Elizabeth Gilbert: Big Magic

Drága Liz! Hát már megint mit csináltál?

Figyelmeztetés: Ez a poszt nem lesz elfogulatlan, csak őszinte.

"Véleményem szerint az egyik legősibb és legnagyvonalúbb trükk, amit a mindenség játszik velünk önmaga és a mi szórakoztatásunkra: kincseket rejt el mélyen bennünk, aztán a háttérbe húzódva kíváncsian lesi, vajon megtaláljuk-e őket valaha.
A kreatív élet nem más, mint ezeknek a rejtett kincseknek a feltárása. Kincsvadászat.
Ennek a kincsvadászatnak a gyakori és meglepő eredménye az, amit én BIG MAGICnek, azaz Nagy Varázslatnak nevezek."

Végre megjelent magyarul is távoli barátnőm új könyve. Persze azon melegében el is olvastam és már az újraolvasást tervezem.

A Big Magic is olyan, mint Liz eddigi könyvei. Szellemes, szórakoztató és őszinte. Ahogyan az alcím is mutatja, a középpontjában a kreativitás áll. Liz elsősorban az írást emeli ki, hiszen erről van a legnagyobb tapasztalata, de megemlít sok más művészeti ágat is. Például a műkorcsolyázás művészetét meg a blogolás művészetét. Vagyis megfogalmazza azt, amit már én is rég megfogalmaztam magamban - a világon mindenki képes kreatív lenni.

"Számomra úgy tűnik, hogy a központi kérdés, amelytől minden kreatív élet függ, a következő: Megvan benned a kurázsi, hogy feltárd a benned rejlő kincseket?"

Ez a könyv viszont abban különbözik az önsegítő könyvektől, hogy nem erőlködik azon, hogy megmondja a tutit, nem csak üres frázisokat ismételget. Liz a saját tapasztalatait, élményeit írja le benne, amelyek nincsenek híján a humornak és az iróniának, de mégis elgondolkodtatják az ember lányát/fiát.

A legjobban engem az a rész érintett meg, amelyik a "szenvedve alkotásról" szólt, hiszen van egy olyan problémám, hogy csak depressziós hangulatban tudok írni (verset, regényt, bármit). Nos, Liz noszogatása nagy hatással volt rám. Ezen a részen már szinte nevettem, annyira jól leírta az én és szerintem még sokak viselkedését.  Ha rossz a kedvünk, az írás által csak még jobban felnagyítjuk a problémáinkat.

Önmagában persze ez a könyv csak arra való, hogy szórakoztossan, esetleg, hogy kicsit belelássunk az írónő íróvá válásába, de az, hogy nekikezdünk-e a kincsvadászatnak, csak rajtunk múlik.

Más bejegyzések Elizabeth Gilbert-ről és a könyveiről:

A lélek botanikája

10 dolog, amire Elizabeth Gilbert megtanít

Tavaszi könyves kívánságok

Egy könyvmolynál nem évszakfüggő, hogy vágyakozik-e a könyvek után vagy sem, de a hőn áhított könyvek listája annál inkább változik, ha jönnek az új megjelenések. Összegyűjtöttem én is, hogy miket várok idén tavasszal vagy éppen mik kerültek fel a kívánságlistámra.

Rene Denfeld: Az elvarázsoltak 

Már megjelent

Ez a könyv még tavaly megjelent, de akármennyit is böngészem az új megjelenéseket, lemaradtam róla. Persze az is hozzátartozik a dologhoz, hogy nem követem a Fumax Kiadó dolgait és a regény témája sem olyan, amiről sokat olvastam eddig. Pár napja PuPilla posztja hozta meg a kedvemet a könyvhöz, de úgy, hogy rögtön a kívánságlistám elejére ugrott.

"A szigorúan őrzött börtön halálsorán raboskodó fogoly egyedüli menedéke a megálmodott szavakban rejlik, a nyelv hatalmán keresztül megteremtett világban. Nincsen neve, nem tudjuk a bűnét sem. De figyel, megérzi azt is, amire mások képtelenek. Látomásai, melyekben aranyszőrű paripák vágtáznak a börtön alatt, és olvadt fémként csurran hátukról a hőség, a börtönélet pusztító erőszakosságával ötvöződnek."

Phyllis T. Smith: Én, Livia

Már megjelent

Az Én, Livia nemrég jelent meg az Agavénál és egy gyengébb pillanatomban majdnem elő is rendeltem, de végül sikerült tartani magam, pedig nagyon szívesen olvasnám már. Romantikus, történelmi regény, ami a Római Birodalomba kalauzolja az olvasót. Mindig is érdekelt ez az időszak és valamiért Alice Hoffman Galambok őrizői című könyvével kötöm össze a regényt, vagyis valami hasonlót várok tőle. Ez utóbbit nagyon szerettem, úgyhogy lehet magas a mérce, de majd kiderül.

"Történet egy lányról, aki később Augustus császár felesége lett. 

Majd a Római Birodalom legnagyobb hatalmú asszonya.

Livia Drusilla tizennégy éves korában kihallgatja apját és annak arisztokrata társait, akik éppen a Julius Caesar elleni merényletet tervezik. A fiatal lány éles eszű bizalmassá és apja legfőbb politikai fegyverévé válik. Vonakodva ugyan, de előnyös házasságot köt Caesar hadseregének egyik parancsnokával. Anyjától azt tanulja, egy nő is lehet hatással a közügyekre, és folyamatosan próbálja észben tartani, hogy bár kiváló érzékkel látja át a római szenátus intrikáit, mindig türelmesnek és gyakorlatiasnak kell maradnia."

Kartali Zsuzsanna: Anyacsavar és Kockafej
Megjelenés: Március 24.
Egy kis nonfiction is befigyel a képbe ezzel a pár nap múlva megjelenő könyvvel, ami már régóta felkeltette az érdeklődésemet. Szeretek az autizmusról hallani, olvasni, de sokszor én is hajlamos vagyok naivan csak az érdekes és pozitív oldalát látni ennek az állapotnak. Pont ezért vagyok nagyon kíváncsi erre az őszintének és nyíltnak ígérkező történetre.

"A szerző életrajzi regényében fiával való kapcsolatát tárja elénk, a gyermek születésétől napjainkig, tinédzser koráig. Zsombi Asperger-szindrómás, és mint ahogy az alcím is írja, nem zseni. Nincs 130-as IQ-ja, nincsenek különleges képességei, legalábbis olyanok, amilyeneket a hollywoodi filmek vagy a média olykor hamis képei alapján képzelnénk róla.
Az autisták és Asperger-szindrómások közössége egy meg nem értett közösség. „Autista? Na és mit tud?” hangzik el rendre velük kapcsolatban, és Kartali Zsuzsanna hiánypótló könyvében megkísérli megválaszolni az unásig ismert kérdéseket, no meg a kimondatlanokat is. Bemutatni az értetlen, gunyoros, rosszindulatú vagy éppen kedvesen kíváncsi tekintetektől kísért „más” gyerekek mindennapjait, életét, lehetőségeit a bölcsődétől az iskoláig. "

Dave Eggers: A Kör

Megjelenés: Március 31.

Az angol verziót láttam valakinél a buszra várva és a letisztult borító magára vonta a figyelmemet, de a fülszöveget elolvasva még inkább megtetszett. Valahogy ez is olyan sejtelmes, nyomasztó hangulatot ígér, mint Az elvarázsoltak.

"Mae, a huszonéves lány még csak pár napja dolgozik álmai munkahelyén, de máris teljesen átalakult az élete. Mihez kezdjen ezekkel a tapasztalatokkal?

Dave Eggers sokkoló konkrétsággal rajzolja meg napjaink szép új világ-át. A Kör fiatalos, menő kaliforniai szoftvercég, amelyben nem nehéz ráismernünk a Facebookra vagy éppen Google-re. Lelkesedésük és profizmusuk pillanatok alatt elhozza a tökéletes modernizációt de mi a helyzet a privát szférával és az egyéni szabadságjogokkal? A Kör dermesztő víziója közelebb van hozzád, mint gondolnád."

Lev Grossman: A varázsló birodalma (A varázslók-trilógia 3.)
Megjelenés: Április 19.
Ősz óta jegeltem a trilógia második részét, de most újra belelendültem, úgyhogy a harmadikat is nagyon várom. Nem azért volt a nagy szünet az olvasásban, mert nem tetszik a folytatás, hanem mert számomra ez nem az a könyv, amit szívesen olvasok, mert hihetetlenül nyomasztóan hat rám. Kicsit olyan, mint a Bűn és bűnhődés, hogy csodálatos és a szörnyű egyszerre. Azt hittem az első részben kijátszotta az összes lapját az író, de mind stílusban, mind mondanivalóban új dolgokat fedezek fel a második részben, úgyhogy már elképzelni sem tudom hová lehet ezt fokozni, de kíváncsian várom.
A fülszöveget a spoiler veszély miatt még nem olvastam, így most itt sem idézek belőle.

