2014 kedvenc könyvei ~ TOP 12

Az elmúlt évekhez hasonlóan, most is kiválasztottam a kedvenc könyveimet ebből az évből. Az újraolvasásokat nem vettem figyelembe, mert akkor nagyon hosszú lenne a lista. Így is a tervezett 10 könyvből 12 lett, mert két könyvet képtelen voltam kihagyni. Ami viszont rendhagyó idén, hogy nagyon nehezen, de sorrendet is állítottam fel. Nagyon vegyes lett a lista, remélem mindenki talál valamit, ami felkelti az érdeklődését.

12. Alice Hoffman: Galambok őrizői (itt írtam a könyvről)

Az egyik legvaskosabb könyv, amit idén olvastam, amelyben az írónő nagyon jól fűszerezi a történelmi szálat a rendkívüli női karakterek történetével.

11. Shannon Hale: Austenland - Vakáció Mr.Darcyval (itt)

A témája és az írónő stílusa miatt is nagyon a szívemhez nőtt ez a regény, teljesen kikapcsoltam miközben olvastam.

10. Zakály Viktória: Hanna örök (itt)

Bár nem volt annyira átütő, mint az első rész, a Szívritmuszavar, de ezt is majdnem együltő helyemben olvastam el. Gyönyörű romantikus történet, a végét soha nem fogom elfelejteni.

9. Jeanette Winterson: Miért lennél boldog, ha lehetsz normális? (itt)

Nem a legegyszerűbb olvasmány volt, talán még most sem dolgoztam fel, értettem meg teljesen, de nagyon megéri elolvasni.

8. Sarah Dessen: Along for the Ride - Álom két keréken (itt)

Pár napja írtam kicsit bővebben a könyvről, bár már nem olyan friss élmény. Imádom Sarah Dessen-t, a legújabb magyarul megjelent könyvével sem tudott nálam mellélőni.

7. Kosztolányi Dezső: Édes Anna (itt)

Iskolás éveim alatt, ha nem is a kedvenc, de az egyik legkedveltebb kötelezőm volt. Hihetetlenül dühös voltam miközben olvastam. De szerintem azok a jó könyvek, amelyek ilyen mély érzéseket váltanak ki az emberből. Az Édes Anna is ilyen volt számomra.

6. Lev Tolsztoj: Anna Karenina (itt)

Ha lenne ilyen, akkor ez a regény is versenyezhetne a "legvaskosabb" kategóriában. Minden idők egyik kedvenc férfikarakterét, Levint adta nekem és a bizonyosságot, hogy tényleg szeretem az orosz irodalmat.

5. Alan Bradley: De mi került a pitébe? (itt)

Az év legaranyosabb könyve, a legédesebb, legszerethetőbb főszereplővel. Ha nem lenne így is lassan 10 megkezdett könyvem, már olvasnám a folytatást.

4. Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita

Annyira, de annyira szerettem volna egy külön bejegyzést szentelni ennek a regénynek, de egyszerűen nem tudtam volna összefoglalni, átadni, hogy miről szól és hogy mennyire jó. Imádtam!

3. Anna Gavalda: Együtt lehetnénk

Anna Gavalda az idei kedvenc íróm, hiszen 4 könyvet is olvastam tőle ebben az évben. Mindegyik nagy kedvencem lett a francia életérzés és az írónő által teremtett karakterek miatt, de az Együtt lehetnénk hangulata és szereplői tényleg örökre meg fognak maradni a szívemben.

2. D. Tóth Kriszta: Jöttem, hadd lássalak (itt)

Sokkoló képek, nosztalgikus hangulat, kávécigi. Ennél nagyobb hatást már csak...

1. Grecsó Krisztián: Megyek utánad (itt)

című új regénye tett rám. Letaglózott, megríkatott, összetört aztán megragasztott.Mindig utólag tudom igazán, hogy milyen nagy hatást is tett rám egy könyv. Ha a Megyek utánad-ra és Darura gondolok még most is kiráz a hideg.

