Őszi kívánságok

Bár az elmúlt hónapokban kevesebb könyvet vettem (sőt inkább eladtam sokat), de ha ősz, akkor rengeteg új megjelenés, amelyek közül én is szívesen látnék néhányat a polcomon.

Ők már megjelentek

Stephen King: Az

A közösségi oldalon úgy látom, hogy nemcsak én voltam annyira kíváncsi King könyvének megfilmesített változatára. Szerintem profi munka lett, hozta azt a borzongást, amit a trailer alapján vártam tőle, de azért az alvással nem voltak gondok a mozizás után. Viszont az eddigi tapasztalataim szerint az ilyen típusú sztorik olvasva még nagyobbat ütnek (főleg, hogy én abban hiszek, hogy a könyv mindig jobb, mint a film), így jó lenne már elolvasni életem első Stephen King könyvét.  Az új kiadás elképesztően jól néz ki, csak ne lenne olyan hosszú!

Szentesi Éva: Kardos Margit disszidál

Én imádom ezt a nőt! Elsősorban ezért vagyok kíváncsi az új könyvére, és mert a Hamvaimból is nagyon meghatározó olvasmány volt nálam ebben az évben. Itt elolvashatjátok, hogy mit írtam róla.

Rájuk még várni kell

Potozky László: Égéstermék

Várható megjelenés: október 16.

Kb. két éve olvastam Potozky Lászlótól az Élest és tisztán úgy emlékeztem, hogy írtam is róla itt a blogon, de jobban belegondolva, tudom miért nem sikerült róla írnom, mert nem tudtam hova tenni. És azt hiszem, azok a történetek a legmeghatározóbbak az emberek számára, amelyeket semmilyen skatulyába nem tudnak beilleszteni, nem tudják eldönteni, hogy tetszett-e nekik vagy sem. Szerintem fölösleges ide fülszöveget másolnom, mert az előző mondat tökéletesen leírta, hogy milyen volt számomra az Éles és, hogy mit várok az író új könyvétől.

Amy Schumer: A deréktetovált lány

Várható megjelenés: október 17.

Mert kíváncsi vagyok Amy-re! És titokban reménykedem, hogy tökösebb, magabiztosabb és viccesebb leszek miután elolvastam a könyvet. Viccet félretéve, nagyon sok olyan nő kell még a világba, mint Amy Schumer, úgyhogy nagyon örültem mikor olvastam, hogy magyarul is megjelenik a könyve. A Margó Irodalmi Fesztiválon lesz a bemutatója (Facebook esemény itt). Lehetséges, hogy én is ott leszek.

Péterfy-Novák Éva: A rózsaszín ruha

Várható megjelenés: november 2.

Péterfy-Novák Évától néhány cikknél többet még nem olvastam, de hallottam már őt élőben egy előadáson és nagyon sok jót olvastam az Egyasszony címő könyvéről, amely régóta a várólistámon van. Ez pedig pont elég, hogy várjam az új novelláskötetét, amelynek a borítója is nagyon szépre sikeredett.

Jennifer Niven: Veled teljes a világ

Várható megjelenés: november 16.

Tavaly olvastam az írónő első magyarul megjelent könyvét, a Veled minden hely ragyogót, amely sokakhoz hasonlóan nekem is belopta magát a szívembe a szerethető karakterei miatt, és megmutatta, hogy igenis le tudnak még kötni az ifjúsági regények. Ezt várom a Veled teljes a világtól is, amely címében, megjelenésében és a fülszöveg alapján is nagyon hajaz az elődjére, de remélem nem csak gyenge utánzata lesz.

Ti milyen könyvekre vártok idén ősszel?

Ben H. Winters: Gyilkosság világvége előtt

Most már biztos, hogy 2016 az év, amelyben rákaptam a krimikre, pedig hol van még az év vége?

Valahogy megjött a kedvem a nyomozós, kicsit keményebb, egyszerűen másabb sztorikhoz, mint amiket eddig olvastam tonnaszámra, és élvezem.

A Gyilkosság világvége előtt ezek között is egy különlegesség, hiszen nem csak egy sima krimi, hanem egy olyan időszakban játszódik, amikor a Földet egy hatalmas aszteroida fenyegeti, a becsapódásának időpontja pedig október 3. Az USA-ban legalizálják a marihuánát, az internet kevesek kiváltsága, sokan felmondanak a munkahelyükön, hogy azt tegyék, amiről régóta álmodoztak, máshol instant háborúba kezdenek, ha már úgyis mindjárt itt a világvége. Az öngyilkosságok száma pedig ugrásszerűen megnövekedik.

Concorde városában egy látszólag öngyilkos férfi esetét kapja meg a nemrég kinevezett nyomozó, Henry (Hank) Palace, de munkatársaival ellentétben ő nem mondja olyan könnyen, hogy a férfi saját kézzel vetett véget az életének és gyilkosság ügyében kezd nyomozást. Talán ő az utolsó nyomozó az USA-ban, aki nem a világvégével, hanem a munkájával van elfoglalva. És miközben egyre többet tudunk meg a nyomozásról és az áldozatról, Peter Zell-ről, úgy feltárul előttünk nemcsak Hank, a főszereplő, hanem rengeteg másik szereplő múltja, személyisége is.

Bár vannak a regénynek hiányosságai, sokáig talán egyhangú és a "világvége" rész elég kidolgozatlan, én mégis rajongója lettem ennek történetnek és már most a kezembe venném a folytatást.

Maga a krimi szál nem a világ legnagyobb, legizgalmasabb bűncselekménye, de azért le tudja kötni ez embert és bár a végkifejletre nem jöttem rá száz százalékosan, azért voltak jó tippjeim.

Amiért mégis ennyire tetszett az az, ahogyan az író az emberek reakciót ábrázolta és nem mellesleg Palace nyomozót is nagyon megszerettette velem. Közhelyes szöveg, hogy minden ember más, de igaz, ahogyan ebben a történetben az is látszódik, hogy minden ember máshogyan reagál arra, hogy talán megvan a halálának a konkrét időpontja. És ahogyan a nyomozás halad előre úgy ismerhetjük (és szerethetjük) meg egyre jobban Palace nyomozót is. Én olvasás közben teljesen belebújtam a szerepébe és rendíthetetlenül hittem benne, hogy Peter Zellt meggyilkolták és nekem meg kell találnom a gyilkosát.

Ha valami nem mindennapi krimire vágytok, ez tökéletes választás lesz. (És már a második rész is olvasható magyarul, Végső ígéretek a címe.)

Előrendelésre #1

Nem csinálok úgy, mintha nyáron nem jelentek meg volna meg könyvek és nem vásároltam volna be belőlük, de az ősz az új megjelenések igazi időszaka. A kívánságlistám már most túlterhelt, úgyhogy csak kiválasztottam nektek az új megjelenésekből azokat, amelyek nekem a legjobban felkeltették az érdeklődésemet.

Jordi Llobregat: Vesalius titka

Kiadó: Agave

Várható megjelenés: szeptember 8.

Újdonsült krimi-thriller rajongásom margójára. A borító pedig az idei egyik leggyönyörűbb!

Fülszöveg:

Barcelona, ​​1888 májusa. Alig néhány héttel az ország első világkiállításának megnyitója előtt több fiatal lány borzalmasan megcsonkított holttestére bukkannak. Sebeik egy feledés homályába merült, régi átkot idéznek. 
A könyörtelen gyilkos utáni hajszába három civil is belekeveredik. Daniel Amat, az Oxfordban élő fiatal tanár, aki különös körülmények között meghalt édesapja miatt tér vissza Barcelonába. Bernat Fleixa, aki újságíróként dolgozik a Correo de Barcelonánál, és leghőbb vágya egy olyan esetről írni, amely végre híressé teszi. Az orvostanhallgató Pau Gilbert, akinek minden lépését súlyos titkok övezik. A gyilkos kézre kerítése érdekében ők hárman egy olyan 16. századi anatómiai kézirat nyomába erednek, amely merőben megváltoztathatja a tudomány állását. 
Jordi Llobregat 2015-ös regénye az egyik legváratlanabb és legnagyobb sikert arató történelmi krimi volt Spanyolországban. A megjelenését követően több mint tizenöt országban keltek el a kiadás jogai, többek között az Egyesült Államokban is.

