Könyves évösszegzés - 2019

A legutóbbi posztban már írtam a tavalyi 12 kedvenc könyvemről, de most sem maradhat el egy bővebb, számokkal teli összegzés sem.

Mérföldkövek

2019 hullámvölgyekkel teli volt a blogolás és az olvasás terén is számomra, hiszen voltak olyan időszakok, amikor háttérbe szorult a blog és háttérbe szorult az olvasás is, de már egyre inkább kezdem ezt megszokni, és nem görcsölök rá sem az olvasásra, sem a mindig tervezett minimum heti egy bejegyzésre. Ugyanakkor nagyon büszke vagyok magamra, mert...

a Könyvek&Kávé blog idén karácsonykor 7 éves lett,

2019-ben átléptem a bűvös 500, egész eddigi életemben elolvasott könyvet

és sikerült teljesítenem az évre kitűzött 50 olvasmányt is.

Összesen 53 könyvet olvastam el, plusz van néhány megkezdett olvasmány is, ami a Moly szerint  17894 oldalt jelent. Nem tudom mihez viszonyítsak, de azért eléggé jól hangzik ez az oldalszám.

Tervek és kivitelezések

Nem sok célkitűzésem volt a 50 könyvön túl, de azokat sem sikerült valami jól teljesítenem. Nem sikerült a VCS, amivel idén nem is fogok már megpróbálkozni, inkább az évszakos listámról próbálok minél több mindent elolvasni. A könyvbeszerzést kell sem sikerült csökkentenem, ugyanannyi könyvet vásároltam, mint tavaly és mintamennyit elolvastam idén, vagyis 53-at. A probléma csak az, hogy ezek nagy részét (32-t) nem olvastam el. Emiatt az új évben radikálisabb célt fogok kitűzni, amivel több, mint a felére csökkenthetem az új könyvek számát. 

Ahogy telnek az évek, egyre inkább kevesebb tervet készítek az olvasás terén, amit azt eredményezi, hogy nagyon szabadon olvasok és abszolút élvezetből, hobbiból, pihenésből csinálom. A legfőbb cél ez nálam és remélem sokan másoknál is.

Könyvtárazás

2018 októberében beiratkoztam egy hozzánk közel lévő könyvtárba, ahová azóta is kb. kéthetente járok. Mivel nem olyan sokan járnak oda, így nagyon sok új megjelenés van és régebbi megjelenéseket is szinte mindig megtalálom. Tavaly az olvasmányaim majdnem fele, 25 a könyvtárból került ki. Általános iskolás és gimis koromban is sokat jártam könyvtárba, úgyhogy örülök, hogy ez a jó szokásom visszatért. 

Könyves programok

2019-ben szégyenszemre nem sok könyves programon vettem részt, valahogy mindig úgy alakult, hogy nem voltam Budapesten/nem értem rá a nagy könyves rendezvények idején (Könyvhét, Könyvfesztivál). Egyedül az őszi Margó Fesztiválra látogattam el, ami viszont hatalmas élmény volt és a hatására megfogadtam, hogy amikor csak tudok elmegyek és nemcsak egy napra, hanem többre is. 

A legek és néhány érdekesség

A leggyönyörűbb könyv Imogen Hermes Gowar-tól A hableány és Mrs. Hancock volt, ami a KULT Könyvek között is kitűnik, bár maga a története engem annyira nem fogott meg.

A legnagyobb csalódás számomra egyértelműen Delia Owens Ahol a folyami rákok énekelnek című regénye volt. Egyszerűen túl sok jót olvastam róla és túl nagyok voltak az elvárásaim, mert rossz könyvnek azért nem mondanám.

A legnagyobb meglepetés pedig Karen M. McManus-tól a Lehull a lepel volt, mert nem gondoltam, hogy egy young adult krimi még mindig ennyire magába tud szippantani.

A legsokkolóbb olvasmányok Kira Poutanentől A csodálatos tenger és Péterfy-Novák Évától az Apád előtt ne vetkőzz. Mindkettő borzasztó, de nagyon fontos témát dolgoz fel.

Az év legjobb önsegítő könyvei  Orvos-Tóth Noémitől az Örökölt sors és Irvin D. Yalom-tól a Szemben a nappal. Ezeket nem ragoznám, sokat lehetett róluk hallani.

Az év magyar írója számomra Szabó Magda, akinek 4 könyvét is olvastam tavaly, a Freskó pedig új kedvencem lett tőle. Idén jó lenne folytatni az életművét.

Az év külföldi írói Bernhard Schlink és Kim Leine. Előbbitől két fontos könyvet is olvastam (Olga, A felolvasó), Kim Leine pedig elvarázsolt a memoárjával és a személyiségével is a Margó Fesztiválon.

Újraolvasások: J. K. Rowling - Harry Potter és a Bölcsek Köve, Gretchen Rubin - Jobban, mint valaha

Magyar és kölföldi szerzők aránya: 28%-72%

Női és férfi szerzők aránya: 76%-24%

Fiction és non-fiction aránya: 70%-30%

Amelyekről eddig nem esett szót, de körbeölelték a tavalyi évemet, azok a könyvsorozatok. Rég rajongtam ennyire ennyi könyvsorozatért, mint az elmúlt két évben. Muszáj megemlítenem a Nápolyi regényeket, aminek sajnos már az utolsó része is megjelent idén, de szerintem méltó befejezése lett. A Nevermoor új kedvenc lett, különösen a második rész elolvasása után. A tükörjáró sorozattal pedig nemcsak nyitottam, hanem zártam is a tavalyi évet. Már nagyon várom a következő részt. 

Ilyen szuper volt az én elmúlt évem könyves szempontból, de magánéleti szempontból is sok mérföldkőhöz elértem/elértünk. A jövő évem pedig már valamenyire látható előre, hogy a tanulásról, a munkáról és a jövőre való alapozásról fog szólni, a legkedvesebb hobbim pedig marad az olvasás. :)

Boldog, békés, emlékezetes olvasmányokban gazdag új évet kívánok nektek!

TOP 12: Kedvenc olvasmányaim 2019-ben

Én is elkezdem az év végi összegzős posztok végtelen sorát rögtön egy olyan bejegyzéssel, ami sok könyvmolynak nagy fejtörést szokott okozni, vagyis az elmúlt év kedvenc olvasmányaival. Bár úgy érzem, hogy az idén elolvasott 52 (hacsak be nem fejezem A tükörjáró 3. részét, akkor 53) könyv közül a legtöbb nagyon jó volt, mégis könnyebben tudtam választani 12-t közülük, mint például tavaly. Sorrendet viszont nem akarok és nem is tudnék felállítani közöttük, így olvasási sorrendben láthatjátok őket.

Forrás

Christelle Dabos: Rejtélyes eltűnések a Holdvilágban (A tükörjáró 2.)

Kate Quinn: Alice hálózata

Gail Honeyman: Eleanor Oliphant köszöni, jól van

Grecsó Krisztián: Vera

Szabó Magda: Freskó

Bernhard Schlink: A felolvasó

Karen M. McManus: Lehull a lepel

Kira Poutanen: A csodálatos tenger

Jessica Townsend: Csudamíves (Nevermoore 2.)