És most egy csoportkép. :D

Sarah Dessen: Along for the Ride - Álom két keréken

Amilyen későn bukkantam rá Sarah Dessen könyveire, annyira varázsoltak el aztán pár éve. Különösen a Figyelj rám!, ami tényleg a legnagyobb kedvenceim között van, bárhol és bármikor képes lennék elolvasni újra és újra. De ugyanúgy különleges helyet foglal el a szívemben az Egy felejthetetlen nyár, a Tökéletes és az Altatódal is. Így tűkön ülve vártam az írónő legújabb magyarul megjelent regényét az Álom két keréken-t is. Ami igaz, az igaz Sarah Dessen nem kínál újat, van egy kiforrott stílusa és a hétköznapi életből veszi a történetei témáját, de én ezt szeretem benne, ezért olvastam el pár nap alatt az Along for the Ride-ot is.

A történet főszereplője Auden, akiről bevallom, az elején azt hittem, hogy fiú. A szülei elváltak, emiatt álmatlansággal küzd és minden idejét a tanulás tölti ki. Nincsenek bulik, nincsenek nagy barátságok, Auden nem egy hétköznapi lány.

Az  érettségi utáni nyáron Auden megelégeli az önimádó egyetemi professzor anyját és eldönti, hogy a szünetet az író apjánál, annak új feleségével és a kisbabájukkal tölti egy tengerparti kisvárosban. Ahogy az történni szokott Auden az új helyen rádöbben, hogy nem jól élte eddig az életét, rengeteg dolgot nem próbált ki eddig, konkrétan nem volt gyerekkora és újra átéli a szülei válása előtti viharos időket, csak most az apja új családjában. Közben megismerkedik Eli-vel, a szintén álmatlansággal küzdő fiúval, a város biciklis bandájával, a mostoha anyja ruhaboltjában kezd el dolgozni és igaz barátokra talál. 

Amennyire sziruposnak tűnik az egész, higgyétek el, annál keményebb Auden számára újraélni a múltat, megbirkózni a jelen problémáival, nehéz nyitnia a világ, az emberek felé és nehéz megbocsátani a szüleinek. Szerintem a regény nagyon jól mutatja be ezt a folyamatot, a kinyílást, azt a "többé már nem félek" érzést. De hogy ne legyen olyan megterhelő a történet az írónő telerakta imádnivaló karakterekkel és emiatt amiben az Álom két keréken nagyon erős, az a jellemkomikum. Nagyon sokat nevettem fel hangosan miközben olvastam,

Látszik, hogy nem ez Dessen legelső könyve, mert ahogy már az Altatódaltól kezdve is észrevehető sokkal bátrabban nyúl az olyan témákhoz, mint alkohol, szex és társaik. Nem hangsúlyozza, hogy hú de szuper lerészegedni, de nem is siklik ezek mellett a fiatalok körében nagyon is hétköznapi dolgok mellett, nem dugja homokba a fejét. Bár megjegyzem, az egyik "nem tetszik" pillanatot pont egy ilyen hétköznapi, de a cselekmény számára hirtelennek tűnő és felesleges történés okozta.

Tehát úgy érzem az írónő halad a korral, de nem követ egy mintát, legfeljebb a saját eddigi mintáját. Remekül festi meg az amerikai álom kisvárost, a kilátást a tengerpartra Auden szobájából, a sétányt a kis boltokkal és éttermekkel és még egy édes kisbabát is kapunk, Thisbe-t, aki bár sokat sír, de csak szeretni lehet.

Ahogy a poszt elején írtam Dessen ezzel a könyvvel sem ad sok újat, de megint egy olyan regényt írt ami nem csak egy romantikus tiniregény, nem csak szórakoztat, de tanít is. Nagyon-nagyon ajánlom, és nem csak fiataloknak, mert Sarah Dessen szerintem még mindig a minőséget képviseli.  

Imádom ezt a borítót. :)

Új polclakók - 2014 november

Ezután a hónap után  is elképesztően büszke vagyok magamra, hiszen "csak" két új könyvet vettem, de úgy érzem mindkettő jó választásnak bizonyult.

Sarah Dessen legújabb magyarul megjelent könyvét már hónapok sóvárogva vártam. A hét elején végre én is a kezembe vehettem az Álom két keréken-t és pár nap alatt el is olvastam. Ha sokat várok egy könyvre, általában mire elkezdem, elmúlik a varázs, de most egy Sarah Dessen regényről volt szó, ő pedig még nem tudott nálam mellé lőni. Értékelés majd jön, de addig is olvassatok Sarah Dessen-t!

