2015. január 18., vasárnap

Dallamtapadás I.

A blog indulásakor még kicsit szélesebb témakörben gondolkodtam, nem csak könyvekben, hanem zenében és filmekben is. Elszórva aztán írtam is pár bejegyzést Eurovízió, kedvenc dalok vagy egy rám nagy hatást kiváltó film témában, de az idő előrehaladtával egyre kevesebb ilyen poszt született. Ha nem könyvekről írtam, akkor általában süti recepteket hoztam.
Talán túl romantikusan fogalmazok, de ez az év most tényleg az álmaim és ötleteim megvalósításáról szól és a blogot sem szeretném ebből kihagyni, így ezzel a poszttal útjára indítom a blog zenés rovatát, a dallamtapadást, amit reményeim szerint sok más zenés és néhány filmes bejegyzés is követ majd a könyvek és a sütik mellett. Ebben a rovatban az aktuális kedvenceimet szeretném nektek megmutatni.

Pár éve megváltoztak a zenehallgatási szokásaim. Már nem ezerféle előadótól hallgatok egy-egy dalt, hanem hetekig vagy akár hónapokig is elélek néhány előadó, néhány albumán. 

Zaz - Zaz (2010)
Ez a Zaz nevezetű  francia hölgyemény indította el nálam újra a francia mániámat. Az elmúlt hetekben már vagy ezerszer meghallgattam a bemutatkozó albumát és minden dalt végig tudok halandzsázni. Valami borzasztó nehéznek találom a kiejtést, de rajta van a bakancslistámon a francia tanulás. Elképesztően hangulatos, hihetetlen sokféle érzelmet kifejező dalok vannak az albumon. Azóta már két lemeze is megjelent Zaz-nek, a legújabb tavaly Paris címmel. Azt is nagyon szeretem, de az első albumot nem múlja felül.
Biztosan hallottátok már: Je veux
Kedvenceim: Les passants, Trop sensible, Dans ma rue, Port coton




Nicole Scherzinger - Big Fat Lie (2014)
Lehet ezzel nem találok sok követőre, de ha kedvenc énekesnőket kell mondani, akkor többek között Nicole-t is megemlíteném. Szerintem ő az aki soha nem akar se több, se kevesebb lenni egy egyszerű popénekesnél, a dalaiban és a megjelenésében is erre törekszik. És ha már megjelenés, az egyik leggyönyörűbb hírességnek tartom. A tavaly megjelent legújabb albuma sem túl formabontó, de én imádom.
Biztosan hallottátok már: Your Love
Kedvenceim: On the Rocks, Girl With a Diamond Heart, Bang, Run




The Script - No Sound Without Silence (2014)
Azt hiszem, ha csak annyit említek hogy Breakeven vagy How to save a life, akkor szinte mindenki tudja miért szeretem a fiúkat. A legújabb albumuk is tele van fülbemászó dallamokkal és intelligens dalszöveggel. 
Biztosan hallottátok már: Superheroes
Kedvenceim: No Good In Goodbye, Man On A Wire, Paint The Town Green, Without Those Songs




Bár fentebb kihangsúlyoztam, hogy az utóbbi időben inkább előadókért vagyok inkább oda, mint dalokért, és bármennyire is nehéz bevallani még magamnak is és bármekkora guilty pleasure is, amit mostanában egymás után rengetegszer képes vagyok meghallgatni, az Taylor Swift Shake It Off-ja. Egyszerűen belém mászott és marad is még jó ideig. :D

1 megjegyzés:

  1. Anna! :D Nézd csak ki szánta el magát, hogy végre írjon egy megjegyzést! :D Magamat is megleptem. Meséltem is, hogy akartam írni többször is például az Altatódalról írt bejegyzésedhez (még egyszer köszönöm a könyvet, csodás élmény volt olvasni) illetve amikor felhasználtad az egyik képet, amit küldtem neked. (Megtiszteltetés volt számomra.)
    Mikor megláttam az új bejegyzést, és elolvastam, úgy éreztem, most már tényleg muszáj lesz írnom!
    Nem tudom, mi van velem, én is mostanában rákaptam az album hallgatásokra. Újdonság számomra Zaz, abban a tekintetben, hogy megtudhattam, hogy ilyen zenét (is) hallgatsz, meg az is, hogy most épp a nő zenéjét hallgatom. Szerintem senkinek sem tűnsz unszimpatikusnak, csak mert Nicole Scherzinger dalait hallgatod. Én is imádom őt. A Run-ra nagyon rá vagyok kattanva. The Script! Áh! Imádom őket, Superheroes mindent visz, és a klippje is nagyon tetszik. :) De örök kedvencem tőlük a Radioactive.
    Taylor már egy másik téma... ugyanis van valami a lány megjelenésében, ami taszít. Lehet, velem van a baj, de én ezt az énekesnőt egy kétszínű, feltűnési viszketegséggel küzdő hárpiának találom. Nem tudom, miért. Kétségbe vagyok esve, mert ezt a számát az elején ki nem állhattam, aztán manapság meg ott tartok, hogy meghallgatom, mikor el vagyok szontyolodva. Szóval egész bejövős lett a végére. A Shake it off mellett nagyon szeretem még Az éhezők viadalának egyik betétdalát, amit ő énekel: Safe and Sound. Biztos ismered. :)
    Ha nem bánod, megosztanék veled pár jó művészt, akiket mostanában hallgatok. Nem valami pörgősek, ennek ellenére nagyon megnyugtatóak és kellemesek.
    Ingrid Michaelson: Lights on című albuma (favoritok: Girls chase boys, Home, Be okay, You and I. Az utolsó kettő nem ezen az albumán van)
    James Walker (Down, Echo de emellett van még egy csomó jó száma)
    Joseph Arthur (hasonló a helyzet, mint James Walkernél, de kiemelném a You're so true-t és az Out on a limb-ot)
    Nem rég találtam rá Ellie Goulding Love me like you do című számára, ami mint kiderült a hamarosan moziba kerülő A szürke ötven árnyalatának a dala.
    Csak remélni tudom, hogy valamelyik szám megtetszik majd! :)
    Puszillak,
    Krisztitunci

    VálaszTörlés