Sylvain Neuvel: Alvó óriások (Themis Akták 1.)

Kiadó: Agave

Várható megjelenés: október 4.

Az egyre szélesedő regények iránti érdeklődési köröm eredménye. Annyira jól hangzik!

Fülszöveg:

Deadwood, ​​Egyesült Államok: egy kislány oson ki sötétedés előtt kipróbálni az új biciklijét, hirtelen azonban eltűnik a lába alól a talaj. Egy mély veremben ébred, miközben a mentőcsapat épp ereszkedik le érte. De azok, akik a gödör pereméről néznek le rá, valami sokkal különösebbet látnak egy egyszerű kislánynál…

A kislány felnő, és Dr. Rose Franklin lesz belőle: zseniális tudós, kutatási területének az egész világon elismert szakértője. Ez a terület pedig nem más, mint kislánykori felfedezése: egy óriási, díszes kéz, amelyet hihetetlenül ritka fémből készítettek jóval korábban, mint hogy a kontinensen bármilyen emberi civilizáció kialakult volna.

Olyan tárgy ez, melynek eredete és rendeltetése egyszerre lesz a leghatalmasabb rejtély, amelyet eddig az emberiségnek meg kellett oldania. Származásának titkát felfedve talán megváltozik minden, amit eddig az életről hittünk. És még hány hasonló darabra bukkanhatunk a nagyvilágban…

Mi lehet ez a szerkezet? Ki készíthette? Hogyan lehetséges, hogy anyaga a bolygón előforduló legritkább fém? Vajon képes lesz valaha irányítani az ember? Mi van, ha nem is annyira a véletlen műve, hogy rátaláltunk? És mi történik majd, ha végül az utolsó darabot is a helyére illesztjük ebben a gigantikus, globális kirakóban?

J. K. Rowling, Jack Thorne, John Tiffany: Harry Potter és az elátkozott gyermek - Első és második rész

Kiadó: Animus

Várható megjelenés: október 25.

A Harry Potter nekem is gyerekkort jelenti, hát térjünk egy kicsit vissza...és menjünk előre. 

Fülszöveg:

Harry Potter élete sosem volt könnyű - és most sem az, amikor a Mágiaügyi Minisztérium túlhajszolt dolgozójaként, férjként és három iskolás korú gyermek apjaként kell helyt állnia.Miközben Harry a múlttal viaskodik, ami nem hagyja magát eltemetni, legkisebb fiának, Albusnak meg kell küzdenie a reá nehezedő családi örökséggel. A múlt és a jelen vészjósló összeolvadása azzal a ténnyel szembesíti apát és fiát, hogy a sötétség néha egészen váratlan helyekről támad.

Elizabeth Gilbert: Ízek, imák, szerelmek (új kiadás)

Kiadó: Partvonal

Várható megjelenés: -

Az egyik legnagyobb kedvencem és egyben az a regény, amit a legtöbbször olvastam el. Jó lesz újra elolvasni, friss, új köntösben. Kíváncsi vagyok most milyen hatással lesz rám. Még a leendő borító sem ismert, de a tervekből nekem ez a letisztult verzió tetszik a legjobban, ami az első, eredeti kiadást idézi meg.

Emily Brightwell: Mrs Jeffries és a halott orvos

Kiadó: Kulinária

Várható megjelenés: november 15.

Könnyed, szórakoztató kriminek érkezik, amit azért várok annyira, mert év elején az Agatha Raisin sorozat első része is pozitív meglepetés volt. 

Fülszöveg:

Ha Miss Marple házvezetőnő lenne, úgy hívnák: Mrs Jeffries. 

A külföldön nagy sikerű sorozat főszereplője az okos, csavaros eszű Mrs Jeffries. Remek logikájával és elsőre ártatlannak tűnő kérdéseivel minden gyanús esetben rávezeti munkaadóját, a kedves, naiv, ám sajnos egyáltalán nem pengeagyú Whiterspoon felügyelőt a helyes megoldásra. Ráadásul Mrs Jeffries mindig készen áll egy kis saját detektívmunkára, hogy elősegítse a felügyelő nyomozását.

