2018. november 22., csütörtök

Sarah Perry: Melmoth

Sarah Perry tavaly robbant be nálunk a "könyves köztudatba" Az essexi kígyó című könyvével, amit már akkor nagyon el szerettem volna olvasni, de úgy alakult, hogy először a második magyarul megjelent könyvét olvastam el, a Melmoth-ot.


Fülszöveg: Helen ​Franklin húsz évvel ezelőtt szörnyű bűnt követett el, amit azóta sem tud magának megbocsájtani: lelkében a felejtés és az emlékezés erői küzdenek. 

Furcsa kézirat kerül a kezébe. Az emberi történelem legsötétebb fejezeteiről szóló dokumentumokat tartalmazza, melyek egy fekete ruhás, könnyező szemmel és vérző lábakkal megjelenő árnyalak legendájáról szólnak. Ő Melmoth, a Tanú, egy különös szellem, aki a Földet járja szüntelen a bűn és bűnhődés megtestesítőjeként. 

Akinek Melmoth megjelenik, választania kell: vagy együtt él bűnével, vagy megsemmisül, és az időtlen magány és sötétség kárhozatába vezet útja… Helen úgy érzi, Melmoth őt is gyerekkora óta figyeli… a múltjával való szembesülés pedig fontos választások elé állítja. 
Kitűnően megírt, lebilincselő történet a kegyelemről, a megváltásról, a szeretetről és a konfliktusok kezeléséről. 


***

Gyönyörű borító és egy nagyon borzongatónak tűnő történet, egy modernkori gótikus regény. Valahogy így indultam neki a Melmoth-nak. 
Miután véletlenül rábukkantam a könyvtárban, felcsillant a szemem, és hazaérve már el is kezdtem olvasni.

Visszaemlékezve talán soha nem olvastam még ilyen könyvet, ami ötvöz egy régi, félig-meddig megalapozott legendát a 21. századi Európával, azon belül is Prágával.
Szerintem szuper volt a helyszínválasztás, szinte első pillanattól kezdve megjelent előttem, a sötét, esős Prága, ami rögtön megalapozta a félelmetes történetet. De emellett sok más helyszín is megjelent benne visszaemlékezésként.
A főszereplő mindenképpen Helen, aki Prágába menekül a fiatalkorában elkövetett "szörnyű" bűn elől, de sok más fontos szereplő is van a történetben. Karel, az egyetemi tanár, akivel Helen a könyvtárban ismerkedik meg, és a felesége Thea (imádom a nevét!), a nyugdíjazott brit ügyvéd. Mellettük a legizgalmasabb karakter mindenképpen Albína, Helen  nagyon idős, nagyon mókás, de nagyon idegesítő szállásadója.
És természetesen ott van Melmoth vagy Melmotka, aki köré az egész történet szerveződik. Létezik vagy sem, mindegyik szereplőre másként, de hatalmas hatást tesz. Főként Helenre, aki már húsz éve bűnteti magát.

Azt vártam, hogy igazán borzongató, izgalmas történetet fogok olvasni, egy darabig, talán a háromnegyedéig ezt meg is kaptam. Sok izgalmas történés, új információk,  - amikre már elejétől kezdve vártam - és a hangulat is elég "sötét" volt, de a végére úgy éreztem, hogy elsikkadt az egész (bár a befejezés elég jó volt azért). És átugrott a történet egy kicsit filozófikusabb vonalra. Olyan kérdések merültek fel, hogy mi a bűn?, mi a bűnhődés?, kell-e egyáltalán bűnhődni?. Amivel nyilvánvalóan nincs baj és engem is elgondolkodtatott, de úgy éreztem, hogy magáról a cselekményről nagyon elvonta a figyelmet.
Ahogy fentebb írtam, sok visszaemlékezés van a történetben, amelyek egy részét nagyon élveztem, de a többi nagyon túlírt volt számomra, inkább koncentráltam volna a történet jelenére.

Egyelőre nagyon vegyes érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban, még kell idő, hogy letisztázódjon tetszett-e vagy sem. De mindenképpen szeretnék még esélyt adni az írónőnek és jó lenne még hasonló regényeket olvasni.

2018. november 17., szombat

5 várólistás könyv - 2018 november

Hoztam nektek 5 könyvet, amik felkeltették mostanában az érdeklődésemet és nagyon szeretném őket elolvasni. Van közöttük újabb és régebbi megjelenés is, és a témák is nagyon szerteágazóak.


Még nem olvastam Somától semmit, pedig ez már a 11. könyve, ami megjelent. Mindig is szimpatikus volt nekem és egy igazi "jelenségnek" gondolom őt. A drága jó marketingnek hála több interjút is olvastam vele és az új könyvével kapcsolatban, ami egy kicsit összefoglaló kötet szerű, és most már tényleg szeretnék tőle olvasni valamit, ha nem is ezt a legújabb könyvét.