Donna Tartt: A titkos történet

Kim Leine: Kalak

Elena Ferrante: Az elvesztett gyerek története (a Nápolyi regények befejező része)

Ahogy az lenni szokott, nagyon változatos ez a lista is, sok szépirodalommal, szórakoztató irodalommal, fantasy-val, viszont kevés magyar szerzővel és non-fiction-nel. Kíváncsi vagyok a jövő évem milyen lesz olvasásügyileg, de addig is jön még egy részletesebb éves összegzés is.

Nektek melyek voltak a kedvenc olvasmányaitok 2019-ben? :)

Lohonyai Dóra: Karmaváltás

Lohonyai Dóra és gyermekeinek indiai kalandjairól pár hónapja olvastam először a Marie Claire-ben és már akkor hihetetlennek találtam, hogy valaki olyan bátor legyen, mint ez a nő. Három gyermeke közül ketten autisták, így anyaként hatalmas felelősség hárul rá. Mindent kipróbáltak már a gyermekeivel, ami segíthetné a fejlődésüket és tavaly ősszel még Indiába is elutaztak, hogy egy guru segítségét kérjék. Ebből először blog született, majd ez a könyv.

Engem több ponton is érdekelt ez a történet. Nagyon vonz az indiai kultúra, egyre többet foglalkoztat az anyaság kérdése és mindig is különlegesnek gondoltam azokat az embereket, akik valamiben eltérnek az átlagtól. Így nagyon örültem, amikor a Publio Kiadó megkeresett, hogy elolvasnám-e ezt a könyvet.

A Karmaváltás egy útinapló vagy memoár a család Bangalore-ban töltött közel fél évéről, amikor szinte mindennap gyógyításra járták, de közben igazi indiaiakká is váltak. Ahogy elkezdtem a könyvet, úgy éreztem, hogy ez a napló túl sok minden akar lenni, ahogy az alcímben is olvasható, szólni akar Indiáról, a megküzdésről, az autizmusról, de az elején inkább csak Indiáról szólt. Egy idő után viszont hozzákapcsolódott, hogy milyen nehézségeik vannak a beilleszkedéssel és, hogy egyáltalán milyen autista gyermekekkel nemcsak egy teljesen más kultúrában, hanem egy átlagos hétköznapon az élet.

Én nagyon élveztem olvasni ezt a rendhagyó naplót, minden abszurd, vicces és szívszorító pillanatával együtt. Minden "témából" kaptam elengendő olvasnivalót. Mivel nagyon szeretek főzni és az indiai ételek nagy kedvenceim (mint kiderült abban hasonlítok is rájuk, hogy én is képes vagyok bármiből curry-t készíteni), így örültem a gasztronómiai kalandoknak, és annak is, hogy nemcsak Bangalore-t fedezhettem fel a családdal, hanem India több más részét is.

Ami különösen tetszett, hogy úgy éreztem a szerző nem szépített semmit, ugyanúgy megjelentek az életük árnyoldalai és az indiai élet nehézségei is. Olyannyira, hogy bár tényleg nagyon érdekel az indiai kultúra, de kicsit elment a kedvem a jövőbeli odautazástól, mert az olvasottak alapján nem érzem magam elég talpraesettnek hozzá.

Mivel én abszolút nyitott vagyok a "spirituális" dolgok iránt, nem kérdőjeleztem meg, hogy egy anya, akinek van lehetősége rá, miért viszi el egy indiai guruhoz az autista gyermekeit. Ami inkább ott lógott nálam végig a levegőben azaz elfogadás kérdése, ami borzasztó nehéznek tűnik külső szemlélőként is. De nem éreztem, hogy a szerző bármikor is igazán kétségbe lett volna esve, hogy ő szentül hitt a gyógyulás lehetségességében, ő csak nem adta fel, ami nem az elfogadás ellentéte.

Ajánlom ezt a könyvet szemléletformáláshoz, de olvassátok nyitott szívvel és elmével.

Értékelés:

4/5

Fülszöveg

Hogyan ​lehet anyaként gyermekeink gyógyíthatatlan állapotát elfogadni, mégis mindent elkövetni a megoldásáért? Hogyan lehet a komfortzónánkból könnyedén kilépni egy ismeretlen, jobb jövő ígéretéért? Mik az igaz hit és remény dimenziói egy olyan világban, ahol egyedül vagyunk a megoldhatatlan nehézségeinkkel? Hogyan lehet minden helyzetből a legtöbbet kihozni, bármi legyen is az, és a kilátástalan helyzetek ellenére is az élet napos oldalán maradni? Erről, a bátorságról és indiai életükről szól ez a személyes történet. A mindenre elszánt anya három gyerekével egyedül nekivágott az ismeretlennek: egy korábban fehér embereket nem fogadó, jó hírű dél-indiai guruhoz utazott, aki azt ígérte, karmaváltással mulasztja el a gyógyíthatatlant, két gyermeke autizmusát, értelmi fogyatékosságát, Tourette-szindrómáját és figyelemzavarát. Sokaknak erőt, reményt és inspirációt adó, hol megnevettető, hol megríkató, mélyen őszinte történet ez, melyből nemcsak az autizmussal való mindennapos együttélés nehézségeibe pillanthatunk be humorral, hanem a dél-indiai életbe is. A színes-szagos India szinte életre kel a történetet olvasván, és megtudhatjuk, milyen nőként egyedül egy teljesen más, számunkra egzotikus világban helytállni.

Téli olvasmánytervek 2019-20

Elérkezett a december és vele hihetetlen, de az igazi tél és az évszakra tervezett olvasmánylistám is. Úgy döntöttem, hogy jövőre nem fogok jelentkezni a várólista csökkentésre, hanem csak évszakos listákat készítek majd, mert ezeket jobban észben tartom és a tapasztaltak szerint jobban be is szoktam tartani. Legalábbis az Őszi listámról a könyvek több, mint felét, tízből hatot elolvastam, ami nagyobb siker, mint mondjuk az idei várólista csökkentés, amit összesen 4 elolvasott könyvvel fogok zárni.

12+1 könyvet válogattam össze a listára, amelyek szokás szerint nagyon vegyes témájúak. Ezek közül 4 könyvtári, a többit pedig mind idén kaptam vagy vásároltam. A +1 a Harry Potter második része, ami sokadik újraolvasás lesz és remélem jövőre követi majd a többi rész is.

1. Ljudmila Ulickaja: Szonyecska (könyvtári)

2. Beth Kempton: Wabi Sabi (könyvtári)

3. Susie Orbach: Terápiában (könyvtári)

4. Malala Yousafzai: Nincs más út (könyvtári)

5. Irvin D. Yalom: Úton önmagamhoz

6. Karl Ove Knausgard: Halál

7. Mona Awad: Nyuszika

8. Colson Whitehead: A Nickel-fiúk

9. Krusovszky Dénes: Akik már nem leszünk sosem

10. Christelle Dabos: Bábel emlékezete

11. Elizabeth Gilbert: New York lányai

12. Szabó Magda: Daloljanak itt angyalok

+1: J. K. Rowling: Harry Potter és a Titkok Kamrája (újraolvasás)

Ti írtok téli olvasmányos listát? Van olyan könyv, amit kifejezetten decemberben szerettek (újra)olvasni? :)

KÖNYVFÜGGŐK PROBLÉMÁI BOOK TAG

Nemrég meghívást kaptam Just a Bookish Soul-tól egy igazi könyvmolyoknak való booktag-re. Vissza kellett tekernem a videót, mert nem hittem el, hogy Dominika engem említett, de nagyon-nagyon örülök neki és köszönöm szépen. :) Itt vannak ez én válaszaim: 

1. Van kismillió olvasatlan könyved. Hogyan döntöd el, melyiket olvasod el legközelebb?

Van bizony. :D Mindig hangulatfüggő, hogy mibe kezdek bele és sajnos az újabb könyveim előnyt élveznek, így van sok könyvem, ami régóta a polcomon hever olvasatlanul.

