Alan Bradley: A jósnő kristálygömbje (Flavia de Luce rejtélyei 3.)

Bárcsak a kémia laboratóriumomban lehetnék otthon, gondoltam, azt tenném, amit minden civilizált ember, egy Bunsen-égőt használnék arra, hogy felforraljam a vizet a teához, nem piszkolnám össze a térdemet azzal, hogy egy csomó zöld gallyon térdelek.

Flavia de Luce, kedvenc kis tudálékos nyomozóm, ismét a színre lép! A jósnő kristálygömbjében, ahogyan a cím is mutatja, kicsit a mágia is előtérbe kerül, miközben Flavia egy gyilkossági kísérlet és egy tényleges gyilkosság ügyében nyomoz, igyekezve, hogy a rendőrfőnök ne sejtsen meg semmit a dologból. Ahogyan az az írótól már megszokott, a jelen kérdéseire ismét a régmúltban található a válasz, ami tényleg sokszor izgalmasabb, mint a jelen.

Maga a könyv gyönyörű kívül-belül, ez a sötét árnyalatú, lilás borító nekem nagyon tetszik, sőt az eddigiek közül a kedvencem. A minőség mellett, ugyanúgy megjelennek a Flavia regényekre jellemző vonások. Flavia, a főszereplő még mindig imádja a kémiát. A nővérei pedig folyton szekálják szegényt. de én imádom őket. Ugyan egy-egy kiemelkedő tulajdonság köré szerveződik a karakterük, de az író pompásan jeleníti meg őket.

Ophélia volt az, az idősebb nővérem. Feely tizenhét éves volt, s úgy viselkedett, mintha egyenesen Szűz Máriával lenne egyenrangú, pedig nem is egy alapvető dologban különbözött tőle. Fogadni mernék, hogy Szűz Mária nem töltött napi huszonhárom órát azzal, hogy magát nézegette a tükörben, s közben egy csipesszel babrált az arcán.

– Majd csak lesz valahogy – jegyezte meg Daffy vidáman –, mindig megoldódik a probléma. 
– Csak Dickens regényeiben, Daphne – mondta apa –, csak Dickens regényeiben. 
Daffy a Copperfield Dávidot már legalább tízszer olvasta. „Hogy bemagoljam.” – felelte, amikor megkérdeztem, miért.

A nővérei mellett megjelennek a szokásos szereplők, a lányok édesapja, a hóbortos Dogger, a család "mindenese" és Mullet asszonny, aki még mindig imád főzni, csak nem tud. Emellett megjelennek új szereplők, akik a gyilkosságokhoz kapcsolódnak és Bishop's Lacey néhány eddig ismeretlen lakóját is megismerhetjük. Amit szintén imádok a Flavia regényekben, azok a szereplők nevei. Ebben a részben is sziporkázott az író és megjelent Fenella, Vanetta és Porcelain. Szerintem a kreatív névadás  nagyon különlegessé tehet egy történetet. 

A regény eredeti címe A Red Herring
Without Mustard, ami utal a regényben
 megjelenő jellegzetes halszagra.

A megszokottaktól eltérően és érzékeltetve, hogy Flavia egyre jobban felnő a feladathoz a gyilkosságok egyre részletesebben, egyre véresebben jelennek meg a regényben. Flavia pedig felnőtteket megszégyenítően állja a sarat. A nyomozás mellett újra előtérbe kerül Flavia édesanyjának halála és az egész de Luce család egyre komolyabb problémákkal küzd a birtokuk, Buckshaw miatt. Az mindenképpen kimondható, hogy ez az eddigi legsötétebb történet, ugyanakkor távol áll attól, hogy félelmetes legyen. hiszen a 11 éves Flavia még mindig talpraesett, imádnivaló, egyszerűen übercuki. Az egyik kedvenc részemben (nyugi ezzel nem árulok el sokat) egy kisfiút nyalókával próbált lekenyerezni, mert a "régen elmúlt gyerekkorából" még tudta mivel kell a gyerekekre hatni. 

Azonban ez a regény nem jókor kopogtatott be hozzám, több, mint két hétig szenvedtem vele, mondhatni ezzel gyógyultam ki az "olvasós válságomból", ezért nem tudtam úgy értékelni, amennyire más hangulatban tehettem volna. A nyomozós résszel voltak a legnagyobb problémáim, vagyis főként azzal, hogy úgy éreztem Flavia csak járkál ide-oda a biciklijével, de nem halad előre. Az előzőektől eltérően pedig ebben a regényben nagyon sok volt az epizód a nyomozás közben, ami nem hogy lelkesített volna és a késleltetés miatt izgalmasabbá tett volna a történetet, hanem inkább csak idegesített. 

