2014. június 25., szerda

Csak a zöldborsó!

A családunk nagyon szereti a zöldborsót. Anya azt szokta mondani, hogy ha az egész kertet azzal ültetné be, akkor se húznánk ki a telet az otthonival, mindenképp kellene valamennyi mirelit utánpótlás. De ilyenkor nyár elején csak úgy dúskálunk a sok-sok borsóban, ami pár hétig akár napi több órás borsófejtést na meg zöld körmöket eredményez. Ezen felbuzdulva, gondoltam hozok nektek két nagyon egyszerű zöldborsós receptet, amelyeket tényleg bárki eltud készíteni.



Ahogy már említettem, néhány hónapja vega vagyok és sok ember számára a legnagyobb kérdőjelet a reggeli jelenti. Ha nem eszek szalámit, sonkát, hát mit teszek én a szendvicsembe? Azon túl, hogy a vajas kenyérnél nem tudok finomabb reggelit elképzelni (és nem csak másnaposan), sokféle zöldséges krémmel/ pástétommal/pestoval kísérleteztem már, ezek közül az egyik a kapros-borsós pesto, aminek a receptjét a márciusi Éva magazinban találtam.

Íme a hozzávalók:
10 dkg zöldborsó
1 csokor kapor
1 csokor petrezselyem
1 citrom reszelt héja (én ehelyett citromlevet tettem bele)
só, bors
olívaolaj 

Természetesen használhatunk mirelit hozzávalókat, de friss dolgokkal sokkal finomabb és egészségesebb.

A zöldborsót kis olívaolajon majd egy kevés vizet hozzáadva meg kell párolni, majd hozzáadni az összevágott kaprot és petrezselymet, sóval, borssal ízesíteni, valamint belereszelni a citrom héját. Ezután már csak össze kell turmixolni a hozzávalókat és azonnal fogyaszthatjuk is, bár nem árt, ha néhány órát hagyjuk állni a hűtőben, hogy összeérjenek az ízek. Ahogyan fentebb írtam, én citromlevet használtam (kb. 2 teáskanálnyit), ennek nagyon prózai oka, hogy nem volt itthon rendes citrom, csak üveges citromlé. De ezzel a változtatással is nagyon pikáns, fűszeres pestot kaptam. Reggelire is kiváló szendvicsbe, pirítósra, de akár tésztával is ehetjük, akkor viszont érdemes hozzáönteni még egy kis olívaolajat, hogy krémesebb állaga legyen. 

Kapros - borsós pesto


A reggeli után pedig térjünk át az ebédre vagy akár vacsorára a manapság nagyon felkapott krémlevessel, ezúttal zöldborsóból. Én is rajongok a krémlevesekért, legnagyobb kedvencem a sütőtökkrémleves, de azért borsóból készítve sem utolsó.

Borsókrémleves friss petrezselyemmel


Hozzávalók:
olívaolaj
1 vöröshagyma
2-3 gerezd fokhagyma
kb. 40 dkg zöldborsó
2-3 szem krumpli
1 nagy csokor petrezselyem
citromlé
víz/tejszín/húsleveslé

Mi itthon általában ezen recept alapján készítjük a krémleveseket, csak a fő hozzávaló és a fűszerek változnak. 

A vöröshagymát és a fokhagymát meg kell pirítani kis olívaolajon, majd hozzáadni a borsót, a meghámozott és kockákra vágott krumplit, végül pedig felönteni annyi vízzel, amennyi ellepi őket. Ízlés szerint sót és a felvágott petrezselyem nagy részét hozzáadni, majd puhulásig főzni. Ha megfőtt a borsó és a krumpli jöhet a turmixolás, ezután pedig amennyire szükséges a hígítás. Mi általában vízzel szoktuk hígítani a krémleveseket, így is nagyon ízesek maradnak, de lehet tejszínnel (krémesebb, de kalóriadúsabb lesz) vagy maradék húsleveslével is (ez ugye nálam nem jöhet szóba). Végül pedig az ízek kedvéért adhatunk hozzá ízlés szerint citromlevet (azért kb. 2 evőkanál megteszi), mivel már előző receptből is kiderült , hogy a borsó és a citrom jó barátai egymásnak. A hab a tortán pedig, ha beleszórjuk a maradék petrezselymet, ami természetesen frissen a legjobb. Isteni íze lesz. 
Némi extraként szórhatunk bele reszelt sajtot vagy pirított kenyérkockákat is. Szerintem a borsóhoz nem illenek annyira az olajos magvak, de akár azzal is kísérletezhetünk. 