Pár napja elkezdtem nézni a Mindhunter című Netflixes sorozatot és azonnal beszippantott, nekem leendő pszichológusként igazi szakmai "lubickolás" a nézése. Imádom, ahogy apránként rájönnek a sorozatgyilkosok működési módjára és lesz 2. évad is! :D A sorozat csak alapul veszi a könyvet, nem azt dolgozták fel teljesen, úgyhogy remélem így még izgalmasabb lesz olvasni majd a könyvet.




3. Sarah Perry: Az essexi kígyó (XXI. század Kiadó, 2017)


Még tavaly jelent meg ez a könyv, a kiadó KULT Könyvek sorozatában és már akkor is elbűvölt a csodálatos borítójával. Az írónő második magyarul megjelent könyvét a Melmoth-ot sikerült kikölcsönöznöm a könyvtárból (csak a könyvmolyok érthetik azt az örömöt, amikor felfedeztem a sikerkönyvek polcán), aminek szintén csodás a borítója és a történet is nagyon tetszik. Magamhoz képest gyorsan haladok vele, mert nagyon le tud kötni, így nem kérdés, hogy Az essexi kígyót is szeretném majd elolvasni.





4. Orvos-Tóth Noémi: Egy nárcisztikus hálójában ( HVG Könyvek, megjelenés: 2018. 11. 23.)


Orvos-Tóth Noémi könyve A terapeuta esetei sorozat legújabb darabja. Három könyvet már olvastam a sorozatból, aminek az a célja, hogy közelebb hozza a pszichoterápiát az emberekhez, el tudják képzelni, hogy hogyan zajlik ez az egész, milyen kliensekkel találkoznak a terapeuták. Nálam az elképzelés már megvan, de imádom az eseteket olvasni, mert tényleg mindannyian különbözőek vagyunk, különböző háttérből jövünk és mindannyiunknak egy kicsit másra van szüksége. Tervezek a sorozatról írni majd egy hosszabb posztot, de szerintem már értitek miért szeretném a sorozat legújabb részét is elolvasni.





5. Elena Ferrante: Aki megszökik és, aki marad (Nápolyi regények 3.) (Park Kiadó, megjelenés: 2018. november 30.)


Az év egyik, ha nem a legnagyobb kedvence nálam Elena Ferrante és a Nápolyi regények sorozat, aminek az első két részét májusban egymás után bedaráltam. Aztán utánanéztem a folytatásnak és mikor kiderült, hogy november vége a dátum, akkor tipikusan a "de én nem bírok addig várni" kétségbeesés jött elő rajtam. Elolvashattam volna angolul az utolsó két részt, de nem akartam félig magyarul, félig angolul elolvasni a sorozatot, mert biztos nem lett volna ugyanolyan élmény. De persze jöttek más könyvek és kicsit kikerült a látószögemből Lila és Elena. Egészen idáig, mert most már nagyon várom, hogy megjelenjen a 3. rész.




Ti milyen könyvet/könyveket szeretnétek mostanában nagyon elolvasni? :)



2018. november 10., szombat

Paula Hawkins: A lány a vonaton

Nem egy friss könyv A lány a vonaton, de biztos sokan emlékeztek még rá, hogy mekkora szenzáció volt. Sokáig húztam, halasztottam az elolvasását, de most még a regény alapján készült filmet is megnéztem.


Fülszöveg: 
Rachel ingázó, minden reggel felszáll ugyanarra a vonatra. Tudja, hogy minden alkalommal várakozni szoktak ugyanannál a fénysorompónál, ahonnan egy sor hátsó udvarra nyílik rálátás. Már-már kezdi úgy érezni, hogy ismeri az egyik ház lakóit. Jess és Jason, így nevezi őket. A pár élete tökéletesnek tűnik, és Rachel sóvárogva gondol a boldogságukra.

És aztán lát valami megdöbbentőt. Csak egyetlen pillanatig, ahogy a vonat tovahalad, de ennyi elég.


A pillanat mindent megváltoztat. Rachel immár részese az életüknek, melyet eddig csak messziről szemlélt.


Meglátják; sokkal több ő, mint egy lány a vonaton 

***

Könyvek terén nem vagyok egy nagy thriller rajongó, vagy legalábbis kevés ilyet olvasok, a legutóbbi talán a Holtodiglan volt, de az is már régen, pedig annak az olvasása után is megfogadtam, hogy több thrillert fogok olvasni.

A lány a vonaton szerintem egy kifejezetten női thriller, hiszen a főszereplő, Rachel mellett két másik fontos szereplő is van benne, Megan és Anna. Ők hárman látszólag gyenge személyiségek, de mélyen nagyon is erősek és ők tartják össze a történetet. A férfi szereplők viszont talán a kelleténél negatívabban, agresszívabban vannak beállítva, legalábbis túl nagy a kontraszt a két nem között, így én már kicsit passzív-agresszív feminista regénynek is nevezném.

