Mindig is egyformán szerettem a fantasykat és azokat a történeteket, amelyek kevésbé rugaszkodnak el a valóság talajától. Az már csak hab a tortán, ha a kitalált mesébe illő világ keveredik a valósággal, a valódi emberi érzésekkel, a tinédzserkor és kis részben az emberiség problémáival is. Az Yvone és az Őrület tőre ennyire kettős regény volt számomra.
"– Szilánkbércről látni vélem azt is, amelyet egy átlagos helyen elrejt előlem a ti világotok sugározta romlás. Nem tudjátok használni lelketek legmélyebben rejtőző képességeit, mert féltek tudomást szerezni azok létezéséről. Ugyanez vonatkozik a e földalatti világ létezésére is. Amely idelenn lapul, túlságosan tiszta és értékes ahhoz, hogy megmutatkozzon olyanoknak, akik nem értékelik."
A regény főszereplője Yvone, egy 14 éves lány, aki imádja a krimiket, a hatalmas kalandokat, emellett tisztaszívű és valahogy mégis két lábbal áll a földön. A történet elején Yvone és bátyja a nyári szünidőre egy apró skóciai faluba utaznak a rokonaikhoz. Ez a nyár azonban nem úgy kezdődik Yvone számára, ahogyan az elmúlt években kezdődött. A bátyja igazi kamaszként önmagába zárkózik, az unokatestvére, Cedric pedig elutasítóan viselkedik Yvone-nal, miközben a skót mondák világa rabul ejti őt és szépen lassan Yvone-t is. Minden, ami eddig csak a képzelet világában létezett, most megelevenedik Yvone számára. Egy olyan kalandnak lehet a főszereplője, amelyben nem csak a koboldok, de az emberek világát is megmentheti.
A fantasyk általában kalandokra épülnek, az igazán jó fantasyk, mint például a Harry Potter, a kalandok mellett szerethető szereplőkben és érzelmekben is gazdagok. Mivel ez az író első regénye, illetve Yvone kalandjainak a kezdő kötete, ezért számomra az "akciódús" részek annyira nem voltak átütőek, inkább a történetnek a részletessége tetszett. A szerző remekül alkotta meg nem csak a fő karaktereket, hanem azokat is, akiknek csak néhány mondat jutott a regényben. Emellett egy csodálatos világot hozott létre, amelynek három része van, Nurd-völgy, Zordzug és a "köztes" rész, a kedvencem, Szilánkbérc. A főszereplők, Yvone és segítője a kobold, William nem csak ezek között a varázslatos nevű és egyben kinézetű helyek között keresik az Őrület tőrét, hanem valóban létező egzotikus országokban is. Yvone pedig megismerkedik néhány különleges lénnyel, akiknek a neve szintén megér egy misét. A kedvenceim a szörcsögő buggybogár és a hippokamposz voltak. Ez utóbbi nem más, mint egy vízben közlekedő lóféleség. Elsősorban ezek miatt az apróságok miatt tetszett annyira ez a történet. Végig úgy olvastam, mintha egy filmet néznék. Szerintem remek családi fantasy lenne belőle, mert az Yvone és az Őrület tőre felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt szórakoztató lehet. Illetve van benne rengeteg tanulságos gondolat is vagy éppen csak jól megírt momentum, ami a hétköznapi életet és érzéseket remekül mutatja be.
Én már nagyon várom a folytatást, amelynek a címe Yvone és a Kulcsőrzők tornája lesz.
A regény főszereplője Yvone, egy 14 éves lány, aki imádja a krimiket, a hatalmas kalandokat, emellett tisztaszívű és valahogy mégis két lábbal áll a földön. A történet elején Yvone és bátyja a nyári szünidőre egy apró skóciai faluba utaznak a rokonaikhoz. Ez a nyár azonban nem úgy kezdődik Yvone számára, ahogyan az elmúlt években kezdődött. A bátyja igazi kamaszként önmagába zárkózik, az unokatestvére, Cedric pedig elutasítóan viselkedik Yvone-nal, miközben a skót mondák világa rabul ejti őt és szépen lassan Yvone-t is. Minden, ami eddig csak a képzelet világában létezett, most megelevenedik Yvone számára. Egy olyan kalandnak lehet a főszereplője, amelyben nem csak a koboldok, de az emberek világát is megmentheti.
A fantasyk általában kalandokra épülnek, az igazán jó fantasyk, mint például a Harry Potter, a kalandok mellett szerethető szereplőkben és érzelmekben is gazdagok. Mivel ez az író első regénye, illetve Yvone kalandjainak a kezdő kötete, ezért számomra az "akciódús" részek annyira nem voltak átütőek, inkább a történetnek a részletessége tetszett. A szerző remekül alkotta meg nem csak a fő karaktereket, hanem azokat is, akiknek csak néhány mondat jutott a regényben. Emellett egy csodálatos világot hozott létre, amelynek három része van, Nurd-völgy, Zordzug és a "köztes" rész, a kedvencem, Szilánkbérc. A főszereplők, Yvone és segítője a kobold, William nem csak ezek között a varázslatos nevű és egyben kinézetű helyek között keresik az Őrület tőrét, hanem valóban létező egzotikus országokban is. Yvone pedig megismerkedik néhány különleges lénnyel, akiknek a neve szintén megér egy misét. A kedvenceim a szörcsögő buggybogár és a hippokamposz voltak. Ez utóbbi nem más, mint egy vízben közlekedő lóféleség. Elsősorban ezek miatt az apróságok miatt tetszett annyira ez a történet. Végig úgy olvastam, mintha egy filmet néznék. Szerintem remek családi fantasy lenne belőle, mert az Yvone és az Őrület tőre felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt szórakoztató lehet. Illetve van benne rengeteg tanulságos gondolat is vagy éppen csak jól megírt momentum, ami a hétköznapi életet és érzéseket remekül mutatja be.
Én már nagyon várom a folytatást, amelynek a címe Yvone és a Kulcsőrzők tornája lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése