Új polclakók - 2015 Augusztus & Szeptember

Annyira elkéstem az augusztusi beszerzős poszttal, hogy már a szeptemberinek is eljött az ideje, úgyhogy gondoltam összevonom a kettőt. Keveset olvastam az elmúlt időszakban, ezzel párhuzamosan a vásárolt (és kapott) könyvek száma is kevesebb, de még mindig lehetne őket csökkenteni, mert már úgy érzem, hogy soha nem fogom utolérni magam.

Augusztus

Augusztus elején rögtön volt egy Bookline-os rendelésem. A Papírvárosokat már elolvastam és ITT írtam is róla. A másik hármat 2+1 akcióban rendeltem. A három könyv, most így belegondolva teljesen tükrözi a jelenlegi érdeklődési körömet. Lassan egy éve sokat foglalkozom asztrológiával, illetve fogalmazzunk úgy, azóta tudom mi az az asztrológia és azóta hiszek benne. El is olvastam már a könyvet, ami egyébként nyomokban tartalmaz asztrológiát és hamarosan lesz is róla egy rövidebb valami. A Rosie projektről egy csomó jót olvastam és kicsit bizarr tudom, de az Asperger-szindróma is nagyon érdekel. "Ajándéknak" pedig egy Bagdy Emőke könyvet választottam, amiről remélem egyszer majd elmondhatom, hogy a témája a "szakmámba vág". Bele-beleolvastam már és elsőre az tűnt fel, hogy egy csomó érdekes kutatási adat van benne. Mostanában pszichós könyv hangulatban vagyok (nem is értem miért...), úgyhogy hamarosan terítékre fog ez is kerülni. Az ötödik szerzemény pedig lemaradt a montázsról, mert nem találtam róla normális képet, de a szeptemberi ELLE-el enyém lett A skarlát betű is. Meglepetés nem fog érni, mert már olvastam angol rövidítettben és rengeteg filmben meg más könyvekben is megjelenik a történet, de azért kíváncsi vagyok rá teljese egészében is.

Szeptember

A szeptemberi új polclakók mindannyian vagy a szülinapomhoz vagy valamilyen módon az egyetemhez kötődnek. Augusztus végén elkezdtem Lev Grossman A varázslók című könyvét és bár még mindig csak a felénél tartok, de elkapott egyrészt a fantasy, másrészt a baljós, melankolikus hangulata a történetnek. Így szülinapomra megleptem magam a Horgonyhellyel, amivel már egy ideje nagyon szemezek és hasonló hangulatúnak ígérkezik. Vele együtt érkezett a Metró 2033 is. Nagyon klisés dolog, de a sok metrózás hozta meg hozzá a kedvem. Lehet beteges dolog, de szívesen képzelem el, milyen lenne, ha megállna a metró az alagút közepén és elmenne az áram meg hasonlók. :D A Túl a pszichiátrián és a Popper Péter könyv szülinapi ajándék volt. Az utóbbit már el is olvastam, de szeretnék róla írni egy következő posztban, úgyhogy nem lövöm le a poént. És most, hogy pesti lány lettem, végre eljutottam a Bookstation-be is, amit muszáj volt egy vásárlással megünnepelni. Nem, amúgy teljesen spontán jött a dolog. Imádom a One Day-t filmben és már régóta szeretném elolvasni a könyvet is. Ott a boltban pedig egyszerűen szembejött velem én pedig kinyitottam és szerelmes lettem a versbe, ami az első oldalán van, úgyhogy muszáj volt megvennem. El is kezdtem rögtön olvasni, de  egyelőre döcögősen haladok vele. Barátkoznom kell még az angol könyvekkel... 

Vettem még néhány tankönyvet is ebben a hónapban, de szerintem azok a "más tészta" kategóriába tartoznak. És sajnos őket még nem sűrűn nyitottam ki.

A többiek új polclakói: Dóri, Katacita, Tekla

Agymanók book tag

Bár még nem láttam az Agymanókat - amiben az emberek érzései apró, cuki lényekként jelennek meg - de egy csomó pozitív dolgot hallottam róla, illetve sokan kiemelték, hogy inkább egy felnőtteknek való mese, hiszen elég komoly témát boncolgat. Ezt a tag-et Sunshine oldalán láttam először és első olvasásra nagyon egyszerűnek tűnt, de aztán rájöttem, hogy van amelyik érzéshez nagyon nehezen találok megfelelő könyvet, máshoz pedig akár ötöt is tudnék választani.

1. Derű - harsány hahota vagy kecses kuncogás

egy vicces, vidám, derűs könyv, amin sokat somolyogtál

Marian Keyes: Van valaki odaát? 

Több, mint két éve olvastam, de valamiért ez ugrott be először. Tényleg rengeteget nevettem rajta. Az írónő mestere a vicces helyzeteknek.

2. Undor - torz arcfintorok, homlokráncolás és elfordított tekintet

egy könyv, amitől undorodtál, amiben szörnyű tettek, ocsmány lények, antipatikus karakterek voltak

Kosztolányi Dezső: Édes Anna

Erre a regényre  mindig úgy gondolok, mint "a könyv, amitől kinyílt a bicska a zsebemben". Annyira taszított és hergelt az összes szereplő és ez az oka, amiért ennyire megszerettem. Hatalmas hatással volt rám.

3. Bánat - lefelé görbülő száj, krokodilkönnyek, bánatos nosztalgia

egy szomorú könyv, ami akár könnyeket is csalt a szemedbe

F. Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby

Ez a regény jelentette a "nagy rádöbbenést" ebben az évben. Mindig egy különös hangulatba kerülök, ha visszagondolok rá. Egyszerre van hiányérzetem és érzem azt, hogy mindenem megvan. Az utolsó néhány oldal a kedvencem, és tudom, hogy túl sokszor jelentem ezt ki, de azokban a mondatokban egyszerűen minden benne van,

4. Harag - dühkitörés, csapkodás, mégismivoltez?-ek kiáltozása

egy könyv, amit a sarokba hajítottál, még ha csak képletesen is, ami felmérgelt és haragszol rá

Jamie McGuire: Gyönyörű sorscsapás

Persze haragudhatnék valamire egy rossz befejezés, esetleg egy függővég vagy egy szeretett szereplő halála miatt is, de miért is tenném, ha haragudhatok valamire úgy összességében? Talán ennél a könyvnél tanultam meg, hogy ya könyveket csak nagyon indokolt esetben olvassak. Vagy ez már new adult? Nem is tudom.

5. Majré - c-c-c-c cidri, lapulás, kislámpával alvás

egy könyv, ami olyan félelmetes volt, olyan ijesztő, hogy akár rémálmaid is voltak tőle

E. Lockhart: A hazudósok

Nagyon sokáig gondolkoztam ezen, pedig a megoldás a szemem előtt volt. Nem igazán olvasok, horrort, krimit, thrillert, de ez a történet simán a nyomukba ér.

Helyzetjelentés az egyetemről

Sikeresen hanyagoltam a blogot az elmúlt egy hónapban, de elképesztően sűrű volt szinte minden nap. Vagy ami nem volt megterhelő, azon az előző napokat pihentem ki. Augusztus végén jött a költözés, aztán elindult az egyetem, aminek a jóvoltából elkezdtem olaszt is tanulni (amit egyszerűen imádok!), emellett némi munka és néha-néha még egy buli/koncert is belefért, szóval egyáltalán nem unatkoztam. Mostanra csillapodtak le a dolgok, kezdek teljesen belerázódni az új életbe vagy inkább életmódba és a héten már sikerült befejeznem egy könyvet!, egy másiknak pedig már a felénél járok. Ezalatt a pár hét alatt megtanultam minden üres percet olvasásra fordítani. Olvasok a buszra, metróra, villamosra várva, aztán olvasok a buszon, metrón villamoson. Olvasok ülve, állva, lépcsőn sétálva, órák között (és előadások alatt).

Maradt néhány könyv, amikről teljes, hosszú bejegyzéseket terveztem, de mivel nem vagyok az az olvasós és közben jegyzetelős fajta, így ezekről már nem tudnék hosszasan írni. A napokban azért igyekszem róluk röviden megemlékezni, jönnek a beszerzős posztok (mert az augusztusi elmaradt) és a többi könyves poszt is.

Kezdésnek a mai napra egy nagyon érdekes és cuki book taggel készültem, ami kicsit illeszkedik is ahhoz, hogy már 3 hete pszichológiát tanulok.