2. Már elolvastad egy könyvnek több mint a felét, de nem tetszik. Folytatod, vagy abbahagyod?

Már a könyv elején eldől számomra, hogy tetszik vagy nem, így több, mint felét nem olvasom el, ha nem tetszik. Viszont előfordult már, hogy olyan könyvet hagytam félbe jóval a fele után, ami nagyon is tetszett, csak valahogy már nem volt hozzá hangulatom.

3. Közeledik az év vége, és még mindig nagyon távol vagy az olvasási listád teljesítésétől. Mit teszel?

Semmit. :D Szeretek listákat írni, jobban, mint betartani őket. Nem történik semmi, ha nem sikerül betartani, nem akarok kötelező olvasmányokat gyártani magamnak.

4. Egy könyvsorozatnak, amit imádsz, nem egyeznek a borítói. Hogyan kezeled?

Egy picit szúrná a szemem, de nem sokáig foglalkoznék vele. Mondjuk ha jobban belegondolok, szerintem nincs is ilyen különbség a könyvsorozataimnál.

5. Minden ismerősöd imád egy könyvet, amit te gyűlölsz. Kivel beszéled meg, aki szerinted a te oldalara állna?

Az ismerőseim/barátaim nem olvasnak annyit, mint én és általában nem is olvassuk ugyanazt. Gyűlölni, meg nem szoktam könyveket, szóval ez egy nehéz kérdés számomra. Ha ilyen előfordulna, inkább csak beszélgetnék arról, hogy másoknak milyen volt a könyv és nekem mi a véleményem róla.

6. Nyilvános helyen olvasol, és nagyon felzaklat a könyv, annyira, hogy sírni kezdesz. Mit kezdesz magaddal?

Nyilvános helynek leginkább valamelyik tömegközlekedési eszközt tudom elképzelni, mert a napi olvasási időm nagy része ott telik el és azt gondolom, hogy simán sírnék és olvasnék tovább, mert egyrészt az embereket nem nagyon érdekli a másik ember, másrészt teljesen természetesnek gondolom, hogy valaki elérzékenyül egy könyvön.

7. Egy könyvnek, amit nagyon szeretsz, most jön ki a folytatása, de te már nem emlékszel egészen az előző részre/részekre. Mit teszel, újraolvasod az előző részt/részeket, vagy keresel róla egy összefoglalót a neten, vagy kihagyod a folytatást, vagy bestresszelsz… stb?

Csak simán elkezdem a folytatást, pár oldal után általában eszembe jutnak a szereplők, az előző könyvben történtek és a hangulat.

8. Nem akarod kölcsönadni a könyveidet senkinek. Hogyan utasítod rendre udvariasan azt, aki mégis kölcsön akar kérni tőled egyet?

Régebben nem szívesen adtam kölcsön könyveimet, mert féltem, hogy összegyűrik, nem adják vissza, stb. és bár ezek mind bekövetkeztek, de azért mostanában már szívesen adok kölcsön, mert szeretném, ha mások is átélnék azokat az érzéseket, élményeket, amelyeket nekem adott a könyv.

9. A hónapban már öt könyvnek kezdtél neki, és egyiket sem fejezted be. Hogyan jutsz túl ezen az olvasási válságon?

Hála Istennek ilyen még nem volt, de általánosságban az olvasási válságot úgy próbálom leküzdeni, hogy addig keresgélek egy olvasmányt, ameddig találok kedvemnek valót. Ilyenkor sok könyvbe belekezdek néhány oldal erejéig, de mindig elég hamar találok valamit, általában valami könnyedebb olvasmányt, mint például legutóbb Colleen Hoover egyik könyve.

10. Nagyon sok könyv jelenik meg mostanában, ami érdekel, és majd meghalsz, hogy olvashasd. Mit csinálsz? Hányat veszel meg ezek közül?
Általában azokat az új könyveket szoktam előrendelni/megjelenés után közvetlen megvenni, amelyeket a kedvenc/nagyon szeretett íróm írt vagy egy nagyon szeretett sorozatnak a folytatása. Ilyen volt mostanában A tükörjáró 3. része és Elizabeth Gilbert új regénye is, a New York lányai. A többi vásárlásom általában akciófüggő, de néha befigyel pár impulzusvásárlás is.

11. Végre sikerült megvenned a könyveket, amiket nagyon szerettél volna, és alig várod, hogy olvasd őket… de meddig hevernek a könyvespolcon, mielőtt ténylegesen el is olvasnád őket?
Nem tudom mitől függ, hogy melyik könyvet olvasom el hamar és melyiket akár évek múltán sem. Ha tudnám, akkor nem lenne olvasatlan könyvem, mert akkor máshogy válogatnám meg, hogy miket vásárolok.

Szerintem ez egy szuper kis tag volt, igazán jó kérdésekkel. Éppen ezért én is szeretném megjelölni Dórit és Pupillát. Remélem kitöltitek, lányok. :)

Péterfy-Novák Éva: Apád előtt ne vetkőzz

Péterfy-Novák Évát az Egyasszony és A rózsaszín ruha című méltán híres könyveiről ismerhetitek. A rózsaszín ruhát már olvastam és nagyon szerettem, de az Egyasszonyt még nem mertem elolvasni, ahogyan legújabb regényét is hónapokig kerülgettem a könyvtárban.

Amikor megláttam, hogy az írónőnek új könyve jelenik meg, nagyon megörültem - pedig a címből sejteni lehet a témáját - fel is tettem váró/kívánságlistámra és aztán elfelejtkeztem róla, ameddig rá nem találtam a könyvtárban. Sokszor. Féltem ettől a témától. A szexuális abúzusról sajnos nagyon kevesen mernek beszélni, de nagyon örülök, hogy Péterfy-Novák Éva ennyire bátor és ennyire nyíltan mer írni a nagy és borzasztó igazságokról, erőt adva sok embernek a felszólaláshoz.

A regényben egy nagypapa és az unokája történetét ismerhetjük meg. A cselekmény két szálon játszódik, az egyik az unoka nézőpontja egészen kislánykorától kezdve, a másik pedig a nagypapájának a nézőpontja kisiskolás korától kezdve. Az összekötő kapocs pedig a szexuális abúzus, amely nemcsak a saját életükre, hanem az őket követő generációkra is kiterjedhet.

Hatalmas kettősség van ebben a történetben, hiszen az egyik oldalon megszakad a szívünk a kislányért, a másik oldalon pedig rájövünk, hogy az erőszaktevő élete sem traumáktól mentes. Fontos tudni, hogy semmi sem fekete-fehér, de nagyon fontos felülvizsgálni a saját tetteinket is, mert ebből a történetből kiviláglik, hogy ameddig valaki nem lesz elég bátor, hogy megtörje a láncot, így vagy úgy segítséget kérjen, addig nagyon sok ember fog szenvedni.

