Péterfy-Novák Évát az Egyasszony és A rózsaszín ruha című méltán híres könyveiről ismerhetitek. A rózsaszín ruhát már olvastam és nagyon szerettem, de az Egyasszonyt még nem mertem elolvasni, ahogyan legújabb regényét is hónapokig kerülgettem a könyvtárban.
Amikor megláttam, hogy az írónőnek új könyve jelenik meg, nagyon megörültem - pedig a címből sejteni lehet a témáját - fel is tettem váró/kívánságlistámra és aztán elfelejtkeztem róla, ameddig rá nem találtam a könyvtárban. Sokszor. Féltem ettől a témától. A szexuális abúzusról sajnos nagyon kevesen mernek beszélni, de nagyon örülök, hogy Péterfy-Novák Éva ennyire bátor és ennyire nyíltan mer írni a nagy és borzasztó igazságokról, erőt adva sok embernek a felszólaláshoz.
A regényben egy nagypapa és az unokája történetét ismerhetjük meg. A cselekmény két szálon játszódik, az egyik az unoka nézőpontja egészen kislánykorától kezdve, a másik pedig a nagypapájának a nézőpontja kisiskolás korától kezdve. Az összekötő kapocs pedig a szexuális abúzus, amely nemcsak a saját életükre, hanem az őket követő generációkra is kiterjedhet.
Hatalmas kettősség van ebben a történetben, hiszen az egyik oldalon megszakad a szívünk a kislányért, a másik oldalon pedig rájövünk, hogy az erőszaktevő élete sem traumáktól mentes. Fontos tudni, hogy semmi sem fekete-fehér, de nagyon fontos felülvizsgálni a saját tetteinket is, mert ebből a történetből kiviláglik, hogy ameddig valaki nem lesz elég bátor, hogy megtörje a láncot, így vagy úgy segítséget kérjen, addig nagyon sok ember fog szenvedni.
Én nem szerettem olvasni ezt a könyvet. Az írónő szerintem nagyon jól hozta a kislánynak majd a felnőtt nőnek a szemszögét, de összességében számomra túl nyers volt a stílus és utáltam, hogy tudtam előre mi fog történni. Mégis remélem, hogy minél többen el fogják olvasni, mert ez egy forradalmi könyv.
Értékelés:
5/5
Fülszöveg
Miskolc, 1920-as évek. A nyolcéves Károly és a négyéves Anna szüleit szinte egyszerre viszi el a spanyolnátha, a gyerekek pedig árvaházba kerülnek. Rideg és szeretetnélküli apácák gondoskodnak róluk, a fiúk között pedig farkastörvények uralkodnak: aki erősebb, az éjszaka leple alatt bármit megtehet a többiekkel. A testvérpárt néhány év múlva nevelőszülők veszik magukhoz, de vajon képesek-e elfelejteni mindazt, ami az árvaházban történt velük?
Hatvan évvel később, szintén Miskolcon az ötéves Eszter elhidegül imádott édesapjától, miután anyja figyelmezteti, hogy vigyázzon vele. A kislány csak nagyapjára, Tatusra számíthat, aki mindennél jobban szereti unokáját, s akiben Eszter mindenki másnál jobban bízik.
Péterfy-Novák Éva új regényében megrázó kérdéseket tesz fel: mi lesz egy megnyomorított gyermekből? Hogyan válik szörnyeteggé egy felnőtt? És vajon meg lehet-e törni a generációkon átívelő családi mintákat?
"Azt kéri, ne mondjam el senkinek, hogy miről beszéltünk. Ez a mi titkunk. Amolyan női titok. És a nőknek össze kell tartaniuk, nem szabad elárulniuk egymást. Mert az olyan lenne, mintha a legjobb barátodat árulnád el, mondja anyu. Minden nőt úgy kell nézni, hogy a legjobb barátod. Mert a férfiak mások. Jobb, ha tudok ezekről a dolgokról, és ideje odafigyelni magamra. Gondolkodott a konyhában, hogy biztosan megértettem-e, amit mondott, de aztán arra jutott, hogy már elég nagylány vagyok ahhoz, hogy megértsem.
Hogy apánk előtt nem vetkőzünk. Mert a férfiak rosszak."
Péterfy-Novák Éva 1961-ben született Diósgyőrben. Személyes traumájának feldolgozása miatt kezdett blogot írni, majd a bejegyzésekből 2014-ben Egyasszony címmel nagy sikerű memoár, később pedig monodráma is készült. 2017-ben jelent meg A rózsaszín ruha című novelláskötete, amelyben szókimondóan, ugyanakkor humorral és empátiával ír a körülöttünk lévő világról, életünknek azon bántó részleteiről, amelyekről igyekszünk nem tudomást venni. Pétery-Novák Éva írásainak ereje abban rejlik, hogy számára nincsenek tabuk.
