Lev Grossman: A varázslókirály ( A varázslók-trilógia 2.)

A tavalyi év egyik nagy meglepetése volt számomra Lev Grossman A varázslók című regénye, amit legjobban realisztikus fantasyként tudnék jellemezni, Azóta is gyakran eszembe jut a történet különleges hangulata, ami a folytatásban is megmaradt, sőt fokozódott.

 

Vannak emberek, akik nem képesek megelégedni azzal, amijük van, ezért újabb és újabb célokat tűznek ki maguk elé, hogy ne legyen unalmas az életük, vagy más kifejezéssel élve, legyen értelme élniük.

Quentin Coldwater a trilógia első részében megismerte a varázslatok világát és egy hatalmas kaland részese lehetett a titokzatos Fillory-ban, de a második részben újabb kalandnak vág neki, hogy megtalálja a helyét a világban. Ezzel pedig felmerül az örök kérdés: meddig tűri a sors, hogy nem vagyunk képesek megbékélni azzal, amit kaptunk? De különben meg: Honnan tudhatjuk, hogy hol van az utunk vége?

A varázslókirályban az író leszokott arról, hogy más regényekben megjelent világokat másoljon és elhitte, hogy jó az, amit csinál, ezzel pedig elérte nálam azt, hogy nem tudok belekötni a regénybe. Legalábbis egyáltalán nem akarok.

Lehet, hogy sokak számára úgy tűnik túlértékelem ezt a történetet, de én teljesen magamra ismertem benne. Quentin hiába lett király (remélem nem túl nagy spoiler, tekintve a könyv címét), ugyanolyan kétségei vannak, mint mindenki másnak, ugyanakkor mivel fiatal, még mindig tele van reménnyel. Szerintem nem csak én találtam vele közös pontokat, hanem a hasonló korúak közül bárki találhat. A mai világban egyszerűen hajlamosak vagyunk elveszni a sok lehetőség között és közben elfelejtkezünk arról, hogy mi az igazán fontos a számunkra.
A varázslókirály nem azért erős regény, mert tele van akciódús jelenetekkel és remekül kigondolt fantasy elemekkel, hanem mert tükröt mutat az emberek számára, a történetben megjelenő szereplőkkel és helyzetekkel. Azért szerettem nagyon olvasni ezt a részt is, mert miközben lejátszódott bennem a történet filmje, egyúttal folyamatosan gondolkodtam a benne megjelenő metaforákról, szóval duplán lekötött. Ezáltal pedig olyan mélyre kerültem a regényben, amilyenre lehet, hogy az író sem jutott. Szívesen leülnék Lev Grossman-nal és feltennék neki egy csomó így kezdődő kérdést "Te is arra gondoltál, mikor azt írtad, hogy...?", aztán lehet, hogy jól elcsodálkozna az agyszüleményeimen. De ebben a történetben az a jó, - és szerintem ezzel az író is egyetértene - hogy sokféleképpen lehet olvasni. Olvashatjuk egyszerű fantasyként, vagy olvashatjuk realisztikus, filozófikus regényként. Bár ez minden könyvre igaz, de A varázslókirályra hatványozottan, hogy mindenki azt viheti magával belőle, amit igazán szeretne.
Szerintem mindenkinek érdemes lenne tenni egy próbát ezekkel a könyvekkel. Esetleg, ha nem tetszett az első rész, még adni egy esélyt a másodiknak, mert én úgy vettem észre, hogy mindenkire nagy hatást gyakorolnak, még ha sokszor úgy is érzik néhányan, hogy negatívat.

Új polclakók & havi könyves zárás - 2015 november

Megint eltelt egy hónap és már javában benne vagyunk a decemberben is, vészesen közeleg életem első vizsgaidőszaka. Ha sokat kell tanulni mindig aktívabb vagyok a közösségi oldalakon, mert muszáj valahol sajnáltatnom magam, az olvasástól viszont elmegy a kedvem, mert tudjátok "nem szabad". Aztán ha majd úgy érzem túltanultam magam, akkor valami könnyű kis regényt fogok elővenni, hogy újra felélesszem az agyam. Na de ez a jövő zenéje, mi is volt novemberben? Munka, egyetem és kevés olvasás, emellett apróbb válságok meg betegségek is tarkították a múlt hónapot, de azt hiszem sikerült ezeken túllendülnöm és a december egy boldogabb hónap lesz, még ha kevesebbet is fogok olvasni (kedvtelésből).

Beszerzések

Három könyvet vettem ebben a hónapban, ebből kettőt, a Lauroszt és A varázslók folytatását, A varázslókirályt már jó rég előrendeltem. Az asztrológiás cucc pedig a néha fel-feltörő szenvedélyem eredménye.

Jevgenyij Vodolazkin: Laurosz

Amennyire vártam, annál egy kicsivel kisebb csalódás volt, de rögtön elolvastam és írtam is róla.

Lev Grossman: A varázslókirály

Neki még folyamatban van az olvasása, de be tudna szippantani, ha engedném neki. Simogatja a lelkemet, hogy vannak még olyan regényszereplők (Quentin), aki hasonlóan érez az élettel kapcsolatban, mint én.

Takács Tibor: A fejlődés iskolája

Ez egy jó kis kézikönyv az asztrológia iránt érdeklődőknek. Néha felcsapok én is asztrológusnak és elemezgetem a család meg a barátok horoszkópját, később majd szeretnék ezzel foglalkozni. Elnézést kérek ezért a tartalomért azoktól, akik nem hisznek benne.

Olvasások

Szégyenszemre csak két könyvet olvastam el novemberben, meg új szokásomhoz híven egy csomót elkezdtem, némelyiket számon se tudom már tartani.

D. Tóth Kriszta: Húszezer éjszaka

Bár sokkal kevesebb könyvet olvastam idén, mint az elmúlt években, mégis nagyon nehéz lesz majd kedvenceket választani. Kriszta első könyve is az egyik kedvencem volt tavaly, azt hiszem ez is az elsők között lesz. Bár merőben más a téma, de ez is olyan "Krisztás".

Jevgenyij Vodolazkin: Laurosz

Őt pedig már említettem fentebb.

Emellet ugye elkezdtem A varázslókirályt, Csernus Imrétől A nő után A férfit, az egyik tanárom egy nagyon jó könyvét és Lakatos Levente új könyvét a Szeress jobban!-t pedig már be is fejeztem, de az már decemberre számít majd.

A többiek: Dóri, Katacita, Tekla

Új polclakók és havi könyves zárás - 2015 október

Igen-igen el vagyok tűnve, de azért olvasgatok és már az egyetemisták éjjeli bagoly üzemmódja is beállítható nálam. Csak este 10 után voltam képes elkezdni az olasz beadandómat, de miután kész lett megjött a kedvem egy gyors poszthoz is. Jajj, nagyon el vagyok maradva...pedig annyi tervem van...

Októberben csak két, illetve egy tankönyvvel együtt három könyvet vettem, ami nem is olyan nagy probléma, mert novemberre van két előrendelésem (Laurosz, A varázslókirály), meg aztán ki tudja mi jön még.

Potozky László: Éles

Az egyik csoporttársam ajánlotta ezt a könyvet olyan címszavakkal, mint durva és megrázó. Több nem  kellett, a Glamour-napokon meg is vettem. Valamikor a (távoli) jövőben lesz róla poszt. Lehet nálam azért nem talált be, mert készültem rá, hogy ütni fog. Egyébként egy pszichológus hallgatóról szól, aki fogalmazzunk úgy, hogy saját maga is kezelésre szorul. Nagyon kortárs, talán ezért volt az, hogy sok helyen nem hittem el.

Csáth Géza: Egy elmebeteg nő naplója

Mikor a gimiben tanultunk Csáthról, akkor rögtön felkerült a várólistámra a könyv, sőt még a könyvtárból is kikölcsönöztem, de végül nem olvastam el. Szintén egy csoporttársam emlékeztetett rá, ha már vonzódom az őrültekhez. Annyira szépek a Helikon zsebkönyvek, nekem ő az első. Bár még nem olvastam,,,

Az új polclakók mellett olvastam könyvtári könyveket (végre beiratkoztam a Szabó Ervinbe!) és még egy nyáron elkezdett regényt is befejeztem.