A régi, megszokott dolgok miatt szerintem még egy 2376. részt is el tudnék olvasni, de ha összevetjük az előzőekkel, akkor A jósnő kristálygömbje tetszett a legkevésbé.

Alan Bradley: A titokzatos bábjátékos (Flavia de Luce rejtélyei 2.)

– Na jó! – felelte. – Mit akarsz? Ki vele! 
Csípőre tett kézzel, rezzenéstelen tekintettel figyelt. 
– Nem tudom, mire célzol. 
– Ugyan már! Engem nem etetsz meg. Úgy száz kilométeres körzetben mindenki tudja, hogy Flavia de Luce nem azért sétálgat a mezőn, hogy virágot fonjon a hajába. 
Tényleg? Száz kilométerre? Ez meglepett. Azt hittem, legalább százötven.

Az első részt tavaly már agyondicsértem és a főszereplő, Flavia, az utóbbi idők egyik kedvenc karaktere számomra, így a folytatás elolvasása sem váratott sokat magára.

Ha jót akartok magatoknak, mármint egy jó olvasmányélményt, akkor ne olvassátok el a fülszöveget, inkább hagyatkozzatok rám. A titokzatos bábjátékosban Flavia, aki még mindig imádja a kémiát és utálja a nővéreit, újra nyomozásba kezd egy rejtélyes haláleset ügyében.

Egy napon  a temetőben fekve (Flavia személyiségét tekintve ebben nincs semmi különös) Flavia síró hangra lesz figyelmes és megismerkedik a gyönyörű Nialla-val majd Rupest Porsonnal, a BBC híres bábjátékosával, akinek lerobbant a kocsija. Bishop's Lacey lelkésze pedig meghívja a művészt, hogy tartson előadást a parókián, ameddig az autóját megjavítják. Flavia felajánlja, hogy segít az előadás előkészületeiben és nem is sejti, hogy ezzel egy újabb bűnténybe csöppen.

A beálló csönd azt jelezte, senkinek sincs mondanivalója. Aztán a nő megszólalt: – Ugye véletlenül sincs nálad egy szál cigaretta, elepedek érte. 
Meglehetősen idióta fejrázással feleltem. 
– Hm – mondta –, pedig olyan gyereknek látszol, akinél akár lehetne is. 
Életemben először nem találtam szavakat. 
– Nem dohányzom – nyögtem ki végül. 
– És miért nem? – kérdezte. – Túl fiatal vagy, vagy túl okos? 
– Gondoltam, ráérek a jövőhéten rászokni – feleltem sután. – Valahogy eddig nem került rá sor. 
Hátravetette a fejét, és nevetett, gyöngyözően, mint egy filmsztár. – Tetszel nekem, Flavia de Luce – mondta végül.

Vannak olyan könyvsorozatok, amiknek az egyes részei képesek legalább ugyanolyan jók, ha nem jobbak lenni az első résznél, de nekem ez a folytatás kicsivel gyengébb volt, mint a kezdés.

A bevezetés/előkészítés  kb. 150 oldalon keresztül tartott majd ezután következett a bűntény és a nyomozás, ami nagyon becsapós volt számomra, mert azt éreztem, hogy Flavia még nem tudja a megoldást, de a végére csak úgy spontán előállt a megoldással. Szerkezetileg nem éreztem ezt a részt olyan tökéletesnek. Ha valaki kevésbé türelmes olvasó, mint én, lehet, hogy 100 oldal után abbahagyja a regényt, mert lehet hosszú egy bevezetés, de akkor kösse is le az ember figyelmét. Nekem szenvedés volt a történet első fele. Emellett, amit nagyon untam az a kémiai vizsgálatok részletes leírása volt.  Tudható, hogy Flavia imádja a kémiát és piszkosul ért is hozzá, de a legtöbb olvasó már kevésbé. Mikor 2-3 oldalon keresztül írt le egy kísérletet, én már két szó után nem értettem semmit, csak mechanikusan olvastam és vártam, hogy a végére érjek.