Amikor holtan találják Dr. Slocumot az elegáns rendelőjében, úgy tűnik, véletlen baleset érte az elismert londoni orvost. Csakhogy Mrs Jeffries szerint egyes körülmények meglehetősen rejtélyesek. Miért a hátsó ajtón keresztül érkezett látogatóba Dr. Hightower az elhunyt kollégához? Mi történt pontosan az előző szombaton Mrs Crookshank teadélutánján? Mit titkol Mrs Leslie francia szobalánya? És kinek állhatott érdekében mérgező gombát csempészni az orvos vacsorájába?

Lev Grossman: A varázslókirály ( A varázslók-trilógia 2.)

A tavalyi év egyik nagy meglepetése volt számomra Lev Grossman A varázslók című regénye, amit legjobban realisztikus fantasyként tudnék jellemezni, Azóta is gyakran eszembe jut a történet különleges hangulata, ami a folytatásban is megmaradt, sőt fokozódott.

 

Vannak emberek, akik nem képesek megelégedni azzal, amijük van, ezért újabb és újabb célokat tűznek ki maguk elé, hogy ne legyen unalmas az életük, vagy más kifejezéssel élve, legyen értelme élniük.

Quentin Coldwater a trilógia első részében megismerte a varázslatok világát és egy hatalmas kaland részese lehetett a titokzatos Fillory-ban, de a második részben újabb kalandnak vág neki, hogy megtalálja a helyét a világban. Ezzel pedig felmerül az örök kérdés: meddig tűri a sors, hogy nem vagyunk képesek megbékélni azzal, amit kaptunk? De különben meg: Honnan tudhatjuk, hogy hol van az utunk vége?

A varázslókirályban az író leszokott arról, hogy más regényekben megjelent világokat másoljon és elhitte, hogy jó az, amit csinál, ezzel pedig elérte nálam azt, hogy nem tudok belekötni a regénybe. Legalábbis egyáltalán nem akarok.

Lehet, hogy sokak számára úgy tűnik túlértékelem ezt a történetet, de én teljesen magamra ismertem benne. Quentin hiába lett király (remélem nem túl nagy spoiler, tekintve a könyv címét), ugyanolyan kétségei vannak, mint mindenki másnak, ugyanakkor mivel fiatal, még mindig tele van reménnyel. Szerintem nem csak én találtam vele közös pontokat, hanem a hasonló korúak közül bárki találhat. A mai világban egyszerűen hajlamosak vagyunk elveszni a sok lehetőség között és közben elfelejtkezünk arról, hogy mi az igazán fontos a számunkra.
A varázslókirály nem azért erős regény, mert tele van akciódús jelenetekkel és remekül kigondolt fantasy elemekkel, hanem mert tükröt mutat az emberek számára, a történetben megjelenő szereplőkkel és helyzetekkel. Azért szerettem nagyon olvasni ezt a részt is, mert miközben lejátszódott bennem a történet filmje, egyúttal folyamatosan gondolkodtam a benne megjelenő metaforákról, szóval duplán lekötött. Ezáltal pedig olyan mélyre kerültem a regényben, amilyenre lehet, hogy az író sem jutott. Szívesen leülnék Lev Grossman-nal és feltennék neki egy csomó így kezdődő kérdést "Te is arra gondoltál, mikor azt írtad, hogy...?", aztán lehet, hogy jól elcsodálkozna az agyszüleményeimen. De ebben a történetben az a jó, - és szerintem ezzel az író is egyetértene - hogy sokféleképpen lehet olvasni. Olvashatjuk egyszerű fantasyként, vagy olvashatjuk realisztikus, filozófikus regényként. Bár ez minden könyvre igaz, de A varázslókirályra hatványozottan, hogy mindenki azt viheti magával belőle, amit igazán szeretne.
Szerintem mindenkinek érdemes lenne tenni egy próbát ezekkel a könyvekkel. Esetleg, ha nem tetszett az első rész, még adni egy esélyt a másodiknak, mert én úgy vettem észre, hogy mindenkire nagy hatást gyakorolnak, még ha sokszor úgy is érzik néhányan, hogy negatívat.

