Egy hónap után végre elolvastam egy egész könyvet, mind a 450 oldalával együtt, mindössze 2 nap alatt, köszönhetően a nyelvvizsga és az osztályozó vizsga okozta para elmúltának meg a hétvégének, amit a Balatonon töltöttünk.
Jamie McGuire regénye volt a második könyv, amit a Maxim kiadó Dream válogatásából olvastam és ahogyan az Elakadó lélegzettel sem, úgy ezzel sem voltam megelégedve. Annyit viszont már most megjegyeznék, hogy ezek a könyvek valami hibátlan minőségűek, a kivitelezésük gyönyörű, ár-érték arányban abszolút megérik a vételt, mondjuk egy Ulpius-ház könyvvel szemben. Az pedig már egy szubjektív dolog, hogy a történeket kit érintenek meg.
Az egyik barátnőmtől kértem kölcsön a Gyönyörű sorscsapást, mert valami könnyű romantikára vágytam, valamire ami maximálisan kikapcsol, és úgy gondoltam Abby és Travis történet majd ilyen lesz.
A sztori a látszólag jókislány Abbyről és a rosszfiú Travisről szól, aki verekedéssel keresi a pénzt egy saját lakás fenntartása miatt. Mindketten az Eastern egyetemen tanulnak és Abby legjobb barátnője, America Travis lakótársával és egyben unokatestvérével jár, így minden adott, hogy a főszereplőink összeismerkedjenek egy iskolai bunyó alkalmával. Abby (aki a történet nagy részében csak Galambként van emlegetve) meg akar maradni a jókislány szerepnél és nem újra elkövetni a múltbéli hibákat, de Travis beleszeret és kész megváltozni az ő Galambjáért. A történet az ő csatározásaikról vagy sokszor inkább az évődésükről szól, miközben feltárulnak Abby titkai és az, hogy Travis valójában nem is olyan rosszfiú.
Nem állítom azt, hogy én nem szeretem az ilyen történeket. Igenis szeretem őket, amikor az említettek mellett van bennük valami különlegesség, vagy a szereplők a nagyon szerethetőek, vagy a szerző stílusa nem engedi abbahagynom az olvasást. A Gyönyörű sorscsapás egy tipikus young adult könyv, teljesen átlagos benne minden. Aztán, hogy az olvasóknak mi csapódik le ebből, az egyéntől függ. Engem borzasztóan idegesített.
Először is a helyszín és a karakterek totálisan idealizáltak. Mindenki megtehet mindent, összeverhet bárkit az egyetem ebédlőjében, egy héten többször seggrészegre ihatja magát miközben márkás kocsikkal rohangászik, önálló, egyedi személyisége meg a kanyarban sincs.
Aztán az sem mellékes, hogy a könyvet úgy 200 oldallal lerövidíteném, mert igazából már a felénél befejeződik, csak az írónő még beleírt pluszba néhány oldalnyi drámát, veszekedést, verekedést, logikátlan, bugyuta tetteket, amiből amúgy addig is elég volt már.
Én tudom, hogy sokszor az élet is ilyen, olyannyira ilyen, hogy sírva röhögsz a fájdalomtól. Természetesen Abby-nek és Travis-nak is megvolt az oka a folyamatos harcokra, hiszen mindkettejüknek fájdalmas a múltja, de a fájdalom nem ok a butaságra.
A Gyönyörű sorscsapás számomra nem volt jó találat. Akik kedvelik a hasonló, amerikai álom-történeteket, azoknak természetesen tetszeni fog ez a könyv, de véleményem szerint, néhány órai szórakozásnál - esetemben hajtépésnél - nem tud többet adni. Romantikus ember vagyok, de nem olvadtam el ettől a regénytől, nem volt gyönyörű és nem volt sors, csak csapás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése