2014 kedvenc könyvei ~ TOP 12

Az elmúlt évekhez hasonlóan, most is kiválasztottam a kedvenc könyveimet ebből az évből. Az újraolvasásokat nem vettem figyelembe, mert akkor nagyon hosszú lenne a lista. Így is a tervezett 10 könyvből 12 lett, mert két könyvet képtelen voltam kihagyni. Ami viszont rendhagyó idén, hogy nagyon nehezen, de sorrendet is állítottam fel. Nagyon vegyes lett a lista, remélem mindenki talál valamit, ami felkelti az érdeklődését.

12. Alice Hoffman: Galambok őrizői (itt írtam a könyvről)

Az egyik legvaskosabb könyv, amit idén olvastam, amelyben az írónő nagyon jól fűszerezi a történelmi szálat a rendkívüli női karakterek történetével.

11. Shannon Hale: Austenland - Vakáció Mr.Darcyval (itt)

A témája és az írónő stílusa miatt is nagyon a szívemhez nőtt ez a regény, teljesen kikapcsoltam miközben olvastam.

10. Zakály Viktória: Hanna örök (itt)

Bár nem volt annyira átütő, mint az első rész, a Szívritmuszavar, de ezt is majdnem együltő helyemben olvastam el. Gyönyörű romantikus történet, a végét soha nem fogom elfelejteni.

9. Jeanette Winterson: Miért lennél boldog, ha lehetsz normális? (itt)

Nem a legegyszerűbb olvasmány volt, talán még most sem dolgoztam fel, értettem meg teljesen, de nagyon megéri elolvasni.

8. Sarah Dessen: Along for the Ride - Álom két keréken (itt)

Pár napja írtam kicsit bővebben a könyvről, bár már nem olyan friss élmény. Imádom Sarah Dessen-t, a legújabb magyarul megjelent könyvével sem tudott nálam mellélőni.

7. Kosztolányi Dezső: Édes Anna (itt)

Iskolás éveim alatt, ha nem is a kedvenc, de az egyik legkedveltebb kötelezőm volt. Hihetetlenül dühös voltam miközben olvastam. De szerintem azok a jó könyvek, amelyek ilyen mély érzéseket váltanak ki az emberből. Az Édes Anna is ilyen volt számomra.

6. Lev Tolsztoj: Anna Karenina (itt)

Ha lenne ilyen, akkor ez a regény is versenyezhetne a "legvaskosabb" kategóriában. Minden idők egyik kedvenc férfikarakterét, Levint adta nekem és a bizonyosságot, hogy tényleg szeretem az orosz irodalmat.

5. Alan Bradley: De mi került a pitébe? (itt)

Az év legaranyosabb könyve, a legédesebb, legszerethetőbb főszereplővel. Ha nem lenne így is lassan 10 megkezdett könyvem, már olvasnám a folytatást.

4. Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita

Annyira, de annyira szerettem volna egy külön bejegyzést szentelni ennek a regénynek, de egyszerűen nem tudtam volna összefoglalni, átadni, hogy miről szól és hogy mennyire jó. Imádtam!

3. Anna Gavalda: Együtt lehetnénk

Anna Gavalda az idei kedvenc íróm, hiszen 4 könyvet is olvastam tőle ebben az évben. Mindegyik nagy kedvencem lett a francia életérzés és az írónő által teremtett karakterek miatt, de az Együtt lehetnénk hangulata és szereplői tényleg örökre meg fognak maradni a szívemben.

2. D. Tóth Kriszta: Jöttem, hadd lássalak (itt)

Sokkoló képek, nosztalgikus hangulat, kávécigi. Ennél nagyobb hatást már csak...

1. Grecsó Krisztián: Megyek utánad (itt)

című új regénye tett rám. Letaglózott, megríkatott, összetört aztán megragasztott.Mindig utólag tudom igazán, hogy milyen nagy hatást is tett rám egy könyv. Ha a Megyek utánad-ra és Darura gondolok még most is kiráz a hideg.