Potozky László: Éles

Igen, erről már volt fentebb szó.

Lev Grossman: A varázslók

Posztoltam róla és már tűkön ülök a folytatás miatt. Csak ajánlani tudom, mert nekem eszméletlenül tetszett.

Janet Evanovich: Egy fejvadász (A szingli fejvadász 1.)

Csak nézelődtem a könyvtárban miután beiratkoztam, rám nem jellemzően lista nélkül, ötletek nélkül voltam. Megakadt ezen a szemem és eszembe jutott, hogy mennyi jót hallottam már róla. Gondoltam jó kis könnyű metrós-buszos-vonatos olvasmány lesz és valóban így lett. Ma vettem ki a második részt.

Csernus Imre: A nő

Nagyrészt nem is a nőkről, hanem a párkapcsolatokról és a gyereknevelésről szól, persze többnyire női vonatkozásban. De ez engem nem zavart egyáltalán. Tetszett, ahogy nem kertel, tetszett, ahogy káromkodik (sajnos én is imádok) és tele volt a könyv tök jó példákkal, amivel szempillantás alatt rávilágít mindenre. Jókor talált rám és azóta ajánlgatom mindenkinek. 

A többiek: Dóri, Katacita, Tekla

Őszi kívánságlista

Most már elmondható, mivel ekkora csodák nem történnek, hogy idén közel sem olvastam annyit, mint az elmúlt években, időhiány, kedvhiány vagy ki tudja mi következtében. Ennek viszont két pozitívumát is megtaláltam. Rájöttem, hogy milyen élvezetes hosszan olvasni egy történetet, ezáltal sokkal jobban elmerülni benne. Az idő szorítása miatt pedig még az eddiginél is spontánabban választom ki az olvasmányaimat, amiből nagyon jó dolgok sülnek ki.

Ennek ellenére folyamatosan igyekszem követni az új megjelenéseket és a váró- na meg a kívánságlistám is rohamosan növekszik, de valahogy a "mindent akarok olvasni! most!" mentalistásból kiléptem, lelassítottam és csak néhány könyvre koncentrálok. Őket viszont nagyon szeretném megszerezni és elolvasni.

Jevgenyij Vodolazkin: Laurosz

Európa Könyvkiadó

Várható megjelenés: október 26.

Egy idézet fogott meg a regényből, aminek hatására elolvastam a fülszöveget és felfedeztem, hogy egy orosz író középkorban játszódó könyvéről van szó. Úgy érzem meg lesz benne a gondolatiság és a kaland keveréke, amit mindenben keresek. Ja és amit orosz szerző írt csak jó lehet. :D

Lev Grossman: A varázslókirály (A varázslók 2.)

Agave Könyvek

Várható megjelenés: november 17.

Ebben a posztban írtam róla, hogy mennyire letaglózott az első rész. Azóta is élesen él bennem a regény hangulata és akarok még belőle.

Lakatos Levente: Szeress jobban (Barbibébi 2.)

Libri Kiadó

Várható megjelenés: november 25.

Egy másik folytatás, amitől viszont azt remélem, hogy merőben más lesz, mint az első rész. A Barbibébi nekem kicsit fárasztó és túl pink volt, de aztán volt szerencsém olvasni az író többi könyvét is, amiket viszont imádtam. A folytatásnak a fülszövege is merőben más és az új regény a Librinél fog megjelenni elképesztően gyönyörű borítóval.

Rainbow Rowell: Fangirl

Scolar Kiadó

Már megjelent!

Az Eleanor és Park nagy kedvencem lett az idén, mert Rowell személyében végre találtam egy írónőt, aki hitelesen tud írni az első szerelemről. Na de mi a helyzet a rajongással? Kíváncsi vagyok mit tudott abból kihozni a szerző, ami szinte minden fiatal életének kisebb, de sokszor jó nagy részét kiteszi. Néhány éve túl vagyok a nagy rajongós korszakomon, úgyhogy a nosztalgia-feeling miatt nagyon szeretném elolvasni.