A másik új polclakóm pedig Anne Tyler Amikor még felnőttek voltunk című regénye, amit nem vettem volna meg, ha nem bombáznának folyamatosan a könyves áruházak az e-mailjeikkel. Persze én vagyok a hibás, mert azonnal rákattintok a reklámokra és rávetem magam a leárazott könyvekre. Anne Tyler regényéről eddig még nem hallottam, de a címe mindent vitt nálam és aztán a fülszöveg is tetszett. Egy ötvenes éveiben járó nő visszaemlékezése utakról, amiket megjárt és amiket megjárhatott volna. 

 

És hát kihasználva a Libri 2+1 akcióját beszereztem a karácsonyi ajándékaimat is, de ők hárman még nem a polcomon sorakoznak, hanem valahol elrejtve a házban. Róluk bővebben majd egy hónap múlva. 

Ugyan a telet nem szeretem, de a karácsonyt és az előtte lévő készülődést várakozást annál inkább. Ma én is előszedtem a kis díszeimet, délben meggyújtottuk az első gyertyát a saját készítésű adventi koszorún és délután pedig olasz gyümölcskenyeret, panettone-t sütöttem. A nagy készülődésben viszont a kedvencem a tea-könyv kombó, az igazi feltöltődést ez adja a családozáshoz, sütifaláshoz ja meg a felvételi-érettségi rémálomhoz. 

A többiek új polclakói (már ha vannak :D):

Amadea

Katacita

Liliane
Nikkincs
PuPilla
Tekla
Theodora

Amikor csak szaporodnak...

Biztos veletek is előfordult már, hogy mindig új és új könyvbe kezdtetek bele ahelyett, hogy végre egyet befejeznétek. Ezzel most én is így állok a 9 megkezdett könyvemmel és ebben a szalagavatóra készülős, közben szorgalmasan vezetni tanulós és magyar OKTV-re készülős időszakban sajnos sokáig nem is lesz máshogy. Legfeljebb, ha nem alszom....

Sarah Dessen What happened to goodbye című könyvét még áprilisban kezdtem el nyelvvizsgára készülés címen és bár a nyelvvizsga meglett, a könyvet nem fejeztem be. Pedig hasonlóan jó regény, mint az írónő többi könyve, hozza azt a kisvárosi hangulatot, a szerethető karaktereket. A probléma csak az a könyvvel, hogy angol. A nyelvezete nem nehéz, felsőfokú nyelvvizsgával csúnya is lenne, ha ilyet mondanék, de mégsem haladok úgy vele, mint egy magyar nyelvű könyvvel. Szóval itt nagymértékben inkább a lustaságomban van a hiba.

Szilvási Lajostól az Egymás szemében is régóta függőben van, pedig ez állítólag egy klasszikus a maga nemében. Egy kicsit még szocializmus, de már nem az a kemény, egy kicsit még éretlenek a főszereplők és mindketten naplót írnak, a lány is és a fiú is. Szerintem roppant igényes regényről van szó, ha egy 21. századi ember értékrendje szerint kategorizáljuk bőven szépirodalmi szintű. Kb. a harmadánál járok és nem mondom, hogy nem tetszik, de még nem kapott el a "varázs", ami miatt azt érezném, hogy folytatnom kell. Pedig a várólista csökkentéses polcomon is rajta van, szóval jó lenne befejezni...

Aztán vannak itt kötelező olvasmányos könyvek is. Thomas Mann elbeszélései, amiből a Mario és a varázsló a kötelező, de a Tonio Kröger pedig lehet, hogy emelt tétel lesz, szóval lehet azt is el kell még olvasnom. Illetve kellett rá egy éjszaka, hogy feldolgozzam a Mario és a varázslót és rájöjjek Thomas Mann mekkora csoda volt, szóval akkor már a Halál Velencében is érdekel. A másik pedig Kafkától az Átváltozások, amiből Az átváltozás olyan borzasztó volt, hogy muszáj lesz elolvasnom a többi novellát is.

