Delia Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek

Úton-útfélen belebotlottam és botlok még mindig Delia Owens regényébe és azt látom, hogy eléggé megosztotta az olvasókat, ugyanakkor hatalmas hype van körülötte. Gyönyörű a borítója és a fülszövege alapján is nagyon megtetszett, de egyre inkább fenntartásokkal kezelem, amit ennyire reklámoznak, hiszen nem biztos, hogy annyival jobb élményt fog adni, mint azok a társai, amiket egyáltalán nem reklámoznak.

Az Ahol a folyami rákok énekelnek legfőképpen egy fejlődésregény, de van benne romantikus, krimi és drámai szál is bőven. Sokszínű történet, ami egyszerre gyönyörű és szívfacsaró. A főszereplő Kya, aki szüleivel és négy testvérével él egy észak-karolinai kis falu melletti lápon, szinte elszeparálva a külvilágtól. Az apa rettegésben tartja a családot, alkoholista és erőszakos. Kya-nak hamar meg kell tanulnia, hogyan álljon a saját lábára és hogy milyen az, ha csak önmagára számíthat. Nem jár iskolába, a láp és az élővilágának a tanulmányozása tölti ki az életét és nagyon kevés ember segítségére számíthat, de a szerelem őt is utoléri.

Ahogy fentebb említettem, ez egy nagyon színes történet. Szerintem nagy fába vágta a fejszéjét az írónő azzal, hogy ennyi mindent belesűrített. Már a traumatizált, elhagyott gyermek története is nagyon kemény téma és ezt még megfejelte egy gyilkossági szállal is. Borzasztó nehéz volt olvasni, hogyan boldogul egyedül Kya és hogy mekkora űrt hagyott benne legfőképpen az édesanyja távozása. Néhány szívmelengető pillanat volt csupán, amikor Kya olyan emberekre talált, akik őszintén szeretik és segítik őt.

Azonban számomra az egész sokszor lektűrszerű volt. Gyorsan haladtam a könyvvel, nagyon olvastatta magát, de  úgy érzem az alap koncepció nem ezt érdemelte, sokkal mélyebbre lehetett volna menni. Kya-n kívül is voltak szimpatikus szereplők és kevésbé szimpatikusak is, de egyikőjük sem mozgatott meg bennem érzelmeket. Nem volt elég idő megismerni őket. A gyilkossági szálat viszont nagyon ötletesnek tartom, mert fontos üzenetet közöl az olvasókkal.

Nálam a természeti leírások vitték prímet. Gyönyörűen bemutatta az írónő, hogy milyen együttélni a természettel, hogy milyen az, ha a madarak nem elrepülnek, ha észrevesznek, hanem közelebb mennek hozzád. Úgy éreztem én is szívesen élnék a lápon és mindennap megetetném a sirályokat.

Emellett nagyon szerettem a kis történelmi/szociológiai adalékokat a 50-60-as Amerikájáról, erről is olvastam volna még, de ez már tényleg egy másik köny témája.

"Épp áttört egy nádszigeten, amikor egy fehérfarkú szarvast pillantott meg, vizet lefetyelt tavaly tavaszi borja társaságában. Felkapták a fejüket, vízcseppek záporoztak körülöttük. Kya nem állt meg, mert akkor elijedtek volna, ezt a vadpulykák megfigyeléséből tanulta meg: ha az ember ragadozó módjára viselkedik, az állatok prédaként viselkednek. Ügyet sem kell vetni rájuk, csak lassan továbbhaladni. Elsodródott előttük, a szarvasok pedig olyan mozdulatlanul álltak, mint egy fenyőfa, egészen addig, amíg Kya el nem tűnt a sófű mögött."

Az Ahol a folyami rákok énekelnek fennakadt a hype-szűrőmön. Szerettem olvasni, egyszer meg is könnyeztem, mert szomorú, mégis gyönyörű témát dolgoz fel, de valami hiányzott belőle.

Értékelés:

3,5/5

Fülszöveg

Delia ​Owens regénye Észak-Karolina ritkán lakott, mocsaras partvidékén játszódik az 1950-es és 60-as években. A történet főhőse a lápvidéken sorsára hagyott kislány, Kya Clark, aki az évek során elszigeteltségében önellátásra rendezkedik be, s alig érintkezik a környékbeliekkel.

Az első szerelem azonban Kya életét is felforgatja: a közeli kisvárosban élő Tate megtanítja olvasni, és ő az, akivel a lány osztozni tud a természet és a költészet szeretetében is. Ám nem Tate az egyetlen, aki érdeklődik a különleges, magának való lány iránt…

Egy rejtélyes gyilkosságot követően a helyi közösség felbolydul, és a gyanú hamarosan a mocsárban magányosan élő „Lápi lányra” terelődik.

A biológus Owens első regénye egyszerre fordulatos krimi, érzékeny fejlődésregény, valamint a vadon és az emberi lélek lenyűgöző természetrajza. Nem véletlenül került a New York Times bestsellerlistájának első helyére, s vezeti az Amazon sikerlistáját is. Bár csak tavaly ősszel jelent meg, már több mint 1 millió példány kelt el belőle, Reese Witherspoon is beválogatta könyvklubjának ajánlott olvasmányai közé, sőt: a színésznő produkciós cége filmet forgat a regényből.

Megjelent a Libri Könyvkiadónál.

Fall time, cozy time Book TAG

Őszi gyerek vagyok, a pulcsis, kuckózós ősz az egyik kedvenc évszakom, Sarah-nál pedig láttam egy aranyos őszi tag-et, amit most el is hoztam nektek. :)

Száraz falevelek - a világ tele van színekkel.

Válassz egy őszies borítót!

Az egész tag alatt próbálok olyan könyveket választani, amelyeket idén olvastam, így ide most Kätlin Kaldmaa Izlandon nincsenek lepkék című regényét választottam, aminek nemcsak a borítója őszies, hanem a történet és a helyszín miatt is szuper őszi vagy téli olvasmány lehet.

Egy meleg pulóver - Végre elég hideg az idő ahhoz, hogy kényelmes, meleg ruhákat vegyél fel.

Melyik az a könyv, ami megmelengeti a szíved?

A Csudamíves olvasása közben sokat mosolyogtam, annak ellenére, hogy nemcsak egy cuki fantasy mese és jelenleg az Ahol a folyami rákok énekelnek is hasonló melegséggel tölt el, mert bár rengeteg szörnyűség van benne, de ugyanannyi szeretetteljes rész is.

Őszi vihar - süvít a szél, szakad az eső.

Válaszd ki azt a könyvet, vagy műfajt, amit egy esős napon szeretsz olvasni!

Valami komolyabb témájú könyv, például A titkos történet illik ide számomra. Vagy minden, ami fantasy vagy thriller.

Hideg, csípős szél.

Melyik a legcoolabb karakter, akivel helyet cserélnél?

Rainbow Rowell  Szív küldijéből Beth-t választottam, akinek amellett, hogy van egy nagyon jó munkahelyi barátnője, újságíróként dolgozik, akik filmkritikákat ír és egy nagy szerelem vár rá a történetben. Vele eléggé tudtam azonosulni olvasás közben.

Meleg almabor.

Melyik az a könyv, ami szerinted nem kap elég figyelmet, és szeretnéd, ha az lenne a legújabb bombasiker?

Legújabb nagy kedvencem Kim Leine Kalak című önéletrajzi regénye, ami viszonylag kevés, de nagyon jó értékelést kapott Molyon. Én nagyon ajánlanám mindenkinek, aki szereti az északon játszódó, keményebb regényeket. Engem annyira megfogott ez a könyv, hogy az író többi könyvét is tervezem elolvasni.

Kabát, sál, kesztyű - Hidegre fordult az idő, és ideje rétegesen öltözködni.

Melyik a legcikibb könyvborító, amit legszívesebben elrejtenél, ha nyilvános helyen olvasnál?

Nem rejtenék el semmit, mert amiket olvasok, azokat nem érzem cikinek.

Pumpkin Spice

Melyik a kedvenc őszi ételed/italod?

Meleg tea, chai latte, minden ami fahéjas, almás és sütőtökös.

Jóleső, meleg tűz

Oszd meg másokkal ezt a tag-et. Kiket jelölsz?

Nem szeretnék senkit megjelölni, de szívesen elolvasnám a válaszaitokat. Válaszoljatok kommentben vagy linkeljétek be, ha kitöltitek a blogotokon!

Kellemes kirándulós, kuckózós, olvasós őszt nektek! :)

Könyves zárás - 2019 szeptember

Elmúlt a szeptember és vele együtt már az utolsó előtti egyetemi félévem harmada is. Nagyon gyorsan telik az idő, de legalább mozgalmas volt az elmúlt hónap. Szülinapokat ünnepeltünk a családdal, két hétvége is pihenős-kirándulós volt, de volt mozi és buli is a barátokkal, a szuper olvasmányokról nem is beszélve. Remélem az október is hasonlóan jól fog telni. :)

Szeptemberi olvasmányaim

Összesen 5 könyvet olvastam el, ahány könyv annyi témában, de mindegyik tetszett. Gondolatban meg is veregettem a vállam, mert 4 az Őszi olvasmányterveim közül került ki, 1 pedig vcs-s volt, így már összesen 4-nél tartok. Jó lenne legalább a felét teljesíteni a kihívásnak, de 12 biztosan nem fog menni. A bűvös 40-es számhoz is elérkeztem az idei olvasásokkal és már nagyon közel érzem a kitűzött 50-et. Két könyvet elkezdtem, de még nem fejeztem be szeptemberben, az egyik Jordan B. Peterson 12 szabály az élethez című pszichológiai témájú könyve, amit most egy kicsit jegelek, a másik pedig Kim Leine-től a Kalak, amit 30.-án kezdtem el olvasni és biztosan nem fogom félrerakni, mert nagyon tetszik.

Két könyvről készült ajánló eddig, de valamilyen módon a többiről is meg fogok emlékezni.

Lugosi Viktória: Vándorhomár

Donna Tartt: A titkos történet

Helen Hoang: A szerelem egyenlete

Jessica Townsend: Csudamíves

Popper Péter - Ranschburg Jenő - Baktay Miklós - Baktay Zelka: Szegény nők, szegény férfiak

Új könyvek

Szeptemberben 5 könyvvel lettem gazdagabb. A páromtól könyvutalványt kaptam a születésnapomra, amit már le is vásároltam, illetve Az olvasás éjszakája Libri akcióban pedig megrendeltem Hevesi Krisztina könyvét, amit az egyik órámra kell elolvasni. Ezek most viszonylag "random" választások voltak a kívánságlistámról, de az év többi részében csak a régóta várt folytatásokat (Nápolyi regények, A tükörjáró) és új megjelenéseket (jön új Liz Gilbert!) szeretném beszerezni.

Hevesi Krisztina: Szex

Karl Ove Kanusgard: Halál (Harcom 1)

Kim Leine: Kalak

Kertész Erzsébet: Szonya professzor

Mona Awad: Nyuszika

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Anna (@konyvekeskave) által megosztott bejegyzés, Okt 1., 2019, időpont: 4:05 (PDT időzóna szerint)

Nektek hogy telt az ősz első hónapja? :)

Jessica Townsend: Csudamíves (Nevermoor 2.)

A Nevermoor első részét még március elején olvastam és bár nagyon tetszett, de valami hiányzott belőle, ezért a Molyon 4 csillagot adtam rá és blogposzt sem készült belőle. A folytatásáról viszont úgy érzem, kell írnom nektek, mert egyszerűen imádtam.

Morrigan Crow egy Napszálltakor született kislány, ami a világában azt jelenti, hogy ő egy elátkozott gyerek, aki mindenkire csak szerencsétlenséget hoz. Az átokhoz pedig hozzátartozik az is, hogy a 11. születésnapján meg fog halni. Azonban megjelenik Jupiter North, aki megmenti őt és elviszi Nevermoor-ba egy nagybetűsen varázslatos helyre, ahol viszont csak akkor maradhat, ha teljesít 4 próbát és bekerül a Csudálatos Társaságba. Ebben az a bökkenő, hogy Morrigan nem tudja, milyen különleges képessége lehet igazából, hiába bizonygatja neki Jupiter, hogy ő tudja és mindenre fény fog derülni. És természtesen az első rész végén kiderül, hogy Morrigan egy csudamíves, aki tudja irányítani a csodát, ami egy hatalmas, de veszélyes képesség is.

A második rész innen folytatódik tovább és tulajdonképpen Morrigan első évéről szól a Csudálatos Társaságban 8 társával együtt. Rejtélyes eltűnések történnek, miközben Morrigan és a társai azon vannak, hogy titokban tartsák Morrigan képességet és a lánynak azzal is meg kell küzdenie, hogy bár bekerült a híres társaságba, de alig tanulhat valamit, egyetlen órája is arról szól, hogy a régebbi csudamívesek csak gonosztetteket hajtottak végre.

Jessica Townsend szerintem hatalmas fába vágta a fejszéjét, azzal belekezdett egy gyerekeknek szóló, 9 részesre tervezett fantasy-ba, bár inkább az idősebb korosztállyal lesz nehéz dolga, akik - mint én is - a Harry Potteren nőttek fel. Talán emiatt sem tetszett nekem az első rész maradéktalanul, hiszen folyamatosan kerestem a párhuzamot a Harry Potter sorozattal. Rowling-ot is érték különböző hatások mindenfelől, amiket olvasott, látott, tapasztalt és szerintem könnyedén össze tudnánk gyűjteni azt is, hogy mi kell egy jó fantasy-ba, de hogy mi teszi egyedivé az már sokkal nehezebb.

Az első résznél még csak érlelgettem magamban ezt a történetet. Lettek kedvenc szereplőim (Jupiter és Fen), megszerettem a Deukalión Hotelt, de úgy igazából nem éreztem azt a "Még, még, még többet!" érzést, úgyhogy csak a sorson múlt, hogy pár hete a könyvtárban nézelődtem a gyerek részlegen és pont benn volt a folytatás, mert magamtól nem kerestem volna.

Azzal, hogy Morrigan bekerült a társaságba kiszélesedett Nevermoor, az "osztálytársaival" és tanáraival pedig növekedett a szereplők száma is. Sokkal részletesebben megismerhető a város ebben a részben és elég sok minden kiderül a Csudálatos Társaságról is, bár remélem a következő részekben ez még jobban bővülni fog. Ami engem nagyon elvarázsolt, az a képességek sokszínűsége, hogy ugyanúgy megbecsülnek egy hipnotizőrt, mint egy cukrászt és mikor ezen gondolkodtam, akkor kezdtem egy kicsit a mélyére látni ennek a mesének. Szerintem csodás metaforák vannak benne és nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek is sokat tanulhatnak belőle.

Az első részben nem sikerült megszeretnem Morrigan-t, egyszerűen nem váltott ki belőlem érzéseket, a Csudamíves olvasása alatt viszont azt kezdtem érezni, hogy Morrigan egy kicsit mindenkit jelképez, aki gyerek, vagy volt valaha gyerek, hiszen valahol legbelül mindannyian ugyanazzal a problémával küzdünk/küzdöttünk.