Nektek hogy indult az ősz? Vannak új kihívások? Miket olvastatok mostanában? És milyen új megjelenésekre vártok?

weheartit

E. Lockhart: A hazudósok

Nagyon sok jó véleményt olvastam mostanában erről a könyvről és legfőképpen abban értenek egyet az olvasók, hogy A hazudósok egyáltalán nem olyan, mint amilyennek a témája alapján elkönyveli az ember. Azért én mégis némi daccal vágtam bele a regény olvasásába ("Nem lesz ez se különös, se különleges!"), de már az első oldalak után éreztem, hogy ez valami más lesz.

Egy gyönyörű és előkelő család. 

Egy magánsziget. 

Egy ragyogó lány, akinek baja esett; egy szenvedélyes fiú, aki a társadalmi igazságot keresi.

Egy négyfős baráti kör – a Hazudósok, akiknek a barátsága pusztító fordulatot vesz. 

Egy forradalom. Egy baleset. Egy titok. 

Hazugságok hazugságok hátán. 

Igaz szerelem. 

Az igazság.

A hazudósokban, a 17 éves Cadence-nek, a gazdag, nagy múltú Sinclair család egyik tagjának szemüvegén keresztül pillanthatunk bele, hogy milyen a nyár Beechwoodban, a család magánszigetén. Megismerhetjük a hazudósokat Mirren-t, Johnny-t, Gat-et és az elbeszélőt, Cady-t, akik minden nyarat együtttöltenek a szigeten. A tizenötös nyáron azonban történik valami, ami teljesen megváltoztatja Cady életét és két évvel később, visszatérve a szigetre a kirakós apró darabjaiból kell kiraknia, hogy mi történt azon a bizonyos nyáron.

Bár pont egy "begubózós" napomon talált rám a könyv, de mostanában akkor sem jellemző, hogy egy délután alatt befaljak valamit. Ez a történet viszont rögtön magával ragadott, nem tudtam elszakadni a lapoktól. Végig nagyon különös, borzongató, búskomor hangulata volt, a befejezés pedig letaglózott. Olyannyira, hogy még most sem hiszem el.

Nem jelenteném ki, hogy a szerző szókincse szegény, de teljesen lecsupaszított mondatokat használt, amivel még inkább rejtélyessé tette a történetet. A szereplők viszont mégis életre tudtak kelni, különösen a hazudósok, akik mindegyike egy-egy különleges személyiség.  A könyvben leírt gondtalan nyarakba, a fürdésre az óceánban, a tábortüzekbe teljesen beleszerelmesedtem, annak ellenére, hogy a szerző célja sokkal inkább az árnyoldal bemutatása volt.

A hazudósok megmutatja, hogy milyen a fényűzés mögötti élet, ami szerintem mindenki számára elgondolkodtató lehet. Párhuzamba vonva a Gossip Girl-el, ebben nincs szex meg drog (alkohol azért akad), hanem sokkal mélyebbre megy, ahol a gondtalanság kihasználásának, a hatalomvágynak komoly következményei lehetnek. (De azért meghozta a kedvem egy Gosspi Girl újranézéshez is.)

Tényleg úgy vágtam bele a könyvbe, hogy ez már nem fog nekem tetszeni, nem kell a szappanopera, olvastam elég ilyet, de ez a történet sokkal másabb volt, sokkal többet adott, mint vártam. Bátran ajánlom mindenkinek.

John Green: Papírvárosok

Én is megszereztem és elolvastam a könyvet, mielőtt megnézném a belőle készült filmet, pedig nagy John Green rajongónak azért nem mondanám magam. Az Alaska nyomában-t imádtam ugyan, szerintem örökre az lesz a kedvenc regényem az írótól, de a Csillagainkban a hibából (pedig direkt kétszer is elolvastam!) nekem valahogy hiányzott valami, amit viszont a történet alapján készült film meg tudott adni. Valamiért azonban mégis akartam még John Green-t olvasni. Persze valamekkora részben a hatalmas marketing miatt is volt ez így, de emellett azt be kell vallani, kevesen írnak így, ennyire hitelesen a tinédzserekről, mint ahogyan ő teszi. Pár hét múlva ugyan már elérkezem a második X-hez, de mégis jól esett a Papírvárosokat olvasni. Hogy mi lesz később? Majd kiderül.