Anna Gavalda: Billie

Magvető Kiadó

Már megjelent!

Tavaly nagy kedvencem lett Anna Gavalda és azóta egy, most már a Billie megjelenésével két magyarul megjelent könyve van, amit még nem olvastam. A könyvei olyan szívmelengetőek és mindegyikben megjelenik az a hamisítatlan francia életérzés. A Billie-ben két "kívülálló" fiatal találkozásáról ír. 

Lev Grossman: A varázslók

"...szerintem azért vagytok varázslók, mert boldogtalanok vagytok. Egy varázsló azért erős, mert érzi a fájdalmat. Tisztán érzi a különbséget aközött, amilyen a világ, és amilyenné ő tehetné. Vagy mit gondoltok, mi az a valami, amit a mellkasotokban érzetek? Egy varázsló azért erős, mert jobban szenved a többieknél. A csalódásokból születik az ereje."

Aztamindenségit. Lassan két napja fejeztem be A varázslókat, de még most is annyi minden kavarog a fejemben, hogy nagyon nehéz rendet tenni közöttük. Ott volt a borítón is, megmondták nekünk olvasóknak, hogy ez a történet majd más lesz, de kb. a feléig nem akartam ezt elhinni. Most meg csak nézek magam elé, hogy "Úristen, mi volt ez?".

Lev Grossman könyvében a varázslók élete az egyetemmel kezdődik, New York állam egy eldugott, varázslatokkal védett részében. Quentin Coldwater az átlagon felül intelligenciával rendelkező, kicsit különc fiú úgy érzi végre megtalálta azt a helyet, ahol nem lóg ki a sorból. Azonban még Varázskapu, a többi hozzá hasonló diák és az egzotikusabbnál egzotikusabb nyelven elismételt varázsigék sem csökkentik a hiányérzetét, a boldogtalanságát.

Szerintem A varázslók nem a felnőtté válásról, hanem a varázslóként is kőkemény emberlétről szól. Arról, hogy mindig keresünk valamit vagy valakit, aki nem lehet a miénk, és, ha véletlenül mégis megtaláljuk, akkor újabb dolgok után vágyakozunk.

Hetekkel ezelőtt úgy ajánlottam ezt a könyvet a blog Facebook oldalán, hogy akik a Harry Potteren nőttek fel, azoknak A varázslók kötelező olvasmány. Persze a Harry Potteren is volt a hangsúly, mert nem árt, ha szereti valaki a varázslók/varázslatok világát, de mégis a mondat másik fele a fontosabb. A varázslókat az értheti igazán, aki elért már egy bizonyos kort és nem a happy enddel végződő, mesébe illő fantasy-k foglalkoztatják elsősorban.

Az író ebben a történetben nem arra használta az általa kitalált világot, hogy tanítson vele, hanem hogy kifejezze, megmutassa azt az örök kételyt, amely minden emberben benne van. Ezért végig valami leírhatatlanul baljós, melankolikus hangulat lengi körbe a regényt, ami nem csak a főszereplő, Quentin személyéből árad, hanem az összes többi karakterből is. És a mai világban már eléggé elmosódtak a határok, de szereplőink nem sütőtöklevet isznak és nem kell szerelmebájitalt kotyvasztaniuk, hogy elüssék valami jó kis mókával az estét. 

Ha már sütőtöklé, a Harry Potter néhányszor megjelenik a regényben kis utalások formájában, ami viszont szó szerint egyszer sem, de mégis végigköveti a történetet az a Narnia Krónikái. Már a regény elején kiderül, hogy Quentin kedvenc könyvei, amelyek Fillory-ban, egy elvarázsolt helyen játszódnak, kísértetiesen hasonlítanak Narnia-ra. Talán ez az egyetlen gyengepontja számomra a regénynek, hogy e téren nem tud teljesen újat hozni.