Elizabeth Gilbert: Big Magic
Megjelenés dátuma nem ismert
Eddig csak sóhajtoztam és szomorkodtam, amikor a külföldiek Liz új könyvével készült fotóit láttam a Facebook-on, de a Big Magic végre magyarul is megjelenik, igaz, hogy még nem tudni, hogy mikor és milyen címmel, de sínen van a dolog. Liz-t az Eat,Pray,Love óta imádom, kicsit olyan nekem, mint egy távol élő barátnő, úgyhogy alig várom az új könyvét, amiben a kreativitás lesz főszerepben.

Ti milyen könyvek megjelenésére vártok már nagyon?

Elizabeth Gilbert: A lélek botanikája

Érdekes, hogy nem tudatosan, de a mai reggelinél olvastam el a márciusi ELLE-t, amelynek fő témája a feminizmus, és emellett ma jutottam el végre odáig, hogy írjak Elizabeth Gilbert új könyvéről. De ha az év többi napján nem is, talán a mai Nőnapon érdemes elgondolkozni azon, hogy mit jelent nőnek lenni és esetleg kézbe venni A lélek botanikáját, ami bizonyos szempontból nézve egy 19. században játszódó feminista regény.

…a te szenvedéseddel azt teszel, amit akarsz – jegyezte meg gyengéden Hanneke. – Az csakis a tiéd. De elmondom, én mit teszek az enyémmel. Megfogom a nyaka szőrénél, a földre hajítom, és eltaposom a csizmám sarkával. Javaslom, tanuld meg követni a példám.

Nem szeretném agyonismételni magam, de aki hosszabb ideje követi a blogot tudhatja, hogy ezer láthatatlan szállal kötődöm Elizabeth Gilbert-hez. Imádom a könyveit, imádom magát az írónőt, az utánozhatatlan humorával, erejével és azzal a különleges világnézettel, amit vall. De A lélek botanikája nagyrészt fikció, nem az írónő személyes élményeit tükrözi, ezért egy teljesen más élményt adott számomra, ami összességében nem száz százalékig pozitív.

Az írónő új regénye végigöleli az egész 19. századot egy gazdag családból származó félig brit-félig holland nő, Alma Whittaker életét bemutatva. Alma botanikus családban nő fel Amerikában, a White Acre birtokon. Édesanyja igazi erős nő, szilárd világnézettel - vagyis minden úgy van, ahogy azt ő mondja - és nagyon odafigyel a lánya taníttatására. Alma édesapja pedig egy szegény brit családból származó férfi, aki botanikai tudását felhasználva meggazdagszik, mindig új és új üzleteket köt, birtokán a világ összes növényfajtáját meg lehet találni. Ebben a családban nő fel Alma, a csúnyácska, nem túl nőies, de nagyon tehetséges lány, aki bár ki sem mozdul a birtokról, de édesapja révén mégis megismerkedik a világ legnagyobb tudósaival és kalandoraival.

Bár látszólag meg van mindene, neki is ugyanolyan kétségei vannak, mint bárki másnak, vágyik a szerelemre, és ahogy telnek az évek, a birtok egyre szűkösebbé válik számára.

Ha nem tudtam volna ki írta a regényt, akkor is ráérzek, hogy ez csak Liz Gilberttől származhat. Éreztem a mondatokon az írónő humorát, iróniáját, hogy száz százalékig benne van a személyisége. Szóval már pár oldal után kompatibilisek lettünk a könyvvel, ami csak egy fél mondat erejéig, de ezzel a nagyon rózsaszínnel nekem egyáltalán nem "Lizes". Alma, a főszereplő nagyon sokban hasonlít az Eat Pray Love-ban vagy a Committed-ben megismert írónőre. Mindent tudni akar a világról, mindenkit meg akar ismerni, nem rendeli alá magát a férfiak akaratának és a társadalom szabályainak még a 19. században sem. Folyamatosan, harcol és küzd, keresi, hogy mi életének értelme.

– Milyen hatalmas nyereség, hogy ilyen közelről tanulmányozhatja a világot – folytatta Ambrose. – Úgy találtam, hogy túl sok ember fordul el az apró csodáktól. Annyival több erő található a részletekben, mint a nagy általánosságban, ám a legtöbben nem képesek arra képezni magukat, hogy nyugton ülve kivárják.

De Alma alakján kívül nagy szerepet kap az utazás a világ összes kontinensén keresztül, különösképpen megismerhetjük Tahitit, együtt alhatunk a tengerészekkel a hajón és várhatjuk a bálnát vagy éppen a tengeri betegség elmúlását. Ezekben a részekben is feltűnik Liz, mint az utazás szerelmese.