Én nem szerettem olvasni ezt a könyvet. Az írónő szerintem nagyon jól hozta a kislánynak majd a felnőtt nőnek a szemszögét, de összességében számomra túl nyers volt a stílus és utáltam, hogy tudtam előre mi fog történni. Mégis remélem, hogy minél többen el fogják olvasni, mert ez egy forradalmi könyv.

Értékelés:

5/5

Fülszöveg

Miskolc, ​1920-as évek. A nyolcéves Károly és a négyéves Anna szüleit szinte egyszerre viszi el a spanyolnátha, a gyerekek pedig árvaházba kerülnek. Rideg és szeretetnélküli apácák gondoskodnak róluk, a fiúk között pedig farkastörvények uralkodnak: aki erősebb, az éjszaka leple alatt bármit megtehet a többiekkel. A testvérpárt néhány év múlva nevelőszülők veszik magukhoz, de vajon képesek-e elfelejteni mindazt, ami az árvaházban történt velük?

Hatvan évvel később, szintén Miskolcon az ötéves Eszter elhidegül imádott édesapjától, miután anyja figyelmezteti, hogy vigyázzon vele. A kislány csak nagyapjára, Tatusra számíthat, aki mindennél jobban szereti unokáját, s akiben Eszter mindenki másnál jobban bízik.

Péterfy-Novák Éva új regényében megrázó kérdéseket tesz fel: mi lesz egy megnyomorított gyermekből? Hogyan válik szörnyeteggé egy felnőtt? És vajon meg lehet-e törni a generációkon átívelő családi mintákat?

"Azt kéri, ne mondjam el senkinek, hogy miről beszéltünk. Ez a mi titkunk. Amolyan női titok. És a nőknek össze kell tartaniuk, nem szabad elárulniuk egymást. Mert az olyan lenne, mintha a legjobb barátodat árulnád el, mondja anyu. Minden nőt úgy kell nézni, hogy a legjobb barátod. Mert a férfiak mások. Jobb, ha tudok ezekről a dolgokról, és ideje odafigyelni magamra. Gondolkodott a konyhában, hogy biztosan megértettem-e, amit mondott, de aztán arra jutott, hogy már elég nagylány vagyok ahhoz, hogy megértsem.

Hogy apánk előtt nem vetkőzünk. Mert a férfiak rosszak."

Péterfy-Novák Éva 1961-ben született Diósgyőrben. Személyes traumájának feldolgozása miatt kezdett blogot írni, majd a bejegyzésekből 2014-ben Egyasszony címmel nagy sikerű memoár, később pedig monodráma is készült. 2017-ben jelent meg A rózsaszín ruha című novelláskötete, amelyben szókimondóan, ugyanakkor humorral és empátiával ír a körülöttünk lévő világról, életünknek azon bántó részleteiről, amelyekről igyekszünk nem tudomást venni. Pétery-Novák Éva írásainak ereje abban rejlik, hogy számára nincsenek tabuk.

Harry Potter 20

Biztosan hallottatok, olvastatok róla, hogy a Harry Potter és a Bölcse Köve magyar kiadása most ünnepli a 20. születésnapját. Ennek a jeles évfordulónak az alkalmából az Animus Kiadó különleges, a négy Roxfortos házat megidéző kiadással ünnepel, valamint születésnapi bulit is szerveztek múlt pénteken. Emellett a Könyves Magazinnak nemrég jelent meg a Harry Potter különszáma sok jó cikkel és érdekességgel. Az elmúlt napokban én is újraolvastam az első részt és gondoltam megosztom veletek az én Harry Potter sztorimat, illetve hogy milyen élmény volt a sokadik újraolvasás.

Ha megkérdezik, hogy melyik könyv/könyvek indítottak el az olvasóvá válás útján, a Harry Pottert nem itt említeném, hanem azoknál az örök kedvenceknél, amelyek megszilárdították a könyvmolyságomat. Én még csak 4 éves voltam, amikor az első könyv megjelent magyarul, így először a film jutott el hozzám és a barátnőmhöz, akivel emlékszem, hogy számtalanszor megnéztük az első részt, akkor még kazettán.  Én elsőként a hatodik könyvet, a Félvér Herceget olvastam 12 éves korom körül és utána kezdtem az elejétől a kalandozást, ameddig vártam a befejező kötetre. Azóta pedig már többször is újraolvastam a sorozatot. Sajnálom, hogy az elején lemaradtam a Harry Potter-lázról, de később bőven bepótoltam, és most is azt tervezem, hogy a következő egy évben ismét elolvasom az összes részt. A Bölcsek Kövével már el is kezdtem.

Mindig nosztalgikus érzésem támad, ha újraolvasok valamilyen regényt, előjönnek azok az érzelmek, hangulatok, történések, amelyeket akkor éltem át, amikor először olvastam az adott könyvet.

A Bölcsek Köve olvasása közben újra gyereknek éreztem magam. Annak a kislánynak, aki rengetegszer megnézi ugyanazt azt a filmet, majd annak az általános iskolásnak, aki már vastag, "nehéz" könyveket olvas. Jó volt sokadjára elmerülni a varázsvilágban, ami azt jelenti, hogy mivel elég jól ismerem a cselekményt, így jobban tudtam figyelni az apró részletekre, a poénokra és jobban tudtam figyelni az olvasás közben felmerülő gondolataimra. Sokkal másabb úgy olvasni a történetet, hogy ismeri az ember a végét. Én például már csak másodpercek tört részére tudtam haragudni Piton Professzorra, mert utána mindent elborított bennem az önfeláldozása. Régen szabály szerint utáltam, most már az egyik kedvenc szereplőm. És ha már a kedvenc szereplőknél tartunk, bár nem sok szerepe van az első részben, de valamiért nagyon elkezdett vonzani Firenze, a kentaur karaktere. Várom, hogy a későbbi részekben több szerep jusson neki. Szerintem mindig azok a dolgok mozgatnak meg bennünket, amelyek éppen passzolnak az aktuális lelkivilágunkhoz. Érdemes ezeken elgondolkodni. 

Azért is érdekes mindig olvasni az első részt, mert Harryék még olyan "kicsik" benne, más a gondolkodásmódjuk, más problémákkal küzdenek, mint a későbbi részekben, de akárhány évesek is vagyunk, jó néha visszatérni a gyermeki énünkhöz. Remélem eljön majd az idő, amikor a gyermekemnek ebből a könyvből fogok felolvasni, vagy hogy idős néniként is ugyanúgy elfogok érzékenyülni a könyv végén, mint most tettem.

Forrás

Irvin D. Yalom: Szemben a nappal

Irvin D. Yalom az a férfi, akire nemcsak pszichoterpeutaként, hanem íróként is nagyon felnézek, mert egészen idáig nem olvastam még olyan könyvét, ami egy-két oldal után ne szippantott volna magába. A Szemben a nappal című magyarul tavaly megjelent könyve, azonban más volt. Sokáig viaskodtam magammal, hogy elolvassam. Elkezdtem, majd kb. húsz oldal után abbahagytam és jó néhány hónap eltelt mire újra elővettem. Féltem a témájától, a haláltól.

