Lakatos Levente: Aktus

Már Lakatos Levente előző könyvét, a Bomlást is nagyon szerettem, de új regénye, a Dr. Lengyel sorozat harmadik része, az Aktus még annál is összetettebb és sokszínűbb volt.

Az Aktusban Fényes Laura, immár magánnyomozóként és Lengyel Dávid kriminálpszichológus a Bomlásban megfejtett bűnügy után másfél évvel újra találkoznak, hogy egy hasonlóan rejtélyes és szörnyű bűntényben nyomozzanak.

Az írótól megszokottan, ezzel párhuzamosan elindul egy másik cselekményszál is, aminek főszereplője Annaróza, a történetben legtöbbször csak Anna, egy fiatal táncosnő, akinek kiskorában eltűnt az édesanyja és meleg édesapjával épp csak a történet kezdete előtt rendeződött a kapcsolata. Fiatalabb korában Anna otthagyta az édesapját és egyfajta lázadásként egy szórakozóhelyen kezdett el táncolni. Ott ismerkedett meg a drogdíler Antonnal, akivel egy tragédia közel hozta őket egymáshoz. Anton feladta az egész múltját Annáért és festésből próbál megélni, még Anna Lélektánc nevű tánccsoportjában sérült embereken segít, közben pedig az eltűnt édesanyja által írt táncos darabra, A pillangó és a hercegre készül. Az előadás előkészületei azonban nem mennek zökkenőmentesen és egy rejtélyes személy is felbukkan Anna életében.

A regény terjedelemben felülmúlja az író minden eddig megjelent írását, de a laza 800 oldal alatt úgy éreztem, hogy csak úgy folytak a szavak, minden jött pikk-pakk egymás után, logikusan összeszedetten. Akár egyhuzamban is elolvastam volna a könyvet, ha nincs éppen ezer dolgom, de ha nem azt olvastam, akkor nem volt olyan nap, hogy ne hallottam volna róla valamit a buszon vagy az iskolában. Olyan emberek olvasták és olvassák az Aktust, akikről nem gondoltam volna, hogy szeretnek olvasni. De csak így tovább, jól teszitek! ;)

Mert az Aktus nem gagyi, nem sablonos, hanem egy nagyon igényesen megírt regény. A szálak mesterien kidolgozottak, a már ismert karakterek mellett az újak is nagyon erősek, nem idealizáltak, a pozitív karakterekben is van egy kis rosszaság és ez fordítva is így van.  Akiket különösen szerettem, az Anton és Judit voltak. Antonnal se veled-se nélküled kapcsolatban voltam. Az elején nagyon tetszett a rosszból lett jókisfiú imidzse, később már bizalmatlanná váltam vele kapcsolatban, de pont ez tetszett benne, hogy nem lehetett megfejteni. Juditot, Laura barátnőjét pedig egyszerűen imádtam a humorával és a karakánságával. A regény sokszínűségéhez a cselekmény mellett az olyan karakterek is hozzátesznek, mint az Asperger-szindrómás Carlos vagy a  drogfüggő Szofi.

Emellett olyan témák kerülnek előtérbe, amelyek nagyon aktuálisak. Például a nemi erőszak kérdése, ahol a nő sokak szerint nem csak elszenvedő, hanem okozó is. Vagy hogy a céltudatos, ambíciókkal teli nők valóban olyan elítélendőek-e.

És ha már erotikus thrillerről van szó, felmerül a kérdés, mennyire erotikus is valójában az Aktus? Szerintem éppen annyira, hogy a szexualitást nem rejti egy láthatatlan függöny mögé, mint ahogy sokan teszik ezt, hanem elhelyezi a hétköznapi ember életében, ahol igazából van. 

A regény közel tökéletes volt számomra, néhány romantikus túlzás és túlkapás ellenére. Mikor néhanapján (évente egyszer-kétszer) elolvasok egy ilyen témájú regényt, akkor rájövök, hogy "Hé, én ezeket szeretem!"

Az Aktust is imádtam, mert elképesztően részletes, jól átgondolt, a nem létező szabadidőm ellenére is letehetetlen volt és meglepő véget hozott. 

Vagy nem is lett igazán vége? :D

Lakatos Levente: Bomlás

Mindig lesznek trendek a könyvkiadás terén, mindig lesznek olyan írók, akik követik ezeket a trendeket és lesznek, akik nem, ahogy lesz, aki egymás után olvassa a sablonos történeteket, míg mások már az elsőnél azt mondják "Stop! Nekem ez túl sok. Vagy éppen túl kevés..."  . De nem mindegy, hogy ezek az egy kaptafára íródott regények végül csak egy erőltetett, stílustalan maszlagot képeznek majd vagy egy eredeti, apró kis finomságokkal megtűzdelt történetet olvashatunk.

Szerintem Lakatos Leventének sikerült kilépnie a Barbibébi árnyékából (ami azért nem volt annyira rossz, ha az ember megfelelően kezelte és nem vette túl komolyan a dolgokat benne) és sikerült írnia egy igényes, stílusos,modern és nem utolsó sorban izgalmas regényt. Úristen azt hittem a végére kifogyok a pozitív jelzőkből... Szóval sikerült. Olvassátok a fülszöveget.

Kalandozások a szexuális tabuk és sokkoló gyilkosságok világában. Egy feltörekvő írónő és egy férfi prostituált bizarr munkakapcsolata. Hol a határvonal a túlfűtött szenvedély és az abnormalitás között? Élvezhető-e a megalázottság? Mi történik a felső tízezer asszonyaival a hotelszobák zárt ajtajai mögött? Az események középpontjában a sikeres kriminálpszichológus, dr. Lengyel áll, akinek amellett, hogy egyszerre két gyilkossági ügyet kell megoldania, meg kell küzdenie élete egyetlen, ám csillapíthatatlan démonával: a szexuális vággyal.

E. L. James elbújhat egy sarokba és kibőgheti magát sok társával együtt. A Bomlás megadja azt, amit úgy alapvetően hiányolok a manapság divatos, hasonló témájú könyvekből. Leventének van stílusa, szókincse, képes logikusan felépíteni a cselekményt és a szereplőktől sem akar falra mászni az ember. Minden nagyon hitelesnek, átgondoltnak tűnik. 

Sajnos a Loveclub-ot még nem olvastam (ami késik, nem múlik), így nekem újak voltak a főszereplők, de rögtön sikerült elvarázsolniuk. Most komolyan, Dávid karaktere melyik nőnek nem jön be? Szerintem ilyen nem létezik. Laura pedig szintén nagyon szimpatikus karakter ezzel az erős nő imiddzsel. Nekem nagyon tetszett az, hogy bár a történet sok helyen elég negatív színben tűnteti fel a nőket, Levente mégis ellensúlyozta azzal, hogy a másik oldalon ott voltak az értelmes, ambíciózus csajok, mint az előbb említett Laura, Dóra a sötét múltból és Klaudia, az eltévelyedett írónőnk barátnője.

A téma elég megbotránkoztató, hiába tagadjuk, mindannyian szeretünk mások mocskos kis titkairól olvasni. Az pedig különösen tetszett, hogy mindenféle össze nem illő dolog bele lett keverve a történetbe (drogok,démonok,filozófia!) és mégis kerek, egész lett, nem hatott furcsán.

Emellett meg az állandó izgalom, hogy most akkor ki is volt a gyilkos. Én folyamatosan találgattam, oldalaként mást gyanúsítottam (nem lennék jó nyomozó), aztán valahogy túl hirtelen jöttek rá Dávidék, hogy ki volt a tettes. Ez volt az egyetlen gyenge pont. Valahogy úgy éreztem, hogy ráparancsoltak Leventére, legyen végre vége, zárjuk le, én húztam volna még egy kicsit. De talán ez is csak azt magyarázza, hogy mennyire tetszett. 

Megvettek kilóra. Szeretnék még olvasni ilyen könyveket, remélem Levente készül valamivel. Addig pedig Loveclub!

Értékelés: 4,5/5

Ulpius-ház, 2013, 442 oldal

Bővül a kívánságlista... - Június

A Könyvhét remek alkalom volt rá, hogy még több könyv felkerüljön a kívánságlistámra. Jöjjön most az "újak" közül öt darab.

Lakatos Levente: Bomlás

Kalandozások a szexuális tabuk és sokkoló gyilkosságok világában. Egy feltörekvő írónő és egy férfi prostituált bizarr munkakapcsolata. Hol a határvonal a túlfűtött szenvedély és az abnormalitás között? Élvezhető-e a megalázottság? Mi történik a felső tízezer asszonyaival a hotelszobák zárt ajtajai mögött? Az események középpontjában a sikeres kriminálpszichológus, dr. Lengyel áll, akinek amellett, hogy egyszerre két gyilkossági ügyet kell megoldania, meg kell küzdenie élete egyetlen, ám csillapíthatatlan démonával: a szexuális vággyal.

Az amerikai erotikus thrillerek erős idegzetű rajongói véres és buja regényt kapnak kézhez, modern mesét szexről és halálról – szigorúan 18 év feletti olvasóknak.