Ami pedig szintén szerepet kap a történetben, az a misztikum, azzal a különlegességgel, hogy Alma, mint botanikus végtelenül racionális ember, tehát ellenáll minden képletekkel és kísérletekkel nem magyarázható dolognak, egészen ameddig a kíváncsisága felül nem kerekedik ezen.

Talán én is túl racionálisan vagy prűden álltam ehhez a regényhez, de ahogy a misztikum szála befutott a történetbe, azzal számomra egyre abszurdabbá is vált az egész. Csak ráztam a fejem és kínomban nevettem olvasás közben. A kevesebb nekem több lett volna. Ugyanakkor annyira az írónőre vallott minden egyes mozzanat, hogy valahol mélyen örültem neki, hogy sikerült neki ezt is a történetbe szőni.

A gondolati sík nálam elúszott, valahogy nem volt meg a végén az az érzés, hogy "ezzel most mennyivel több lettem, mennyi kérdésemre adott egy lehetséges választ", de mint kalandregény csillagos ötös. Nagyon átfogó, részletes és a fejezetek előtt lévő növényrajzok is gyönyörűek. 

Lehet, hogy ez most nem volt teljes mértékben az "én könyvem", de tudom, hogy a kevés promóció ellenére, akit meg kell, hogy találjon azt meg fogja találni ez a regény, és átmegy majd az üzenet.

Új polclakók - 2015 Február

Az újévi fogadalmamat, miszerint az érettségi végéig nem veszek új könyvet, még januárban megszegtem, így már nincs lelkiismeret furdalásom, hogy februárban két újdonsággal is gyarapodott könyveim száma.

Januárban jutott el hozzám a hír, hogy tavaly magyarul is megjelent Elizabeth Gilbert új regénye a The Signature of All Things, magyar címén A lélek botanikája. Enyhén letargikus állapotban voltam emiatt, mert mindig nézegettem, hogy lesz-e már magyar megjelenés, és amikor pár hétre teljesen elfelejtkeztem a dologról, akkor szépen csöndben kiadták. Lehetett volna karácsonyi ajándék is... 

De szerencsére a február eleji Valentin-napos Alexandra akcióban 40 százalékkal olcsóbban meg tudtam venni és egy hét alatt be is faltam. A következő posztot erről fogom írni. 

A másik könyv pedig Elizabeth Wurtzel-től a Prozac-ország - Fiatalon és depressziósan Amerikában, amit a hónap végi 20 százalékos Libris kuponnal vettem. Amennyire érdekel a téma, annyira kerülte el eddig a figyelmemet ez a regény, de hála a Molynak megtaláltuk egymást. Már a felénél tartok. A spontán vásárlások valahogy mindig jól sülnek el nálam.

A többiek új polclakói: BookwormGirl Katacita Tekla

10 dolog, amire Elizabeth Gilbert megtanít

Az Eat Pray Love az egyetlen könyv, amit három év alatt négyszer sikerült elolvasnom és még sokszor el is fogom, mert mindig találok benne valami újat, valamit amit addig nem vettem észre, nem gondolkoztam el rajta.

Elizabeth Gilbertet egy barátnőmön keresztül ismertem meg és azonnal beleszerettem a csajszi stílusába. Ebbe a szókimondó, humoros, ironikus stílusba, amiben az írónő előadja életének csak egy rövid, de annál meghatározó részét. Elmeséli azt az egy évet amikor Olaszországban, Indiában és Indonéziában kereste a boldogságot és az utat vissza önmagához.

Liz hatására sokaknak kinyílt a bicska a zsebében, mondván nem volt nehéz dolga, meg volt hozzá a tőke, a támogatás és ez a történet egy cukormázas amerikai filmnek való alapanyag. Más kérdés, hogy aztán Hollywood valóban találkozott vele és sikerült is összehozni a "csodát", de a könyv ezerszer másabb, sokkal többet ad. Az ember pedig legyen bárhol is a világon, ha önmagával kell szembenéznie, az mindig nehéz. 

Pár évvel később Liz új könyvvel jelentkezett, az EPL mintegy folytatásaként jelent meg, magyar címén a Hűség, amely a házasság történetét járja körbe amolyan lizgilbertes stílusban, rengeteg történelmi, irodalmi utalással és személyes élményekkel. Sokak szerint ez a könyv meg sem közelíti az Eat Pray Love-ot. Én egyszerűen csak össze sem hasonlítom a kettőt. Mindkét könyvet élveztem és el fogom még őket olvasni párszor életem során.