Tavaszi könyves kívánságok

Egy könyvmolynál nem évszakfüggő, hogy vágyakozik-e a könyvek után vagy sem, de a hőn áhított könyvek listája annál inkább változik, ha jönnek az új megjelenések. Összegyűjtöttem én is, hogy miket várok idén tavasszal vagy éppen mik kerültek fel a kívánságlistámra.

Rene Denfeld: Az elvarázsoltak 

Már megjelent

Ez a könyv még tavaly megjelent, de akármennyit is böngészem az új megjelenéseket, lemaradtam róla. Persze az is hozzátartozik a dologhoz, hogy nem követem a Fumax Kiadó dolgait és a regény témája sem olyan, amiről sokat olvastam eddig. Pár napja PuPilla posztja hozta meg a kedvemet a könyvhöz, de úgy, hogy rögtön a kívánságlistám elejére ugrott.

"A szigorúan őrzött börtön halálsorán raboskodó fogoly egyedüli menedéke a megálmodott szavakban rejlik, a nyelv hatalmán keresztül megteremtett világban. Nincsen neve, nem tudjuk a bűnét sem. De figyel, megérzi azt is, amire mások képtelenek. Látomásai, melyekben aranyszőrű paripák vágtáznak a börtön alatt, és olvadt fémként csurran hátukról a hőség, a börtönélet pusztító erőszakosságával ötvöződnek."

Phyllis T. Smith: Én, Livia

Már megjelent

Az Én, Livia nemrég jelent meg az Agavénál és egy gyengébb pillanatomban majdnem elő is rendeltem, de végül sikerült tartani magam, pedig nagyon szívesen olvasnám már. Romantikus, történelmi regény, ami a Római Birodalomba kalauzolja az olvasót. Mindig is érdekelt ez az időszak és valamiért Alice Hoffman Galambok őrizői című könyvével kötöm össze a regényt, vagyis valami hasonlót várok tőle. Ez utóbbit nagyon szerettem, úgyhogy lehet magas a mérce, de majd kiderül.

"Történet egy lányról, aki később Augustus császár felesége lett. 

Majd a Római Birodalom legnagyobb hatalmú asszonya.

Livia Drusilla tizennégy éves korában kihallgatja apját és annak arisztokrata társait, akik éppen a Julius Caesar elleni merényletet tervezik. A fiatal lány éles eszű bizalmassá és apja legfőbb politikai fegyverévé válik. Vonakodva ugyan, de előnyös házasságot köt Caesar hadseregének egyik parancsnokával. Anyjától azt tanulja, egy nő is lehet hatással a közügyekre, és folyamatosan próbálja észben tartani, hogy bár kiváló érzékkel látja át a római szenátus intrikáit, mindig türelmesnek és gyakorlatiasnak kell maradnia."

Kartali Zsuzsanna: Anyacsavar és Kockafej
Megjelenés: Március 24.
Egy kis nonfiction is befigyel a képbe ezzel a pár nap múlva megjelenő könyvvel, ami már régóta felkeltette az érdeklődésemet. Szeretek az autizmusról hallani, olvasni, de sokszor én is hajlamos vagyok naivan csak az érdekes és pozitív oldalát látni ennek az állapotnak. Pont ezért vagyok nagyon kíváncsi erre az őszintének és nyíltnak ígérkező történetre.

"A szerző életrajzi regényében fiával való kapcsolatát tárja elénk, a gyermek születésétől napjainkig, tinédzser koráig. Zsombi Asperger-szindrómás, és mint ahogy az alcím is írja, nem zseni. Nincs 130-as IQ-ja, nincsenek különleges képességei, legalábbis olyanok, amilyeneket a hollywoodi filmek vagy a média olykor hamis képei alapján képzelnénk róla.
Az autisták és Asperger-szindrómások közössége egy meg nem értett közösség. „Autista? Na és mit tud?” hangzik el rendre velük kapcsolatban, és Kartali Zsuzsanna hiánypótló könyvében megkísérli megválaszolni az unásig ismert kérdéseket, no meg a kimondatlanokat is. Bemutatni az értetlen, gunyoros, rosszindulatú vagy éppen kedvesen kíváncsi tekintetektől kísért „más” gyerekek mindennapjait, életét, lehetőségeit a bölcsődétől az iskoláig. "

Dave Eggers: A Kör

Megjelenés: Március 31.

