D. Tóth Kriszta: Húszezer éjszaka

Szemtelenül elspoilereztem, hogy honnan kapta D. Tóth Kriszta "új" (tavaly megjelent) regénye a címét, de hogy miként kapcsolódik ez a dal a Húszezer éjszakához, az a regényből is nagyon hamar kiderül.

Az elmúlt egy-másfél évben nagyon megszerettem azt, amit Kriszta csinál, vagyis nem, inkább azt, ami Kriszta maga. A személyiségét, a gondolatait, írásait, kezdeményezéseit és a WMN-t, amit a közösségi oldalakon kívül talán a leggyakrabban látogatok. Nem azért, hogy nagy szavakat használjak, de kicsit a példaképemnek is tekintem őt. 

És ezek után ne legyek elfogult? Ígérem nem leszek. Minden, amit leírok csak a Kriszta-kompatibilitásomnak köszönhető.

A Jöttem, hadd lássalak-ban Kriszta az édesanyjának állított emléket, a Húszezer éjszakában viszont egy teljesen más témával, a mai negyvenes nők problémáival foglakozik. A főszereplő Helga, néhány nappal a negyvenedik születésnapja után valami megmagyarázhatatlan szomorúságot és hiányt kezd el érezni, miközben látszólag áloméletet él férjével, két kislányával és sikeres vállalkozást vezet.

A téma önmagában nem különleges, rengeteg más könyv és újságcikk íródott és íródik talán ebben a pillanatban is ezzel kapcsolatban, de engem nagyon jó időben kapott el a történet, és bár fele annyi idős vagyok, mint Helga, számomra is volt üzenete. 

A Húszezer éjszakában nem csak Helga jelenét ismerhetjük meg, hanem a gyermekkorát és a szüleit is, ami nagyon fontos pontja a regénynek, hiszen megmutatja, hogyan jutott el a főszereplő a történet jelenéig, ahol reggelente rekordidő alatt csomagol tízórait, napközben hírességeket menedzsel, heti kétszer pilates órán próbálja magát formában tartani és éjszakánként színlelnie kell az orgazmust.

Az írónő mindent annyira gondosan kitalált, mind Helga múltjában, mind a jelenében. Élvezet volt olvasnom az apró kis mozzanatokat és érezni azt, hogy Kriszta mennyire szereti mindegyik szereplőjét. Én is írtam már néhány regény kezdeményt és teljesen át tudom érezni, hogy mennyire lehet ragaszkodni egy általam kitalált karakterhez. Valahogy ezt a ragaszkodást éreztem Kriszta soraiban is. Egyszerűen látszott a történetben, hogy itt minden az övé. Minden olyan volt, mint ő. Azok a gondolatok, tapasztalatok, idézetek, dalok. 

A kedvencem mégis az a "hármas" volt, akiket az írónő Helga mellé teremtett, hogy így együtt olyan tipikus "négy barátnő" legyenek. Tudjátok, mint a filmekben, hogy mindannyian különböznek, éppen ezért remek tükröt tudnak egymásnak tartani, na meg rengeteget nevetni.

A Húszezer éjszaka számomra egyszerre volt nyomasztó és szórakoztató. Féltem tőle, hogy nem tudom átérezni a témát, de 40/2 évesen  is sokat tudott adni. Ha nem is tudjuk átérezni, de érdemes ilyen témában olvasni, hogy mire odaérünk kevesebb hibát kövessünk el.

Nyári olvasmánylista

Ugyan az időjáráson nem érződik, de most már számomra is eljött a nyár. Egyelőre még a szokásos olvasási válságban szenvedek, mert nehéz elhinnem, hogy végre bármit és bármikor olvashatok. Viszont nagy tervezgetésbe kezdtem és azt már kiválasztottam, hogy miket szeretnék majd elolvasni. Végül 8 könyv lett belőle, azaz kb. minden hétre jut egy, de a spontán olvasás híve vagyok, úgyhogy az is előfordulhat, hogy egyet sem olvasok el közülük. Mindenesetre a tervezést élveztem. 

A klasszikusok

Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés

Imádom az orosz irodalmat és a nagy klasszikusok közül még ez is hiányzik. Egyszer már elkezdtem olvasni, de félbehagytam, mert valahogy nem volt megfelelő a hangulatom hozzá. Inkább olyan téli olvasmány a hangulata alapján, de megpróbálkozom vele. 

George Orwell: 1984

Az előző bejegyzésben írtam már arról, hogy szerintem megfelelő regényekkel milyen jól lehetne történelmet tanítani. (Persze ehhez az is kellene, hogy a diákok szeressenek olvasni.) Ezt a regényt is azért szeretném már régóta elolvasni, hogy megismerjek egy újabb álláspontot. Nem mellesleg több tanárom is ajánlotta és eddig még nem nagyon lőttek mellé.

Charlotte Bronte: Jane Eyre

Nagyjából ismerem a sztorit, a Bronte-nővérekért odavagyok, Charlotte-tól olvastam a Villette-et és az nagyon tetszett, szóval nem is tudom, hogy miért nem olvastam még el eddig a legismertebb regényét.

Anna Frank naplója

Karácsonyi ajándék volt a könyv, ami egyébként szintén régóta a várólistámon van. Pár napja ismét megnéztem a Csillagainkban a hibát és az Amszterdamos rész hatására nagyon megjött hozzá a kedvem.

...és a vegyes szekció

Fejős Éva: Nápolyi vakáció

A tavalyi nyár Fejős Éva nélkül telt el, de nekem mégis az írónő regényei az ideális strandkönyvek. Nem sok regénye van, amit még nem olvastam, de a Nápolyi vakáció az egyik ilyen. És talán már nem is kell hangsúlyoznom, milyen fontos tényező, hogy Olaszországban játszódik.