Örülök, hogy a Kolibri Kiadó két ilyen szuper fantasy sorozatot elhozott nekünk, mint A tükörjáró és a Nevermoor, mert most már az utóbbit is a kedvencemnek tartom és nagyon várom a folytatását. Ajánlom kicsiknek, nagyoknak, mindenkinek, különösen őszre, mert szerintem ilyenkor nagyon hangulatos fantasy-t olvasni, valamint van benne Halloween-es rész is! ;) 

Értékelés:

5/5

Fülszöveg

Morrigan ​Crow legyőzte a halálos átkot, kiállta a veszélyes próbákat, és felvételt nyert a rejtélyes Csudálatos Társaságba, a titokzatos Nevermoor azonban még számtalan felfedeznivalót tartogat számára. Ám hamar rá kell jönnie, hogy nem minden varázslat a jót szolgálja.

Morrigan a Társaság új tagjaként azt reméli, hogy végre igazi családra és barátokra lel. Csudákra számít, kalandokra és felfedezésekre, de kiderül, hogy a Társaság egyetlen dologgal akarja megismertetni: a Csudamívesek által elkövetett rémtettekkel. Ráadásul valaki zsarolja a társait…

És ami a legrosszabb: az emberek sorra tűnnek el. Nevermoor fantasztikus városát, amely valaha a mágia biztonságos szigete volt, most félelem és gyanakvás fojtogatja…

A világhírű sorozat első kötete, a Nevermoor: Morrigan Crow négy próbája című ifjúsági regény 2017-es megjelenése óta szinte az egész könyvszakmát lázban tartja. Nem véletlen, hiszen sokak szerint a Harry Potter-könyvek méltó utódja született meg. A regény alig egy év alatt tömérdek díjat zsebelt be, 33 nyelvre fordítják le, a 9 részesre tervezett könyvsorozatból pedig a 20th Century Fox filmet is készít.

Megjelent a Kolibri Kiadónál.

Donna Tartt: A titkos történet

Donna Tartt amerikai írónő arról híres, hogy tízévente jelenik meg egy regénye, de azok mind világhíresek lesznek. Én most az első könyvéről, a még 1992-ben megjelent A titkos történetről fogok írni, de ezt követte 2002-ben a A kis barát (The Little Friend), ami október végén jelenik meg magyarul, majd 2014-ben Az Aranypinty (The Goldfinch), amit pedig nemrég mutattak be a moziban. Az Aranypinty-re nagyon kíváncsi vagyok, A kis barát fülszövege annyira nem keltette fel az érdeklődésemet, de remélem előbb-utóbb mindegyiket elolvasom majd. Most viszont jöjjön egy kis értékelés A titkos történetről, aminek röpke két és fél év alatt értem a végére.

A titkos történet Richard Papen, kaliforniai sráccal kezdődik, aki rossz családi háttérből jön, nem támogatja senki és a fiatal felnőttekre oly jellemzően nem igazán tudja, hogy mit akar kezdeni magával, hogy mit akar tanulni, kivé akar válni. Richard jelentkezik egy vermonti "magán" egyetemre, ami több szempontból is nehéz a számára, hiszen ösztöndíjjal veszik fel és egy teljesen új közegbe kerül, másfajta emberekkel. Van az egyetemen egy szinte titkos társaságnak beillő kis csoport, akik klasszika-filológiát tanulnak egy igéző, nem mindennapi tanártól Julian-től. Ez az 5 diák és a tanáruk a földtől messze elrugaszkodott, hedonista életet élnek, nemcsak tanulnak, hanem tapasztalnak is, ami furcsa, ugyanakkor nagyon vonzó. Richard bekerül hozzájuk és innentől kezdve gyökeresen megváltozik mindenben az élete. Az ő elbeszélésén keresztül pedig kibontakozik előttünk egy drámai thriller, amit szerintem nem lehetetlen elfelejteni.

Bár a leghosszabb olvasás díját messzemenően elnyerte nálam ez a könyv, de nem azért, mert nem tetszett volna, csak egyszerűen nem volt meg a hangulatom hozzá. Három hullámban olvastam, de pár oldal után mindig vissza tudtam helyezkedni a történetbe, mert a hangulattal valahogy a cselekmény is előjött bennem. Most, hogy a végére értem, bánom, hogy nem egyszerre olvastam el, mert akkor lett volna igazán ütős, de így is nagy sokk volt a befejezés.

Egy könyve után látszik, hogy az írónő borzasztóan intelligens, tűpontosan ír, erre a történetre  tényleg figyelni kell, miközben pedig egy olyan delírium-szerű érzésbe vonja be az olvasót, hogy szerintem hátborzongató. A szereplők olyan gyönyörűen kimunkáltak, hogy az összeset utáltam, de imádtam is egyszerre. Henry volt a kedvencem, aki talán kimondatlanul, de vezető szerepet tölt be a csoportban. Ha összeállítanék egy listát a könyvekben valaha megismert kedvenc karaktereimről, ő biztosan az első 5-10 között lenne. Richard-ot viszont inkább csak szántam, mert mindig ő volt, aki valamiért kilógott mindenhonnan, nélküle viszont nem lett volna ilyen ez a történet.

Arról sok regény van, hogy a gazdag szülők gyerekei játszótérnek használják az egyetemet, de arról viszont kevés, hogy mi történik, ha igazán eldurvulnak a dolgok. Ott az egyik kérdés, hogy mi történik ha átérzed/átéled, amit tanulsz? De mi van, ha csak sodródsz, ha csak történnek veled a dolgok? Mindkét nézőpont remekül látható a regényben.

A végére viszont leginkább az kezdett el foglalkoztatni, hogy miért pont Richard? Ő csak úgy bekerült, sohasem bíztak meg igazán benne a "barátai", ő volt a jófiú, a tisztafejű, a gondolkodó. 

Vannak olyan sorsszerű történések, amiken egyszerűen nem tudunk befolyásolni, csak a részesei leszünk. És aztán elmeséljük őket...

A fél csillag levonás annak szól, hogy nem egyszerre olvastam el, de egyébként kedvencnek jelöltem. Nagyon-nagyon nehéz, kemény olvasmány, őszre-télre szuper lehet, ha nem is most, de egyszer mindenképpen olvassátok el.

Értékelés:

4,5/5

Fülszöveg

Öten ​voltak – négy fiú meg egy lány. Két fiú szemüveget viselt, a harmadik albínó volt, az ikrek pedig, a fiú meg a lány, akár két flamand angyal. Megközelíthetetlen, titokzatos csoport a kis vermonti egyetemen. Már amit tanultak: az ógörög, az is a kiválasztottság légkörével vonta be őket. Ebbe az arisztokratikus társaságba csupán egyetlen új diáknak sikerül bejutnia: a feltörekvő Richard Papennek. Ő beszéli el évekkel később a csoport titkos történetét. A különös ifjak megszállott professzoruk vezetésével nemcsak tanulják, hanem át is élik a hajdani kultúrát, az ősi vallást, a mámoros orgiákat, hol az isten vért követel… Történhet-e bűn? Baleset? Áldozat? Hogyan lesz bűnhődés az árulóra kirótt büntetésből? Hogyan folyik egymásba elfojtott és megélt szerelem, szabadság és lelkifurdalás, álom és valóság, élet és halál? Donna Tartt könyve bűnügyi regény, a lélek rezdüléseit boncolgató finom olvasmány, mulattató és szívbe markoló. Egy fiatal amerikai írónő első regényét tartja kezében az olvasó: Mely máris világsiker.

Megjelent a Park Kiadónál.

Őszi újdonságok - 2019

Akarva akaratlanul is belegabalyodok az új megjelenések tengerébe más bloggereknél/vloggereknél vagy épp a Molyon és gondoltam összeszedem egy csokorba én is, hogy melyek azok az ősszel megjelenő könyvek, amelyeket én is nagyon várok. Ha nem is fogom a polcomon tudni őket, de a könyvtárban majd igyekszem levadászni.

Jöjjön egy kis friss kortárs szépirodalmi és pszichológiai válogatás.

Olivier Bourdeaut: Merre jársz, Bojangles?

Már megjelent, új kiadásban a Magvető Kiadónál

Először Szabados Ágitól hallottam erről a könyvről, majd Dórinál olvastam róla egy nagyon jó ajánlót és ekkor került fel a várólistámra ez a kisregény, ami még 2016-ban jelent meg először a Magvető Kiadónál, de most szeptemberben kiadták új köntösben, ami nekem jobban is tetszik. Az elmenekülés a valóság elől egy olyan téma, ami szerintem sokaknak és sokszor megjelenik a fejében. Kíváncsi vagyok, hogy ebben a történetben, hogyan van kibontva.

Fülszöveg:

Egy kisfiú meséli el családja titokzatos tündöklését és bukását. A tehetős család mintha a világon kívül élne, barátok, mulatságok töltik ki napjaikat hol Párizsban, hol spanyolországi villájukban. A szülők mesékkel, izgalmas hazugságokkal helyettesítik az unalmas valóságot. A gramofon egész nap Nina Simone Mr. Bojangles című számát harsogja a hatalmas lakásban, a kibontatlan leveleket pedig a sarokba dobják. De mi történik akkor, amikor a valóságot már nem lehet többé kizárni az életükből?

Az elsőkönyves író meglepetésszerű, hatalmas európai sikere egy szomorú és elszánt szerelmeslevél az álmokhoz.

Colson Whitehead: A Nickel-fiúk

Várható megjelenés: október 10., 21. Század Kiadó, KULT Könyvek sorozat

Colson Whitehead neve már ismerős lehet A föld alatti vasút című regénye miatt, amiről sok jót olvastam, de nem kapott el igazán a téma. Az októberben megjelenő regénye viszont rögtön felkeltette az érdeklődésemet. Két fekete fiú, javító intézet, igaz történet alapján... Biztos, hogy nagyon kemény lesz, de ezt a könyvet nagyon szeretném majd megvenni. A KULT könyvekben még nem csalódtam.

Fülszöveg:

Két ​fiú egy pokoli iskolában, Floridában…

A kis Elwood Curtis egy szegregált, feketék lakta városnegyedben nő fel és a szívébe zárja Martin Luther King szavait, miszerint „ő is van olyan jó, mint bárki más”. A szülei elhagyták, de nagyanyjának hála Elwood megmarad a jó úton és be akar iratkozni Tallahassee egyetlen fekete főiskolájára. De ebben a világban, az 1960-as évek elején, az USA déli államaiban egy fekete fiúnak egyetlen hibát is elég elkövetnie, hogy a jövője füstbe menjen. Elwoodot elítélik, egy Nickel Akadémia nevű javítóintézetbe kerül, amelynek küldetése, hogy „testileg, szellemileg és erkölcsileg képezze” a büntetett fiúkat, ezáltal „tisztességes, becsületes emberek” váljanak belőlük.

A Nickel Akadémia valójában groteszk kínzókamra, ahol a szadista nevelői kar veri és szexuálisan bántalmazza a diákokat, a korrupt dolgozók és a helybeliek ellopják az ennivalót és a készleteket. Elwood próbál dr. King hangzatos kijelentésébe kapaszkodni, miszerint: „Vessetek minket börtönbe, mi akkor is szeretni fogunk benneteket.” Barátja, Turner szerint azonban ebben a romlott világban csak az úszhatja meg, aki maga is trükkökhöz folyamodik.

Elwood idealizmusa és Turner szkepticizmusa közt támadó feszültség olyan döntéshez vezet, amelynek következményeit évtizedeken át viselik. Colson Whitehead regénye igaz történeten alapul. Ez a floridai javítóintézet száztíz éven át működött és nyomorította meg gyerekek ezreinek életét. A Nickel-fiúk bravúros teljesítmény: megsemmisítő, sodró történet, amely egy klasszis írót állít elénk.

Colson Whitehead Földalatti vasút című regénye elnyerte a Pulitzer- és a Nemzeti könyvdíjakat, és #1 New York Times bestseller lett.

Genki Kawamura: Ha a macskák eltűnnének a világból

Várható megjelenés: október 21., 21. Század Kiadó

Már a cím és a borító is elég lenne ahhoz, hogy el akarjam olvasni ezt a kisregényt, de a fülszöveg is nagyon tetszik. Egy filozófikusabb történetre számítok és remélem ezt is minél hamarabb elolvashatom.

Fülszöveg:

A történet főhősének napjai meg vannak számlálva. A rokonaival nem érintkezik, egyedül él, egyetlen társasága Káposzta nevű macskája és bizony felkészületlenül éri, amikor a doktor közli vele, hogy már csak néhány hónapja van hátra.

De mielőtt nekiláthatna, hogy elintézzen mindent, amit feltétlenül meg akar tenni, megjelenik előtte az Ördög és különleges ajánlatot tesz: cserébe azért, ha egy dolog eltűnik a világból, az elbeszélő egy nappal tovább élhet.

És ezzel egy nagyon bizarr hét veszi kezdetét…

Kawamura többszörösen díjazott könyve hónapokig szerepelt a legfontosabb sikerlistákon, világszerte több mint egy millió példányban kelt el, harminckét országban jelent meg. Témája maga az emberi életút; azok a veszteségek, amelyeket óhatatlanul elszenvedünk. Eszünkbe idézi, miért kell szorosan magunk mellett tartanunk szeretteinket és hogyan fedezzük fel azt, ami igazán számít az életben.

Elena Ferranta: Az elveszett gyermek története (Nápolyi regények 4.)

Várható megjelenés: november 20., Park Kiadó

Ritkán rendelek elő könyvet, de Elena Ferrante kivételt képez. Nagyon várom a Nápolyi regények folytatását, azt viszont már kevésbé, hogy befejeződjön a lányok története. Gondolkoztam rajta, hogy elkezdem nézni a sorozatot, de nem akarom elrontani, vagyis inkább csak megmásítani az általam elképzelt világot. Jó lesz az még akkor, ha befejeztem a teljes könyvsorozatot.

Fülszöveg még nincs fenn a Molyon, de remélem azért megfog érkezni november végére.

Susie Orbach: Terápiában

Már megjelent a HVG Könyveknél

Egyre több könyv jelenik meg pszichológia/terápia témában, aminek én leendő pszichológusként egyrészt azért örülök, mert ezek szerint érdekli az embereket, másrészt pedig, mert én is tudok lubickolni egy kicsit két szakirodalom között. A szerzőt nem ismerem, pedig a fülszöveg alapján sok mindent csinált és írt, de a 40 év szakmai tapasztalata inkább felkeltette az érdeklődésemet. Várom ezt a 10 történetet, a borító meg annyira cuki. 

Fülszöveg: 

Mit ​gondol, érez és hisz egy terapeuta azokról az emberekről, akik segítséget kérnek tőle?

Susie Orbach, a Fat is a Feminist Issue (A kövérség feminista kérdés) sikerkönyv szerzője több mint negyven éve dolgozik pszichoterapeutaként. Ebben a könyvben azt vizsgálja, mi történik a terápiás folyamat során, a tíz esettanulmányon keresztül pedig nyomon követhetjük az üléseket, és megtudjuk, mi zajlik az analitikus és a kliens között. Felszínre kerülnek munkahelyi nehézségek és párkapcsolati problémák, megcsalás, van, akinek a terapeuta arra a kérdésre segíti megtalálni a választ, hogy ki is ő, mást a továbblépésben támogat.

A Terápiában őszinte betekintést nyújt egy olyan folyamatba, amely gyakran szükségszerűen titokban marad. Nélkülözhetetlen olvasmány azoknak, akik kíváncsiak a terápiára, vagy az elkezdését fontolgatják.

Susie Orbach pszichoterapeuta, pszichoanalitikus, író és társadalomkritikus. A londoni Női Terápiás Központ alapítója, a Guardian egykori rovatvezetője és a London School of Economics vendégprofesszora. Számos könyv, köztük a What do Women Want (Mit akarnak a nők?), az On Eating (Az evés), a Hunger Strike (Éhségsztrájk), a The Impossibility of Sex (Lehetetlen szex) és a Bodies (Testek) szerzője, mely utóbbiért elnyerte a Nők a Pszichológiában díjat. Ő írta a Fat is a Feminist Issue (A kövérség feminista kérdés) sikerkönyvet is, amely több mint egymillió példányban kelt el. A New York Times a következőképp vélekedett róla: „Sigmund Freud óta valószínűleg ő a leghíresebb pszichoterapeuta, aki Nagy-Britanniában tette le a díványát.” Londonban él, sok előadást tart világszerte.

Szél Dávid: Útközben

Várható megjelenés: október 21., HVG Könyvek

A terapeuta esetei sorozat szerintem a legjobb dolog, amit a HVG Könyvek valaha is elindított, de én azért elég elfogult vagyok. Viszonylag olcsó, rövid könyveket adnak ki, amelyek tulajdonképpen esettanulmányok egy-egy nevesebb pszichológus tollából, amelyek nemcsak a pszichológusok munkájába adnak betekintést, hanem gyakori problémákra is rávilágítanak. Az Útközben az életközépi válsággal foglalkozik és szerintem külön érdekesség, hogy Skype terápián keresztül. Engem sem érdekel minden része a sorozatnak, de erre több szempontból is nagyon kíváncsi vagyok.

Fülszöveg:

Hogyan ​lehet megtalálni a kiutat az életközepi válságból?

A 42 éves Miklós feleségével és három gyerekével Németországban él. A külföldi életnek látszólag semmi köze ahhoz, ami miatt pszichológushoz fordul, a családnak viszont annál inkább. A két évig tartó távterápia során mégiscsak körvonalazódik, hogy a külföldi lét is tartogat kihívásokat, az élet egyéb területeihez hasonlóan. Tipikus életközepi válság, gondolhatnánk, de a Skype-on történő munka és Miklós karaktere sem tipikus. A könyv bemutatja a fordulatokban gazdag terápiás folyamatot, amelynek végére Miklós még úgy is révbe ér, hogy a pszichológus tele van szakmai bizonytalanságokkal. A könyv tanulsággal szolgálhat mindazoknak, akik külföldön élnek, az életük felénél járnak, családosak vagy pszichológusként hasonló esettel dolgoznak.

„Kedves, mély, kicsit érces és nagyon céltudatos a hangja, még arra a hétre megbeszélünk egy időpontot. Ahogy letesszük a telefont, elkezdenek pörögni a fejemben a kérdések: milyen is lehet Miklós, miért pont most fordul pszichológushoz és miért pont hozzám? Hány éves, mit dolgozik, kikkel és Németország melyik részén élhet, vajon mit kavart össze a kiköltözés? Megfordul a fejemben, hogy lecsekkoljam Facebookon, aztán gyorsan elhessegetem a gondolatot. Estére már konkrét forgatókönyveket állítok össze, miközben persze továbbra sem tudok róla az égvilágon semmit. Akármilyen értelmetlenek is ezek a gondolatfutamok, mégis fontos, hogy felszínre kerüljenek, mert annál nagyobb eséllyel tudok magamtól, a saját megéléseimtől és érzéseimtől függetlenül nézni az esetre. Lehetőleg még az első találkozó előtt. Hogy mindezek ne lehessenek különböző projekcióim alapjai.”

Ti milyen könyveknek a megjelenését várjátok idén ősszel?

Az első POKET-em - Kira Poutanen: A csodálatos tenger

A legtöbben biztosan hallottatok már a POKET Zsebkönyvekről, amelyek akkorák, mint egy okostelefon és automatákból lehet őket beszerezni egy ezresért, most már nemcsak Budapesten, hanem egyre több vidéki nagyvárosban is. A választék pedig egyre szélesebb, folyamatosan jelennek meg a kis könyvecskék magyar és külföldi szerzőktől egyaránt, magyar hírességek ajánlásával. Nem csak prózák, hanem versek is. 