Ebben a könyvében Yalom a halálszorongás témáját dolgozza fel, laikusoknak is teljesen érthető, de szakmabelieknek is nagyon hasznos módon. Én is mindig úgy éreztem, hogy a halál egy olyan téma, amiről mi magyarok különösen nem szeretünk beszélni, a szőnyeg alá söpörjük, ha szóba is kerül, inkább csak elvicceljük. Így szerintem ez egy hiánypótló könyv mindenkinek, a pszichológusoknak is, hiszen a szakmában sem sokat tárgyalt téma a halál. Pedig ahogyan Yalom is írja, az ember az egyetlen élőlény, akinek problémát okoz a saját létezése.

Én is féltem ettől a könyvtől és féltem a témától, azt hittem nagyon mélyremenő lesz, nagyon szomorú, negatív, miközben egy gyönyörű sárgaborítós könyvről van szó. Belevetíttem a félelmeimet, pont ezért volt végre nagyon jó elolvasni. Ha féltek elolvasni egy könyvet, azt mindenképpen olvassátok el.

Yalom teljesmértékben hozta a formáját, öröm volt olvasni a halálról. Egyszerűen fogalmazott, mégis olvasmányos, lebilincselő volt az egész. A fejezetek nagyon jól egymásra épültek, együltő helyemben el tudtam volna olvasni az egészet. Más könyveihez hasonlóan ebben is nagy szerepet kapott a filozófia, de megrágva, átfogalmazva, hogy egy filozófiában kevésbé jártas ember is megértse. Emellett rengeteg példát is hozott a praxisából, ami szintén segített mélyebben megérteni a dolgokat, de a pontot az i-re az író önbevallásai tették, a saját halálfélelméről is írt.

Nagyon szerettem olvasni, mert egy sokak számára nehéz témát tett emészthetővé és a félelmeimmel ellentétben, sokkal inkább egy életigenlő könyvet olvashattam olyan egyszerű, de magvas gondolatokkal, amiket soha nem fogok elfelejteni. Ha pedig mégis, akkor biztosan újra fogom olvasni a Szemben a nappalt, ahogyan teszem ezt Yalom sok más könyvével is. 

Értékelés:

5/5

Fülszöveg

Irvin D. Yalom legfontosabb, legtöbbet méltatott könyve, a Szemben a nappal, az élet legnagyobb kihívásával, a halálfélelem legyőzésének szükségességével szembesít bennünket. 

Arra bátorít, hogy félelem nélkül nézzünk szembe halandóságunk megcáfolhatatlan tényével. Ez a mestermű, amely összegzi Yalom személyes és szakmai életútjának tapasztalatait, segít felismerni, hogy szinte minden szorongásunk mélyén a halálfélelem munkál.

Amint szembe nézünk saját halandóságunkkal – állítja dr. Yalom –, rádöbbenünk, hogy semmi sem fontosabb az életben, mint a szeretteinkkel való őszinte párbeszéd, és a személyes kiteljesedésünk érdekében vállalt kockáztatás. 

A megindító, személyes történetek mesélői maguk is halálfélelemmel küszködnek – ahogy a szerző is –, így a Szemben a nappal különleges módszereket kínál a félelem leküzdésére és az élet igenlésére, hogy boldogabb, jelentőségteljesebb életet élhessünk.

Megjelent a Park Könyvkiadónál.

Könyves zárás - 2019 október

A szokatlanul meleg ellenére nagyon szerettem az idei októbert. Jó volt napsütésben élvezni az őszi színeket, ízeket, illatokat. Az olvasás mellett viszonylag sok jó program is volt a múlt hónapban. Az egyik barátnőmmel voltunk a World Press Photo Kiállításon, amit ha idén nem néztetek meg, akkor jövőre nagyon ajánlom. Láttam moziban a Joker című filmet, amit hatalmas kedvencem lett és voltam a Pesti Színház Anna Karenina előadásán, ami viszont annyira nem nyerte el a tetszésemet, de mivel az egyik kedvenc regényemről van szó, megfogadtam, hogy amelyik új feldolgozását csak tudom, megnézem, hiszen mindig belekerül valami különleges, új nézőpont. 

Könyves szempontból pedig egyértelműen az őszi Margó Fesztivál volt a hónap fénypontja, amiről írtam egy rövid kis összefoglalót az Instagram oldalamra. Most pedig jöjjön a könyves októberem számokban.

Októberi olvasmányaim

Szeptemberhez hasonlóan a múlt hónapban is 5 könyvet olvastam el, aminek nagyon örülök, mert ez azt jelenti, hogy a szabadidőmben nem azzal vagyok elfoglalva, hogy a "nem szabad időmben" milyen teendőim vannak, hanem inkább olvasok, ami egy nagyon jó stresszkezelési módszer tud lenni. Végre elolvastam Delia Owens könyvét, ami mindenhol szembejött már velem, végére értem a Nápolyi regényeknek is, Kim Leine Kalak című regénye az év könyve "díjra" pályázik nálam, de a legbüszkébb arra vagyok, hogy elolvastam egy 600 oldalas novelláskötetet, én, aki nincs annyira oda a novellákért. Persze ebben nagy szerepe van Lucia Berlin-nek is. Az őszi várólistámat is csökkentettem ezáltal 2 könyvvel és már csak 4 könyvnyire vagyok az idei kitűzött célomtól, az 50-től. 

Kim Leine: Kalak

Delia Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek

Lucia Berlin: Bejárónők kézikönyve

Elena Ferrante: Az elvesztett gyerek története (Nápolyi regények 4.)

Megyeri Zsuzsanna: Gyere közelebb! (A teraoeuta esetei sorozat)

Új könyvek

Jócskán gyarapodott a könyveim száma októberben (is). Vettem két könyvet a Margón, 50%-os kedvezménnyel beszereztem Kim Leine trilógiájának első részét, megérkezett a régóta előrendelt Ferrante és egyszer meglátogattam a poket automatát is a Keletiben.

Colson Whitehead: A Nickel-fiúk

Krusovszky Dénes: Akik már nem leszünk sosem

Kim Leine: A Végtelen-fjord prófétái

Elena Ferrante: Az elvesztett gyerek története (Nápolyi regények 4.)

Háy János: Sztreccs (poket)

Weöres Sándor: A teljesség felé

Nektek hogy telt az október? Voltatok esetleg a Margó Fesztiválon vagy valamilyen könyes eseményen? :)

Delia Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek

Úton-útfélen belebotlottam és botlok még mindig Delia Owens regényébe és azt látom, hogy eléggé megosztotta az olvasókat, ugyanakkor hatalmas hype van körülötte. Gyönyörű a borítója és a fülszövege alapján is nagyon megtetszett, de egyre inkább fenntartásokkal kezelem, amit ennyire reklámoznak, hiszen nem biztos, hogy annyival jobb élményt fog adni, mint azok a társai, amiket egyáltalán nem reklámoznak.

Az Ahol a folyami rákok énekelnek legfőképpen egy fejlődésregény, de van benne romantikus, krimi és drámai szál is bőven. Sokszínű történet, ami egyszerre gyönyörű és szívfacsaró. A főszereplő Kya, aki szüleivel és négy testvérével él egy észak-karolinai kis falu melletti lápon, szinte elszeparálva a külvilágtól. Az apa rettegésben tartja a családot, alkoholista és erőszakos. Kya-nak hamar meg kell tanulnia, hogyan álljon a saját lábára és hogy milyen az, ha csak önmagára számíthat. Nem jár iskolába, a láp és az élővilágának a tanulmányozása tölti ki az életét és nagyon kevés ember segítségére számíthat, de a szerelem őt is utoléri.

