Mielőtt még az emlékek egy picit is elhalványulnának, jöjjön egy kis beszámoló a könyvehét szombatjáról, ahogyan én láttam.
Sétáljunk el az Árkádig!
Legelőször három éve voltam Pesten barátnőkkel és akkor még annyira kislányok voltunk, hogy nem mertünk metrójegyet venni, meg simán elindultunk volna a Stadionoktól az Árkádig. Mit nekünk az a négy-öt kilométer? Aztán végül is sikerült az odajutás, haza felé viszont lekéstük a buszt, mert rossz helyen szerettünk volna felszállni. Sikeres kirándulás volt.
Azóta nem is próbálkoztunk többet, de a tavalyi könyvhetes beszámolók elolvasása után megfogadtam, hogy következő alkalommal én is ott leszek majd, ha törik ha szakad. Úgy tűnik végre van egy fogadalmam amit sikerült betartanom.
Büszke vagyok magunkra, amiért eddig még nem tévedtünk el!
Elég népes társaságot invitáltam meg a nagy alkalomra, de nyári munka és egyéb dolgok miatt végül hárman vágtunk neki a nagy útnak, Gabi, Zsani (
@ZombieBird) és jómagam. Az útvonallal kapcsolatos dolgokat már előre megnéztük és így visszagondolva nem volt bonyolult a tájékozódás, szóval a Stadionoktól könnyen eljutottunk az Aréna Plázába ahol tízóraiztunk egyet a Mekiben és betértünk a Claire's-be kalapban fotózkodni. Dél körül pedig el is indultunk a Deák térre, ahol annyira sínen éreztem magunkat, hogy meg is dicsértem mindenkit, magamat is beleértve. A metrótól elindultunk az egyik irányba és én úgy voltam vele, hogy az lesz a Vörösmarty tér, ami tele lesz könyves standokkal és rengeteg emberrel. Persze rossz irányba indultunk el és mint később kiderült az Erzsébet téren lyukadtunk ki. Érzem, hogy ennek így kellett lennie, hiszen másként nem láttuk volna a Sziget Eye-t, amire nagyon-nagyon felszerettem volna ülni. Na de akkor mi lett volna azzal a sok könyvvel, amit később vettem?
Az Ulpius-ház a könyvkiadók Blikkje
Az Erzsébet térről elindultunk visszafelé és a Google Map-et segítségül hívva végül célba értünk. Igazából volt egy elképzelésem arról, hogy mit fogunk majd látni, de nem voltam elég merész, még annál is sokkal jobb volt. Hihetetlen sok stand telepakolva könyvekkel és annál több könyvszerető ember. Igazi piac-feeling volt. Nem vagyok tömegnyomor-rajongó, de imádtam és úgy éreztem, hogy még sincs akkora baj ezzel a világgal, hiszen ez a rengeteg ember mind azért van itt, mert szeret olvasni. (Vagy a New Yorker-be/Bershka-ba jött vásárolni.) Nagyon jó volt látni mindenkit könyvekkel kitömve, nem éreztem magam kakukktojásnak.
Először elkezdtünk bebarangolni minden standot, végül korlátoztuk a dolgot az általunk jól ismert kiadókra, mert akkor talán még most is ott nézelődnénk. Az Ulpius standjánál sikerült belelapoznom Szepesi Niki botránykönyvébe és akkor eldöntöttem, hogy mégsem vagyok rá egy kicsit sem kíváncsi. A stand mellett elhaladó ötvenes bácsinak is meg volt a maga véleménye. Az Ulpius-ház a könyvkiadók Blikkje! - mondta. Félreértés ne essék, a havonta megjelenő celebek által írt könyveken kívül semmi problémám az Ulpiusszal, hiszen megajándékoztak minket gyönyörű Fábián Janka könyvekkel és három Austen kötetem is van tőlük.
Csak a Moly!