Meséket is olvasok. Boldizsár Ildikó Mesék anyákról című könyve tele van elképesztő, szívmelengető, de sokszor eléggé nyomasztó mesékkel is, mindenféle néptől. Ezekből nyilván csak úgy mazsolázgatok néha mikor még nem megy az elalvás, nem úgy olvasom, mint egy regényt.

Elkezdtem Mireille Guiliano A francia nők nem híznak című könyvét. annak apropóján, hogy az év eleji nagy fogyásom (ohh micsoda párhuzam a műsorral) után még szeretnék pár kilót leadni, mindezt úgy, ahogyan a francia nők, koplalás nélkül.

A múlt hétvégén nagyon belemerültem Jennifer E. Smith Milyen is a boldogság? című könyvébe is, de aztán jött Szabó Dezsőtől Az elsodort falu, amit az OKTV-re olvasgatok. Az előbbiről érzem, hogy már nem igazán nekem szól, de elszórakoztat, szóval be fogom fejezni. A Szabó Dezső regény pedig egy olyan monumentális műnek tűnik nekem,(bár tegyük hozzá, hogy nagyon-nagyon alulértékelt ) mint az Anna Karenina. Legalábbis felfedeztem benne a magyar Levint meg még sok hasonlóságot, de alapvetően egy két háború között játszódó műről van szó, amely keresi a megoldást a magyarság problémáira. Lassan, de haladok vele.

Amire pedig most olvasás terén teljes erőmmel összpontosítok az David Wagner az Élet című könyve, de erről majd szeretnék külön bejegyzést írni, szóval nem lövöm le előre a poént.

Sarah Dessen: Altatódal

Már másodjára olvastam Sarah Dessen második KMK-nál megjelent könyvét, de mégis úgy érzem jobb, hogy csak most írok róla. Először két éve olvastam a regényt, valamikor nyár elején, az előrehozott infó érettségim közepén és emlékszem, hogy agyba-főbe dicsértem mindenhol és mindenkinek. Azóta sok minden megváltozott, én magam sem vagyok már ugyanaz az ember, így a második olvasás után sokkal másabb, nem csak szirupos érzésekkel vélekedem már az Altatódalról.

– A szerelem egy ürügy, hogy olyan szarságokat is eltűrj, amiket nem kellene – feleltem ingerülten mire Jess felnevetett. – Az a módszere – magyaráztam – , hogy teljesen megbolondítja a mérleg nyelvét: azok a dolgok, amiknek egyébként nagy súlya van, egyszer csak valahogy súlytalanná válnak. A szerelem tönkretesz. Csapda.

Az Altatódal főszereplője Remy, egy céltudatos, vagány csajszi, akinek megvannak a saját szabályai a szerelemhez. Az első szabálya rögtön az, hogy a szerelem nem létezik. Az édesapja, akit soha nem látott, zenész volt és egyetlen híres dala az Altatódal, amit Remy születésekor írt. Az édesanyja pedig egy Danielle Steel kaliberű írónő, akinek a regényei egzotikus helyszíneken játszódnak, egzotikus nevű főszereplőkkel, akik csupa egzotikus dolgot csinálnak miközben szenvednek a szerelem miatt. Remy anyukája is hasonlóképpen él, kedvenc időtöltése a férjhezmenés és Remyhez képest álomvilágban él, ő még hisz a szerelemben. Az Altatódal cselekménye Remy utolsó egyetem előtti nyarán játszódik, amikor az anyja újabb esküvőjét szervezi és megismerkedik Dexterrel, a különc, bolondos, kicsit szerencsétlen zenészfiúval, akinek a bandája a városba érkezik szerencsét próbálni.

Remy karaktere merőben eltér a megszokott Dessen főszereplőkétől, akik mindig átlagos, kedves lányok valamilyen traumával a hátuk mögött. Ebben az esetben nem Remyvel történnek az emberek, ő történik az emberekkel. A regény elején megtudhatjuk, hogy bár már megváltozott, de régebben falta a pasikat, cigizett és keményen ivott. Ő nem az a jókislány típus, akiket eddig megismerhettünk Dessen könyveiből. Dobja a pasikat mielőtt a kapcsolat komollyá válhatna és az új életére koncentrál,  ami a szeptemberben kezdődik a Stratfordon. 