Ahogy fentebb említettem, ez egy nagyon színes történet. Szerintem nagy fába vágta a fejszéjét az írónő azzal, hogy ennyi mindent belesűrített. Már a traumatizált, elhagyott gyermek története is nagyon kemény téma és ezt még megfejelte egy gyilkossági szállal is. Borzasztó nehéz volt olvasni, hogyan boldogul egyedül Kya és hogy mekkora űrt hagyott benne legfőképpen az édesanyja távozása. Néhány szívmelengető pillanat volt csupán, amikor Kya olyan emberekre talált, akik őszintén szeretik és segítik őt.

Azonban számomra az egész sokszor lektűrszerű volt. Gyorsan haladtam a könyvvel, nagyon olvastatta magát, de  úgy érzem az alap koncepció nem ezt érdemelte, sokkal mélyebbre lehetett volna menni. Kya-n kívül is voltak szimpatikus szereplők és kevésbé szimpatikusak is, de egyikőjük sem mozgatott meg bennem érzelmeket. Nem volt elég idő megismerni őket. A gyilkossági szálat viszont nagyon ötletesnek tartom, mert fontos üzenetet közöl az olvasókkal.

Nálam a természeti leírások vitték prímet. Gyönyörűen bemutatta az írónő, hogy milyen együttélni a természettel, hogy milyen az, ha a madarak nem elrepülnek, ha észrevesznek, hanem közelebb mennek hozzád. Úgy éreztem én is szívesen élnék a lápon és mindennap megetetném a sirályokat.

Emellett nagyon szerettem a kis történelmi/szociológiai adalékokat a 50-60-as Amerikájáról, erről is olvastam volna még, de ez már tényleg egy másik köny témája.

"Épp áttört egy nádszigeten, amikor egy fehérfarkú szarvast pillantott meg, vizet lefetyelt tavaly tavaszi borja társaságában. Felkapták a fejüket, vízcseppek záporoztak körülöttük. Kya nem állt meg, mert akkor elijedtek volna, ezt a vadpulykák megfigyeléséből tanulta meg: ha az ember ragadozó módjára viselkedik, az állatok prédaként viselkednek. Ügyet sem kell vetni rájuk, csak lassan továbbhaladni. Elsodródott előttük, a szarvasok pedig olyan mozdulatlanul álltak, mint egy fenyőfa, egészen addig, amíg Kya el nem tűnt a sófű mögött."

Az Ahol a folyami rákok énekelnek fennakadt a hype-szűrőmön. Szerettem olvasni, egyszer meg is könnyeztem, mert szomorú, mégis gyönyörű témát dolgoz fel, de valami hiányzott belőle.

Értékelés:

3,5/5

Fülszöveg

Delia ​Owens regénye Észak-Karolina ritkán lakott, mocsaras partvidékén játszódik az 1950-es és 60-as években. A történet főhőse a lápvidéken sorsára hagyott kislány, Kya Clark, aki az évek során elszigeteltségében önellátásra rendezkedik be, s alig érintkezik a környékbeliekkel.

Az első szerelem azonban Kya életét is felforgatja: a közeli kisvárosban élő Tate megtanítja olvasni, és ő az, akivel a lány osztozni tud a természet és a költészet szeretetében is. Ám nem Tate az egyetlen, aki érdeklődik a különleges, magának való lány iránt…

Egy rejtélyes gyilkosságot követően a helyi közösség felbolydul, és a gyanú hamarosan a mocsárban magányosan élő „Lápi lányra” terelődik.

A biológus Owens első regénye egyszerre fordulatos krimi, érzékeny fejlődésregény, valamint a vadon és az emberi lélek lenyűgöző természetrajza. Nem véletlenül került a New York Times bestsellerlistájának első helyére, s vezeti az Amazon sikerlistáját is. Bár csak tavaly ősszel jelent meg, már több mint 1 millió példány kelt el belőle, Reese Witherspoon is beválogatta könyvklubjának ajánlott olvasmányai közé, sőt: a színésznő produkciós cége filmet forgat a regényből.

Megjelent a Libri Könyvkiadónál.

Fall time, cozy time Book TAG

Őszi gyerek vagyok, a pulcsis, kuckózós ősz az egyik kedvenc évszakom, Sarah-nál pedig láttam egy aranyos őszi tag-et, amit most el is hoztam nektek. :)

Száraz falevelek - a világ tele van színekkel.

Válassz egy őszies borítót!

Az egész tag alatt próbálok olyan könyveket választani, amelyeket idén olvastam, így ide most Kätlin Kaldmaa Izlandon nincsenek lepkék című regényét választottam, aminek nemcsak a borítója őszies, hanem a történet és a helyszín miatt is szuper őszi vagy téli olvasmány lehet.

Egy meleg pulóver - Végre elég hideg az idő ahhoz, hogy kényelmes, meleg ruhákat vegyél fel.

Melyik az a könyv, ami megmelengeti a szíved?

A Csudamíves olvasása közben sokat mosolyogtam, annak ellenére, hogy nemcsak egy cuki fantasy mese és jelenleg az Ahol a folyami rákok énekelnek is hasonló melegséggel tölt el, mert bár rengeteg szörnyűség van benne, de ugyanannyi szeretetteljes rész is.

Őszi vihar - süvít a szél, szakad az eső.

Válaszd ki azt a könyvet, vagy műfajt, amit egy esős napon szeretsz olvasni!

Valami komolyabb témájú könyv, például A titkos történet illik ide számomra. Vagy minden, ami fantasy vagy thriller.

Hideg, csípős szél.

Melyik a legcoolabb karakter, akivel helyet cserélnél?

Rainbow Rowell  Szív küldijéből Beth-t választottam, akinek amellett, hogy van egy nagyon jó munkahelyi barátnője, újságíróként dolgozik, akik filmkritikákat ír és egy nagy szerelem vár rá a történetben. Vele eléggé tudtam azonosulni olvasás közben.

Meleg almabor.

Melyik az a könyv, ami szerinted nem kap elég figyelmet, és szeretnéd, ha az lenne a legújabb bombasiker?

Legújabb nagy kedvencem Kim Leine Kalak című önéletrajzi regénye, ami viszonylag kevés, de nagyon jó értékelést kapott Molyon. Én nagyon ajánlanám mindenkinek, aki szereti az északon játszódó, keményebb regényeket. Engem annyira megfogott ez a könyv, hogy az író többi könyvét is tervezem elolvasni.

Kabát, sál, kesztyű - Hidegre fordult az idő, és ideje rétegesen öltözködni.

Melyik a legcikibb könyvborító, amit legszívesebben elrejtenél, ha nyilvános helyen olvasnál?

Nem rejtenék el semmit, mert amiket olvasok, azokat nem érzem cikinek.

Pumpkin Spice

Melyik a kedvenc őszi ételed/italod?

Meleg tea, chai latte, minden ami fahéjas, almás és sütőtökös.

Jóleső, meleg tűz

Oszd meg másokkal ezt a tag-et. Kiket jelölsz?

