Julie Murphy: Dumplin' - Így kerek az élet

Tudtam, hogy el kell olvasnom ezt a könyvet, mert annak a lánynak szól, aki a -30 kiló ellenére még mindig bennem él, és igazából mindenkiben ott lakozik, csak lehet nem olyan gyakran jön elő.

"Egész életemben olyan testem volt, hogy érdemes rá megjegyzést tenni, és ha a lényem bármire is megtanított, az az, hogy ha valakinek nem a saját testéről van szó, akkor nincs joga megjegyzéseket tenni. Kövér. Girnyó. Alacsony. Magas. Teljesen mindegy."

A Dumplin' egy vérbeli tiniregény barátsággal, szerelemmel, szülői konfliktusokkal és azzal tűnik ki a többi közül, hogy nagyon mélyen érinti az önértékelési problémákat, amivel minden kamasz szembesül, csak éppen ki így, ki úgy. 

A főszereplő, Willowdean (az anyukájának pedig Dundika) egy tipikus amerikai tini a texasi Clover City-ből. Gimibe jár, van egy legjobb barátnője, akivel minden titkát megosztja, egy gyorsétteremben dolgozik és szerelmes lesz. Nincsen ebben semmi különös, csak ha az ember kövér és nincsen elég önbizalma, akkor a kamasz élet csak még bonyolultabbá válik, főleg, ha az illető édesanyja egykoron szépségkirálynő volt és néha még mindig úgy viselkedik.

Nagyon nagy szeretettel gondolok erre a történetre, mert amennyire nincs benne semmi különös, annyira sokat adott nekem és adhat másoknak is. Nem szeretnék spoilerezni, ezért csak annyit osztok meg veletek, hogy nem csak Will, hanem a könyvben szereplő többi lány is hatalmas erőről tesz bizonyságot, amivel bárkinek a példaképévé válhat. Bárhogyan is nézünk ki, ha jól érezzük magunkat a bőrünkben, akkor bármit megtehetünk, az a lényeg, hogy boldoguk legyünk. Eddig eljutni persze nagyon nehéz és az írónő ezeket a kételyeket és "majdnem feladomokat" is nagyon jól megjelenítette.

Jó volt megint belecsöppenni az amerikai kisvárosi feelingbe. Mindig elfelejtem, hogy mennyire szeretem az ilyen déli kisvárosoknak a hangulatát. Talán emiatt és a fontos üzenet miatt engem Sarah Dessen könyveire emlékeztetett a Dumplin'. Sarah meg ugye az egyik kedvenc írónőm, ez még egy plusz pont.

Egy hiánypótló könyv, amiből kellene még több és több. Annyi idős koromban, mint Will és a barátnői én is nagyon örültem volna neki. És minden fiatalnak ajánlom, mert egy olyan problémáról szól, ami kivétel nélkül mindenkit érint.

"Az az egész pedig csak a fejedben él."

Őszi-téli újdonságok a Maximnál!

A novemberi-decemberi időszak nagyon sűrű könyvmegjelenések szempontjából. A Maxim Kiadó is több, mint 20 újdonsággal készül a bekuckózós időre és a karácsonyra. Ezek közül most megmutatom azokat, amik a legjobban felkeltették az érdeklődésemet, de a teljes listát is elérhetitek ITT.

Julie Murphy: Dumplin' - Így kerek az élet

Várható megjelenés: 2016. november 25.

Egy inspiráló történet a középiskolás Willowdeanről, aki megmutatja, mennyire fontos elfogadni magunkat úgy, ahogy vagyunk, hogy az életben esélyünk legyen az igaz boldogságra.

Ruta Sepetys: Tengerbe veszett könnyek

Várható megjelenés: 2016. december 9.