A Papírvárosok Margo Roth Spiegelman és Quentin Jacobsen története, akik már kiskoruk óta ismerik egymást, azonban szépen lassan eltávolodnak, ahogy telnek az évek. Margoból az iskola menő csaja lesz, aki emellett még jól is tanul és híres a szökéseiről meg a hatalmas kalandjairól. Quentin pedig beilleszkedik a gimisek szürkeségébe, mindig a zenekaros barátaival lóg és úgy érzi nem engedheti meg magának, hogy akár egy napot is hiányozzon a suliból. A végzős évükben egy éjszaka Margo nindzsának öltözve megjelenik Quentin ablakában és megkezdődik a reggelig tartó kétszemélyes kalandjuk, ami után már nem folytatódhat a megszokott mederben az életük. Margo újabb kalandra indul, ezúttal egyedül, Quentin pedig mindent megtesz, hogy megtalálja. Walt Whitman idézetek, sírkertvárosokban tett utazások és még egy road trip is van a történetben, amely során Quentin egyre jobban megismeri Margot és rátalál - tudom elcsépelt - de önmagára.

Valami hiányzott számomra ebből a regényből is, ugyanakkor rengeteg momentuma ott maradt egy piciny helyen a szívemben. Quentin karaktere szerintem az egyik kedvenc lesz az idei olvasmányaimból, mert szeretem az ilyen bogaras, kicsit kényszeres, de kedves fiúkat. Margo-t azért szerettem, mert nekem is van egy ilyen kalandvágyó, a korlátokat áttörő oldalam. Quentin barátai pedig, ha nem is utánozhatatlan személyiségük miatt, de a rengeteg vicces pillanatért mindenképpen megemlítendőek.

Amit mindennél többre tartok egy regényben a hangulat mellett, az az aprólékosság. Mivel ez kis részben "nyomozós" történetnek is mondható, így nagyon tetszett minden apró nyom, amit Margo hagyott maga után, szerintem tök jól ki lettek találva. Az, hogy egy olyan klasszikus és csodálatos mű, mint Walt Whitman Fűszálak kötete ilyen nagy hangsúlyt kapott a történetben, szerintem mindenképpen piros pontot érdemel. Úgy emlékszem, már említettem, de a Twilight miatt olvastam el anno az Üvöltő szeleket, és nagyon nem bántam meg. Talán most majd tömegesen Walt Whitman-t kezdenek el olvasni a fiatalok.

Alapvetően egy szórakoztató, kalandos történetnek nevezném a Papírvárosokat, de az író most  is beleszőtt némi gondolatiságot. Szerintem ezzel, hogy pont csak "némi" gondolat volt benne, elérte azt, hogy nem volt szájbarágós, sőt számomra pont időszerű volt. Most érettségiztem, bár már úgy tűnik, mintha ezer éve lett volna, és két hét múlva költözöm a fővárosba. Én is itt fogok hagyni valamit, bár nem örökre, de arra fogok törekedni, hogy az maradjak, aki voltam. Margo pedig azért indult útnak, hogy végre önmaga lehessen.

"A nap folyamán többször is azon kaptam magam, hogy arra gondolok, talán éppen e miatt az érzés miatt tervezett meg Margo mindent olyan aprólékos gonddal. Mert elmenni akkor is nehéz, ha az ember egyébként akarja a dolgot. Fel kell rá készülni... talán egyfajta szellemi és érzelmi gyakorlásnak számított, ahogy ült a miniplázában, és írogatta a terveit - Margo így képzelte bele magát a sorsába."

B. N. Prince: Yvone és az Őrület tőre

Mindig is egyformán szerettem a fantasykat és azokat a történeteket, amelyek kevésbé rugaszkodnak el a valóság talajától. Az már csak hab a tortán, ha a kitalált mesébe illő világ keveredik a valósággal, a valódi emberi érzésekkel, a tinédzserkor és kis részben az emberiség problémáival is. Az Yvone és az Őrület tőre ennyire kettős regény volt számomra.

"– Szilánkbércről látni vélem azt is, amelyet egy átlagos helyen elrejt előlem a ti világotok sugározta romlás. Nem tudjátok használni lelketek legmélyebben rejtőző képességeit, mert féltek tudomást szerezni azok létezéséről. Ugyanez vonatkozik a e földalatti világ létezésére is. Amely idelenn lapul, túlságosan tiszta és értékes ahhoz, hogy megmutatkozzon olyanoknak, akik nem értékelik."

