Megemlékezés a nagy nyári Harry Potter maratonról

Ahogy azt néhány poszttal előbb leírtam, nekem is voltak nyári könyves fogadalmaim, szám szerint azt hiszem három. Sajnos tapasztalom, hogy bármilyen fogadalmat nehezen tartok be, főleg, ha egyszerre több is van. De ha elnéző vagyok magammal amiatt a két hét késés miatt, akkor büszkén jelenthetem, hogy a nyári Harry Potter maratont sikeresen teljesítettem, újra elolvastam mind a 7 könyvet. Én is hatalmas rajongója vagyok a könyveknek és a filmeknek egyaránt, szóval ahelyett hogy írnék egy ömlengős valamit arról, hogy az egész élet benne van és a karakterek és Rowling és satöbbi, inkább itt van egy hosszabb terjedelmű :") teszt a varázslók világáról. (Attól tartok ebben a formában is ömlengős lesz a dolog...)

Kedvenc könyv: Nem annyira egyértelműen, mert a Tűz serlege is versenyben volt, de a kedvenc részem a Félvér herceg. Szerintem kicsit azért is, mert ezt a könyvet olvastam legelőször a sorozatból (addig csak a filmeket láttam), másrészt imádom a hangulatát, a Tom Denem életét bemutató részeket, azt, hogy itt bontakoznak ki igazán a szerelmek és a vége iszonyúan szomorú, de igazán megcsinálja a kedvet az utolsó részhez.

Legkevésbé kedvelt könyv: Számomra ez a rész a Főnix rendje, mert szerintem sok helyen vontatott, ott van benne az egyik legellenszenvesebb karakter Umbridge és az egyik kedvenc szereplőm meghal benne. Sirius imádlak!

Kedvenc karakter: Aki jól ismer az tudja, hogy sok szereplőt nagyon szeretek, mert tényleg nem lehet őket nem szeretni, de a legnagyobb kedvencem a drága Ronald Weasley. Azért szeretem őt, mert a tökéletesnek beállított Harry mellett ő mindig annyira emberi. Féltékeny, nagyravágyó, sokszor kicsit gyáva is, de ugyanakkor mégis nagyon jó ember és ő is ugyanúgy tud szeretni. Drága Ron téged is imádlak!

Kedvenc negatív karakter (az istenért nem jutott eszembe megfelelő szó a villain-re): Ezt a szép posztot megosztottan Piton és Draco kapják, mert annyira, de annyira lehetett őket utálni, amikor arról volt szó, de a végére mégis megmaradtak embernek.

Legszomorúbb pillanat: Sirius halála, Dumbledore halál és temetése, de ha könnyekben mérjük, akkor sok ilyen pillanat van még.

Kedvenc professzor: McGalagonyra esett a választásom, mert igazi "erős nő" karakter, vannak jó beszólásai, de a védelmező anya szerepét is megtestesíti kicsit. És aki a második részben sokszor megnevettetett az Lockhart volt. Ha lenne olyan kérdés, hogy a ki a kedvenc ripacsod, akkor őt választanám. :D

Legkevésbé kedvelt professzor: Ez csakis Umbridge lehet.

Kedvenc tantárgy: Szeretek sütni, főzni, kotyvasztani, szóval egyértelműen a  bájitaltan. 

Legkevésbé kedvelt tantárgy: A könyvekben annyira unalmasnak van megbélyegezve, hogy ez csakis a mágiatörténet lehet. Még a jóslástan is eszembe jutott, de attól tartok én azt élvezném. :D

Kedvenc bolt az Abszol úton: Czikornyai és Patza természetesen. 

A leggyönyörűbb karakter: Harry anyukája, Lily.

Az az elhunyt szereplő, aki a legjobban hiányzik: Sirius.

Kedvenc könyvborító: Nem tudok ilyet mondani, mert nekem se az itthoni, se a külföldi kiadások borítói nem tetszenek túlzottan.

Kedvenc Trimágus Tusa feladat: A második feladat, a sellős-megmentős a tóban.

Sorold be a házakat a kedvenceddel kezdve: Griffendén, Hollóhát, Hugrabug, Mardekár.

Kedvenc animágus: Sirius, senki más nem lehet.

Kedvenc főbenjáró átok: Na ilyen se lesz.

Kedvenc horcrux: A napló.

A kedvenced a Halál Ereklyéi közül: A köpeny.

A legviccesebb pillanat: Mindegyik amiben Lockhart szerepel, Ron és Hermione beszólogatásai egymásnak.

A legérzelmesebb pillanat: A második részben Sirius felajánlja, hogy Harry lakhatna nála. Harry vallomása Dumbledore-nak Ronék fészerében, a Félvér herceg elején. Hermione Ront átölelve sír Dumbledore temetésén. Meg még sok van, de ezek nagyon "megmaradtak".

Amilyen poszton játszani szeretnél a kviddicsben: Őszintén szólva engem kevés dolog nem érdekel a HP világából, de az egyik az a kviddics (kivéve, ha Viktor Krumról van szó). Fogóként túl nagy lenne  a felelősség, szóval az biztos hogy nem. Legyen mondjuk az örzőség. :D

Kedvenc patrónus: Harry szarvasa, mert ugye nem hiába szarvas.

Szerinted milyen patrónusod lenne: Lobbanékony természetem miatt azt mondanám, hogy oroszlán vagy tigris. 

Kedvenc Dursley: Vernon bácsi, mert rajta is nagyokat lehet nevetni, a precíz leírásoknak köszönhetően.

Kedvenc mágikus képesség: Az animágia is nagyon szuper dolog, de a metamorfmágiát imádnám, nekem is mindig más színű hajam lenne.

Kedvenc halálfaló: Bellatrix, mert utánozhatatlan stílusa van.

Kedvenc varázsige: Vingardium Leviosa.

Grecsó Krisztián: Megyek utánad

Van amikor úgy érzem, egy kicsit meg kell halnom. Ilyenkor kezembe veszek egy könyvet, amiről azt gondolom majd segít nekem ebben. Grecsó Krisztián könyve segített, és azért sem fogom soha elfelejteni ezt a regényt, mert egy csöppnyi változást is hozott az életembe.

A Megyek utánad az egyre népszerűbb kortárs író, Grecsó Krisztián új regénye, főszerepben Daruval, egy különösen érzékeny fiúval, akinek gyerekkorától követhetjük életét, a szerelmein keresztül leírva. Minden fejezet egy-egy lányról kapta a nevét, mindegyik egy-egy visszaemlékezés azokra az emberekre és dolgokra, amelyek Darut Daruvá tették vagy éppen segítettek, hogy elhagyja becenevét és egy új emberré váljon. 

Engem már az első oldalaktól kezdve megfogott a történet édesbús hangulata, pont azt adta, amire azokban a napokban szükségem volt. 

A regény abban a korban kezdődik, amikor egy fiú észreveszi, hogy a lányok mennyire különbözőek, és ahogy a történet halad előre, arra is rájön, hogy  mennyire bonyolultak, összetettek is a nők. Lili, Eszter, Petra és még sorolhatnám tovább a neveket, mind-mind egy külön történet, hiszen minden embernek megvan a maga története. De a regény a girhes, szöszi Daruról szól, aki zenész szeretne lenni, illetve arról, hogy mennyire a kapcsolataink határoznak meg minket, na meg, hogy mennyire határozzuk meg mi magunk a kapcsolatainkat. Ez pedig vegyítve van egy olyan életérzés bemutatásával, ami vetekszik egy csomó külföldi regény hasonló "küldetésével".
Csak nekem ez jobban tetszett, mert ez ízig-vérig magyar. (Alföld, Körös-torok, bunkerépítés, az özvegy nénik dobálása a meggyfáról és folytatás a regényben.) A Megyek utánad cselekménye szinte véget ér az én születésem évében, de rengeteg hasonló jó és néhány rossz emlék is megidéződött bennem a könyv olvasása közben. Emellett nem egyszer ismertem magamra több női szereplőben is, ugyanakkor mégis Daru volt az, akihez a legközelebb éreztem magam. Ő egy vívódó, töprengő figura, aki észreveszi az élet dolgait, nem csak úgy elsiklik felettük. Közben dönt, hibázik, szerelmes és szenvedélyes, és hajlamos rá, hogy azt higgye, a múltunk határoz meg minket.
Talán ez az, amit megtanultam ebből a regényből, hogy a legtöbb amink van, az a jelen. Ezalatt megismerkedtem Grecsó Krisztián elképesztő stílusával, ami sokszor sokkoló és szívbemarkoló, na meg rohadt hiteles is egyben. 

A Megyek utánad volt az első, de nem utolsó regényem az írótól. És bár szeretem hangsúlyozni, hogy én nem hasonlítgatok össze könyveket, azért ha tetszett a Zabhegyező, az Egy különc srác feljegyzései és Jack Kerouac Útonja, akkor lehet, hogy ezt is szeretni fogjátok. Szerintem hasonló hangulatú mind.

Júliusi olvasmányok

Közel egy hónap telt el az utolsó posztom óta, de nem szívódtam fel teljesen, csak élvezem ezt a mozgalmas nyarat (vagy éppen nagy semmittevésben vagyok a laptop előtt). Persze olvasásra mindig jut idő, még ha idén kevesebb is. Az elmúlt hónapban is elolvastam pár regényt, most jöjjön ezekről egy összefoglalás.