Miután megtörtént a bűntény, már éreztem, hogy "jó lesz ez!". Megint azt alkalmazta az író, amit az első részben, hogy a múlt jelent megoldást a jelen problémáira. És itt le a kalappal előtte, mert egy nagyon szövevényes, sokrétű szálat talált ki. Csak ámuldoztam, ahogyan sokszor Flavia is tette, mert az ő racionális világából a bűntény hatására belépett egy érzelmek vezérelte világba. Talán ezek voltak a történet legédesebb részei, amikor Flavia rácsodálkozott a világra, pedig azt hitte, hogy 11 évesen ő már mindent tud.

A befejezés viszont túl összecsapott lett számomra. Mikor már csak 10-20 oldal van hátra persze gondolja az ember, hogy most már csak rájönnek ki a tettes, de nekem ez most egy túl rövid nyomozás volt, még olvastam volna.

Még mindig azt gondolom, hogy nekem inkább karakterközpontúak Alan Bradley regényei, mert ha nem lenne egy ennyire imádnivaló főszereplőnk, mint Flavia és szintén nagyon szerethető mellékszereplők, mint a háború borzalmait átélt Dogger vagy a konyhatündér Mullet asszony, akkor nem biztos, hogy csak a krimivonalért elolvasnám őket. Viszont ez a krimis szál nekem jobban tetszett, mint az első részben a "bélyeges-gyilkosos". Sokkal összetettebbnek éreztem és általa Bishop's Lacey rengeteg eddig nem ismert lakója is előtérbe került. Az új szereplők közül a kedvencem Dieter volt, a német hadifogoly, aki imádja az angol irodalmat. Az ő története külön megér egy misét. 

Flavia még mindig kedvenc és szívesen olvasnék egy harmadik részt is, de A titokzatos bábjátékossal kapcsolatban egy kis hiányérzetem van.

Viszont, ha nem olvastátok az első részt, akkor is belekezdhettek ebbe. Nem kapcsolódnak szorosan egymáshoz a részek. :)

Bizony ez volt a 100. bejegyzés, remélem még sokszor ennyi lesz! :)

Újévi nyereményjáték! - Új nyertest sorsoltam!

Mivel az elsőként kisorsolt nyertes két hétig nem jelentkezett, így új nyertest sorsoltam, aki nem más, mint Móczár Viktória!

A nyereményed Alan Bradley De mi került a pitébe? című regénye. Kérlek, jelentkezz a f.anna479kukacgmail.com e-mail címen vagy az oldal Facebook oldalán, hogy megbeszéljük, hogyan kapod majd meg a nyereményedet.

Újévi nyereményjáték - Eredményhirdetés

A tegnapi napon véget ért az újévi nyereményjáték az egyik legkedvesebb tavaly olvasott könyvem egy példányáért, Alan Bradley De mi került a pitébe? című regényéért, úgyis nevezhetném, hogy a legcukibb krimiért. Köszönöm szépen, hogy ennyien részt vettetek a játékban! A mai napon már sorsoltam is...

...és a regényt Szegezdi Szabina nyerte, akinek ezúton is gratulálok! :) Kérlek írj az f.anna479kukacgmail.com e-mail címre vagy az oldal Facebook oldalán keresztül, hogy megbeszélhessük az átadást.

Újévi nyereményjáték!

Éssss hatalmas dobpergések közepette megérkezett az ígért meglepetés!

A blog 2. születésnapja és az új év alkalmából egy kis nyereményjátékra invitállak titeket, amelyben megnyerhetitek a tavalyi évi egyik kedvenc könyvemet, Alan Bradley-től a De mi került a pitébe? egyik példányát.

Ha szeretnétek részt venni a játékon, nincs más dolgotok, mint hogy követitek a blogot a Bloggeren, a Bloglovinon vagy lájkoljátok az oldal Facebook oldalát és ehhez a bejegyzéshez írtok egy kommentet a névvel, amivel követtek. 

A játékra 2014. január 18. - vasárnap éjfélig jelentkezhettek.

A sorsolás január 19-én, hétfőn lesz.

Sok szerencsét mindenkinek! Emellett pedig nagyon-nagyon boldog, szeretetben, sikerekben és persze könyvekben gazdag új évet kívánok!