Viszont a másik oldalon pedig egy olyan típusú fantasy-t teremtett meg az író, amilyennel még nem volt dolgom. Ahogy egyre jobban elmerülünk a képzelet világában, annál jobban bukik a felszínre a valóság, és ez a kettő különleges kölcsönhatásba lép egymással. 

Nagyon más, mint bármi, amit eddig olvastam, de engem sikerült magába szippantania. Szerencsére a folytatásra nem kell már sokat várni.

Nyári olvasmánylista

Ugyan az időjáráson nem érződik, de most már számomra is eljött a nyár. Egyelőre még a szokásos olvasási válságban szenvedek, mert nehéz elhinnem, hogy végre bármit és bármikor olvashatok. Viszont nagy tervezgetésbe kezdtem és azt már kiválasztottam, hogy miket szeretnék majd elolvasni. Végül 8 könyv lett belőle, azaz kb. minden hétre jut egy, de a spontán olvasás híve vagyok, úgyhogy az is előfordulhat, hogy egyet sem olvasok el közülük. Mindenesetre a tervezést élveztem. 

A klasszikusok

Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés

Imádom az orosz irodalmat és a nagy klasszikusok közül még ez is hiányzik. Egyszer már elkezdtem olvasni, de félbehagytam, mert valahogy nem volt megfelelő a hangulatom hozzá. Inkább olyan téli olvasmány a hangulata alapján, de megpróbálkozom vele. 

George Orwell: 1984

Az előző bejegyzésben írtam már arról, hogy szerintem megfelelő regényekkel milyen jól lehetne történelmet tanítani. (Persze ehhez az is kellene, hogy a diákok szeressenek olvasni.) Ezt a regényt is azért szeretném már régóta elolvasni, hogy megismerjek egy újabb álláspontot. Nem mellesleg több tanárom is ajánlotta és eddig még nem nagyon lőttek mellé.

Charlotte Bronte: Jane Eyre

Nagyjából ismerem a sztorit, a Bronte-nővérekért odavagyok, Charlotte-tól olvastam a Villette-et és az nagyon tetszett, szóval nem is tudom, hogy miért nem olvastam még el eddig a legismertebb regényét.

Anna Frank naplója

Karácsonyi ajándék volt a könyv, ami egyébként szintén régóta a várólistámon van. Pár napja ismét megnéztem a Csillagainkban a hibát és az Amszterdamos rész hatására nagyon megjött hozzá a kedvem.

...és a vegyes szekció

Fejős Éva: Nápolyi vakáció

A tavalyi nyár Fejős Éva nélkül telt el, de nekem mégis az írónő regényei az ideális strandkönyvek. Nem sok regénye van, amit még nem olvastam, de a Nápolyi vakáció az egyik ilyen. És talán már nem is kell hangsúlyoznom, milyen fontos tényező, hogy Olaszországban játszódik.

Lauren Graham: Egy nap talán

Ha valaki egy olyan különleges és bolondos személyiséget, mint Lorelai Gilmore, ilyen jól el tud játszani, az csakis egy irtó jófej ember lehet és biztos, hogy nagyon jó regényt is írt. Legalábbis remélem...

D. Tóth Kriszta: Húszezer éjszaka

Kriszta első regénye, a Jöttem, hadd lássalak az egyik kedvenc könyvem lett tavaly, így az új regénye (bár már nem mondható újnak) már szintén itt pihen a polcomon. Lehet, hogy a téma nem lesz annyira találó, hiszen fele annyi idős vagyok, mint a történet főszereplője, de nem hiszem, hogy Kriszta nagyon mellé tud nálam lőni. Imádok mindent, amit ír.

Lev Grossman: A varázslók

Úgy láttam és hallottam, hogy Lev Grossman regénye sok embernek felkeltette az érdeklődését. A Harry Potter óta kicsit hiányoznak az életünkből a varázslók, azokat pedig még nem is ismerjük, akik New Yorkban élnek. Ez a regény valami újat ígér és én is szeretnék állást foglalni, hogy most akkor fantasy vagy sem. :D