Jó étvágyat a borsós finomságokhoz! :)

2014. június 24., kedd

Könyvheti bevásárlás, nyári tervek

Mire valóban elkezdődött számomra a nyár, túl vagyok az előrehozott érettségin, az évzárón és várom a telefonhívást a nyári munkával kapcsolatban, addigra kaptam egy adag megfázást és  még a hideg front is most érkezett meg hozzánk. Ez az esős, teázós, takaróba burkolózós idő viszont ideális az olvasás és arra, hogy végre megmutassam nektek a könyvhéten vásárolt gyönyörűségeket. 
Tavaly a szombati napon látogattunk el a lányokkal a könyvhetes programokra és még aznap megbeszéltük, hogy jövőre is elmegyünk érettségik ide vagy oda. Idén viszont a pénteki napon, mert a szombat nekem nem lett volna jó tesóm ballagása miatt, és így bár lemaradtunk egy csomó nagyon-nagyon jónak ígérkező dedikálásról, azért tömött szatyrokkal, táskákkal tértünk haza. Négy könyvet már jó előre elterveztem, hogy meg fogok venni. Simon Márton verseskötetére már régóta fáj a fogam, csak ugyebár az első kiadást már (szinte) lehetetlen megszerezni, így nemrég jelent meg a második kiadás, ami már az én polcomon is megtalálható. Illetve nem is ott, hanem az éjjeliszekrényemen tárolom, mert lefekvés előtt jó belőle csemegézni. Grecsó Krisztiántól még nem olvastam semmit, de nagyon felkeltette az érdeklődésemet az új könyve és az előző könyveit is el szeretném olvasni. Amikor hallottam Neil Gaiman új regényéről nem volt kérdés, hogy azt is szeretném a magaménak tudni. A Coraline és a Sosehol után a Szerencsére a tej is jónak ígérkezik, nem csak az abszurd történet, de a bámulatosan morbid illusztrációk miatt is. Az utolsó tervezett könyv, pedig D. Tóth Kriszta regénye, a Jöttem, hadd lássalak volt. Nem régóta követem Krisztát a közösségi oldalon, de hihetetlenül szimpatikussá vált számomra és a könyvéről is nagyon jókat hallani. A könyvet a Bookline-nál vettem meg 1+1 akcióban és Papp Diána Bodza Bisztróját választottam hozzá "ajándéknak". Lépten-nyomon belefutok az ő könyveibe is és bár magamtól nem vettem volna meg, azért a fülszöveg alapján igencsak jó történetnek ígérkezik. Ami pedig az 1+1 után még fokozta a Bookline iránti rajongásomat, az az eladótól kapott óriási zöldalma. Ezt muszáj mindenhol megemlítenem, mert a "túra" végén egy ezresért vett Thomas Hardy kötet mellett, ez volt a hab, vagyis az alma a tortán. Idén is megérte, remélem jövőre is megtartjuk jó szokásunkat és elmegyünk.
Egy kis reklám a háttérben (:
És ha már nyár, akkor nyári olvasmányok.
Én mondom nektek, nem jó kényszeredetten olvasni a könyveket, mert akkor már többé nem nyújtanak akkora élvezetet, de azért abban sincsen semmi rossz, ha az olvasmányaid kis részét megválogatod, például úgy, ahogy én teszem. Idén én is szeretném végre teljesíteni a várólistacsökkentős kihívást és mivel eddig még csak 3 könyvet olvastam el a 12-ből, így nyáron utol szeretném érni magam, szóval az egyik tervem a nyárra, hogy elolvasok további 5 könyvet a kiválasztott könyvek közül. (Szerencsére alternatív lista is készült.) Nehéz a döntés, hogy melyek legyenek ezek a könyvek, így mindent a Sorsra hagyván készítettem el tegnap a kis cetliket a maradék 21 könyv címével. Egy használaton kívüli kaspóba szórtam őket, jól megkevertem a cetliket, és ki is húztam a következőnek olvasandó könyvet a várólistámról. Hiszek abban, hogy sok könyvet sorsszerűen emelünk le a könyvtár vagy akár a saját polcunkról, úgyhogy nem bánkódom, hogy elsőnek egy Coelho-ra esett választásom.



A "sorsolás" mellett pedig a másik nagy tervem a Harry Potter  kötetek újraolvasása. Jelentem, ezzel már nagyon jól haladok. Tegnap fejeztem be a második részt és a harmadikat talán még ma elkezdem. Jó újra visszatérni a varázslók világába, olyannyira, hogy kiszakadni még nehezebb. De még van hátra 5 vaskos kötet. ;)

2014. június 9., hétfő

Miket olvastam mostanában? - Káprázatos klasszikusok

Sok problémát látok a magyar irodalomtanításban, köztük az egyik legnagyobb a kötelező és ajánlott olvasmányok kérdése. Most viszont három olyan könyvet hoztam, amiket a közelmúltban olvastam és szerintem jó helyen vannak a kötelező/ajánlott művek listáján.

