2015. november 15., vasárnap

D. Tóth Kriszta: Húszezer éjszaka



Szemtelenül elspoilereztem, hogy honnan kapta D. Tóth Kriszta "új" (tavaly megjelent) regénye a címét, de hogy miként kapcsolódik ez a dal a Húszezer éjszakához, az a regényből is nagyon hamar kiderül.

Az elmúlt egy-másfél évben nagyon megszerettem azt, amit Kriszta csinál, vagyis nem, inkább azt, ami Kriszta maga. A személyiségét, a gondolatait, írásait, kezdeményezéseit és a WMN-t, amit a közösségi oldalakon kívül talán a leggyakrabban látogatok. Nem azért, hogy nagy szavakat használjak, de kicsit a példaképemnek is tekintem őt. 
És ezek után ne legyek elfogult? Ígérem nem leszek. Minden, amit leírok csak a Kriszta-kompatibilitásomnak köszönhető.



A Jöttem, hadd lássalak-ban Kriszta az édesanyjának állított emléket, a Húszezer éjszakában viszont egy teljesen más témával, a mai negyvenes nők problémáival foglakozik. A főszereplő Helga, néhány nappal a negyvenedik születésnapja után valami megmagyarázhatatlan szomorúságot és hiányt kezd el érezni, miközben látszólag áloméletet él férjével, két kislányával és sikeres vállalkozást vezet.

A téma önmagában nem különleges, rengeteg más könyv és újságcikk íródott és íródik talán ebben a pillanatban is ezzel kapcsolatban, de engem nagyon jó időben kapott el a történet, és bár fele annyi idős vagyok, mint Helga, számomra is volt üzenete. 
A Húszezer éjszakában nem csak Helga jelenét ismerhetjük meg, hanem a gyermekkorát és a szüleit is, ami nagyon fontos pontja a regénynek, hiszen megmutatja, hogyan jutott el a főszereplő a történet jelenéig, ahol reggelente rekordidő alatt csomagol tízórait, napközben hírességeket menedzsel, heti kétszer pilates órán próbálja magát formában tartani és éjszakánként színlelnie kell az orgazmust.
Az írónő mindent annyira gondosan kitalált, mind Helga múltjában, mind a jelenében. Élvezet volt olvasnom az apró kis mozzanatokat és érezni azt, hogy Kriszta mennyire szereti mindegyik szereplőjét. Én is írtam már néhány regény kezdeményt és teljesen át tudom érezni, hogy mennyire lehet ragaszkodni egy általam kitalált karakterhez. Valahogy ezt a ragaszkodást éreztem Kriszta soraiban is. Egyszerűen látszott a történetben, hogy itt minden az övé. Minden olyan volt, mint ő. Azok a gondolatok, tapasztalatok, idézetek, dalok. 
A kedvencem mégis az a "hármas" volt, akiket az írónő Helga mellé teremtett, hogy így együtt olyan tipikus "négy barátnő" legyenek. Tudjátok, mint a filmekben, hogy mindannyian különböznek, éppen ezért remek tükröt tudnak egymásnak tartani, na meg rengeteget nevetni.

A Húszezer éjszaka számomra egyszerre volt nyomasztó és szórakoztató. Féltem tőle, hogy nem tudom átérezni a témát, de 40/2 évesen  is sokat tudott adni. Ha nem is tudjuk átérezni, de érdemes ilyen témában olvasni, hogy mire odaérünk kevesebb hibát kövessünk el.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése