Egy nagyon meghatározó könyvélménnyel kezdtem az újévet. Már régóta várólistás volt nálam Fitzgerald leghíresebb műve egyrészt a 2013-as film miatt, másrészt, mert az osztályfőnökömnek és egyben volt magyar tanáromnak az egyik kedvenc könyve. Ha hiszitek hanem, én adok a magyar tanáraim véleményére, biztos azért, mert világ életemben ez volt a legutáltabb tantárgyam. :D
A regény elkezdéséig kb. annyit tudtam a történetről, hogy 20-as évek, jazz, partik ezerrel na meg van ez a Gatsby, aki rohadt gazdag és hozzá még őrülten szerelmes is. Haladva a lapokkal igazából egészen az utolsó két bekezdésig is csak azt éreztem, aztán megértettem mindent, legalábbis a rám eső, engem érintő részt biztosan.
Ami teljesen váratlan volt számomra, hogy a történetet egy külső elbeszélőtől, Nicktől halljuk, akit szerintem nyugodtan nevezhetünk Fitzgerald alteregójának. Nick írónak készült, aztán mégis úgy döntött, hogy kipróbálja magát a bankszakmában és a New York melletti, egyébként csak kitalált West Egg-be költözik. Az unokahúgánál, Daisynél tett látogatásakor hall először Jay Gatsbyről, a gazdag szomszédjáról, aki minden este partit ad a villájában. Egy este ő is meghívást kap a partira, ahol megismerkedik a különös múltú Gatsbyvel és feltárul előtte egy különleges karakter és egy régi szerelem.
A klasszikusoktól mindig félek egy kicsit, ennél sem volt másképp. Azt hittem nehéz lesz a nyelvezete, nem fogom érteni, döcögve fogok haladni, de már az elején rájöttem, hogy kár volt aggódnom. Az író nagyon világosan fogalmaz, a történetvezetés sodró, lendületes. Nagyon nehéz volt letenni, bár ez a kissé felszínes látásmódom miatt is volt. Faltam a lapokat, mintha egy szappanopera részeit nézném szüntelenül egymás után, vártam, hogy mikor lepleződnek le a szerelmesek, Nicknek mikor jön össze végre a nő. Aztán megtörtént a nagy dráma, mint úgy általában a szappanoperákban, de nálam a befejezésben, mikor végre minden lecsillapodik, akkor volt meg a katarzis.
Mert a zöld fény az csak görögtűz. Minden változik, minden múlandó. Nem ide kapcsolódván, de Katie Holmes mondta egy interjúban "Vigyázz az álmaiddal, mert valóra válnak!" Én pedig A nagy Gatsby kapcsán hozzátenném: Vigyázz az álmaiddal, mert előfordulhat, hogy nem válnak valóra.
*
A regény persze meghozta a kedvem a filmhez is, az újhoz, amiből kerek 10 percet bírtam végignézni. Persze majd még próbálkozom, amikor már nem leszek ennyire telítődve a valódi történettel. Mindenesetre arra rájöttem, hogy a film közel sem azt adja/akarja adni, amit a regény.
