nem olyan tehetséges, mint a nővére, Molly.Egy séta alkalmával megismerkedik a szomszédos kis házban lakó Will nevű idős bácsival, az édesapjával sötét kamrát rendeznek be a fészerben, hogy Meg előhívhassa az általa készített fotókat, és a mellettük lévő birtokra egy fiatal pár költözik, akikkel jó barátok lesznek. A vidéki életet azonban beárnyékolja Molly, a nővére súlyos betegsége. Ahogy a télből tavasz, majd nyár lesz Megnek hirtelen fel kell nőnie. Utólag úgy gondolom, hogy 12-13 éves koromban mikor először olvastam a regényt, még éretlen voltam hozzá, de azóta ha elolvasom, én is mindig egy kicsit újra felnövök Meggel együtt.
Nektek mi volt az első könyvetek? Hasonlóan meghatározó volt mint nekem? :)

A folytatás kiszámíthatatlan, de azért szeretnék számomra és témájában is a karácsonyhoz kapcsolódó könyveket is olvasni. Jöhet A kis herceg, a Micimackó és van két Ulpius-os karácsonyi limonádém is a polcon.