Olvasási válság Csontvárosban

Válságba kerültem olvasás téren, bár az előző években megfigyeltek alapján nem is olyan meglepő a dolog. Év elején valahogy soha nem ment annyira, talán mert a karácsony miatt megszaporodnak  a saját olvasatlan könyvek, a könyves polcom roskadásig tele, magyarul már sok a jóból, vagy a sok-sok "tanulni kellene" és "készülni kellene a nyelvvizsgára" gondolat miatt? Nem tudom. 

Minden könyvbe csak belekezdek, aztán megunom, ezért belekezdek egy újabba, azt is megunom és így folytatódik ez tovább a végtelenségig, vagy legalábbis úgy február közepéig.

Persze azért olvasgatok, három poszt is készülőben van, gyűjtögetem hozzájuk a gondolatokat. Az Anna és a francia csókot múlt héten fejeztem be és bár nem aratott nálam osztatlan sikert, azért még kitartok a vörös pöttyöseknél. Kötelezőt is olvasnom kellett a múlt héten, de élvezet volt Az ember tragédiája. Jelenleg pedig a Csillagainkban a hibával próbálkozom másodjára, mert nem volt szerelem első olvasásra. 

Ha már így belemerültem megemlíteném, hogy tegnap végre valahára megnéztem a Csontvárost és pár idegesítő dolog ellenére azért élveztem. Szerintem a karakterek jól el lettek találva, egyedül Magnustól számítottam volna valami extravagánsabb kinézetre, egész kis szolid volt. Clary és Jace viszont isteniek, Lily Collins szépsége enyhén elvarázsolt, JCB pedig nem az esetem, de annyira Jace-es volt, hogy nem lehet nem imádni.

Igazából megértem, hogy miért nem lett a filmnek akkora sikere, mint például Az éhezők viadalának. Nagyon sok dolog el lett a történetben bagatelizálva,  kicsit komolytalannak éreztem igazából az egészet és olyan helyekre tettek nem is vicces, csak annak gondolt beszólásokat, ahol végre érezhetné az ember a feszültséget. Nyilvánvalóan Clary és Jace szerelme az ami miatt végig fennmaradhat a női nézők érdeklődése, így az enyém is, bár a könyvben nem éreztem ilyen hangsúlyosnak ezt a szálat, vagy ha éreztem is, kevésbé volt gyermekded. Összességében viszont abszolút nézhetőnek tartom.

Régóta olvastam már a könyvet, de azért a film miatt most meg jött a kedvem, sőt bár idegenkedtem a folytatástól, most már rá keresek a Hamuvárosra is a könyvtár katalógusában.

Nálunk esett pár centi hó, tökéletes begubózós idő van, már csak sok-sok olvasási kedv kell, valami finom tea, este pedig kezdődik A dal. Én nézem. :)

Ezer éve...

Ezer éve, hogy megírtam itt a legutóbbi posztomat... Próbáltam magammal elhitetni, hogy a suli mellett is rengeteg időm és kedvem lesz olvasni és itt a blogon be is számolni az elolvasott könyvekről, de nem jött össze, egészen idáig. Most úgy érzem, hogy sikerül végre kézben tartani a dolgokat minden téren, így vissza tudok ide térni és megörvendeztetni titeket sok-sok új bejegyzéssel.

Hiszen végre eljött az ősz, amit személy szerint nagyon szeretek, ha nem esik állandóan az eső, hanem helyette ilyen langyosan süt a Nap és tele van az utca hatalmas levélkupacokkal amikből aztán lehet csinálni egy kevésbé kupac szerű valamit, közben pedig hallgatni a zizegésüket. Az ősz nálam a teaidőt is jelenti meg az olvasólámpát, a takarót és egy jó könyvet, bár szerintem ezzel kifejeztem sok ember legnagyobb kívánságát, nem csak a sajátomat. Úgyhogy itt az ősz, olvasásra fel! Én pedig próbálom behozni a lemaradást posztok terén. Tervezett posztok a következő pár hétre:

▶ Miért érdemes Jókait olvasni?
▶ John Green: Csillagainkban a hiba
▶ Leiner Laura: Bábel
▶ Holt költők társasága - Könyv vs. Film
▶ Kedvenc írónőim I. - Sarah Dessen

Vallomás

Gondolkoztam ma, hogy milyen bejegyzést kellene írni, mert már - a saját megítélésem szerint - régen írtam és természetesen egymást követték az ötleteket, de aztán végül is leragadtam a Kindle-nél és befejeztem a Szent Johanna gimi második részét (Nem írok róla kötetenként, legfeljebb majd 2-3-ról egyszerre.), az estém pedig a Kávérajzok olvasásával (a Könyvhéten vettem) és Midnight in Paris nézéssel fog telni. 

