Új polclakók - 2015 Május

A mai napon túlestem a emelt magyar szóbelin és biztosan a véletlenek hatalmas egybeesése, hogy egy olyan tételt húztam, aminek a tárgya szerepelni fog ebben a posztban. A töri szóbelim még hátra van, de igazán nagy súlya a magyarnak volt, így kezdek visszatérni ide a blogra, nem csak vásárlással, hanem elolvasott könyvekkel is.

Azt hiszem ebben az évben eddig a múlt hónapban engedtem el magam a legjobban könyvvásárlás terén, nem számítva a következő ilyen témájú bejegyzést, amiben már a könyvheti drágaságok is benne lesznek.

Az alsó három, illetve négy könyv ballagási ajándék volt. Költsd bármire, de úgyis tudjuk, hogy könyvet veszel belőle. Nagy Girls/Csajok illetve Lena Dunham rajongó vagyok, így épp ideje volt megszerezni a könyvet. Már beleolvastam és én bírom a csajt, bár az tény, hogy nem kell mindig komolyan venni. Az Anna Kareninát tavaly olvastam és az egyik kedvenc könyvem lett. Tolsztojt zseniális írónak tartom, Levin pedig még mindig könyves álompasi kategória. Nem mellesleg emelt tétel is volt a mű, bár tudtam, hogy nem most fogom újraolvasni. A Gulliver utazásait kifejezetten azért vettem meg, mert tétel volt. Tudom, hogy hihetetlen, de nekem kevés olyan kötelező olvasmány volt az életemben, amit nem szerettem/nem olvastam. A Gullivertől nagyon ódzkodtam, mert régebben mikor tanultunk róla elkezdtem olvasni és nagyon nem tetszett. De most, második próbálkozásra imádtam. Rengeteget nevettem rajta, ugyanakkor azt a letaglózó hatást is éreztem, amit az író el szeretett volna érni. A pozitív benyomások pedig azzal is erősödtek, hogy ezt a tételt húztam szóbelin és egy nagyon jó feladatot kaptam hozzá. Szóval 20-30 év múlva is ezt fogom majd mesélni az érettségiző ismerőseimnek vagy a gyerekeimnek. Ugye észrevettétek, hogy a kihúzott tételre mindig mindenki emlékszik?

A Holtodiglant pár hete vettem a Sparban. Kész szerencse, hogy már mindenhol árulnak könyveket... :D A film az elmúlt évek egyik kedvence lett számomra, gondolom a regény még jobb. És kiélhetem vele az őrült emberek iránti rajongásomat. A Csontszüretet pedig molyos cserével, a Csitt,csittért kaptam.

És ez még csak a május, a június ütni fog! :D

A többiek új polclakói: BookwormGirl Katacita Tekla

2014 kedvenc könyvei ~ TOP 12

Az elmúlt évekhez hasonlóan, most is kiválasztottam a kedvenc könyveimet ebből az évből. Az újraolvasásokat nem vettem figyelembe, mert akkor nagyon hosszú lenne a lista. Így is a tervezett 10 könyvből 12 lett, mert két könyvet képtelen voltam kihagyni. Ami viszont rendhagyó idén, hogy nagyon nehezen, de sorrendet is állítottam fel. Nagyon vegyes lett a lista, remélem mindenki talál valamit, ami felkelti az érdeklődését.

12. Alice Hoffman: Galambok őrizői (itt írtam a könyvről)

Az egyik legvaskosabb könyv, amit idén olvastam, amelyben az írónő nagyon jól fűszerezi a történelmi szálat a rendkívüli női karakterek történetével.

11. Shannon Hale: Austenland - Vakáció Mr.Darcyval (itt)

A témája és az írónő stílusa miatt is nagyon a szívemhez nőtt ez a regény, teljesen kikapcsoltam miközben olvastam.

10. Zakály Viktória: Hanna örök (itt)

Bár nem volt annyira átütő, mint az első rész, a Szívritmuszavar, de ezt is majdnem együltő helyemben olvastam el. Gyönyörű romantikus történet, a végét soha nem fogom elfelejteni.

9. Jeanette Winterson: Miért lennél boldog, ha lehetsz normális? (itt)

Nem a legegyszerűbb olvasmány volt, talán még most sem dolgoztam fel, értettem meg teljesen, de nagyon megéri elolvasni.

8. Sarah Dessen: Along for the Ride - Álom két keréken (itt)

Pár napja írtam kicsit bővebben a könyvről, bár már nem olyan friss élmény. Imádom Sarah Dessen-t, a legújabb magyarul megjelent könyvével sem tudott nálam mellélőni.

7. Kosztolányi Dezső: Édes Anna (itt)

Iskolás éveim alatt, ha nem is a kedvenc, de az egyik legkedveltebb kötelezőm volt. Hihetetlenül dühös voltam miközben olvastam. De szerintem azok a jó könyvek, amelyek ilyen mély érzéseket váltanak ki az emberből. Az Édes Anna is ilyen volt számomra.

6. Lev Tolsztoj: Anna Karenina (itt)

Ha lenne ilyen, akkor ez a regény is versenyezhetne a "legvaskosabb" kategóriában. Minden idők egyik kedvenc férfikarakterét, Levint adta nekem és a bizonyosságot, hogy tényleg szeretem az orosz irodalmat.

5. Alan Bradley: De mi került a pitébe? (itt)

Az év legaranyosabb könyve, a legédesebb, legszerethetőbb főszereplővel. Ha nem lenne így is lassan 10 megkezdett könyvem, már olvasnám a folytatást.

4. Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita

Annyira, de annyira szerettem volna egy külön bejegyzést szentelni ennek a regénynek, de egyszerűen nem tudtam volna összefoglalni, átadni, hogy miről szól és hogy mennyire jó. Imádtam!