A regény főszereplője Yvone, egy 14 éves lány, aki imádja a krimiket, a hatalmas kalandokat, emellett tisztaszívű és valahogy mégis két lábbal áll a földön. A történet elején Yvone és bátyja a nyári szünidőre egy apró skóciai faluba utaznak a rokonaikhoz. Ez a nyár azonban nem úgy kezdődik Yvone számára, ahogyan az elmúlt években kezdődött. A bátyja igazi kamaszként önmagába zárkózik, az unokatestvére, Cedric pedig elutasítóan viselkedik Yvone-nal, miközben a skót mondák világa rabul ejti őt és szépen lassan Yvone-t is. Minden, ami eddig csak a képzelet világában létezett, most megelevenedik Yvone számára. Egy olyan kalandnak lehet a főszereplője, amelyben nem csak a koboldok, de az emberek világát is megmentheti.

A fantasyk általában kalandokra épülnek, az igazán jó fantasyk, mint például a Harry Potter, a kalandok mellett szerethető szereplőkben és érzelmekben is gazdagok. Mivel ez az író első regénye, illetve Yvone kalandjainak a kezdő kötete, ezért számomra az "akciódús" részek annyira nem voltak átütőek, inkább a történetnek a részletessége tetszett. A szerző remekül alkotta meg nem csak a fő karaktereket, hanem azokat is, akiknek csak néhány mondat jutott a regényben. Emellett egy csodálatos világot hozott létre, amelynek három része van, Nurd-völgy, Zordzug és a "köztes" rész, a kedvencem, Szilánkbérc. A főszereplők, Yvone és segítője a kobold, William nem csak ezek között a varázslatos nevű és egyben kinézetű helyek között keresik az Őrület tőrét, hanem valóban létező egzotikus országokban is. Yvone pedig megismerkedik néhány különleges lénnyel, akiknek a neve szintén megér egy misét. A kedvenceim a szörcsögő buggybogár és a hippokamposz voltak. Ez utóbbi nem más, mint egy vízben közlekedő lóféleség. Elsősorban ezek miatt az apróságok miatt tetszett annyira ez a történet. Végig úgy olvastam, mintha egy filmet néznék. Szerintem remek családi fantasy lenne belőle, mert az Yvone és az Őrület tőre felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt szórakoztató lehet. Illetve van benne rengeteg tanulságos gondolat is vagy éppen csak jól megírt momentum, ami a hétköznapi életet és érzéseket remekül mutatja be.
Én már nagyon várom a folytatást, amelynek a címe Yvone és a Kulcsőrzők tornája lesz.

Új polclakók - 2015 Július

A júliusom megint sokkoló volt új könyvek szempontjából, úgyhogy a következő hónapokban igyekszem redukálni a vásárolt könyvek számát. Bár az Alexandra akciója szeptember közepéig állandó kísértésben fog tartani...

Most egy Molyos csoportképet hoztam az új polclakókról és nézzük is őket sorjában.

Az első három könyvet a Kossuth Kiadó akciójában vettem. Az Így írtok ti gyönyörű, háromkötetes díszkiadás, Kaffka Margit és az Utazás a koponyám körül pedig már régóta a kívánságlistán voltak. A nő 1000 fokon igazi feminista regénynek tűnik, ezt a Scolar akciójában rendeltem. A terápia ajándéka számomra is ajándék volt, 2+1-es akcióban kaptam meg ingyen. A következő 4 könyvet az Alexandra nagy nyári akciójában rendeltem. A Gépnarancs alapműnek számít és még nem olvastam, A Gumiembernek tetszett a fülszövege, 300 Forintért simán megérte, a Kalitkába zárt álmokról és a A boszorkány idejéről pedig egy csomó jót olvastam már. Nem mellesleg imádom a borítójukat. Az utolsó két könyvet a névnapomra kaptam. A Szökevény színésznő nagyon jó limonádé lesz, a másik könyv pedig remélem jó szolgálatot tesz majd. Egyelőre kicsit megijedtem a 600 oldaltól, a bonyolult ábráktól és ismeretlen szavaktól, de talán ha teljesítem az első félévet az egyetemen, már máshogy fogom látni.

A többiek új polclakói: Katacita Tekla