Miket olvastam mostanában? - A boldogság árnyalatai

Pörög ezerrel a suli, hiába van itt a karácsony, és az első téli megfázást is begyűjtöttem, de az olvasásra persze mindig szánok időt, nem számít, ha éjszakába nyúlik a dolog. Bejött mostanában sok kötelező (Közöny, Kurázsi mama és gyermekei, A fizikusok), ami miatt annyira nem bánkódom, mert így megismerkedhettem Hemingway műveivel is. Az öreg halász és a tenger az egyik kedvenc kötelezőm lett, szóval jöhetnek a novellák és a következő könyvtárazás alkalmával a Vándorünnepet is ki szeretném majd kölcsönözni. És amennyire ódzkodtam eddig a drámáktól, most annyira jött meg hozzájuk a kedvem, mert rájöttem, hogy a modern drámák végre szólnak is valamiről. (Tudom, hogy valaki számára szentségtörés ilyet mondani, de ezen a blogon a személyes véleményem jelenik meg. :D)

És igen-igen, már két hét sincs karácsonyig. Van, aki ilyenkor kifejezetten karácsonyi hangulatú vagy legalábbis boldogságot sugárzó regényeket olvas, de az az ember nem én vagyok. Élesen emlékszem, hogy tavaly előtt Szenteste Sylvia Plath Üvegburáját olvastam, aminek bár nem egy könnyű témája van, mégsem vette el a kedvem az ünnepléstől. Idén is vegyes regényekkel hangolódom, de csalódást  eddig még egyik sem okozott.

Végre én is túl vagyok egy Jennifer E. Smith könyvön, a Milyen is a boldogság?-on. Eléggé hullámzó volt a kapcsolatom a regénnyel, de a végén megérkeztünk a dombtetőre, mert azért hullámhegy nem volt. Aranyos történet az első szerelemről, hétköznapi kis bakikkal, szerethető karakterekkel és a kedvencemmel, a kisvárosi hangulattal. Az egyedüli problémát csak az okozta, hogy egy ponton megéreztem, hogy már nem nekem szól, inkább a 14-15 éves korosztálynak. De miután elengedtem ezt az aprócska gondot, már tudtam élvezni a regényt és egy mosollyal az arcomon fejeztem be.

Kicsit komolyabb vizekre evezve... Elolvastam Ámosz Oz Rímek életre, halálra című kisregényét is. Ezidáig még nem hallottam az íróról és érdekes módon Bye Alex hívta fel rá a figyelmemet. Először a facebook oldalán írt róla, majd mikor egy rádiós interjúban is megemlítette csupa dicsérő szóval kísérve, akkor gondoltam eljött az idő. A Rímek életre, halálra egy művészről, íróról szóló kisregény. Alex szerint minden írónak el kell olvasnia, többször is. Én még hozzátenném azt is, hogy azoknak is ajánlom, akik laikusként szeretnének belelátni egy író fejébe. Mondjuk maximálisan nem vagyok megelégedve, mert nem teljesen azt kaptam, amit vártam. Jó volt olvasni, hogy nem csak nekem élnek történetek a fejemben, nem csak engem ihletnek meg emberek az utcán vagy a buszon. Ugyanakkor ijesztő volt látni, hogy ezek a belső történetek mennyire összemosódhatnak a valósággal. Őszintén szólva szerintem az író túlságosan leragadt a szexualitásnál, ahelyett, hogy még mélyebbre ment volna önmagában. De ez egy rendhagyó regény és szeretnék még olvasni az írótól. A Szeretetről, sötétségről című önéletrajzi ihletésű regénye például nagyon jól hangzik.

És idén is feltettem Holdennela kérdést... De hova mennek télen a kacsák, amikor befagy a tó? Kultuszkönyv meg egyik kedvenc könyv, szóval muszáj újra és újra levenni a könyvtár polcáról a Zabhegyezőt. Megjegyzem a sajátomról is szívesen levenném már. Mindig megnevetett, mindig elszörnyülködtet és minden alkalommal felfedezek benne valami újat. A legmeghatározóbb most az Egy különc srác feljegyzéseivel való összehasonlítás volt az olvasás során. A másfél évnyi magyar fakt után lassan minden regényt elemezve olvasok, most még összehasonlít elemzést is csináltam magamban, és levonva a következtetéseket, azért van sok hasonlóság a két könyv között, de mindkettőt ugyanúgy imádom.