A ​​háború a végéhez közeledik Kelet-Poroszországban. Több ezer kétségbeesett menekült igyekszik a szabadság felé. Viszik magukkal a szenvedés és megpróbáltatás terhét, remélve, hogy egy jobb élet vár rájuk. De vannak páran, akik rejtegetnek valamit… 

Három élet, három sors keresztezi egymást: Joanáé, a szép és segítőkész litván nővéré, aki súlyos bűntudattal küzd; Floriané, a titokzatos fiatalemberé, aki mindenáron szeretné eltitkolni valódi kilétét, és Emiliáé, a várandós lengyel lányé. Egyetlen közös van bennük: menekülniük kell. Joana, Florian és Emilia úti célja a kikötő, ahol a Wilhelm Gustloff hajóra akarnak feljutni, amely civileket és sebesült katonákat menekít a front elől. A biztonság felé megtett minden lépéssel egyre erősebbek, bátrabbak és egyre jobban bíznak egymásban. A szerelem, az összetartozás és az emberség érzéseibe kapaszkodnak. De ezzel együtt egyre sebezhetőbbé is válnak. 

Már úgy tűnik, hogy közel járnak a szabadsághoz, amikor megtörténik a tragédia. Nem számít sem nemzetiségi hovatartozás, sem kultúra, sem rang; a fedélzeten lévő mind a tízezer embernek – felnőtteknek, gyerekeknek – ugyanazért kell harcolni: a túlélésért.

David McCullough: A Wright fivérek - A repülés szerelmesei

Várható megjelenés: 2016. november 25.

David ​​McCullough elmeséli nekünk az amerikai Wilbur és Orville Wright történetét. Kik voltak ők, és vajon azt érték el, amit szerettek volna? Ezen férfiak jóval többek voltak, mint iskolázatlan Dayton kerékpárszerelők, akik véletlenül sikeresek lettek, bennük kivételes bátorság és elhatározottság lapult, intellektuálisak, érdeklődők, és szüntelenül kíváncsiak voltak, ezek pedig meghatározó jelzőik voltak már felnevelkedésüknek is. A ház, amiben éltek, elektromosságtól és vízvezetékrendszertől mentes volt, viszont tele volt könyvekkel, amelyeket főként lelkész édesapjuk vitt haza, így folyton olvastak, művelődtek. 

Amikor együtt dolgoztak, egy probléma sem volt leküzdhetetlen. Wilbur minden kétséget kizárólag egy zseni volt. Orville olyan mechanikus leleményességgel bírt, amilyet kevesen ismernek. Azok a tények, hogy csupán középiskolai képzettségük és kevés pénzük van, kapcsolataik pedig alig akadnak néhol, sosem szabtak gátat terveiknek. Semmi sem állíthatta meg őket, még az sem, ha az életüket kellett kockára tenniük.

Clare Mackintosh: I Let You Go - Az igazság pillanata

Már megjelent!

Egy tragikus baleset. Minden olyan gyorsan történt. Senki sem láthatta előre, még ő sem. Vagy mégis?

Jenna Gray élete egyetlen pillanat alatt változott rémálommá. Utolsó reménye a továbblépésre az, ha mindent maga mögött hagy, és új életet kezd. Kétségbeesetten vágyakozva a menekülésre, Jenna egy elhagyatott kis házikóba költözik a walesi tengerparton, ám félelmei, gyásza, valamint emlékei arról a szörnyű novemberi éjszakáról, ami örökre megváltoztatta az életét, nem hagyják nyugodni.

Ray Stevens felügyelőnek kell igazságot szolgáltatnia Jennának, aki minden szülő rémálmát éli. Elszántsága az ügy megoldása érdekében átlép egy határt, amikor már nemcsak a szakmai, hanem a magánélete is összefonódik a nyomozással. 

Amint Ray és csapata megpróbálja felderíteni az igazságot, Jenna lassan észreveszi a lehetőséget egy boldogabb jövőre. Ám múltja nem hagyja nyugodni, a következmények pedig elsöprőek lesznek.

Az újdonságokat 30% kedvezménnyel előrendelhetitek EZEN a linken, a szállítás 2 könyvtől ingyenes.