Az angol verziót láttam valakinél a buszra várva és a letisztult borító magára vonta a figyelmemet, de a fülszöveget elolvasva még inkább megtetszett. Valahogy ez is olyan sejtelmes, nyomasztó hangulatot ígér, mint Az elvarázsoltak.

"Mae, a huszonéves lány még csak pár napja dolgozik álmai munkahelyén, de máris teljesen átalakult az élete. Mihez kezdjen ezekkel a tapasztalatokkal?

Dave Eggers sokkoló konkrétsággal rajzolja meg napjaink szép új világ-át. A Kör fiatalos, menő kaliforniai szoftvercég, amelyben nem nehéz ráismernünk a Facebookra vagy éppen Google-re. Lelkesedésük és profizmusuk pillanatok alatt elhozza a tökéletes modernizációt de mi a helyzet a privát szférával és az egyéni szabadságjogokkal? A Kör dermesztő víziója közelebb van hozzád, mint gondolnád."

Lev Grossman: A varázsló birodalma (A varázslók-trilógia 3.)
Megjelenés: Április 19.
Ősz óta jegeltem a trilógia második részét, de most újra belelendültem, úgyhogy a harmadikat is nagyon várom. Nem azért volt a nagy szünet az olvasásban, mert nem tetszik a folytatás, hanem mert számomra ez nem az a könyv, amit szívesen olvasok, mert hihetetlenül nyomasztóan hat rám. Kicsit olyan, mint a Bűn és bűnhődés, hogy csodálatos és a szörnyű egyszerre. Azt hittem az első részben kijátszotta az összes lapját az író, de mind stílusban, mind mondanivalóban új dolgokat fedezek fel a második részben, úgyhogy már elképzelni sem tudom hová lehet ezt fokozni, de kíváncsian várom.
A fülszöveget a spoiler veszély miatt még nem olvastam, így most itt sem idézek belőle.

Elizabeth Gilbert: Big Magic
Megjelenés dátuma nem ismert
Eddig csak sóhajtoztam és szomorkodtam, amikor a külföldiek Liz új könyvével készült fotóit láttam a Facebook-on, de a Big Magic végre magyarul is megjelenik, igaz, hogy még nem tudni, hogy mikor és milyen címmel, de sínen van a dolog. Liz-t az Eat,Pray,Love óta imádom, kicsit olyan nekem, mint egy távol élő barátnő, úgyhogy alig várom az új könyvét, amiben a kreativitás lesz főszerepben.

Ti milyen könyvek megjelenésére vártok már nagyon?

Lev Grossman: A varázslók

"...szerintem azért vagytok varázslók, mert boldogtalanok vagytok. Egy varázsló azért erős, mert érzi a fájdalmat. Tisztán érzi a különbséget aközött, amilyen a világ, és amilyenné ő tehetné. Vagy mit gondoltok, mi az a valami, amit a mellkasotokban érzetek? Egy varázsló azért erős, mert jobban szenved a többieknél. A csalódásokból születik az ereje."

Aztamindenségit. Lassan két napja fejeztem be A varázslókat, de még most is annyi minden kavarog a fejemben, hogy nagyon nehéz rendet tenni közöttük. Ott volt a borítón is, megmondták nekünk olvasóknak, hogy ez a történet majd más lesz, de kb. a feléig nem akartam ezt elhinni. Most meg csak nézek magam elé, hogy "Úristen, mi volt ez?".

Lev Grossman könyvében a varázslók élete az egyetemmel kezdődik, New York állam egy eldugott, varázslatokkal védett részében. Quentin Coldwater az átlagon felül intelligenciával rendelkező, kicsit különc fiú úgy érzi végre megtalálta azt a helyet, ahol nem lóg ki a sorból. Azonban még Varázskapu, a többi hozzá hasonló diák és az egzotikusabbnál egzotikusabb nyelven elismételt varázsigék sem csökkentik a hiányérzetét, a boldogtalanságát.

Szerintem A varázslók nem a felnőtté válásról, hanem a varázslóként is kőkemény emberlétről szól. Arról, hogy mindig keresünk valamit vagy valakit, aki nem lehet a miénk, és, ha véletlenül mégis megtaláljuk, akkor újabb dolgok után vágyakozunk.