De ez már a nagyon átgondolt véleményem, mert a könyv csak úgy magával ragadott, mint ahogy sokan másokat is. Egy-két nap alatt elolvastam. Túlzásnak tartanám az írónőt olyan klasszikus írókhoz hasonlítani, mint Hitchkock vagy Agatha Christie és szerintem a Holtodiglan is egy másik kategória, de a maga nemében, arra hogy magával ragadjon, izgassa az embert és csak olvassa és olvassa a lapokat, arra tökéletes. Nekem is nagyon tetszett és örültem a váltott nézőpontoknak meg a múltbeli visszatekintéseknek, mert bár nagyon együtt tudtam érezni a főszereplővel, de önmagában az ő szemszöge kevés lett volna.

Ha még nem olvastátok nagyon ajánlom A lány a vonatont, mert tényleg egy tök jó kis thriller és a történethez úgy gondolom így vagy úgy, de nagyon sokan tudnak kapcsolódni. A második könyvét, A víz mélyént is szeretném elolvasni.



A filmről:
Mindig úgy kezdek neki egy regényből készült filmnek vagy épp megyek egy színházi előadásra, hogy próbálom nem azt várni, hogy 100%-osan az eredeti történetet fogom látni. Egy idő után általában sikerül is elvonatkoztatnom, de most erre nagyon nem is volt szükség, mert szinte teljesen történethű lett az adaptáció. Éppen ezért nem is kötött le annyira a film, nem volt min izgulmon. Ettől függetlenül, aki nem ismeri a történet egészét, annak ajánlom, mert nagyon hangulatos, feszültséggel teli lett. Emily Blunt pedig az egyik kedvenc színésznőm és szerintem nagyon jól alakította a főszereplő Rachel-t.

2018. november 4., vasárnap

Edith Eva Eger: A döntés

Egy olyan könyvről írok most nektek, amit szerintem egyszer mindenkinek el kellene olvasnia, mert remekül ötvözi a lebilincselő történetmesélést a pszichológiai útmutatással.

Fülszöveg: Dr. Edith Eva Eger tizenhat éves volt, amikor a nácik megérkeztek magyarországi szülővárosába, Kassára, és családjával együtt Auschwitzba hurcolták. Szüleit a hírhedt náci orvos, Joseph Mengele küldte gázkamrába, aki később arra kérte Edithet, hogy táncolja el a Kék Duna keringőt - jutalmul egy vekni kenyeret kapott. Edith a nővérével együtt túlélte a borzalmakat, és úgy döntött, megbocsát fogva tartóinak, és mindennap élvezi az életet. Évekkel a kiszabadulását követően egyetemre ment és pszichológusnak tanult, ma pedig többek között bántalmazott nőknek, poszttraumás stresszel, függőséggel vagy gyásszal küszködőknek segít. A döntés egyszerre memoár és útmutató, melynek célja, hogy mindannyiunknak segítsen kiszabadulni saját elménk börtönéből. Dr. Eger műve reményt és lehetőséget ad mindazoknak, akik meg akarnak szabadulni a fájdalomtól és a szenvedéstől. Akár rossz házasság, mérgező család vagy gyűlölt munkahely börtönében sínylődnek, akár önmagukat korlátozó hiedelmek szögesdrótja tartja őket fogva a saját elméjükben, ez a könyv arra tanít, hogy a körülményektől függetlenül dönthetünk úgy, hogy az örömöt és a szabadságot választjuk.



A döntést még ha sok szünettel is, de napra pontosan 9 hónapig olvastam, ami szerintem nem véletlen, egyszerűen ennyi idő kellett hozzá, hogy megszülessen bennem valami általa. Nehéz olvasmány volt, főleg a haláltáborban eltöltött részek vettek ki sokat belőlem, aztán a végén, amikor Edith a saját eseteiről írt, már lubickoltam, hogy mennyi tapasztalatot szerzett ez az idős asszony a kicsit sem hétköznapi élete során.
Azt írtam, Edith, mert úgy érzem, hogy a könyv olvasása során olyan mélyen megismertem őt, mintha végig itt ült volna mellettem és személyesen mesélte volna el élete történetét. És nemcsak a sajátját, hanem az egész családjáét.

Nagyon összetett ez a regény, egyszerre memoár, családregény és némely részek pszichológiai ismeretterjesztésnek is beillenek, de az összetettsége ellenére kerek egészet alkot. A szerző nem rejtett semmit véka alá, vállalta a rossz döntéseit, az esendőségét, de ugyanúgy a mértéktelen erejét is. Így vált igazán hitelessé és szerethetővé számomra.
Mindig megrázó élmény bármit is olvasni olyanoktól, akik túlélték a haláltáborokat, itt sem éreztem ezt másképp, de szerintem sokat tanulhatunk, sok erőt meríthetünk ezekből a történetekből. Nem hiába jelenik meg gyakran és válik sikerkönyvvé egy-egy ilyen regény.

Nem biztos, hogy minden lelkiállapotban tökéletes ez a könyv, de ha egy nagyon tanulságos, mély és életigenlő történetre vágytok, akkor tényleg jó szívvel ajánlom. Nekem kedvenccé vált és valamikor biztosan újra fogom olvasni. Nem mellesleg a Molyon 185 csillagozás alapján 98%-os az értékelése, ezek szerint nem csak nálam talált be ennyire. ;)