Jennifer Niven: Veled minden hely ragyogó

Talán egy csöppet klisés cím, kis édes borító, na meg a reklám, hogy 2015-ben az All the bright places-t választották meg a legjobb YA-nak a Goodreads-en. Bevallom, én ez utóbbi miatt gondoltam úgy, hogy adok egy esélyt a könyvnek. A végére pedig kiderült, hogy a címnek és a borítónak is mennyire nagy jelentősége van.

A Veled minden hely ragyogó igazából ugyanúgy indul, mint minden más young adult könyv. Van egy lány, Violet, akit nem értenek meg és van egy fiú Theodore (a továbbiakban csak a vezetéknevén Finch), akit nos... szintén nem értenek meg. Ezen kívül úgy tűnik ők ketten csak abban hasonlítanak, hogy az utolsó évüket töltik a középiskolában. Aztán egy nap összetalálkoznak kisvárosuk legmagasabb pontján, az óratoronyban és lassan rájönnek, hogy segítőtársai lehetnek egymásnak egy nehéz időszakban.

Ezután a történet után úgy éreztem, hogy mégsem nőttem ki a young adult könyvekből és bár ez összességében nem egy boldog történet, mégis szeretnék még ezer és ezer ilyet olvasni, vagy csak azt, hogy ez az egy soha ne érjen véget. Violet és Finch annyira különleges és szerethető karakterek, olyan valós problémákkal, amelyekre nem mondhatja azt senki, hogy "tinédzserek nyavalygása". Az óratornyos találkozásuk és a közös földrajzos projektjük során az egyedüli támaszaivá válnak egymásnak. Hihetetlenül szoros kapcsolat alakul ki közöttük miközben felfedezik Indiana állam érdekes helyeit és igyekeznek mindenben megtalálni a szépet.

Talán valakinek a fentebb említett dolgok mind csak egy hatalmas kliséhalmaznak tűnik a történet, de számomra tele volt élettel az egész. Megmutatta, hogy mindennek van jó és rossz oldala, hogy létezik olyan, hogy valaki nem lábal ki egy törésből és keserű marad örökre, vagy egyszerűen csak feladja. Vagy továbblép és mer boldog lenni, de nem felejt.

A Veled minden hely ragyogó adott nekem két karaktert, akiket örökre a szívembe zártam és az írónő megmutatta vele, hogy lehet még igényes YA-t írni, aminek ráadásul hatalmas üzenete van: figyeljünk oda a szeretteinkre!

A regényből készült filmet 2017-ben mutatják be Elle Fanning főszereplésével. Szerintem tökéletes Violet lesz. :)

Új polclakók - 2015 Június

Ahogyan már a májusi posztban is említettem, az elmúlt hónap sokkoló volt könyvbeszerzés szempontjából. De hát itt volt a Könyvhét, a rengeteg új megjelenés és a Maxim 1+1-es akciója. Na meg a színezőkönyvek is elárasztottak minket. Csak az a kár, hogy az olvasással nem haladtam úgy az elmúlt hónapban sem, hiszen csak 3 könyvet sikerült elolvasnom. Az évi olvasási rekordomat idén nem fogom megdönteni, de azért a maradék két nyári hónapban szeretném kicsit behozni, ami az év első felében elmaradt.

1+1

Ezeket a Könyvhéten vettem át, csak hogy megedzem a karomat a hazafelé úton. A Will & Will-ről ugyan nem olvastam egybehangzóan pozitív véleményeket, de engem nagyon érdekel a két különböző szemszög, John Green-ért pedig odavagyok. Az új Alan Bradley könyvnek pedig egyszerűen létjogosultsága van a polcomon. A Modern boszorkányt és a Zúzógépet ajándékként választottam. Mindkettőből olvastam már részleteket és azok nagyon tetszettek, szóval nem volt nehéz a választás. A Modern boszorkányt éppen most olvasom.