Amikor először olvastam az Altatódalt egyenesen rajongtam Remyért, most pedig a történet elején annyira idegesített a karaktere, hogy kivágtam volna az ablakon a könyvet, körülbelül úgy, mint Bradley Cooper a Napos oldalban. Az a személyiség, akit akkor még istenítettem, amiért mer egy kicsit élni, hihetetlen taszítóvá vált számomra, mert magamra ismertem benne. És amikor rájöttem, hogy egy könyvnek erről (is) kell szólnia, akkor lenyugodtam és folytattam tovább az olvasást.

Dessen karakterformálásban még mindig etalon nálam, mert átlagos, hétköznapi szereplőkből képes érdekes, szerethetőeket alkotni. És minden szereplő különbözik egymástól, nem hajaz egy előző könyvbéli társára. A fiú főszereplőkkel pedig különösen jól bánik az írónő. Olyan karaktereket alkot, akik nem Edward Cullen-ek vagy Christian Grey-ek, hanem akik a való életben is létezhetnének. A Figyelj rám!-ból Owen örök szerelmem lesz és Dextert is csak imádni lehet.

De az Altatódal sem csak szerelmi szálból áll. Amit utánozhatatlan ebben a regényben az Remy és három barátnőjének a barátsága. Az, hogy mennyire különböznek, mégis bármit megtennének a másikért. Már ezért is érdemes elolvasni a könyvet. 

Tudtam, hogy nincs garancia. Nincs rá mód, hogy előre tudjuk, mit hoz a jövő a számomra, az ő számára, vagy bárki más számára. Vannak dolgok, amik nem tartanak örökké, de vannak, amik igen. Mint egy jó dal, egy jó könyv vagy egy jó emlék, amit magaddal vihetsz, és kicsomagolhatsz a legsötétebb napjaidban, lesimítva a gyűrött széleit, közelről fürkészve, és remélve, hogy még mindig felismered azt a személyt, akit ott látsz. 

Az biztos, hogy nekem most sokkal többet adott, mint első olvasásra, Szerelem, barátság, család, egyetem. Minden benne van, ami jelenleg foglalkoztat és a legtöbb mindig is foglalkoztatni fog. Plusz rengeteg finomság, amiért megéri Sarah Dessen regényeket olvasni. 

Az újraolvasások hónapja

Számomra a regényekből elsősorban soha nem a cselekmény és a karakterek maradnak meg, hanem a hangulat. Ha visszagondolok egy regényre mindig megrohannak azok az érzések, amelyek a történet olvasása közben értek. A kedvenceimnek mondom azokat könyveket, amelyek hangulat-emléke különösen közel áll hozzám. Az ilyen könyveket imádom újra és újra elolvasni, de olyan is előfordul, hogy egy kevésbé szeretett regényt is újraolvasok, mert az a hangulat, amit hozzákapcsolok illik a lelkiállapotomhoz, és mint néha írogató író ihletet ad a saját munkáimhoz.

Így történhetett, hogy a szeptemberi olvasásaim fele újraolvasás volt. Elolvastam harmadjára is Zakály Viktóriától a Szívritmuszavart és idén másodjára a folytatását is, a Hanna öröket. Csupán negyedjére vettem kezembe az Egy különc srác feljegyzéseit és másodjára Sarah Dessentől  az Egy felejthetetlen évet, valamint szintén negyedjére a legeslegjobb és a személyes legnagyobb kedvenc könyvemet a Figyelj rám!-ot.

Persze kialakult már egy hagyomány nálam, hogy bizonyos könyveket minden évben elolvasok, ilyen például a Büszkeség és balítélet, a Dorian Gray arcképe vagy az Ízek, imák, szerelmek, de a szeptember rendhagyó volt abból a szempontból, hogy egymás után csak újraolvastam meg újraújraújraolvastam. Emellett a legolvasósabb hónap címét is elnyerte, mert nagyon termékenyen 12 könyv elolvasásra került a múlt a hónapban. Ezek közül háromról tervezek posztot, de a blogolásban nem vagyok annyira aktív, mint az olvasásban, szóval nem ígérek semmit.

A legjobb időnk van a teázós/kávézós takaróba burkolózós olvasáshoz, élvezzétek ki! Én ennél már csak a téli, karácsony körüli időszakot szeretem jobban. :)

az összes kép a weheartit-ről