Új polclakók - 2014 december

A december egy hihetetlenül jó hónap volt könyves szempontból, ugyanis 12 új drágasággal gyarapodott a könyvespolcom. A családtagjaim már tudják, hogy a tökéletes ajándék számomra a könyv (a második pedig a könyvutalvány), így a karácsonyfa alatt rengeteg könyvet találtam. A képen láthatjátok őket. :)

D. Tóth Kriszta: Húszezer éjszaka - A Jöttem, hadd lássalak-ot imádtam, úgyhogy az új könyvét is nagyon vártam.

Temple Grandin: Képekben gondolkodom - A Temple Grandin című film, Claire Danes főszereplésével nagyon megfogott, mikor pár éve láttam. Az autizmus mindig is érdekelt, Temple pedig egy különleges személyiség.

Anne Frank naplója - Már nagyon régóta el szeretném olvasni.

Rainbow Rowell: Eleanor és Park - Azt hiszem, ezt nem kell magyarázni. Minden évben van a fiatalok körében is egy nagybetűs KÖNYV. Idén szerintem ez az. Már nagyon kíváncsi vagyok rá.

Alan Bradley: A titokzatos bábjátékos - Az idei egyik kedvenc könyvem volt a sorozat első része, a De mi került a pitébe?. Remélem ez is hasonlóan jó lesz.

Palya Bea: Ribizliálom - Temple Grandin mellett Palya Bea is hihetetlenül különleges személyiség. Mostanában sokat hallgatom a dalait,  de a gondolatai is érdekelnek.

Anna Gavalda: Édes életünk - Az idei év egyik nagy szerelme nálam Anna Gavalda akivel kiélhetem a francia mániám egy részét. Ezt a könyvet, ami egyébként két kisregényt tartalmaz már el is olvastam és bár az Együtt lehetnénk-et nem múlta felül, de nagyon szerettem.

Ferenc Pápa: Az irgalom egyháza - Nem hiába mondják, hogy az utóbbi idők legszabadelvűbb pápája. Engem is megfognak a gondolatai, a világszemlélete. Kíváncsi leszek a könyvre, ami hosszabb-rövidebb szemelvényeket tartalmaz Ferenc Pápától.

Menyhért Anna: Női irodalmi hagyomány - Ezt a könyvet a molyos karácsonyi ajándékozáson kaptam rengeteg kávés finomság és tea mellett. Régóta szeretném már elolvasni, mert mint sokan mások én is hiányolom a női szerzőket a magyar irodalom tanításból. 

És még karácsony előtt pár nappal lepett meg az egyik barátom három csodálatos könyvvel. Darvas Józseftől a Részeg esővel, Faludy György verseskötetével a Viharos évszázaddal és Roy Porter Téboly című könyvével. Az utóbbit csak random kinyitottam valahol és az első mondat, amit megláttam az volt "Őrültek nem léteznek.". Szóval máris imádom. :D

Már ebben a posztban is nagyon-nagyon utalgattam az ez évi kedvencekre, szóval hamarosan érkezik a top12-es lista, a minden hülyeséget összesítő statisztika, megmutatom milyen könyvekkel "neveztem" jövőre a várólista csökkentésre és jön a meglepetés is. Nem ígérem, hogy ez mind idén, de napokon belül. :D

A többiek új polclakói:

BookwormGirl

Katacita

Tekla

Alan Bradley: De mi került a pitébe?

"Ahogy ott ácsorogtam a Tehénsoron, az jutott eszembe, hogy a mennyország olyan hely lehet, ahol a hét hét napján, a nap huszonnégy órájában nyitva áll a könyvtár."

Azt hiszem ezzel a mondattal Alan Bradley megfogalmazta sokunk álmát, és ha a könyvtárból ilyen könyveket lehet kölcsönözni, mint az első könyve, a De mi került a pitébe?, akkor még inkább egyetértek.

Olvastam már itt-ott a könyvről, de akkor fogott meg igazán, amikor szembejött velem a könyvtárban. Szuperül néz ki, mint ahogy általában a Maximos könyvek, a fülszöveg alapján pedig rájöttem, hogy én ilyen típusú regényt még egyáltalán nem olvastam, és az is régen volt már, amikor egy 11 éves kislány volt a főszereplője egy általam olvasott könyvnek. 