A másik könyvheti kupac

Kész listával mentem a Könyvhétre, és a Maximos könyvek mellett Caroline Knapp Pia című könyvét és Kollár-Klemencz László novelláskötetét vettem meg. Az előbbi iránti érdeklődésem megint abból fakad, hogy érdekel mindenféle mentális betegség, függőség és ez a regény nagyon hitelesnek ígérkezik. Az utóbbi könyvhöz pedig egyik pillanatról a másikra jött meg a kedvem, egy netes cikk hatására. A szerző egyébként, mint később rájöttem, a Kistehén zenekar énekese. A Halhatatlan volt az egyetlen nem tervezett könyv, de már nagyon régóta el szeretném olvasni, úgyhogy 500 Forintért nem hagyhattam ott az Agave standjánál.

Az Agave-s rendelés

Eddig szerintem egy darab Agave-s könyvem sem volt, de most betáraztam egy időre. Ugyan a Horzsolásokról sem olvastam maradéktalanul jó dolgokat, de nagyon tetszik az alaptörténet, illetve maga a könyv megjelenése is olyan gyönyörű. A varázslókat pedig már rég előrendeltem, így ők ketten még a Könyvhét előtt megérkeztek frissen, ropogósan. 

És a színezés láz is elkapott a hónap vége felé, látva a rengeteg szebbnél szebb színezőkönyvet és az emberek lelkesedését. Végül a Titkos kertet rendeltem meg, de mindegyik színező olyan gyönyörű, hogy lehetetlen választani. Ha egyszer elkezdi az ember a színezést, lehetetlen abbahagyni. Sokszor leülök úgy, hogy "na most kiszínezek két virágot" aztán "na még egyet, na még egyet" és a végén már másfél órája színezek. A minták nagyon bonyolultak, tényleg koncentrálni kell, de rám jó hatással van.

A többiek új polclakói: Katacita Tekla

Alan Bradley: A jósnő kristálygömbje (Flavia de Luce rejtélyei 3.)

Bárcsak a kémia laboratóriumomban lehetnék otthon, gondoltam, azt tenném, amit minden civilizált ember, egy Bunsen-égőt használnék arra, hogy felforraljam a vizet a teához, nem piszkolnám össze a térdemet azzal, hogy egy csomó zöld gallyon térdelek.

Flavia de Luce, kedvenc kis tudálékos nyomozóm, ismét a színre lép! A jósnő kristálygömbjében, ahogyan a cím is mutatja, kicsit a mágia is előtérbe kerül, miközben Flavia egy gyilkossági kísérlet és egy tényleges gyilkosság ügyében nyomoz, igyekezve, hogy a rendőrfőnök ne sejtsen meg semmit a dologból. Ahogyan az az írótól már megszokott, a jelen kérdéseire ismét a régmúltban található a válasz, ami tényleg sokszor izgalmasabb, mint a jelen.

Maga a könyv gyönyörű kívül-belül, ez a sötét árnyalatú, lilás borító nekem nagyon tetszik, sőt az eddigiek közül a kedvencem. A minőség mellett, ugyanúgy megjelennek a Flavia regényekre jellemző vonások. Flavia, a főszereplő még mindig imádja a kémiát. A nővérei pedig folyton szekálják szegényt. de én imádom őket. Ugyan egy-egy kiemelkedő tulajdonság köré szerveződik a karakterük, de az író pompásan jeleníti meg őket.

Ophélia volt az, az idősebb nővérem. Feely tizenhét éves volt, s úgy viselkedett, mintha egyenesen Szűz Máriával lenne egyenrangú, pedig nem is egy alapvető dologban különbözött tőle. Fogadni mernék, hogy Szűz Mária nem töltött napi huszonhárom órát azzal, hogy magát nézegette a tükörben, s közben egy csipesszel babrált az arcán.

– Majd csak lesz valahogy – jegyezte meg Daffy vidáman –, mindig megoldódik a probléma. 
– Csak Dickens regényeiben, Daphne – mondta apa –, csak Dickens regényeiben. 
Daffy a Copperfield Dávidot már legalább tízszer olvasta. „Hogy bemagoljam.” – felelte, amikor megkérdeztem, miért.

