2015 kedvencei

Az elmúlt évektől eltérően most nem választottam ki 10-12 kedvenc könyvet és állítottam őket sorrendbe, hanem egy kicsit rendhagyóbb módon értékeltem az idén elolvasottakat. Már sokszor írtam róla, hogy bár idén sokkal kevesebb könyvet olvastam el, mégis szinte mindegyik nagyon jó élmény volt, úgyhogy ne lepődjetek meg a "csalásaimon", sok helyre egyszerűen nem tudtam csak egy valamit választani.

A legjobb külföldi klasszikus

Bár idén olvastam a Jane Eyre-t és a Kisasszonyokat is, amelyek mind csodálatosak voltak, de a legjobban az év elején olvasott A nagy Gatsby és a későbbi Mrs. Dalloway tetszett, valahogy jó időpontban találtak meg. Őket mindenképpen újra fogom olvasni, lehet, hogy már jövőre.

A legjobb magyar klasszikus

Az érettségi miatt sok ilyet olvastam az év első részében, de az abszolút kedvencem Móricz Zsigmondtól a Rokonok. Olvastatja magát és annyi mai probléma előkerül benne. Egyszerűen szenzációs, hogy mennyire átfogó történet, pedig nem is a hosszabbak közé tartozik.

A legjobb pszichológiai témájú

Mostanában egyre több ilyet olvasok és legszívesebben az összeset felsorolnám, de a legnagyobb hatással Csernustól A nő és vigyázat most csalok, mert még nem fejeztem be!, de Yalomtól A Schopenhauer-terápia voltak rám.

A legjobb igaz történeten alapuló

Igen, most már kiderülhetett, hogy skatulyákat készítek az idei kedvenc könyveimnek, hogy többen lehessenek, de hát ha ennyire szerettem őket? Ide három könyv is került, Elizabeth Wurtzeltől a Prozac-ország, Likó Marci életrajzi könyve a Bunkerrajzoló és a merőben más, de szintén imádom könyv a Napsütötte Toszkána.

A legjobb fiataloknak szóló

Én mindig belezavarodok, hogy melyik könyv new adult meg melyik young adult, úgyhogy maradtam a "fiataloknak" megnevezésnél. Mivel már nem nagyon olvasok ilyen könyveket, nem mintha nem lennék fiatal, de elég mainstream választásom lett itt. Az Eleanor és Park nagyon nagy kedvencem volt az év elején, mert nem olyan mint a többi hasonló témájú történet. A Papírvárosok pedig főleg nem. Egy nem mindennapi cselekmény, a téma viszont minden fiatalt foglalkoztat.

A legnagyobb csalódás

Jevgenyij Vodolazkintól a Laurosz. Valami orosz nagynagynagy regényt vártam és végül egy közepes valamit kaptam.

A legnagyobb meglepetés

A Hazudósokért mindenki odavolt és bár mostanában szkeptikusan állok az ilyen regényekhez, de ennek sikerült engem is letaglóznia. Bennem mindig az "érzés" marad meg egy könyv után. Ettől még mindig borzongok, ha rágondolok. A másik ilyen könyv pedig Lev Grossmantól A varázslók volt. Tudtam, hogy teljesen más, mint egy szimpla fantasy, de nem gondoltam, hogy ilyen nagy hatással lesz majd rám. Különleges, baljós, furcsa hangulatú regény.

A kedvenc íróm

Ezt a címet is megosztottan ketten kapták. Az egyik Nicolas Barreau, akinek A nő mosolya című regénye teljesen elvarázsolt és alig várom, hogy még olvashassak tőle. A másik pedig Lakatos Levente, akitől idén három regényt/kisregényt is olvastam. Úgy érzem, hogy nagyon sokat fejlődött az évek alatt és a most megjelent Szeress jobban! című regénye tényleg az egyik legnagyobb kedvencem volt idén.

A kedvenc írónőm

D. Tóth Kriszta, mert őt és az idén olvasott regényét, a Húszezer éjszakát is muszáj volt megemlítenem. Annyira várom, hogy megint írjon valamit, mert imádom, amit csinál.

A kedvenc borítóim

Az idén elolvasott könyvek közül.

Új polclakók - 2015 Április

Szerencsésen túlestem az írásbeli érettségin, de a szóbeli és a tanári alkalmassági még hátra van, így nem lógathatom felhőtlenül a lábam, mert vár rám néhány olyan könyv, amit nem feltétlenül kedvetelésből fogok elolvasni. Jelenleg Szabó Magdától olvasom újra az Abigélt, ami talán majd a témám lesz az alkalmasságin, de a tökéletes regényt keresem már egy ideje és még Kosztolányitól az Aranysárkány és a Jane Eyre is kiütheti Gina történetét. És nem ezekkel a regényekkel fogok nehezen megbirkózni, hanem az emelt magyar szóbelisekkel, köztük A kőszívű ember fiaival és a Szigeti veszedelemmel. De ez a hétvége még a pihenésé, így emellett a szokásos új könyves poszt mellett még tervezek egy másikat is.

Bár az elmúlt hónapom tényleg nem az olvasásról szólt (de nem is a tanulásról, hanem a szenvedésről), azért mégis vettem két új könyvet. Az egyik Szendi Gábor tavaly megjelent legújabb könyve, Az önértékelés csapdájában. Az egyik ELLE magazinban olvastam a szerző cikkét, amiben röviden összefoglalta, hogy miről is szól a könyve. Dióhéjban az a lényege, hogy olyan dolog, mint önértékelés egyszerűen nem is létezik, csak az emberek erőltetik magukra, és ha nem tennék, illetve tennénk, akkor ez nagyban megkönnyítené az életünket. Ez az újfajta megközelítés nekem személy szerint nagyon tetszik, szóval alig várom már, hogy legyen időm elolvasni a könyvet.

A másik új szerzeményem pedig Géczi János könyve, A bunkerrajzoló, ami tulajdonképpen Likó Marcell életrajzi könyve, az író tolmácsolásában. A Vad Fruttik az egyik kedvenc magyar zenekarom, ha szomorú vagyok azért, ha boldog vagyok, akkor pedig azért hallgatom őket. A legtöbb dalszövegüket átjárja a fájdalom, ezért ha az ember mélyponton van, akkor tökéletesen tud velük azonosulni. Marci nemcsak a dalszövegírásban tehetséges, hanem egy hihetetlen személyiség is, ebben a könyvben pedig elképesztő, hogy milyen őszinteséggel mondja el, hogy a dalokban fellelhető érzéseket hogyan élte át. Ezt a könyvet már elkezdtem olvasni és volt néhány oldal, amikor kirázott a hideg, úgy mint a kedvenc Vad Fruttik dalaimnál, hogy "úristen, valaki leírta, amit már én is olyan régen le szeretnék írni". De pont emiatt nem egyszerű olvasmány, szinte már túl őszinte.

A többiek új polclakói: BookwormGirl Katacita Tekla