Mégis ameddig a blogon gondolkoztam, eszembe jutott, hogy az utóbbi 1-2 hétben kaptam pár visszajelzést a  barátnőktől és ismeretlenektől egyaránt, amik hihetetlen boldoggá tettek.

Az Eat Pray Love-os poszt felkeltette több barátnőm érdeklődését is, az egyikük kölcsön is kérte a könyvet. A SzJG első részéről íródott kis vélemény pedig szintén kisebb sikereket aratott. A kötelezők megreformálásáról és a Dorian Gray ajánlóról is kaptam pár nagyon kedves szót. Ez nem sok, mégis ezek miatt jöttem rá így bő félév után, hogy ezért a pár ember kedvéért igazán megéri csinálgatni ezt a kis blogot. Amikor könyveket ajánlok a barátnőimnek a könyvtárban és pár hét múlva, mikor elolvasták azt hallom tőlük, hogy ez mennyire tetszett, akkor feletébb elégedett tudok lenni, mert az olvasás szeretetét muszáj továbbadni. Küldetésemnek tekintem a  dolgot élőben és itt a blogon keresztül is. Ennél több nem is kell.

Viszont amire még rájöttem, hogy nem fog senki megszólni, ha nem egy séma szerint írom a bejegyzéseimet, hiszen az Eat Pray Love-os poszt sem egy sima valami volt, hanem egy érdekesebb formában íródott ajánló, ami felkeltette sokak érdeklődését. Így mostantól arra fogok törekedni, hogy kicsit kitörjek a kiszabott keretből (hűha, kit idéztem? :D) és ne olyan tömény formában tálaljam a gondolataimat.

Igazából ezt a kis bejegyzést tekinthetjük ilyen fél éves összegzésnek is, amivel csak arról biztosítalak titeket, pár kedves visszajáró olvasóm, hogy még itt leszek sokáig, mert megtaláltam a célt. Azon túl, hogy ez egy hobbi számomra, szeretném ha általam rátalálnátok sok-sok jó könyvre, amik majd maradandó élményt adnak nektek. :)

A jövő héten viszont nyaralni leszek és ismét több időm lesz gyűjteni a könyvélményeket. A héten viszont jövök még legalább egy poszttal.  Jók legyetek! :)

10 dolog, amire Elizabeth Gilbert megtanít

Az Eat Pray Love az egyetlen könyv, amit három év alatt négyszer sikerült elolvasnom és még sokszor el is fogom, mert mindig találok benne valami újat, valamit amit addig nem vettem észre, nem gondolkoztam el rajta.

Elizabeth Gilbertet egy barátnőmön keresztül ismertem meg és azonnal beleszerettem a csajszi stílusába. Ebbe a szókimondó, humoros, ironikus stílusba, amiben az írónő előadja életének csak egy rövid, de annál meghatározó részét. Elmeséli azt az egy évet amikor Olaszországban, Indiában és Indonéziában kereste a boldogságot és az utat vissza önmagához.

Liz hatására sokaknak kinyílt a bicska a zsebében, mondván nem volt nehéz dolga, meg volt hozzá a tőke, a támogatás és ez a történet egy cukormázas amerikai filmnek való alapanyag. Más kérdés, hogy aztán Hollywood valóban találkozott vele és sikerült is összehozni a "csodát", de a könyv ezerszer másabb, sokkal többet ad. Az ember pedig legyen bárhol is a világon, ha önmagával kell szembenéznie, az mindig nehéz. 