Én csak egy könyvet terveztem venni, de gondolhattam volna, hogy ez nem fog sikerülni. Összesen hat könyvvel tértem haza. Fillérekért vettem egy angol könyvet (Rebecca of Sunnybrook Farm) és Jostein Gaardertől a Tükör által homályosant. A Jessie Lamb Testamentumát mindenképpen meg szerettem volna venni és még dedikáltatni is tudtam a könyvet Gyermán Petrával, aki a borítót készítette. Olyan hihetetlen, hogy alig idősebb nálam és már könyveket dedikál...
Három óra körül pedig elindultunk az Atlantic Press standjához a Molyon meghírdetett esemény miatt vagyis, hogy mi is átvegyük a választott ingyenkönyvünket egy jelszóért cserébe. Csak a moly! Népes molycsoport várakozott már akkor a standnál és felismertem egy pár embert, bár beszélgetni nem sikerült. Nem vagyok valami könnyen ismerkedős típus. Pont akkor dedikált még Vivien Holloway is, akinek a könyve a képzeletbeli must have listámon szerepel. És nem csak ott, már írtam is róla itt a blogban.
Végül egy rövid kérdőív kitöltése után mindenki megkapta a választott könyvet. Szerencsésnek érzem magam, mert két könyvvel is gazdagabb lettem. Rupáner-Gallé Margótól kértem és kaptam A lányok a kastélyból-t és még a második részét is megkaptam. Így bővült ötre az új szerzemények száma. Természetesen dedikáltattam a könyveket Margóval, aki hihetetlenül kedves volt és nem mellesleg nagyon csinos is.
Sztárdömping
Mivel mindennél jobban szeretek olvasni így hatalmas tiszteletet érzek az írók/költők iránt és szinte felsőbbrendű lényeknek gondolom őket. Éppen ezért nagyon furcsa volt látni Esterházy Pétert, aki kedélyesen elcsevegett minden rajongójával hiába volt kilométeres sor a kis asztalkája előtt. És nem csak ő, Gálvölgyi János is úgy sétálgatott a tömegben, mintha nem bámulta volna őt meg legalább minden második ember. Tudom, hogy még nagyon tapasztalatlan vagyok ilyen téren, de mikor láttam a viselkedésüket, akkor ismét azt éreztem, hogy nem is olyan kurva világ ez, ahogy azt Simon Tamás vérmacskája, Alfi mondaná.
Kávérajzok
Utolsóként szereztem be Vathy Zsuzsa Kávérajzok című könyvét, ami a lányokkal mindegyikünknek rögtön szemet szúrt a Bookline standjánál. A címe, a borítója, a téma, nekem már most csillagos ötös.
Szeretném átvenni a tiszteletpéldányomat
A nagybevásárlás után éppen hogy csak leültünk egy kicsit megpihenni máris elkezdett zuhogni az eső. Mindenki a standok alatt próbált nem megázni. A Magvető standja alatt állva először azt gondoltam ez nekünk sikerülni fog. Aztán végül is gyakorlatilag térdig feláztunk, viszont a hajunkon egy csepp víz sem landolt. Olyan jól elvoltunk, hogy egymást kezdtük locsolni a tenyerünkben összegyűjtött vízzel, amikor odalépett hozzánk egy férfi és konkrétan nekem kezdett el beszélni. Jó napot kívánok! Megjelent egy versem a Szép versek című könyvben. Szeretném átvenni a tiszteletpéldányomat. Én pedig csak hápogni tudtam, aztán végül kinyögtem, hogy nem dolgozom itt és a Magvetős eladó is a segítségemre sietett. Szóval elég költőszerű költő volt a megilletődöttségével, mert hogy jobban meg volt lepődve mint én, az is biztos, de azt is elkönyveltem magamban, hogy nem elég, hogy maholnap betöltöm a 18-at, de ennyire idősnek nézek ki.
Még szép, hogy jövőre is!
A nagy eső után lassan elindultunk haza, azt eddig kifelejtettem, hogy tényleg csak pár darab könyjelzővel megpakolva és megbeszéltük, hogy jövőre feltétlenül elmegyünk újra, mert kihagyhatatlan volt.
Szeressük együtt a könyveket! :)