A De mi került a pitébe? a Flavia de Luce rejtélyei sorozat első kötete. A főszereplő pedig a már előbb említett kislány, Flavia, aki Angliában, egy régi kastélyban él édesapjával és két nővérével. A lányok édesanyja, Harriet 10 éve halott, amit az édesapjuk még mindig nem dolgozott fel teljesen, inkább a bélyeggyűjteményébe menekül. A nővérek pedig örökös harcban állnak egymással, mint úgy általában a testvérek, különösen ha lányok. Flavia legkisebbként sokszor különösen egyedül érzi magát, a két nővére összefog ellene, az édesapja nem törődik vele eléggé, így legnagyobb szenvedélye a kémia és a legjobb kapcsolatban talán a család kertészével Doggerrel van. Kicsit koravén, tudálékos lány, de a körülmények tették ilyenné, szóval borzasztóan szerethető is.

Ebbe a díszletbe érkezik egy napon egy döglött sárszalonka, amelynek a csőrére egy Fekete Penny bélyeg van szúrva, aztán a következő éjszaka Flavia egy ismeretlen, haldokló férfit talál a kertben, a házvezetőnő túrós pitéjéből pedig eltűnik egy szelet. Ekkor merül fel a kérdés, De mi került a pitébe? Flavia pedig a rendőrség mellett saját maga is nyomozásba kezd, ami nem csak számára hatalmas kaland, hanem nekünk olvasóknak is.

"Óvatosan kortyolgatta a teát, fújogatta, hogy hűljön. Miközben itta a vöröslő folyadékot, eszembe jutott, hogy az angolokat sokkal inkább a tea kormányozza, mint a Buckingham-palota vagy Őfelsége kormánya. A lelkünkön kívül a tea az egyedüli dolog, ami az emberszabású majmoktól megkülönböztet – legalábbis így mondta apának a plébános, apa Feelynek, Feely Daffynak és Daffy nekem."

Régóta olvastam ilyen édes-aranyos könyvet, mint ez.

Flavia-t nagyon megszerettem elképesztő személyisége miatt, amiben hatalmas kettősség, hogy egyszer még hitetlenkedsz, amiért 11 évesen mennyi mindent tud, néhány beszólása miatt pedig jóízűen mosolyogsz, mert rájössz mennyire gyerek még. Tökéletes főszereplő, ahogyan a többi szereplőt is nagyon jól megalkotta az író. Nem mondanám, hogy nem hétköznapiak, de a hétköznapiságukba annyi irónia és humor vegyül, hogy nem válnak unalmas karakterekké. Személyes kedvencem Daphne, Flavia kisebbik nővére, aki a regény 99 százalékában olvas, mégis úgy éreztem végig, hogy mindig ott van és részese az eseményeknek.

A korszak és a helyszín is közel áll a szívemhez. 1950, a II. világháború utáni tipikus angliai táj, Buckshaw a de Luce-ok birtoka és Bishop's Lacey a közelben lévő hangulatos kis falu, ahol ugyanaz a néni az édességboltos és a postamesternő is. Ezek mellett megjelenik több környékbeli helyszín, melyek között Flavia eszeveszetten száguld biciklijével Gladys-szel. A cukiságfaktorom már akkor kiakadt, amikor ezt a különleges elnevezést olvastam.

De a szereplők meg a helyszín mellett a legfontosabb dologról, a bűntényről még nem esett szó. A sárszalonkával és túrós pitével kezdve bugyutának tűnhet, és aki nem rajong túlzottan a bélyegekért, annak valamilyen szinten az is marad a könyv végére is, de rengeteg történelmi alapja van. Én magam sem a szörnyen izgalmas krimibeillő szál miatt rajongok ennyire ezért a történetért, de szerintem rengeteg háttérmunka kellett hozzá.

És itt jön képbe az író, aki egy olyan humoros, szórakoztató, de alapos regényt írt, hogy le a kalappal. Számomra elképesztő, hogy tudott így belehelyezkedni Flavia szemszögébe, aki szerintem az utóbbi idők egyik kedvenc karakterévé nőtte ki magát nálam.

"Eszembe jutott egy jótestvéri tanács. Feely adta egyszer Daffynak és nekem: 

„Ha bármikor utadat állja egy férfi, rúgj a legnemesebb testrészébe, aztán rohanj, mint a szélvész.” 
Hasznos tanácsnak tűnt, az egyetlen problémát az okozta, hogy nem is sejtettem, hol található egy férfi legnemesebb testrésze."

Nem voltam eddig túl jó véleménnyel a Dream válogatás könyvei iránt, de most azt hiszem megtört a jég. A De mi került a pitébe? egy kedvenc lett, és várom a második részt!