2014. június 9., hétfő

Miket olvastam mostanában? - Káprázatos klasszikusok

Sok problémát látok a magyar irodalomtanításban, köztük az egyik legnagyobb a kötelező és ajánlott olvasmányok kérdése. Most viszont három olyan könyvet hoztam, amiket a közelmúltban olvastam és szerintem jó helyen vannak a kötelező/ajánlott művek listáján.

Babits Mihály: A gólyakalifa
A gólyakalifa Babits egyik leghíresebb kisregénye csak ajánlott olvasmány volt nálunk, de engem nagyon vonzott ez a kicsit misztikus történet és arra is kíváncsi voltam, hogy prózában mit alkotott a szerző. A könyv főszereplője Tábory Elemér, álmaiban egy másik ember életét éli, azonban az álmai szép lassan összemosódnak a valósággal, olyannyira egy időt után nem tud különbséget tenni valóság és álom között, két ember életét éli. Babits ebben a műben rengeteg kérdést tesz föl a tudatalattiról, a személyiség rétegződéséről, mindenről, ami a mű keletkezésének idejében még szinte tabunak számított. Tábory Elemér története egy titokzatos, borzongató történet, én nagyon nehezen tudtam letenni. Talán azért is tetszett annyira, mert hasonló érzéseim voltak az olvasása közben, mint amit a Dorian Gray olvasása közben szoktam érezni és az Utas és holdvilággal is tudtam párhuzamot vonni. Mindhárom történet egy olyan belső útról szól, amit legalább egyszer mindenki átél élete során, a végkifejlet pedig csak rajtunk múlik. Ha ti is részt akartok venni egy ilyen utazáson ajánlom Babits kisregényét. Nem bánjátok meg!

Kosztolányi Dezső: Édes Anna
Régóta a polcomon pihent már az Édes Anna, többször el is kezdtem olvasni, de félbehagytam, mert az eleje csupa-csupa történelmi háttér, ami miatt meguntam. Most viszont kötelező volt, így muszáj volt kitartanom és azt hiszem nem bántam meg, mert most már úgy tekintek az Édes Annára, mint a kedvenc kötelezőmre. Vannak olyan regények, amiket azért szeretsz mert megnyugtatnak vagy remekül elszórakoztatnak, de vannak olyanok, amiket pedig azért mert felháborítanak. Így voltam én is az Édes Annával.  Minden sora, minden szereplője provokált. Ki akartam őket húzni a lapokról és jól megmondani nekik a magamét, de helyette inkább beletemetkeztem a könyvbe. Az Édes Anna nem csak egy cselédlányról szól, aki valóban lehetett volna "édes", ha hagyják, hanem remekül bemutatja a '20-as évek társadalmát, ami azt hiszem rengeteg ponton hasonlít a mai társadalomra is. Arról nem is beszélve, hogy ebben is megjelennek fontos pszichológiai kérdések, amelyek máig ugyanolyan érvényesek és tegyük hozzá, divatosak is.

Lev Tolsztoj: Anna Karenina
Két és fél hónap "kemény munkája" van benne, hogy ma végre végigolvastam az Anna Kareninát, ami sokak szerint a világirodalom egyik legszebb szerelmes története. Sajnálom, hogy előbb láttam a 2012-es filmváltozatot, ami már anélkül is kiverte nálam a biztosítékot, hogy ismertem volna az eredeti művet. A film csak nagyon-nagyon vágott verziója volt a regénynek, amire a legmegfelelőbb szó talán az, hogy monumentális, és nem azért mert 800 oldal. Úgy érzem, hogy néhány karakteren keresztül Tolsztojnak sikerült az egész világot ábrázolnia. A sajnálatos az, hogyha az Anna Karenináról beszélünk, akkor mindenkinek az a nő jut eszébe, aki feladja mindenét az igaz szerelemért, vagyis inkább a szabadságért. Igen, a regény egyik szála valóban erről szól, de nem szabad elfelejtkezni a másik szálról, ami egy földbirtokos, Levin útkereséséről, halálról, szerelemről, Istenről szól. Engem őszintén szólva nem Anna szála vonzott, nem tudtam vele soha azonosulni, sokszor butának, meggondolatlannak tartottam a személyét és voltak részek, amelyek szerintem nevetségesen giccsesre és érzelgősre sikerültek. Levin volt az, akinek a személyiségébe beleszerettem, a történet végére általa tudjuk meg, hogy mi az, amit ma tolsztojanizmusnak nevezünk. Ő képviselte az egyszerű embert a műben, akiben felvetődik az a kérdés, ami egyszer mindenkiben, hogy mi az élet értelme. És Tolsztoj Levinen keresztül segít választ találni. Ezért foglal el ez a regény olyan előkelő helyet a szívemben amellett, hogy egy mestermunka is egyben.


2 megjegyzés:

  1. De szép ez a kép itt lent :)
    Az Anna Kareninát szörnyen utáltam, tudom, nem kéne nagyon hangoztatnom. Irigyellek, hogy tetszett neked:) Akkor jöhet a Háború és Béke is?:)
    Babits regényeivel régóta szemezek, mert a gimiben a versei egészen közel álltak hozzám, most még több kedvem lett hozzá, főleg, hogy az Utas és holdvilágot emlegeted mellette.:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Olyan jó könyvek vannak rajta, ugye? :)
      Egyelőre most szüneteltetem a "fajsúlyos" műveket, de amit majd feltétlenül el szeretnék olvasni az a Bűn és bűnhődés.
      A gólyakalifához sok sikert, remélem tetszeni fog. ;)

      Törlés