Pár évvel később Liz új könyvvel jelentkezett, az EPL mintegy folytatásaként jelent meg, magyar címén a Hűség, amely a házasság történetét járja körbe amolyan lizgilbertes stílusban, rengeteg történelmi, irodalmi utalással és személyes élményekkel. Sokak szerint ez a könyv meg sem közelíti az Eat Pray Love-ot. Én egyszerűen csak össze sem hasonlítom a kettőt. Mindkét könyvet élveztem és el fogom még őket olvasni párszor életem során.

Jött hát az ötlet, hogy pár pontban összeszedjem mit is tanulhatunk Gilberttől, ha elolvassuk a könyveit. Nem fogok sok újdonságot mondani, csak megismétlek pár örök tanácsot, amit mindenki megfogadhat. :)

Semmi sem haszontalan, ami boldoggá tesz! - Biztosan előfordult már mindenkivel, hogy valamibe nagyon szeretett volna belefogni (nyelvet tanulni, megtanulni gitározni, kipróbálni valami extrém sportot) és az ismerősei csak rázták a fejüket  (felesleges, nincs hozzá kitartásod, nem mered kipróbálni). Liz sem foglalkozott ezekkel a fanyalgókkal, amikor elkezdett olaszul tanulni, mert egyszerűen vonzotta a nyelv és az egész kultúra.

Ne foglalkozz mindig az alakoddal, élvezd az ízeket! - Liz Olaszországban töltött ideje alatt hízott, nem is keveset, de közben jól érezte magát és minden olasz ízt kipróbált. Önmagának akart megfelelni, nem másoknak.

Légy egy kicsit önző! - A mai társadalomban egy kicsit mindenkinek önzőnek kell lennie, ahhoz, hogy ne omoljon össze. Na sajnáld az időd önmagadra, arra, hogy egy kicsit kikapcsolódj. Meg fog térülni minden "elustálkodott" perc. Talán neked nem egy éved van rá, mint Liznek, de sokszor csak rajtad múlik, hogy mennyi is ez az idő.

Ne félj új embereket megismerni! - A mi Lizünk igazán szerencsés alkat, kiváló a beszélőkéje, de a kevésbé kommunikatív embereket is bátorítja arra, hogy ismerkedjenek meg új emberekkel, érdeklődőek,  nyitottak egyenek, nézzék a dolgokat kicsit mások szemével.

Soha ne ítélj meg senkit a vallása alapján! (Soha ne ítélj meg egy vallást, ameddig meg nem ismered!) - Elizabeth Gilbert állítása szerint nem követője kifejezetten egy vallásnak sem, csak mindegyikből mazsolázgat pár dolgot, ami szimpatikus számára és próbál belőlük tanulni. Hiszem, hogy minden embernek ezt kellene tennie mielőtt bármilyen vallású embert elítél. Soha nem rossz dolog az, ha szélesítjük a látókörünket bármiről is legyen szó.

Mindig bocsáss meg önmagadnak! - Ha bármivel is csalódást okozunk a szeretteinknek, hajlamosak vagyunk hatványozottan magunkat hibáztatni. Így volt ezzel Liz is a válása után. Haragudott önmagára, amiért kilépett egy olyan kapcsolatból, ami már nem tette többé boldoggá. Mindig bocsáss meg önmagadnak, engedd el, szabadulj meg tőle, mert csak egy ember van akivel egy egész életet le kell élned, saját magad. Haragban szeretnéd eltölteni azt a hosszú időt?

Ne félj az újrakezdéstől! - Hibáztál egyszer? Kétszer? Harmadjára is fogsz, sőt jobbat mondok, az egész életed tele lesz kisebb-nagyobb hibákkal. Ki nem szarja le? A hibákból tanulunk, a hibák után vagyunk képesek felemelkedni, ahogy azt Liz is tette. Egy boldog ember vált belőle a végére.

A szerelemhez sosincs késő! - Felhozhatnék amerikai filmeket rossz példaként vagy Liz és Felipe kapcsolatát annál jobbként, de csak nézz szét a környezetedben és találsz te magad is sok-sok példát. Arra születtünk hogy szeressünk és a sokadik csalódás után is ugyanúgy bele fogunk esni a csapdába.