Hetekkel ezelőtt úgy ajánlottam ezt a könyvet a blog Facebook oldalán, hogy akik a Harry Potteren nőttek fel, azoknak A varázslók kötelező olvasmány. Persze a Harry Potteren is volt a hangsúly, mert nem árt, ha szereti valaki a varázslók/varázslatok világát, de mégis a mondat másik fele a fontosabb. A varázslókat az értheti igazán, aki elért már egy bizonyos kort és nem a happy enddel végződő, mesébe illő fantasy-k foglalkoztatják elsősorban.

Az író ebben a történetben nem arra használta az általa kitalált világot, hogy tanítson vele, hanem hogy kifejezze, megmutassa azt az örök kételyt, amely minden emberben benne van. Ezért végig valami leírhatatlanul baljós, melankolikus hangulat lengi körbe a regényt, ami nem csak a főszereplő, Quentin személyéből árad, hanem az összes többi karakterből is. És a mai világban már eléggé elmosódtak a határok, de szereplőink nem sütőtöklevet isznak és nem kell szerelmebájitalt kotyvasztaniuk, hogy elüssék valami jó kis mókával az estét. 

Ha már sütőtöklé, a Harry Potter néhányszor megjelenik a regényben kis utalások formájában, ami viszont szó szerint egyszer sem, de mégis végigköveti a történetet az a Narnia Krónikái. Már a regény elején kiderül, hogy Quentin kedvenc könyvei, amelyek Fillory-ban, egy elvarázsolt helyen játszódnak, kísértetiesen hasonlítanak Narnia-ra. Talán ez az egyetlen gyengepontja számomra a regénynek, hogy e téren nem tud teljesen újat hozni.

Viszont a másik oldalon pedig egy olyan típusú fantasy-t teremtett meg az író, amilyennel még nem volt dolgom. Ahogy egyre jobban elmerülünk a képzelet világában, annál jobban bukik a felszínre a valóság, és ez a kettő különleges kölcsönhatásba lép egymással. 

Nagyon más, mint bármi, amit eddig olvastam, de engem sikerült magába szippantania. Szerencsére a folytatásra nem kell már sokat várni.

Új polclakók - 2015 Június

Ahogyan már a májusi posztban is említettem, az elmúlt hónap sokkoló volt könyvbeszerzés szempontjából. De hát itt volt a Könyvhét, a rengeteg új megjelenés és a Maxim 1+1-es akciója. Na meg a színezőkönyvek is elárasztottak minket. Csak az a kár, hogy az olvasással nem haladtam úgy az elmúlt hónapban sem, hiszen csak 3 könyvet sikerült elolvasnom. Az évi olvasási rekordomat idén nem fogom megdönteni, de azért a maradék két nyári hónapban szeretném kicsit behozni, ami az év első felében elmaradt.

1+1

Ezeket a Könyvhéten vettem át, csak hogy megedzem a karomat a hazafelé úton. A Will & Will-ről ugyan nem olvastam egybehangzóan pozitív véleményeket, de engem nagyon érdekel a két különböző szemszög, John Green-ért pedig odavagyok. Az új Alan Bradley könyvnek pedig egyszerűen létjogosultsága van a polcomon. A Modern boszorkányt és a Zúzógépet ajándékként választottam. Mindkettőből olvastam már részleteket és azok nagyon tetszettek, szóval nem volt nehéz a választás. A Modern boszorkányt éppen most olvasom.

A másik könyvheti kupac

Kész listával mentem a Könyvhétre, és a Maximos könyvek mellett Caroline Knapp Pia című könyvét és Kollár-Klemencz László novelláskötetét vettem meg. Az előbbi iránti érdeklődésem megint abból fakad, hogy érdekel mindenféle mentális betegség, függőség és ez a regény nagyon hitelesnek ígérkezik. Az utóbbi könyvhöz pedig egyik pillanatról a másikra jött meg a kedvem, egy netes cikk hatására. A szerző egyébként, mint később rájöttem, a Kistehén zenekar énekese. A Halhatatlan volt az egyetlen nem tervezett könyv, de már nagyon régóta el szeretném olvasni, úgyhogy 500 Forintért nem hagyhattam ott az Agave standjánál.