És most egy csoportkép. :D

Jeanette Winterson: Miért lennél boldog, ha lehetsz normális?

Katacita blogján olvastam először erről a könyvről és annyira megtetszett, hogy amikor a karácsonyi ajándékaimat "válogattam" online, mindenképpen ezt is meg kellett rendelnem.

Eddig még nem hallottam soha Jeanette Wintersonról, sem egyetlen könyvéről, így érdekes volt rögtön egy memoárral kezdeni, de nem bántam meg. 

A Miért lennél boldog, ha lehetsz normális? című könyv az írónő gyermekkorát, fiatal éveit írja le egy-egy fontosabb/humorosabb/megrázóbb részletet kiragadva, majd elér a közelmúltba és levonja a következtetéseket. 

Winterson-t hat hetes korában adta örökbe édesanyja egy mélyen vallásos, gyermektelen házaspárnak, akikkel egészen 16 éves koráig élt, addig ameddig rá nem jött, hogy a nőkhöz vonzódik. Nevelőanyja, - aki számomra sokkal rejtélyesebb személyiség, mint maga az írónő - megkeserítette Winterson gyermekkorát, elvett tőle mindent, ami az első éveket boldoggá teszi és lehetővé teszi azt, hogy egy önmagával és saját életével elégedett emberré nőjön fel. Ennek ellenére az írónőnek ez sikerült, ebben a könyvben el is mondja, hogy miért/hogyan. Elmondja, hogy hová jutott, de azt nem, hová tart, mert nem tudhatjuk. Sohasem.

Nagyon gyakran csordultig teltem haraggal, kétségbeeséssel. És mindig magányos voltam. Ennek ellenére szerelmes voltam és vagyok az életbe. Ha valami felzaklatott, a Pennine-hegységbe szöktem – egész napokat csavarogtam át egy lekváros szendvicsből meg egy üveg tejből merítve hozzá az energiát.

Igen mélyen megérintett a történet... Ahogyan sok helyen olvastam, én is "kiidézném" a könyv felét, mert tele van elgondolkodtató sorokkal, nem olyan tömény Coelho-i stílusban, hanem igen is a szavak mögé kell látni hozzá. Az írónő stílusa lehengerlő, hihetetlenül humoros, önirónikus, pozitív hozzáállásról tanúskodik. Ez volt az egyik mentsvára. A másik pedig a könyvek, amelyekről olyan szeretettel ír, hogy talán az is elgondolkodna az olvasáson, aki eddig idegenkedett tőle. Én csak simán átéreztem. :)

A könyvek számomra otthonok. A könyv nem megteremti az otthont, hanem ő maga az, abban az értelemben, hogy – akárcsak egy ajtót – kinyitjuk, és bemegyünk rajta. Odabent másfajta időt, másfajta teret találunk.

Emellett azért voltak zavaró dolgok a stílust, formát tekintve. Gondolok itt az időben, térben való állandó ugrálásra, de mivel ez is egy eszköz, hogy hatásosabbá tegye a történetet, illetve az írónő a könyvben még bocsánatot is kért, mondván neki soha nem ment egy történetet elejétől a végéig leírni, gondoltam akkor eltekintek a problémázástól. Viszont amellett nem tudok elmenni, hogy csak úgy ripsz-ropsz kihagyott 25 évet és egy olyan mederbe terelte a történetet, aminek nem éreztem értelmét. Ezért nagyon haragszom ám. Egy szuper kis visszaemlékezésből átmentünk eatpraylove-ba, amit nagyon imádok egyébként csak nem volt ott a helye szerintem. De mielőtt elspoilerezném az egészet...

Nagyon tudom ajánlani ezt a könyvet mindenkinek, aki nem egy hétköznapi szórakoztató regényre, hanem valami különlegesre, valami másra vágyik, nem riad vissza attól, hogy valami nem cukormázas, nem kerek egész, szeretne elgondolkodni az életén és szeretne magának válaszolni arra a kérdésre, hogy Miért lennél boldog, ha lehetsz normális?.

Értékelés: 4,5/5