A nővérei mellett megjelennek a szokásos szereplők, a lányok édesapja, a hóbortos Dogger, a család "mindenese" és Mullet asszonny, aki még mindig imád főzni, csak nem tud. Emellett megjelennek új szereplők, akik a gyilkosságokhoz kapcsolódnak és Bishop's Lacey néhány eddig ismeretlen lakóját is megismerhetjük. Amit szintén imádok a Flavia regényekben, azok a szereplők nevei. Ebben a részben is sziporkázott az író és megjelent Fenella, Vanetta és Porcelain. Szerintem a kreatív névadás  nagyon különlegessé tehet egy történetet. 

A regény eredeti címe A Red Herring
Without Mustard, ami utal a regényben
 megjelenő jellegzetes halszagra.

A megszokottaktól eltérően és érzékeltetve, hogy Flavia egyre jobban felnő a feladathoz a gyilkosságok egyre részletesebben, egyre véresebben jelennek meg a regényben. Flavia pedig felnőtteket megszégyenítően állja a sarat. A nyomozás mellett újra előtérbe kerül Flavia édesanyjának halála és az egész de Luce család egyre komolyabb problémákkal küzd a birtokuk, Buckshaw miatt. Az mindenképpen kimondható, hogy ez az eddigi legsötétebb történet, ugyanakkor távol áll attól, hogy félelmetes legyen. hiszen a 11 éves Flavia még mindig talpraesett, imádnivaló, egyszerűen übercuki. Az egyik kedvenc részemben (nyugi ezzel nem árulok el sokat) egy kisfiút nyalókával próbált lekenyerezni, mert a "régen elmúlt gyerekkorából" még tudta mivel kell a gyerekekre hatni. 

Azonban ez a regény nem jókor kopogtatott be hozzám, több, mint két hétig szenvedtem vele, mondhatni ezzel gyógyultam ki az "olvasós válságomból", ezért nem tudtam úgy értékelni, amennyire más hangulatban tehettem volna. A nyomozós résszel voltak a legnagyobb problémáim, vagyis főként azzal, hogy úgy éreztem Flavia csak járkál ide-oda a biciklijével, de nem halad előre. Az előzőektől eltérően pedig ebben a regényben nagyon sok volt az epizód a nyomozás közben, ami nem hogy lelkesített volna és a késleltetés miatt izgalmasabbá tett volna a történetet, hanem inkább csak idegesített. 

A régi, megszokott dolgok miatt szerintem még egy 2376. részt is el tudnék olvasni, de ha összevetjük az előzőekkel, akkor A jósnő kristálygömbje tetszett a legkevésbé.

Alan Bradley: De mi került a pitébe?

"Ahogy ott ácsorogtam a Tehénsoron, az jutott eszembe, hogy a mennyország olyan hely lehet, ahol a hét hét napján, a nap huszonnégy órájában nyitva áll a könyvtár."

Azt hiszem ezzel a mondattal Alan Bradley megfogalmazta sokunk álmát, és ha a könyvtárból ilyen könyveket lehet kölcsönözni, mint az első könyve, a De mi került a pitébe?, akkor még inkább egyetértek.

Olvastam már itt-ott a könyvről, de akkor fogott meg igazán, amikor szembejött velem a könyvtárban. Szuperül néz ki, mint ahogy általában a Maximos könyvek, a fülszöveg alapján pedig rájöttem, hogy én ilyen típusú regényt még egyáltalán nem olvastam, és az is régen volt már, amikor egy 11 éves kislány volt a főszereplője egy általam olvasott könyvnek. 

A De mi került a pitébe? a Flavia de Luce rejtélyei sorozat első kötete. A főszereplő pedig a már előbb említett kislány, Flavia, aki Angliában, egy régi kastélyban él édesapjával és két nővérével. A lányok édesanyja, Harriet 10 éve halott, amit az édesapjuk még mindig nem dolgozott fel teljesen, inkább a bélyeggyűjteményébe menekül. A nővérek pedig örökös harcban állnak egymással, mint úgy általában a testvérek, különösen ha lányok. Flavia legkisebbként sokszor különösen egyedül érzi magát, a két nővére összefog ellene, az édesapja nem törődik vele eléggé, így legnagyobb szenvedélye a kémia és a legjobb kapcsolatban talán a család kertészével Doggerrel van. Kicsit koravén, tudálékos lány, de a körülmények tették ilyenné, szóval borzasztóan szerethető is.

Ebbe a díszletbe érkezik egy napon egy döglött sárszalonka, amelynek a csőrére egy Fekete Penny bélyeg van szúrva, aztán a következő éjszaka Flavia egy ismeretlen, haldokló férfit talál a kertben, a házvezetőnő túrós pitéjéből pedig eltűnik egy szelet. Ekkor merül fel a kérdés, De mi került a pitébe? Flavia pedig a rendőrség mellett saját maga is nyomozásba kezd, ami nem csak számára hatalmas kaland, hanem nekünk olvasóknak is.

"Óvatosan kortyolgatta a teát, fújogatta, hogy hűljön. Miközben itta a vöröslő folyadékot, eszembe jutott, hogy az angolokat sokkal inkább a tea kormányozza, mint a Buckingham-palota vagy Őfelsége kormánya. A lelkünkön kívül a tea az egyedüli dolog, ami az emberszabású majmoktól megkülönböztet – legalábbis így mondta apának a plébános, apa Feelynek, Feely Daffynak és Daffy nekem."

Régóta olvastam ilyen édes-aranyos könyvet, mint ez.

Flavia-t nagyon megszerettem elképesztő személyisége miatt, amiben hatalmas kettősség, hogy egyszer még hitetlenkedsz, amiért 11 évesen mennyi mindent tud, néhány beszólása miatt pedig jóízűen mosolyogsz, mert rájössz mennyire gyerek még. Tökéletes főszereplő, ahogyan a többi szereplőt is nagyon jól megalkotta az író. Nem mondanám, hogy nem hétköznapiak, de a hétköznapiságukba annyi irónia és humor vegyül, hogy nem válnak unalmas karakterekké. Személyes kedvencem Daphne, Flavia kisebbik nővére, aki a regény 99 százalékában olvas, mégis úgy éreztem végig, hogy mindig ott van és részese az eseményeknek.

A korszak és a helyszín is közel áll a szívemhez. 1950, a II. világháború utáni tipikus angliai táj, Buckshaw a de Luce-ok birtoka és Bishop's Lacey a közelben lévő hangulatos kis falu, ahol ugyanaz a néni az édességboltos és a postamesternő is. Ezek mellett megjelenik több környékbeli helyszín, melyek között Flavia eszeveszetten száguld biciklijével Gladys-szel. A cukiságfaktorom már akkor kiakadt, amikor ezt a különleges elnevezést olvastam.

De a szereplők meg a helyszín mellett a legfontosabb dologról, a bűntényről még nem esett szó. A sárszalonkával és túrós pitével kezdve bugyutának tűnhet, és aki nem rajong túlzottan a bélyegekért, annak valamilyen szinten az is marad a könyv végére is, de rengeteg történelmi alapja van. Én magam sem a szörnyen izgalmas krimibeillő szál miatt rajongok ennyire ezért a történetért, de szerintem rengeteg háttérmunka kellett hozzá.

És itt jön képbe az író, aki egy olyan humoros, szórakoztató, de alapos regényt írt, hogy le a kalappal. Számomra elképesztő, hogy tudott így belehelyezkedni Flavia szemszögébe, aki szerintem az utóbbi idők egyik kedvenc karakterévé nőtte ki magát nálam.

"Eszembe jutott egy jótestvéri tanács. Feely adta egyszer Daffynak és nekem: 

„Ha bármikor utadat állja egy férfi, rúgj a legnemesebb testrészébe, aztán rohanj, mint a szélvész.” 
Hasznos tanácsnak tűnt, az egyetlen problémát az okozta, hogy nem is sejtettem, hol található egy férfi legnemesebb testrésze."