Én még régebben megvettem Krúdy Gyulától Az Ady Endre éjszakáit, de végül Kira Poutanen könyvét olvastam el először, amit augusztusban szereztem be.

Nagyon színes a felhozatal, az eddig kiadott könyveket itt találjátok, bár arra számítani kell arra, hogy nem minden könyv található meg minden automatában, ezért érdemes a #poketközösség Facebook csoportban érdeklődni.

Szerintem ez egy szuper kezdeményezés, mert elérhető áron, táskabarát méretű, nagyon fontos műveket adnak ki. Mindig örömtáncot járok magamban, amikor látom, hogy valaki poketet olvas a villamoson vagy a metrón.

*

A csodálatos tenger egy ifjúsági regény, Kira Poutanen finn írónő, életrajzi ihletésű első regénye, de szerintem nem egy tipikus tinédzsereknek írt történet, mert a sokszor lírai stílusa mellett nagyon realisztikusan mutatja be, hogy hogyan sodródik egy kamaszlány, Julia az anorexia felé.

Az egész könyv napló formájú, Julia szemszögén keresztül látunk mindent, ezért különösen életszerű az egész. Érezhetőek a különböző stádiumok a betegség kialakulásában és nagyon markánsan megjelennek azok a tényezők, amelyek a betegség felé terelik Julia-t. A kamaszlányok közötti versengés, a hatalmas elvárások a tanulásban, teljesítésben, a média nyomása, a családi problémák és a nővé válás kérdése is.

Annyira parádésan van kibontva az egész történet, hogy kötelező olvasmánnyá tenném nemcsak minden pszichológusnak, hanem mindenkinek, mert ennél jobban én nem láttam még bele, hogy milyen érzései, gondolatai vannak egy anorexiásnak. Szinte már túlzottan hitelesnek látom a regényt, bár ugye önéletrajzi ihletésű és úgy sejtem rengeteg kutató munka is állhat mögötte.

Nagyon drámai, tragikus az egész, talán emiatt lehet, hogy sok olvasót elrettenthet a végigolvasástól. Én viszont azon túl, hogy teljesen átvettem a regény hangulatát, úgy éreztem, hogy rég olvastam olyat, ami ennyire valódi lenne. Erre pedig nagyban rásegít a környezet is, az északi szeles, viharos, havas időjárás, amivel nagyon jól játszott az író.

Ez egy borzasztóan csodálatos történet, amit tényleg nagyon ajánlok mindenkinek, mert segíthet kialakítani egy empatikus, elfogadó hozzáállást, nemcsak az evészavarosokkal, hanem bárkivel szemben. Ameddig nem próbáljuk megérteni, hogy mit él át egy másik ember, eddig ne alkossunk elhamarkodott ítéleteket. Fontos, hogy figyeljünk arra mit mondunk és mit kérdezünk másoktól, de egyszerűen csak figyeljünk sokkal jobban egymásra, és ne féljünk segítséget kérni.

"Hólepte utak, házak és erdők gördülnek el mellettünk, üresen bámulom őket. Tudom, hogy valami eltört, hogy a szalmaszál, ami sokáig egyedül hordozta ezt az egész építményt, kettéroppant, hogy most minden szétesett, a fekete vizek szabadon áramlanak arra, amerre akarnak, a szemekbe, a szívekbe, a lelkekbe, Eljött a félelem kora, az iszonyat ideje, és senki nincs biztonságban, a legkevésbé én. Mert én vagyok mindennek a közepén, az én mellkasomban van a a fekete hideg forrása, onnan árad a fekete vér mindannyiunk fölé. És tudom, hogy teljesen magáénak akar, az összes erőmet, az egész testemet, az egész életemet, míg csak aszott bőr és a kihunyt szemek maradnak majd. És még csak nem is érzek semmit."

Értékelés:

4,5/5 

Fülszöveg

Kira ​Poutanen (1974-) író, műfordító, színésznő Ihana meri (A csodálatos tenger) című alkotása 2001-ben jelent meg Finnországban, szerzője első írói alkotásaként. Az önéletrajzi ihletésű, de fiktív naplóregény egy tizenöt éves lány vallomása anorexiájáról és a betegségből kivezető úton való elindulásáról. A művet megjelenése évében a legrangosabb finnországi ifjúsági irodalmi elismeréssel, a Finlandia Junior díjjal jutalmazták.

A csodálatos tenger két tekintetben is újdonsággal szolgálhat a magyar olvasók számára. Egyrészt célközönségét tekintve a kamaszkor és felnőttkor határán járó fiatal felnőttek számára írott, nálunk kevéssé jelen lévő prózához (young adult fiction) sorolható. Másrészt kiemelkedő színvonalú példája a kortárs finn ifjúsági irodalom azon előtérben lévő, realista jellegű irányvonalának, amely nem menedékül szolgáló álomvilágot kínál olvasói számára a valóság elől, hanem korunk társadalmát és annak problémáit tükrözi, a fiatalok tényleges életét és a nehézségeket, melyekkel szembe kell nézniük.

Kiadta a Sztalker Csoport.