Babits Mihály: A gólyakalifa
A gólyakalifa Babits egyik leghíresebb kisregénye csak ajánlott olvasmány volt nálunk, de engem nagyon vonzott ez a kicsit misztikus történet és arra is kíváncsi voltam, hogy prózában mit alkotott a szerző. A könyv főszereplője Tábory Elemér, álmaiban egy másik ember életét éli, azonban az álmai szép lassan összemosódnak a valósággal, olyannyira egy időt után nem tud különbséget tenni valóság és álom között, két ember életét éli. Babits ebben a műben rengeteg kérdést tesz föl a tudatalattiról, a személyiség rétegződéséről, mindenről, ami a mű keletkezésének idejében még szinte tabunak számított. Tábory Elemér története egy titokzatos, borzongató történet, én nagyon nehezen tudtam letenni. Talán azért is tetszett annyira, mert hasonló érzéseim voltak az olvasása közben, mint amit a Dorian Gray olvasása közben szoktam érezni és az Utas és holdvilággal is tudtam párhuzamot vonni. Mindhárom történet egy olyan belső útról szól, amit legalább egyszer mindenki átél élete során, a végkifejlet pedig csak rajtunk múlik. Ha ti is részt akartok venni egy ilyen utazáson ajánlom Babits kisregényét. Nem bánjátok meg!

Kosztolányi Dezső: Édes Anna
Régóta a polcomon pihent már az Édes Anna, többször el is kezdtem olvasni, de félbehagytam, mert az eleje csupa-csupa történelmi háttér, ami miatt meguntam. Most viszont kötelező volt, így muszáj volt kitartanom és azt hiszem nem bántam meg, mert most már úgy tekintek az Édes Annára, mint a kedvenc kötelezőmre. Vannak olyan regények, amiket azért szeretsz mert megnyugtatnak vagy remekül elszórakoztatnak, de vannak olyanok, amiket pedig azért mert felháborítanak. Így voltam én is az Édes Annával.  Minden sora, minden szereplője provokált. Ki akartam őket húzni a lapokról és jól megmondani nekik a magamét, de helyette inkább beletemetkeztem a könyvbe. Az Édes Anna nem csak egy cselédlányról szól, aki valóban lehetett volna "édes", ha hagyják, hanem remekül bemutatja a '20-as évek társadalmát, ami azt hiszem rengeteg ponton hasonlít a mai társadalomra is. Arról nem is beszélve, hogy ebben is megjelennek fontos pszichológiai kérdések, amelyek máig ugyanolyan érvényesek és tegyük hozzá, divatosak is.

Lev Tolsztoj: Anna Karenina
Két és fél hónap "kemény munkája" van benne, hogy ma végre végigolvastam az Anna Kareninát, ami sokak szerint a világirodalom egyik legszebb szerelmes története. Sajnálom, hogy előbb láttam a 2012-es filmváltozatot, ami már anélkül is kiverte nálam a biztosítékot, hogy ismertem volna az eredeti művet. A film csak nagyon-nagyon vágott verziója volt a regénynek, amire a legmegfelelőbb szó talán az, hogy monumentális, és nem azért mert 800 oldal. Úgy érzem, hogy néhány karakteren keresztül Tolsztojnak sikerült az egész világot ábrázolnia. A sajnálatos az, hogyha az Anna Karenináról beszélünk, akkor mindenkinek az a nő jut eszébe, aki feladja mindenét az igaz szerelemért, vagyis inkább a szabadságért. Igen, a regény egyik szála valóban erről szól, de nem szabad elfelejtkezni a másik szálról, ami egy földbirtokos, Levin útkereséséről, halálról, szerelemről, Istenről szól. Engem őszintén szólva nem Anna szála vonzott, nem tudtam vele soha azonosulni, sokszor butának, meggondolatlannak tartottam a személyét és voltak részek, amelyek szerintem nevetségesen giccsesre és érzelgősre sikerültek. Levin volt az, akinek a személyiségébe beleszerettem, a történet végére általa tudjuk meg, hogy mi az, amit ma tolsztojanizmusnak nevezünk. Ő képviselte az egyszerű embert a műben, akiben felvetődik az a kérdés, ami egyszer mindenkiben, hogy mi az élet értelme. És Tolsztoj Levinen keresztül segít választ találni. Ezért foglal el ez a regény olyan előkelő helyet a szívemben amellett, hogy egy mestermunka is egyben.


