2013. április 30., kedd

Marian Keyes: Van valaki odaát?

Végre megtaláltam a megfelelő alanyt, valamint az eddig elveszettnek hitt kedvet és időt, hogy visszatérjek a könyves-blogolós világba. Marian Keyes eme könyvére valamikor húsvét előtt bukkantam rá a könyvtárban és nagy volt az öröm, mert Zakkant véleményét olvasva igencsak megjött a kedvem hozzá már hónapokkal ezelőtt.

A főszereplőnk Anna Walsh, kedves névrokonom, aki egy kozmetikai cégnél dolgozik, azonban jelenleg a szüleinél kell laknia Dublin kertvárosában, mert kötések borítják a testét a lábujjától egészen a feje tetejéig. Ő viszont már visszavágyik New Yorkba, a munkahelyére és Aidanhez, a szerelméhez.

Ha ebből a könyvből filmet készítenének, nálam tuti siker lenne! Nem ismerem másoknak az olvasási "szokásait", de én mindig egy filmet készítek olvasás közben és ennél a könyvnél nagyon egyszerű dolgom volt. Príma kis vígjátékot tudtam rendezni, bár a szomorú pillanatok száma talán több volt a megszokottnál, a történet értékéből ez semmit nem von le.

Az ír származású Marian Keyes a mi drága wikipédiánkon az egyik legsikeresebb kortárs regényíróként van aposztrofálva. Közel húsz regénye jelent meg eddig, ebből nyolcat magyarul is kiadtak, az egyik legújabb közülük a Van valaki odaát?, ami nem csak egy habkönnyű romantikus regény, mint ahogy azt az ember gondolná a bohókás borító alapján.

Annának van egy őrült családja és egy hatalmas titka, ami csak a 200. oldal körül derül ki, addig csupán csak azt érezzük, hogy valami van a levegőben, illetve rájövünk, hogy nem csak a mi családtagjaink tudnak úgy viselkedni, mint akik az űrből érkeztek egy hatalmas nagy repülőcsészealjon.
Egyszerűen imádtam az egész Walsh családot. Mindenkinek volt valami kis beütése, amivel hihetetlenül viccessé vált az egész történet. Még a legnehezebb pillanatokban is ott volt az a jellegzetes vígjáték érzés, amikor tudod, hogy igen, ez most elég szomorú, de előbb utóbb minden rendbe jön majd.

A Van valaki odaát? számomra az érdekes karakterek és a továbblépés regénye. Miközben Anna éli az életét, új embereket ismer meg, míg mások egyre távolabb kerülnek tőle. Legtöbbször a múltban jár, aztán megtanul a jelenben és a jövőben élni.
Szerintem minden mesterien volt felépítve. A terjedelemmel sem volt problémám, mert olvastatta magát a könyv, nem egyszer hangosan felnevettem közben. Hihetetlen humora van ennek a Marian csajszinak ebben biztos vagyok, és abban is, hogy nem ez volt az utolsó könyv, amit tőle olvastam.

Értékelés: 5/5

Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás éve: 2008
Oldalszám: 636