Lauren Graham: Egy nap talán

Ha valaki egy olyan különleges és bolondos személyiséget, mint Lorelai Gilmore, ilyen jól el tud játszani, az csakis egy irtó jófej ember lehet és biztos, hogy nagyon jó regényt is írt. Legalábbis remélem...

D. Tóth Kriszta: Húszezer éjszaka

Kriszta első regénye, a Jöttem, hadd lássalak az egyik kedvenc könyvem lett tavaly, így az új regénye (bár már nem mondható újnak) már szintén itt pihen a polcomon. Lehet, hogy a téma nem lesz annyira találó, hiszen fele annyi idős vagyok, mint a történet főszereplője, de nem hiszem, hogy Kriszta nagyon mellé tud nálam lőni. Imádok mindent, amit ír.

Lev Grossman: A varázslók

Úgy láttam és hallottam, hogy Lev Grossman regénye sok embernek felkeltette az érdeklődését. A Harry Potter óta kicsit hiányoznak az életünkből a varázslók, azokat pedig még nem is ismerjük, akik New Yorkban élnek. Ez a regény valami újat ígér és én is szeretnék állást foglalni, hogy most akkor fantasy vagy sem. :D

Könyvheti bevásárlás, nyári tervek

Mire valóban elkezdődött számomra a nyár, túl vagyok az előrehozott érettségin, az évzárón és várom a telefonhívást a nyári munkával kapcsolatban, addigra kaptam egy adag megfázást és  még a hideg front is most érkezett meg hozzánk. Ez az esős, teázós, takaróba burkolózós idő viszont ideális az olvasás és arra, hogy végre megmutassam nektek a könyvhéten vásárolt gyönyörűségeket. 

Tavaly a szombati napon látogattunk el a lányokkal a könyvhetes programokra és még aznap megbeszéltük, hogy jövőre is elmegyünk érettségik ide vagy oda. Idén viszont a pénteki napon, mert a szombat nekem nem lett volna jó tesóm ballagása miatt, és így bár lemaradtunk egy csomó nagyon-nagyon jónak ígérkező dedikálásról, azért tömött szatyrokkal, táskákkal tértünk haza. Négy könyvet már jó előre elterveztem, hogy meg fogok venni. Simon Márton verseskötetére már régóta fáj a fogam, csak ugyebár az első kiadást már (szinte) lehetetlen megszerezni, így nemrég jelent meg a második kiadás, ami már az én polcomon is megtalálható. Illetve nem is ott, hanem az éjjeliszekrényemen tárolom, mert lefekvés előtt jó belőle csemegézni. Grecsó Krisztiántól még nem olvastam semmit, de nagyon felkeltette az érdeklődésemet az új könyve és az előző könyveit is el szeretném olvasni. Amikor hallottam Neil Gaiman új regényéről nem volt kérdés, hogy azt is szeretném a magaménak tudni. A Coraline és a Sosehol után a Szerencsére a tej is jónak ígérkezik, nem csak az abszurd történet, de a bámulatosan morbid illusztrációk miatt is. Az utolsó tervezett könyv, pedig D. Tóth Kriszta regénye, a Jöttem, hadd lássalak volt. Nem régóta követem Krisztát a közösségi oldalon, de hihetetlenül szimpatikussá vált számomra és a könyvéről is nagyon jókat hallani. A könyvet a Bookline-nál vettem meg 1+1 akcióban és Papp Diána Bodza Bisztróját választottam hozzá "ajándéknak". Lépten-nyomon belefutok az ő könyveibe is és bár magamtól nem vettem volna meg, azért a fülszöveg alapján igencsak jó történetnek ígérkezik. Ami pedig az 1+1 után még fokozta a Bookline iránti rajongásomat, az az eladótól kapott óriási zöldalma. Ezt muszáj mindenhol megemlítenem, mert a "túra" végén egy ezresért vett Thomas Hardy kötet mellett, ez volt a hab, vagyis az alma a tortán. Idén is megérte, remélem jövőre is megtartjuk jó szokásunkat és elmegyünk.

Egy kis reklám a háttérben (:

És ha már nyár, akkor nyári olvasmányok.

Én mondom nektek, nem jó kényszeredetten olvasni a könyveket, mert akkor már többé nem nyújtanak akkora élvezetet, de azért abban sincsen semmi rossz, ha az olvasmányaid kis részét megválogatod, például úgy, ahogy én teszem. Idén én is szeretném végre teljesíteni a várólistacsökkentős kihívást és mivel eddig még csak 3 könyvet olvastam el a 12-ből, így nyáron utol szeretném érni magam, szóval az egyik tervem a nyárra, hogy elolvasok további 5 könyvet a kiválasztott könyvek közül. (Szerencsére alternatív lista is készült.) Nehéz a döntés, hogy melyek legyenek ezek a könyvek, így mindent a Sorsra hagyván készítettem el tegnap a kis cetliket a maradék 21 könyv címével. Egy használaton kívüli kaspóba szórtam őket, jól megkevertem a cetliket, és ki is húztam a következőnek olvasandó könyvet a várólistámról. Hiszek abban, hogy sok könyvet sorsszerűen emelünk le a könyvtár vagy akár a saját polcunkról, úgyhogy nem bánkódom, hogy elsőnek egy Coelho-ra esett választásom.

A "sorsolás" mellett pedig a másik nagy tervem a Harry Potter  kötetek újraolvasása. Jelentem, ezzel már nagyon jól haladok. Tegnap fejeztem be a második részt és a harmadikat talán még ma elkezdem. Jó újra visszatérni a varázslók világába, olyannyira, hogy kiszakadni még nehezebb. De még van hátra 5 vaskos kötet. ;)