3. Anna Gavalda: Együtt lehetnénk

Anna Gavalda az idei kedvenc íróm, hiszen 4 könyvet is olvastam tőle ebben az évben. Mindegyik nagy kedvencem lett a francia életérzés és az írónő által teremtett karakterek miatt, de az Együtt lehetnénk hangulata és szereplői tényleg örökre meg fognak maradni a szívemben.

2. D. Tóth Kriszta: Jöttem, hadd lássalak (itt)

Sokkoló képek, nosztalgikus hangulat, kávécigi. Ennél nagyobb hatást már csak...

1. Grecsó Krisztián: Megyek utánad (itt)

című új regénye tett rám. Letaglózott, megríkatott, összetört aztán megragasztott.Mindig utólag tudom igazán, hogy milyen nagy hatást is tett rám egy könyv. Ha a Megyek utánad-ra és Darura gondolok még most is kiráz a hideg.

És most egy csoportkép. :D

Miket olvastam mostanában? - Káprázatos klasszikusok

Sok problémát látok a magyar irodalomtanításban, köztük az egyik legnagyobb a kötelező és ajánlott olvasmányok kérdése. Most viszont három olyan könyvet hoztam, amiket a közelmúltban olvastam és szerintem jó helyen vannak a kötelező/ajánlott művek listáján.

Babits Mihály: A gólyakalifa

A gólyakalifa Babits egyik leghíresebb kisregénye csak ajánlott olvasmány volt nálunk, de engem nagyon vonzott ez a kicsit misztikus történet és arra is kíváncsi voltam, hogy prózában mit alkotott a szerző. A könyv főszereplője Tábory Elemér, álmaiban egy másik ember életét éli, azonban az álmai szép lassan összemosódnak a valósággal, olyannyira egy időt után nem tud különbséget tenni valóság és álom között, két ember életét éli. Babits ebben a műben rengeteg kérdést tesz föl a tudatalattiról, a személyiség rétegződéséről, mindenről, ami a mű keletkezésének idejében még szinte tabunak számított. Tábory Elemér története egy titokzatos, borzongató történet, én nagyon nehezen tudtam letenni. Talán azért is tetszett annyira, mert hasonló érzéseim voltak az olvasása közben, mint amit a Dorian Gray olvasása közben szoktam érezni és az Utas és holdvilággal is tudtam párhuzamot vonni. Mindhárom történet egy olyan belső útról szól, amit legalább egyszer mindenki átél élete során, a végkifejlet pedig csak rajtunk múlik. Ha ti is részt akartok venni egy ilyen utazáson ajánlom Babits kisregényét. Nem bánjátok meg!

Kosztolányi Dezső: Édes Anna

Régóta a polcomon pihent már az Édes Anna, többször el is kezdtem olvasni, de félbehagytam, mert az eleje csupa-csupa történelmi háttér, ami miatt meguntam. Most viszont kötelező volt, így muszáj volt kitartanom és azt hiszem nem bántam meg, mert most már úgy tekintek az Édes Annára, mint a kedvenc kötelezőmre. Vannak olyan regények, amiket azért szeretsz mert megnyugtatnak vagy remekül elszórakoztatnak, de vannak olyanok, amiket pedig azért mert felháborítanak. Így voltam én is az Édes Annával.  Minden sora, minden szereplője provokált. Ki akartam őket húzni a lapokról és jól megmondani nekik a magamét, de helyette inkább beletemetkeztem a könyvbe. Az Édes Anna nem csak egy cselédlányról szól, aki valóban lehetett volna "édes", ha hagyják, hanem remekül bemutatja a '20-as évek társadalmát, ami azt hiszem rengeteg ponton hasonlít a mai társadalomra is. Arról nem is beszélve, hogy ebben is megjelennek fontos pszichológiai kérdések, amelyek máig ugyanolyan érvényesek és tegyük hozzá, divatosak is.

Lev Tolsztoj: Anna Karenina

Két és fél hónap "kemény munkája" van benne, hogy ma végre végigolvastam az Anna Kareninát, ami sokak szerint a világirodalom egyik legszebb szerelmes története. Sajnálom, hogy előbb láttam a 2012-es filmváltozatot, ami már anélkül is kiverte nálam a biztosítékot, hogy ismertem volna az eredeti művet. A film csak nagyon-nagyon vágott verziója volt a regénynek, amire a legmegfelelőbb szó talán az, hogy monumentális, és nem azért mert 800 oldal. Úgy érzem, hogy néhány karakteren keresztül Tolsztojnak sikerült az egész világot ábrázolnia. A sajnálatos az, hogyha az Anna Karenináról beszélünk, akkor mindenkinek az a nő jut eszébe, aki feladja mindenét az igaz szerelemért, vagyis inkább a szabadságért. Igen, a regény egyik szála valóban erről szól, de nem szabad elfelejtkezni a másik szálról, ami egy földbirtokos, Levin útkereséséről, halálról, szerelemről, Istenről szól. Engem őszintén szólva nem Anna szála vonzott, nem tudtam vele soha azonosulni, sokszor butának, meggondolatlannak tartottam a személyét és voltak részek, amelyek szerintem nevetségesen giccsesre és érzelgősre sikerültek. Levin volt az, akinek a személyiségébe beleszerettem, a történet végére általa tudjuk meg, hogy mi az, amit ma tolsztojanizmusnak nevezünk. Ő képviselte az egyszerű embert a műben, akiben felvetődik az a kérdés, ami egyszer mindenkiben, hogy mi az élet értelme. És Tolsztoj Levinen keresztül segít választ találni. Ezért foglal el ez a regény olyan előkelő helyet a szívemben amellett, hogy egy mestermunka is egyben.