2014. június 7., szombat

Vegán macaron Steiner Kristóftól

Nem szeretném teljesen kizárni az étrendemből az állati eredetű fehérjéket, csak a kaland kedvéért próbáltam ki ezt a vegán macaron receptet egyenesen Steiner Kristóftól. Két dolog  kivételével az alapanyagok teljesen hétköznapiak, de minden hozzávaló könnyen beszerezhető. A süti pedig nagyon finom és pofonegyszerű elkészíteni.



Hozzávalók ( kb. 30 darabhoz)
1 bögre őrölt mandula
1 bögre őrölt dió
1 bögre kókuszreszelék
1/2 bögre liszt
1 bögre cukor
4 evőkanál csicseriborsóliszt
1 tasak sütőpor
2/3 bögre olaj
1 banán
(vaníliaesszencia/vanília aroma) 

Hiába volt első próba a süti, én rögtön dupla adagot csináltam, mert egy adagból kb. 12 darab jön ki, annyi pedig nem képes kielégíteni a család igényeit. Illetve én bögrével mértem minden hozzávalót, nem pedig csészével, így lett összesen 30 darab belőle.
Az elkészítés nagyon egyszerű. A sütőt elő kell melegíteni 200 fokra. A száraz alapanyagokat össze kell keverni egy tálban. 
Itt kitérnék a csicseriborsólisztre. Speciális boltokban biztosan kapható, de mivel kis mennyiség kell, Kristóf is azt ajánlja, hogy őröljünk szárított változatot kávédarálóban. Nálunk nagyon megy mostanában a csicseri, isteni kajákat lehet belőle készíteni, szóval volt éppen itthon. Kisebb tortúra volt mire ledaráltam ezt a 4 kanálnyi mennyiséget. Azt vártam, hogy mikor robban fel a gép, olyan volt a hangja, mintha kavicsokat darálnék, de végül sikerrel jártam.
A száraz dolgok összekeverése után össze kell turmixolni a banánt és az olajat, illetve a vaníliaesszenciát, amit nem volt itthon így hát nem tettem bele és jelentem nem hiányolom belőle. (A banán tojás helyettesítőnek kell a tésztába, de helyette lehet használni céklát vagy akár avokádót is.)  Ha ez megvan, csak össze kell keverni a lisztes keveréket az olajos-banános turmixszal  és  létrejön egy tészta ami nyersen is olyan finom, hogy ha elkezded kóstolgatni félő, hogy nem lesz mit a tepsibe rakni. Ahogy az a receptben is áll, ha nem elég gyúrható  lehet hozzáadni egy kis vizet. Én is tettem hozzá, de csak egy nagyon keveset.
Ezután kis golyócskákat kell formálni - szerintem a méret attól is függ ki mekkora sütiket szeretne készíteni, de azért ne túl nagyokat - elhelyezni őket egymástól pár centire egy sütőpapírral bélelt tepsibe és az előmelegített sütőben 5 perc alatt megsütni (se több, se kevesebb). Szét fognak terülni kis korongokká.

A vegán macaronba is dukál töltelék a következő hozzávalókkal:
2 csésze porcukor
8-10 dkg margarin
kb. 1 dl rizs-/szója-/mandulatej 
1 csésze kakaópor
A tölteléknél már inkább a saját "érzékeimre" hagyatkoztam, mert gondoltam, hogy a fenti mennyiségekből nem csak 12 darabhoz elegendő krém lesz. Igazam is lett, mind a 30 megtöltése után, a krém 1/4 része megmaradt.
Nagyon egyszerűen elkészül ez is. A cukrot, a margarint és a kakaóport robotgéppel össze kell keverni, majd hozzáadni a tejet és úgy tovább keverni ameddig csomómentes nem lesz. Nyugodtan használhattok kristálycukrot is, mert egy idő után beleolvad a krémbe az is. A növényi alapú tejet pedig lehet helyettesíteni tehéntejjel, ha nem tudtok beszerezni, csak akkor szegény macaron elveszíti vegánságát. Én nem rizstejet, hanem úgynevezett rizsitalt használtam, ami kis 2 dl-es kiszerelésben is kapható bármelyik szupermarketben. 

Ezután a kisült korongokat csak meg kell tölteni az elkészült krémmel és az eredmény egy isteni finom és egészséges süti.  Nagyon jól harmonizál a korongok édes, főleg diós-mandulás íze a krém kakaós, keserűségével. Ha hagyjuk kicsit összeérni még finomabb lesz. Én személy szerint a banán ízét is felfedeztem benne. 

Az eredeti receptben Kristóf mázat is készített hozzá porcukorból és céklaléből.


Az eredeti recept ITT olvasható.