Nézz utána a dolgoknak, mielőtt nagy fába vágnád a fejszéd! - Liz esetében a házasság volt ez a problémás dolog és úgy hiszem nincs egyedül ezzel. Ő  kutatott, olvasott, érdeklődött és írt egy egész könyvet róla, aztán megtette. Ha nem is ennyire behatóan, de a nagy, életreszóló döntések előtt mindig mérlegelj!

A csend a barátod! - Nekem ez a legfontosabb dolog, amit Liztől megtanultam. A 21. században sokszor beleesünk abba a hibába, hogy nem csak másokat, de már saját magunkat sem hallgatjuk meg. Tudjátok, akivel a legtöbb időt töltjük. Milyen élet ez, ha a saját gondolataiddal sem vagy barátságban? A csend sokaknak elsőre ijesztő lehet, talán meg is kell tanulni együtt élni vele, de megéri.

Nyaralás után

Túl vagyok egy hétvégén a Velencei-tónál és egy nyaraláson a Tiszánál, ezzel együtt pedig több csodás könyvön is, de most két hét erejéig újra visszatértem és igyekszem gyarapítani a bejegyzések számát néhány könyvajánlóval, véleményezéssel.

Mi várható itt a közeljövőben? Nem egészen két hete olvastam el a Jessie Lamb testamentumát, amiről nagyon vegyes érzéseim vannak. Túl vagyok két Fejős Éván és rádöbbentem, hogy az ő könyvei egyszerűen strandoláshoz íródtak. Átrágtam magam Jack Kerouac Útonján, ami hihetetlenül jó, csak időbe tellett felvenni a fonalat és azonosulni a két főszereplő fiatalemberrel. És végül, csupán pár óra alatt negyedjére is befejeztem az Eat Pray Love-ot, ami kapcsán különleges posztra készülök. Jelenleg pedig Lakatos Levente Bomlását olvasom, ami össze sem hasonítható a Barbibébivel.

Azt hiszem feladtam magamnak a leckét, de időm mint a tenger. Elköszönésképpen pedig jöjjön egy dal, amit mostanában nagyok sokat hallgatok. :)

Helyzetjelentés

Talán az első off poszt december óta. Azért jó sokáig bírtam. A nyári szünet már több, mint egy hete tart és rámjött a szokásos letargia. Időm mint a tenger, kedvem bármihez is pedig a múlt héten leesett esőhöz mérhető, azaz nulla. Most már kezdek észhez kapni és tervezgetem a nyarat: olvasás, filmezés, sorozatozás, nyelvvizsgára készülés, biosz tananyag átismétlése (faktos leszek szeptembertől), némi mozgás beiktatása a napirendbe és végül, de nem utolsó sorban a blogocskám rendszeres frissítése.

Az utóbbi dologra tényleg nagyon ráfeküdtem mostanában, ha valaki törzslátogató észrevehette, hogy napi szinten váltogatom a sablonokat. Ennek oka a rengeteg szabadidőm illetve a kényes a ízlésem. Főleg a minimál, a letisztultság a nyerő nálam, de különben mindent gyorsan megunok és megutálok. Sablonbuzi, úgy értem, sablonmániás vagyok.Tegnap pedig még egy képekkel teli posztot is összehoztam mert miért ne? alapon. Remélem valakinek öröme tellett benne, én élveztem a kutakodást, ameddig rájuk találtam. Tervezek még nem egy ilyen posztot. És és és rengeteg ötletem van nem csak könyves véleményezős, hanem mindenfajta könyvekkel kapcsolatos bejegyzésre és szeretnélek titeket megörvendeztetni egy-két filmajánlóval illetve tervbe van véve, hogy megpróbálom definiálni a zenei ízlésemet. Az utolsó, az mission impossible kategória, de én kitartó leszek.

Mivel ez azért nagy részben egy könyves blog a posztnak pedig helyzetjelentés a címe... Jelenleg A hobbitban vagyok elmerülve és nagyon más, mint ahogy elképzeltem, de mégis képes magába szippantani. Mese jellegű, de bárki is állítja, ebből nem lehet soha kinőni. (A filmben viszont sok a változtatás, ami szerintem jó ötlet volt, de erről majd írok, talán túl bőven is.)