Jött hát az ötlet, hogy pár pontban összeszedjem mit is tanulhatunk Gilberttől, ha elolvassuk a könyveit. Nem fogok sok újdonságot mondani, csak megismétlek pár örök tanácsot, amit mindenki megfogadhat. :)

Semmi sem haszontalan, ami boldoggá tesz! - Biztosan előfordult már mindenkivel, hogy valamibe nagyon szeretett volna belefogni (nyelvet tanulni, megtanulni gitározni, kipróbálni valami extrém sportot) és az ismerősei csak rázták a fejüket  (felesleges, nincs hozzá kitartásod, nem mered kipróbálni). Liz sem foglalkozott ezekkel a fanyalgókkal, amikor elkezdett olaszul tanulni, mert egyszerűen vonzotta a nyelv és az egész kultúra.

Ne foglalkozz mindig az alakoddal, élvezd az ízeket! - Liz Olaszországban töltött ideje alatt hízott, nem is keveset, de közben jól érezte magát és minden olasz ízt kipróbált. Önmagának akart megfelelni, nem másoknak.

Légy egy kicsit önző! - A mai társadalomban egy kicsit mindenkinek önzőnek kell lennie, ahhoz, hogy ne omoljon össze. Na sajnáld az időd önmagadra, arra, hogy egy kicsit kikapcsolódj. Meg fog térülni minden "elustálkodott" perc. Talán neked nem egy éved van rá, mint Liznek, de sokszor csak rajtad múlik, hogy mennyi is ez az idő.

Ne félj új embereket megismerni! - A mi Lizünk igazán szerencsés alkat, kiváló a beszélőkéje, de a kevésbé kommunikatív embereket is bátorítja arra, hogy ismerkedjenek meg új emberekkel, érdeklődőek,  nyitottak egyenek, nézzék a dolgokat kicsit mások szemével.

Soha ne ítélj meg senkit a vallása alapján! (Soha ne ítélj meg egy vallást, ameddig meg nem ismered!) - Elizabeth Gilbert állítása szerint nem követője kifejezetten egy vallásnak sem, csak mindegyikből mazsolázgat pár dolgot, ami szimpatikus számára és próbál belőlük tanulni. Hiszem, hogy minden embernek ezt kellene tennie mielőtt bármilyen vallású embert elítél. Soha nem rossz dolog az, ha szélesítjük a látókörünket bármiről is legyen szó.

Mindig bocsáss meg önmagadnak! - Ha bármivel is csalódást okozunk a szeretteinknek, hajlamosak vagyunk hatványozottan magunkat hibáztatni. Így volt ezzel Liz is a válása után. Haragudott önmagára, amiért kilépett egy olyan kapcsolatból, ami már nem tette többé boldoggá. Mindig bocsáss meg önmagadnak, engedd el, szabadulj meg tőle, mert csak egy ember van akivel egy egész életet le kell élned, saját magad. Haragban szeretnéd eltölteni azt a hosszú időt?

Ne félj az újrakezdéstől! - Hibáztál egyszer? Kétszer? Harmadjára is fogsz, sőt jobbat mondok, az egész életed tele lesz kisebb-nagyobb hibákkal. Ki nem szarja le? A hibákból tanulunk, a hibák után vagyunk képesek felemelkedni, ahogy azt Liz is tette. Egy boldog ember vált belőle a végére.

A szerelemhez sosincs késő! - Felhozhatnék amerikai filmeket rossz példaként vagy Liz és Felipe kapcsolatát annál jobbként, de csak nézz szét a környezetedben és találsz te magad is sok-sok példát. Arra születtünk hogy szeressünk és a sokadik csalódás után is ugyanúgy bele fogunk esni a csapdába.

Nézz utána a dolgoknak, mielőtt nagy fába vágnád a fejszéd! - Liz esetében a házasság volt ez a problémás dolog és úgy hiszem nincs egyedül ezzel. Ő  kutatott, olvasott, érdeklődött és írt egy egész könyvet róla, aztán megtette. Ha nem is ennyire behatóan, de a nagy, életreszóló döntések előtt mindig mérlegelj!

A csend a barátod! - Nekem ez a legfontosabb dolog, amit Liztől megtanultam. A 21. században sokszor beleesünk abba a hibába, hogy nem csak másokat, de már saját magunkat sem hallgatjuk meg. Tudjátok, akivel a legtöbb időt töltjük. Milyen élet ez, ha a saját gondolataiddal sem vagy barátságban? A csend sokaknak elsőre ijesztő lehet, talán meg is kell tanulni együtt élni vele, de megéri.