Nem voltam eddig túl jó véleménnyel a Dream válogatás könyvei iránt, de most azt hiszem megtört a jég. A De mi került a pitébe? egy kedvenc lett, és várom a második részt!

Végre olvastam! - Jamie McGuire: Gyönyörű sorscsapás

Egy hónap után végre elolvastam egy egész könyvet, mind a 450 oldalával együtt, mindössze 2 nap alatt, köszönhetően a nyelvvizsga és az osztályozó vizsga okozta para elmúltának meg a hétvégének, amit a Balatonon töltöttünk. 

Jamie McGuire regénye volt a második könyv, amit a Maxim kiadó Dream válogatásából olvastam és ahogyan az Elakadó lélegzettel sem, úgy ezzel sem voltam megelégedve. Annyit viszont már most megjegyeznék, hogy ezek a könyvek valami hibátlan minőségűek, a kivitelezésük gyönyörű, ár-érték arányban abszolút megérik a vételt, mondjuk egy Ulpius-ház könyvvel szemben. Az pedig már egy szubjektív dolog, hogy a történeket kit érintenek meg.

Az egyik barátnőmtől kértem kölcsön a Gyönyörű sorscsapást, mert valami könnyű romantikára vágytam, valamire ami maximálisan kikapcsol, és úgy gondoltam Abby és Travis történet majd ilyen lesz.

A sztori a látszólag jókislány Abbyről és a rosszfiú Travisről szól, aki verekedéssel keresi a pénzt egy saját lakás fenntartása miatt. Mindketten az Eastern egyetemen tanulnak és Abby legjobb barátnője, America Travis lakótársával és egyben unokatestvérével jár, így minden adott, hogy a főszereplőink összeismerkedjenek egy iskolai bunyó alkalmával. Abby (aki a történet nagy részében csak Galambként van emlegetve) meg akar maradni a jókislány szerepnél és nem újra elkövetni a múltbéli hibákat, de Travis beleszeret és kész megváltozni az ő Galambjáért. A történet az ő csatározásaikról vagy sokszor inkább az évődésükről szól, miközben feltárulnak Abby titkai és az, hogy Travis valójában nem is olyan rosszfiú.

Nem állítom azt, hogy én nem szeretem az ilyen történeket. Igenis szeretem őket, amikor az említettek mellett van bennük valami különlegesség, vagy a szereplők a nagyon szerethetőek, vagy a szerző stílusa nem engedi abbahagynom az olvasást. A Gyönyörű sorscsapás egy tipikus young adult könyv, teljesen átlagos benne minden. Aztán, hogy az olvasóknak mi csapódik le ebből, az egyéntől függ. Engem borzasztóan idegesített.

Először is a helyszín és a karakterek totálisan idealizáltak. Mindenki megtehet mindent, összeverhet bárkit az egyetem ebédlőjében, egy héten többször seggrészegre ihatja magát miközben márkás kocsikkal rohangászik, önálló, egyedi személyisége meg a kanyarban sincs.

Aztán az sem mellékes, hogy a könyvet úgy 200 oldallal lerövidíteném, mert igazából már a felénél befejeződik, csak az írónő még beleírt pluszba néhány oldalnyi drámát, veszekedést, verekedést, logikátlan, bugyuta tetteket, amiből amúgy addig is elég volt már.

Én tudom, hogy sokszor az élet is ilyen, olyannyira ilyen, hogy sírva röhögsz a fájdalomtól. Természetesen Abby-nek és Travis-nak is megvolt az oka a folyamatos harcokra, hiszen mindkettejüknek fájdalmas a múltja, de a fájdalom nem ok a butaságra. 

A Gyönyörű sorscsapás számomra nem volt jó találat. Akik kedvelik a hasonló, amerikai álom-történeteket, azoknak természetesen tetszeni fog ez a könyv, de véleményem szerint, néhány órai szórakozásnál - esetemben hajtépésnél - nem tud többet adni. Romantikus ember vagyok, de nem olvadtam el ettől a regénytől, nem volt gyönyörű és nem volt sors, csak csapás.

Értékelés: 2/5