Nem szeretnék senkit megjelölni, de szívesen elolvasnám a válaszaitokat. Válaszoljatok kommentben vagy linkeljétek be, ha kitöltitek a blogotokon!

Kellemes kirándulós, kuckózós, olvasós őszt nektek! :)

Könyves zárás - 2019 szeptember

Elmúlt a szeptember és vele együtt már az utolsó előtti egyetemi félévem harmada is. Nagyon gyorsan telik az idő, de legalább mozgalmas volt az elmúlt hónap. Szülinapokat ünnepeltünk a családdal, két hétvége is pihenős-kirándulós volt, de volt mozi és buli is a barátokkal, a szuper olvasmányokról nem is beszélve. Remélem az október is hasonlóan jól fog telni. :)

Szeptemberi olvasmányaim

Összesen 5 könyvet olvastam el, ahány könyv annyi témában, de mindegyik tetszett. Gondolatban meg is veregettem a vállam, mert 4 az Őszi olvasmányterveim közül került ki, 1 pedig vcs-s volt, így már összesen 4-nél tartok. Jó lenne legalább a felét teljesíteni a kihívásnak, de 12 biztosan nem fog menni. A bűvös 40-es számhoz is elérkeztem az idei olvasásokkal és már nagyon közel érzem a kitűzött 50-et. Két könyvet elkezdtem, de még nem fejeztem be szeptemberben, az egyik Jordan B. Peterson 12 szabály az élethez című pszichológiai témájú könyve, amit most egy kicsit jegelek, a másik pedig Kim Leine-től a Kalak, amit 30.-án kezdtem el olvasni és biztosan nem fogom félrerakni, mert nagyon tetszik.

Két könyvről készült ajánló eddig, de valamilyen módon a többiről is meg fogok emlékezni.

Lugosi Viktória: Vándorhomár

Donna Tartt: A titkos történet

Helen Hoang: A szerelem egyenlete

Jessica Townsend: Csudamíves

Popper Péter - Ranschburg Jenő - Baktay Miklós - Baktay Zelka: Szegény nők, szegény férfiak

Új könyvek

Szeptemberben 5 könyvvel lettem gazdagabb. A páromtól könyvutalványt kaptam a születésnapomra, amit már le is vásároltam, illetve Az olvasás éjszakája Libri akcióban pedig megrendeltem Hevesi Krisztina könyvét, amit az egyik órámra kell elolvasni. Ezek most viszonylag "random" választások voltak a kívánságlistámról, de az év többi részében csak a régóta várt folytatásokat (Nápolyi regények, A tükörjáró) és új megjelenéseket (jön új Liz Gilbert!) szeretném beszerezni.

Hevesi Krisztina: Szex

Karl Ove Kanusgard: Halál (Harcom 1)

Kim Leine: Kalak

Kertész Erzsébet: Szonya professzor

Mona Awad: Nyuszika

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Anna (@konyvekeskave) által megosztott bejegyzés, Okt 1., 2019, időpont: 4:05 (PDT időzóna szerint)

Nektek hogy telt az ősz első hónapja? :)

Jessica Townsend: Csudamíves (Nevermoor 2.)

A Nevermoor első részét még március elején olvastam és bár nagyon tetszett, de valami hiányzott belőle, ezért a Molyon 4 csillagot adtam rá és blogposzt sem készült belőle. A folytatásáról viszont úgy érzem, kell írnom nektek, mert egyszerűen imádtam.

Morrigan Crow egy Napszálltakor született kislány, ami a világában azt jelenti, hogy ő egy elátkozott gyerek, aki mindenkire csak szerencsétlenséget hoz. Az átokhoz pedig hozzátartozik az is, hogy a 11. születésnapján meg fog halni. Azonban megjelenik Jupiter North, aki megmenti őt és elviszi Nevermoor-ba egy nagybetűsen varázslatos helyre, ahol viszont csak akkor maradhat, ha teljesít 4 próbát és bekerül a Csudálatos Társaságba. Ebben az a bökkenő, hogy Morrigan nem tudja, milyen különleges képessége lehet igazából, hiába bizonygatja neki Jupiter, hogy ő tudja és mindenre fény fog derülni. És természtesen az első rész végén kiderül, hogy Morrigan egy csudamíves, aki tudja irányítani a csodát, ami egy hatalmas, de veszélyes képesség is.

A második rész innen folytatódik tovább és tulajdonképpen Morrigan első évéről szól a Csudálatos Társaságban 8 társával együtt. Rejtélyes eltűnések történnek, miközben Morrigan és a társai azon vannak, hogy titokban tartsák Morrigan képességet és a lánynak azzal is meg kell küzdenie, hogy bár bekerült a híres társaságba, de alig tanulhat valamit, egyetlen órája is arról szól, hogy a régebbi csudamívesek csak gonosztetteket hajtottak végre.

Jessica Townsend szerintem hatalmas fába vágta a fejszéjét, azzal belekezdett egy gyerekeknek szóló, 9 részesre tervezett fantasy-ba, bár inkább az idősebb korosztállyal lesz nehéz dolga, akik - mint én is - a Harry Potteren nőttek fel. Talán emiatt sem tetszett nekem az első rész maradéktalanul, hiszen folyamatosan kerestem a párhuzamot a Harry Potter sorozattal. Rowling-ot is érték különböző hatások mindenfelől, amiket olvasott, látott, tapasztalt és szerintem könnyedén össze tudnánk gyűjteni azt is, hogy mi kell egy jó fantasy-ba, de hogy mi teszi egyedivé az már sokkal nehezebb.

Az első résznél még csak érlelgettem magamban ezt a történetet. Lettek kedvenc szereplőim (Jupiter és Fen), megszerettem a Deukalión Hotelt, de úgy igazából nem éreztem azt a "Még, még, még többet!" érzést, úgyhogy csak a sorson múlt, hogy pár hete a könyvtárban nézelődtem a gyerek részlegen és pont benn volt a folytatás, mert magamtól nem kerestem volna.

Azzal, hogy Morrigan bekerült a társaságba kiszélesedett Nevermoor, az "osztálytársaival" és tanáraival pedig növekedett a szereplők száma is. Sokkal részletesebben megismerhető a város ebben a részben és elég sok minden kiderül a Csudálatos Társaságról is, bár remélem a következő részekben ez még jobban bővülni fog. Ami engem nagyon elvarázsolt, az a képességek sokszínűsége, hogy ugyanúgy megbecsülnek egy hipnotizőrt, mint egy cukrászt és mikor ezen gondolkodtam, akkor kezdtem egy kicsit a mélyére látni ennek a mesének. Szerintem csodás metaforák vannak benne és nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek is sokat tanulhatnak belőle.

Az első részben nem sikerült megszeretnem Morrigan-t, egyszerűen nem váltott ki belőlem érzéseket, a Csudamíves olvasása alatt viszont azt kezdtem érezni, hogy Morrigan egy kicsit mindenkit jelképez, aki gyerek, vagy volt valaha gyerek, hiszen valahol legbelül mindannyian ugyanazzal a problémával küzdünk/küzdöttünk.

