2015. január 5., hétfő

F. Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby

Egy nagyon meghatározó könyvélménnyel kezdtem az újévet. Már régóta várólistás volt nálam Fitzgerald leghíresebb műve egyrészt a  2013-as film miatt, másrészt, mert az osztályfőnökömnek és egyben volt magyar tanáromnak az egyik kedvenc könyve. Ha hiszitek hanem, én adok a magyar tanáraim véleményére, biztos azért, mert világ életemben ez volt a legutáltabb tantárgyam. :D


A regény elkezdéséig kb. annyit tudtam a történetről, hogy 20-as évek, jazz, partik ezerrel na meg van ez a Gatsby, aki rohadt gazdag és hozzá még őrülten szerelmes is. Haladva a lapokkal igazából egészen az utolsó két bekezdésig is csak azt éreztem, aztán megértettem mindent, legalábbis a rám eső, engem érintő részt biztosan.

Ami teljesen váratlan volt számomra, hogy a történetet egy külső elbeszélőtől, Nicktől halljuk, akit szerintem nyugodtan nevezhetünk Fitzgerald alteregójának. Nick írónak készült, aztán mégis úgy döntött, hogy kipróbálja magát a bankszakmában és a New York melletti, egyébként csak kitalált West Egg-be költözik. Az unokahúgánál, Daisynél tett látogatásakor hall először Jay Gatsbyről, a gazdag szomszédjáról, aki minden este partit ad a villájában. Egy este ő is meghívást kap a partira, ahol megismerkedik a különös múltú Gatsbyvel és feltárul előtte egy különleges karakter és egy régi szerelem.

A klasszikusoktól mindig félek egy kicsit, ennél sem volt másképp. Azt hittem nehéz lesz a nyelvezete, nem fogom érteni, döcögve fogok haladni, de már az elején rájöttem, hogy kár volt aggódnom. Az író nagyon világosan fogalmaz, a történetvezetés sodró, lendületes. Nagyon nehéz volt letenni, bár ez a kissé felszínes látásmódom miatt is volt. Faltam a lapokat, mintha egy szappanopera részeit nézném szüntelenül egymás után, vártam, hogy mikor lepleződnek le a szerelmesek, Nicknek mikor jön össze végre a nő. Aztán megtörtént a nagy dráma, mint úgy általában a szappanoperákban, de nálam a befejezésben, mikor végre minden lecsillapodik, akkor volt meg a katarzis.

Mert a zöld fény az csak görögtűz. Minden változik, minden múlandó. Nem ide kapcsolódván, de Katie Holmes mondta egy interjúban "Vigyázz az álmaiddal, mert valóra válnak!" Én pedig A nagy Gatsby kapcsán hozzátenném: Vigyázz az álmaiddal, mert előfordulhat, hogy nem válnak valóra.

*

A regény persze meghozta a kedvem a filmhez is, az újhoz, amiből kerek 10 percet bírtam végignézni. Persze majd még próbálkozom, amikor már nem leszek ennyire telítődve a valódi történettel. Mindenesetre arra rájöttem, hogy a film közel sem azt adja/akarja adni, amit a regény.

3 megjegyzés:

  1. Nekem is tetszett a könyv, decemberben olvastam, viszont nekem valamiért nem meghatározó. Fontos műnek tartom, de nekem nem volt sorsfordító. Viszont azt találtam ki, hogy ezt olvasom újra nemsokára, az angol nyelv gyakorlása végett :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát én egyrészt nagyon szentimentális tudok lenni, másrészt meg jó időben olvastam. Sok sikert az angolhoz, szerintem nem lehet olyan nehéz a nyelvezete. :) Lehet én is elolvasom majd, ha már megfogadtam, hogy többet olvasok angolul.

      Törlés
    2. Igen, az időzítés rengeteget számít, talán ezért is siklottam el mostanában pár könyv felett, habár érzem, hogy máskor talán tetszettek volna.

      Nem volna baj az sem, ha nehéz a nyelvezete. A gyakorlásért bármit, és mivel decemberben olvastam, így élénken él bennem a sztori is :D

      Törlés