Az Agave-s rendelés

Eddig szerintem egy darab Agave-s könyvem sem volt, de most betáraztam egy időre. Ugyan a Horzsolásokról sem olvastam maradéktalanul jó dolgokat, de nagyon tetszik az alaptörténet, illetve maga a könyv megjelenése is olyan gyönyörű. A varázslókat pedig már rég előrendeltem, így ők ketten még a Könyvhét előtt megérkeztek frissen, ropogósan. 

És a színezés láz is elkapott a hónap vége felé, látva a rengeteg szebbnél szebb színezőkönyvet és az emberek lelkesedését. Végül a Titkos kertet rendeltem meg, de mindegyik színező olyan gyönyörű, hogy lehetetlen választani. Ha egyszer elkezdi az ember a színezést, lehetetlen abbahagyni. Sokszor leülök úgy, hogy "na most kiszínezek két virágot" aztán "na még egyet, na még egyet" és a végén már másfél órája színezek. A minták nagyon bonyolultak, tényleg koncentrálni kell, de rám jó hatással van.

A többiek új polclakói: Katacita Tekla

Neil Gaiman: Sosehol

Eddig nagyrészt olyan fantasykat olvastam, ahol inkább a szerelmi szál került előtérbe, így viszonylag nagy változás volt elolvasni a Soseholt, ami merőben más, bizonyos szemponból sokkal jobb élmény volt.

- Londonban itt-ott megrekedt a régi idő, és ezeken a helyeken a dolgok ugyanolyanok maradnak. Akár a buborék a borostyánban. Londonban sok az idő, valahová mennie kell… nem használódik el mind egyszerre. 

Helyszín a jó öreg, ködös-szmogos London és...ami alatta van. Gaiman egy olyan városhoz nyúlt, amivel nem lehet mellé lőni. Kellően híres, népszerű, mindenki fel tud sorolni legalább pár nevezetességet, de hogy a föld alatt, a világ legrégibb metrója mellett mi rejtőzik? Hát kérem szépen egy másik világ, patkányokkal, patkányszavúakkal és mindenfelé különc szerzettel, akiket az évszázadok és ezredek során London kitaszított magából. Ezt a világot ismeri meg Richard is, a mi kicsit szerencsétlen, ügyetlen főhősünk aki mintegy véletlenül, hatalmas szívének köszönhetően kerül bele a legnagyobb balhéba, egy neves család utolsó életben maradt tagjának, Ajtónak kell segítenie, vagyis inkább nem útban lennie és nem veszélyeztetni mások életét is a saját kis bakijaival.

Szóval ez a történet nem az a megszokott "tökéletesek vagyunk és szerelembe is esünk" sztori. Gaiman egy új komplex világot teremt a 21. századi London alatt, mindezt még megfűszerezve szerethető, sokszor hihetetlenül komikus karakterekkel. Mindenképpen kiemelném a két főgonosz Mr. Croup-ot és Mr. Vandemart, akiken rengeteget nevettem. Amikor gyilkoltak azt is stílusosan tették.

- Uram, tisztelettel emlékeztethetném rá, hogy mister Vandemar és jómagam égettük le Trója városát? Mi hoztuk a Fekete Halált Flandriába. Megorgyilkoltunk tucatnyi királyt, öt pápát, félszáz hőst és két akkreditált istent. Legutóbbi megbízatásunk során halálra kínoztunk egy egész kolostort a tizenhatodik századi Toszkánában. Ha valaki, hát mi professzionális munkát végzünk. 

Amolyan felnőtteknek való meseként tekintek a Soseholra. Kicsit olyan mint a Coraline, hogy 14 év alatt azért nem adnám gyerek kezébe. Kell hozzá egy életkor, amikor a könyvben lévő összes poént és irónikus félmondatot megérti az ember és akkor igazi élmény lesz. Ha pedig a komolyabb dolgok felé tendálunk, van ennek a regénynek egy hatalmas üzenete. Ha úgy érzed nem passzolsz a világba, amibe beleszülettél, próbálkozz London egyik csatornájában és a csoda minden bizonnyal rádtalál. Nem neked kell változnod egy világ miatt. 

Értékelés: 5/5