Ha már újraolvasás, akkor nosztalgia. Pár hete az első elolvasott könyvekről beszélgettünk az egyik barátnőmmel és elmondtam, hogy nekem az egyik első, illetve talán az első amit valóban magamtól olvastam, az Lois Lowrytól a Nyáron történt. Természetesen a beszélgetés meghozta a kedvem, hogy újra elolvassam az én elsőmet. Nem egy boldog történet, de azt hiszem mégis az ilyen történetek készítek fel az embert a karácsonyra. A 13 éves Meg és a családja télen egy kis vidéki birtokra költöznek, hogy az édesapja befejezhesse legújabb könyvét. Megnek megvannak a szokásos kamasz problémái. Azt gondolja, ő nem olyan szép és nem olyan tehetséges, mint a nővére, Molly.Egy séta alkalmával megismerkedik a szomszédos kis házban lakó Will nevű idős bácsival, az édesapjával sötét kamrát rendeznek be a fészerben, hogy Meg előhívhassa az általa készített fotókat, és a mellettük lévő birtokra egy fiatal pár költözik, akikkel jó barátok lesznek. A vidéki életet azonban beárnyékolja Molly, a nővére súlyos betegsége. Ahogy a télből tavasz, majd nyár lesz Megnek hirtelen fel kell nőnie. Utólag úgy gondolom, hogy 12-13 éves koromban mikor először olvastam a regényt, még éretlen voltam hozzá, de azóta ha elolvasom, én is mindig egy kicsit újra felnövök Meggel együtt.
Nektek mi volt az első könyvetek? Hasonlóan meghatározó volt mint nekem? :)

A folytatás kiszámíthatatlan, de azért szeretnék számomra és témájában is a karácsonyhoz kapcsolódó könyveket is olvasni. Jöhet A kis herceg, a Micimackó és van két Ulpius-os karácsonyi limonádém is a polcon.

Amikor csak szaporodnak...

Biztos veletek is előfordult már, hogy mindig új és új könyvbe kezdtetek bele ahelyett, hogy végre egyet befejeznétek. Ezzel most én is így állok a 9 megkezdett könyvemmel és ebben a szalagavatóra készülős, közben szorgalmasan vezetni tanulós és magyar OKTV-re készülős időszakban sajnos sokáig nem is lesz máshogy. Legfeljebb, ha nem alszom....

Sarah Dessen What happened to goodbye című könyvét még áprilisban kezdtem el nyelvvizsgára készülés címen és bár a nyelvvizsga meglett, a könyvet nem fejeztem be. Pedig hasonlóan jó regény, mint az írónő többi könyve, hozza azt a kisvárosi hangulatot, a szerethető karaktereket. A probléma csak az a könyvvel, hogy angol. A nyelvezete nem nehéz, felsőfokú nyelvvizsgával csúnya is lenne, ha ilyet mondanék, de mégsem haladok úgy vele, mint egy magyar nyelvű könyvvel. Szóval itt nagymértékben inkább a lustaságomban van a hiba.

Szilvási Lajostól az Egymás szemében is régóta függőben van, pedig ez állítólag egy klasszikus a maga nemében. Egy kicsit még szocializmus, de már nem az a kemény, egy kicsit még éretlenek a főszereplők és mindketten naplót írnak, a lány is és a fiú is. Szerintem roppant igényes regényről van szó, ha egy 21. századi ember értékrendje szerint kategorizáljuk bőven szépirodalmi szintű. Kb. a harmadánál járok és nem mondom, hogy nem tetszik, de még nem kapott el a "varázs", ami miatt azt érezném, hogy folytatnom kell. Pedig a várólista csökkentéses polcomon is rajta van, szóval jó lenne befejezni...

Aztán vannak itt kötelező olvasmányos könyvek is. Thomas Mann elbeszélései, amiből a Mario és a varázsló a kötelező, de a Tonio Kröger pedig lehet, hogy emelt tétel lesz, szóval lehet azt is el kell még olvasnom. Illetve kellett rá egy éjszaka, hogy feldolgozzam a Mario és a varázslót és rájöjjek Thomas Mann mekkora csoda volt, szóval akkor már a Halál Velencében is érdekel. A másik pedig Kafkától az Átváltozások, amiből Az átváltozás olyan borzasztó volt, hogy muszáj lesz elolvasnom a többi novellát is.

Meséket is olvasok. Boldizsár Ildikó Mesék anyákról című könyve tele van elképesztő, szívmelengető, de sokszor eléggé nyomasztó mesékkel is, mindenféle néptől. Ezekből nyilván csak úgy mazsolázgatok néha mikor még nem megy az elalvás, nem úgy olvasom, mint egy regényt.

Elkezdtem Mireille Guiliano A francia nők nem híznak című könyvét. annak apropóján, hogy az év eleji nagy fogyásom (ohh micsoda párhuzam a műsorral) után még szeretnék pár kilót leadni, mindezt úgy, ahogyan a francia nők, koplalás nélkül.

A múlt hétvégén nagyon belemerültem Jennifer E. Smith Milyen is a boldogság? című könyvébe is, de aztán jött Szabó Dezsőtől Az elsodort falu, amit az OKTV-re olvasgatok. Az előbbiről érzem, hogy már nem igazán nekem szól, de elszórakoztat, szóval be fogom fejezni. A Szabó Dezső regény pedig egy olyan monumentális műnek tűnik nekem,(bár tegyük hozzá, hogy nagyon-nagyon alulértékelt ) mint az Anna Karenina. Legalábbis felfedeztem benne a magyar Levint meg még sok hasonlóságot, de alapvetően egy két háború között játszódó műről van szó, amely keresi a megoldást a magyarság problémáira. Lassan, de haladok vele.

Amire pedig most olvasás terén teljes erőmmel összpontosítok az David Wagner az Élet című könyve, de erről majd szeretnék külön bejegyzést írni, szóval nem lövöm le előre a poént.