Olvastam régebben Levente Barbibébijét és bár nem éreztem teljesen magamének a témát, az mégis érezhető volt, hogy az író komolyan gondolja ezt a dolgot, nem csak a mostanában annyira divatos "celebíró" akar lenni. Ez a könyve pedig kifejezetten ígéretesnek tűnik témát illetően is és a Molyon kifejezetten jó értékeléseket olvasni róla.

Anthony Capella: A kávék költője

London, 1896. Robert Wallis pénztelen és gondtalan világfi. Amikor egyéb bevételi lehetőség híján Samuel Pinker londoni kávénagykereskedő szolgálatába áll, nem sejti, hogy élete egyszer és mindenkorra megváltozik. A költői babérokról csak álmodó, de a szavakkal jól bánó fiatalembertől azt várják, hogy Pinker lányával, a szenvedélyes Emilyvel együttműködve fogalmazza meg és kategorizálja a különböző kávék ízeit. 

Ez a váratlan feladat átfogó érzéki, érzelmi és – az események alakulása folytán – tényleges utazásra indítja hősünket, melynek során a kávék költője a kávé különböző ízei mellett mindenekelőtt önmagát fedezi fel.

Ez az a könyv, ami nálam már most csillagos tizenkettes. Gyönyörű a borítója és a fülszöveg után pedig végképp úgy érzi az ember, hogy ezt el kell olvasnia. Persze a kávés téma sem utolsó szempont.

Kristina Ohlsson: Elnémítva

Alex Rechtnek és különleges nyomozócsoportjának két ügye is akad egyszerre. Stockholm külvárosában halálra gázolnak egy férfit, akit a hatóságok képtelenek azonosítani. A boncolás alapján egyértelmű, hogy szándékosan ütötték el. A tettes és az indíték ismeretlen. Ezzel egy időben holtan találnak egy lelkészt és a feleségét. Felmerül, hogy a férfi esetleg nem tudta elviselni lánya halálának hírét, s ezért lőtte agyon a feleségét, majd lett öngyilkos. A házaspár ismerősei ezt teljes képtelenségnek tartják. A nyomozás során kiderül, hogy a lelkész menekülteket bújtatott vidéki nyaralójuk pincéjében. Ali Irakból menekült Svédországba. A titokzatos szervezet, amely átcsempészte őt a határon, érdekes ajánlatot tesz neki. A fizetségnek csak egy részét kell pénzben törlesztenie, feltéve, ha vállal egy kis szívességet.

Igen, ez is egy újabb skandináv krimi, csak éppenséggel én még egyetlenegy ilyet sem olvastam, úgyhogy nagyon ideje lenne már elkezdeni. Az Elnémítva pedig jó alanynak tűnik. Külön tetszik, hogy a borító mennyire elüt a témától. Vagy mégsem?

Catherynne M. Valente: Marija Morevna és a Halhatatlan

Marija Morevna gyerekkorában tanúja lesz annak, ahogy madárból emberré változott jóképű fiatalemberek feleségül veszik a nővéreit. Amikor pedig lassan feltárul előtte az orosz mítoszok láthatatlan világa, érte is eljön Halhatatlan Koscsej – hogy nagy hatalmú mesebeli lények és törékeny emberek játszmájának, sodró lendületű történetének részese legyen.

Én azt hiszem mostanában kezdek csak szerelembe esni az Ad Astra kiadóval. Előbb a Jessie Lamb, most pedig ez a könyv nyerte el nagyon a tetszésemet és még  csak nem is olvastam. Ez a mítoszokkal, legendákkal teli mágikus világ talán Joanne Harris Rúnajelek c. könyve óta vonz ennyire. És most orosz köntösben? Miért is ne?

Isabel Wolff: A legjobb kép róla

Ella Graham portréfestő karrierje felívelőben van. Különös tehetséggel örökíti meg modelljei igazi énjét csodálatos, élethű képein, a magánéletében azonban semmi sem olyan egyértelmű, mint szeretné. 
A legjobb kép róla, amely Ella modelljeinek történetét vegyíti a művésznő saját élményeivel – apjával folytatott küzdelmével és azzal a felismeréssel, hogy nem a megfelelő férfiba szeretett bele –, egyszerre felemelő és keserédes. Isabel Wolff, a humor, a pátosz, a rejtély és a romantika sajátos keverékével olvasmányos mesét sző a művészi ihletről, a második esélyről és a megérzések fontosságáról.

Talán azért tetszett meg ez a könyv, mert azt érzem, hogy azt szeretné megmutatni, hogy mi jön "utána". Mi jön azután, hogy beleszerettem valakibe, egymásra találtunk és még arra is rájöttem, hogy milyen munka tesz engem boldoggá. Egyszerűen nem tűnik egy tipikus romantikus regénynek ami manapság igencsak ritkán fordul elő, ezért tett kíváncsivá.