Örülök, hogy a Kolibri Kiadó két ilyen szuper fantasy sorozatot elhozott nekünk, mint A tükörjáró és a Nevermoor, mert most már az utóbbit is a kedvencemnek tartom és nagyon várom a folytatását. Ajánlom kicsiknek, nagyoknak, mindenkinek, különösen őszre, mert szerintem ilyenkor nagyon hangulatos fantasy-t olvasni, valamint van benne Halloween-es rész is! ;) 

Értékelés:

5/5

Fülszöveg

Morrigan ​Crow legyőzte a halálos átkot, kiállta a veszélyes próbákat, és felvételt nyert a rejtélyes Csudálatos Társaságba, a titokzatos Nevermoor azonban még számtalan felfedeznivalót tartogat számára. Ám hamar rá kell jönnie, hogy nem minden varázslat a jót szolgálja.

Morrigan a Társaság új tagjaként azt reméli, hogy végre igazi családra és barátokra lel. Csudákra számít, kalandokra és felfedezésekre, de kiderül, hogy a Társaság egyetlen dologgal akarja megismertetni: a Csudamívesek által elkövetett rémtettekkel. Ráadásul valaki zsarolja a társait…

És ami a legrosszabb: az emberek sorra tűnnek el. Nevermoor fantasztikus városát, amely valaha a mágia biztonságos szigete volt, most félelem és gyanakvás fojtogatja…

A világhírű sorozat első kötete, a Nevermoor: Morrigan Crow négy próbája című ifjúsági regény 2017-es megjelenése óta szinte az egész könyvszakmát lázban tartja. Nem véletlen, hiszen sokak szerint a Harry Potter-könyvek méltó utódja született meg. A regény alig egy év alatt tömérdek díjat zsebelt be, 33 nyelvre fordítják le, a 9 részesre tervezett könyvsorozatból pedig a 20th Century Fox filmet is készít.

Megjelent a Kolibri Kiadónál.

Donna Tartt: A titkos történet

Donna Tartt amerikai írónő arról híres, hogy tízévente jelenik meg egy regénye, de azok mind világhíresek lesznek. Én most az első könyvéről, a még 1992-ben megjelent A titkos történetről fogok írni, de ezt követte 2002-ben a A kis barát (The Little Friend), ami október végén jelenik meg magyarul, majd 2014-ben Az Aranypinty (The Goldfinch), amit pedig nemrég mutattak be a moziban. Az Aranypinty-re nagyon kíváncsi vagyok, A kis barát fülszövege annyira nem keltette fel az érdeklődésemet, de remélem előbb-utóbb mindegyiket elolvasom majd. Most viszont jöjjön egy kis értékelés A titkos történetről, aminek röpke két és fél év alatt értem a végére.

A titkos történet Richard Papen, kaliforniai sráccal kezdődik, aki rossz családi háttérből jön, nem támogatja senki és a fiatal felnőttekre oly jellemzően nem igazán tudja, hogy mit akar kezdeni magával, hogy mit akar tanulni, kivé akar válni. Richard jelentkezik egy vermonti "magán" egyetemre, ami több szempontból is nehéz a számára, hiszen ösztöndíjjal veszik fel és egy teljesen új közegbe kerül, másfajta emberekkel. Van az egyetemen egy szinte titkos társaságnak beillő kis csoport, akik klasszika-filológiát tanulnak egy igéző, nem mindennapi tanártól Julian-től. Ez az 5 diák és a tanáruk a földtől messze elrugaszkodott, hedonista életet élnek, nemcsak tanulnak, hanem tapasztalnak is, ami furcsa, ugyanakkor nagyon vonzó. Richard bekerül hozzájuk és innentől kezdve gyökeresen megváltozik mindenben az élete. Az ő elbeszélésén keresztül pedig kibontakozik előttünk egy drámai thriller, amit szerintem nem lehetetlen elfelejteni.

Bár a leghosszabb olvasás díját messzemenően elnyerte nálam ez a könyv, de nem azért, mert nem tetszett volna, csak egyszerűen nem volt meg a hangulatom hozzá. Három hullámban olvastam, de pár oldal után mindig vissza tudtam helyezkedni a történetbe, mert a hangulattal valahogy a cselekmény is előjött bennem. Most, hogy a végére értem, bánom, hogy nem egyszerre olvastam el, mert akkor lett volna igazán ütős, de így is nagy sokk volt a befejezés.

Egy könyve után látszik, hogy az írónő borzasztóan intelligens, tűpontosan ír, erre a történetre  tényleg figyelni kell, miközben pedig egy olyan delírium-szerű érzésbe vonja be az olvasót, hogy szerintem hátborzongató. A szereplők olyan gyönyörűen kimunkáltak, hogy az összeset utáltam, de imádtam is egyszerre. Henry volt a kedvencem, aki talán kimondatlanul, de vezető szerepet tölt be a csoportban. Ha összeállítanék egy listát a könyvekben valaha megismert kedvenc karaktereimről, ő biztosan az első 5-10 között lenne. Richard-ot viszont inkább csak szántam, mert mindig ő volt, aki valamiért kilógott mindenhonnan, nélküle viszont nem lett volna ilyen ez a történet.

Arról sok regény van, hogy a gazdag szülők gyerekei játszótérnek használják az egyetemet, de arról viszont kevés, hogy mi történik, ha igazán eldurvulnak a dolgok. Ott az egyik kérdés, hogy mi történik ha átérzed/átéled, amit tanulsz? De mi van, ha csak sodródsz, ha csak történnek veled a dolgok? Mindkét nézőpont remekül látható a regényben.

A végére viszont leginkább az kezdett el foglalkoztatni, hogy miért pont Richard? Ő csak úgy bekerült, sohasem bíztak meg igazán benne a "barátai", ő volt a jófiú, a tisztafejű, a gondolkodó. 

Vannak olyan sorsszerű történések, amiken egyszerűen nem tudunk befolyásolni, csak a részesei leszünk. És aztán elmeséljük őket...

A fél csillag levonás annak szól, hogy nem egyszerre olvastam el, de egyébként kedvencnek jelöltem. Nagyon-nagyon nehéz, kemény olvasmány, őszre-télre szuper lehet, ha nem is most, de egyszer mindenképpen olvassátok el.

Értékelés:

4,5/5

Fülszöveg

Öten ​voltak – négy fiú meg egy lány. Két fiú szemüveget viselt, a harmadik albínó volt, az ikrek pedig, a fiú meg a lány, akár két flamand angyal. Megközelíthetetlen, titokzatos csoport a kis vermonti egyetemen. Már amit tanultak: az ógörög, az is a kiválasztottság légkörével vonta be őket. Ebbe az arisztokratikus társaságba csupán egyetlen új diáknak sikerül bejutnia: a feltörekvő Richard Papennek. Ő beszéli el évekkel később a csoport titkos történetét. A különös ifjak megszállott professzoruk vezetésével nemcsak tanulják, hanem át is élik a hajdani kultúrát, az ősi vallást, a mámoros orgiákat, hol az isten vért követel… Történhet-e bűn? Baleset? Áldozat? Hogyan lesz bűnhődés az árulóra kirótt büntetésből? Hogyan folyik egymásba elfojtott és megélt szerelem, szabadság és lelkifurdalás, álom és valóság, élet és halál? Donna Tartt könyve bűnügyi regény, a lélek rezdüléseit boncolgató finom olvasmány, mulattató és szívbe markoló. Egy fiatal amerikai írónő első regényét tartja kezében az olvasó: Mely máris világsiker.

Megjelent a Park Kiadónál.