A júliust várólista csökkentéssel kezdtem, még pedig egy pár éve vásárolt Coelho-t, A Zahir című regényt olvastam el. Mikor végigsöpört Magyarországon a nagy Coelho-láz, akkor én is beszereztem és elolvastam néhány könyvét (Brida, A Piedra folyó partján ültem és sírtam, illetve barátnőmnek köszönet a Veronika meg akar halni-ért). Akkor A Zahir valamiért kimaradt, de most belevágtam és nagyon sokáig szerettem is. Talán ez az író egyik legszemélyesebb műve, hiszen a főszereplő is egy író, aki eltűnt feleségét keresi, az ő Zahirját. Szóval valamelyest bepillanthatunk az író életébe, miközben Zahirként ismerjük azt, akit más lelkitársnak vagy örök szerelmem-nek nevez. Megvan a kellő misztikum és a túladagolt bölcsességek (már a Jana palackokon is!). Na meg egy szirupos összecsapott vég, ami kiverte nálam a biztosítékot. Nem volt rossz, csak úgy érzem, hogy Coelho minden regénye, így ez is túl komolyan van véve, túl van misztifikálva, miközben egy átlag témát boncolgat.

Ettől teljesen eltérő olvasmány volt Rachel Hawkins Hex Hall-ja, amit a Molyon keresztül cseréltem és szinte azon nyomban el is olvastam. Igen ez egy újabb tini fantasy boszorkányokkal, tündérekkel, alakváltókkal meg vámpírokkal, de az írónő stílusa szórakoztatóvá teszi. Ironikus, humoros és nagyon mai, amolyan "oldalfalós" regény. Vesztemre úgy néz ki lesz folytatása is.

És ha már a szórakoztatásnál tartunk, egy este elolvastam Neil Gaiman legújabb magyarul megjelent könyvét, a Szerencsére, a tejet is. Abszolút azt kaptam tőle amit vártam, amit már megszoktam. Szürreális, poénos, de szívmelengető is volt egyben. Hétköznapi hősökről szól, az apukákról, (kicsit talán maguknak az apukáknak), akik bármit megtesznek a gyerekeikért. Az illusztráció szintén óriási, hatalmas taps érte Skottie Youngnak.

Az évem egyik legmasszívabb (600 oldal) és legtartalmasabb regényét is a múlt hónapban olvastam, szintén a várólista csökkentés apropójából. Még két éve kaptam karácsonyra Alice Hoffmantól a Galambok őrizőit és bevallom, azért nem olvastam el eddig, mert a témája miatt túl száraznak gondoltam. Szerencsére tévednem kellett. A Galambok őrizői tulajdonképpen erős nőkről szól abban a korban, amikor a nőknek még nem voltak jogaik. A regény egy ma már izraeli várrom, Masada legendáját meséli el."Az időszámításunk szerinti hetvenedik évben kilencszáz zsidónak hónapokig sikerült feltartóztatnia a római seregeket a júdeai sivatagban, Masadában. Az ókori történész, Josephus Flavius szerint két nő és öt gyerek élte túl a rómaiak mészárlását. Ez a történelmi esemény adja a hátterét négy különleges, érzékeny nő lenyűgöző történetének, akik mind más úton érkeztek Masadába." Engem is elvarázsolt Masada, illetve a főszereplők története. Hihetetlenül pontosnak, hitelesnek éreztem, és a hosszú regények velejárójaként meg persze az írónő tehetsége miatt a szereplők szinte kiléptek elém a lapokról. Pár hét után is nehéz róla írnom. Aki maradandó olvasmányélményt keres, annak bátran ajánlom.

És igen, Anna mostanában mindig szidja a Könyvmolyképzőt, hogy mennyi egyforma, jelentéktelennek tűnő regényt kiad, de ha valami kicsit eltér az átlagtól, azt már nagyon szívesen elolvassa. Szóval az Austenland is az elolvasott KMK könyvek közé került. A PIF (Pay It Forward) molyos ajándékozós eseményen kaptam/hozta a postás. Nagyon jó választás volt, mert a filmet imádtam, így a könyvre is nagyon kíváncsi lettem. Lehet, hogy azért, mert a filmet előbb láttam, de nálam még mindig az viszi a pálmát. Poénosabb, szórakoztatóbb lett a rengeteg túlzással, amit a regényhez képest belevittek. Maga a regény kicsit szilárdabban áll a földön, másként ábrázolja a szereplőket, de az is a szívemhez nőtt. Ami Jane Austenhoz kapcsolódik az egyszerűen nem lehet rossz. Kivéve talán az Emma.

A várólista csökkentés mellett haladtam a Harry Potterekkel is, még 3 rész van hátra. Nemrég fejeztem be a Tűz serlegét, ami az egyik kedvenc részem. Filmben talán az szeretem a legjobban. (Bálozós jelenet! Ron és Hermione szál elindulása!) Úgy érzem ezt az újraolvasós "kihívást" sikerülni fog teljesíteni, ha mást nem is. Az augusztus még itt áll előttem. :)

Viktória piskóta német színekben

Nem követek minden focival kapcsolatos eseményt, de a VBket és EBket mindig nagy örömmel nézem és rendre az németeknek és az olaszoknak szurkolok. Sajnos az olaszkák idén korán kiestek, így maradt a németeknek való töretlen szurkolás.

Facebookon  láttam képet még a csoportmeccsek idején egy egyszerű gyümölcstortáról (tudjátok az egyrétegű fodros szélű piskótás, vaníliapudingos, tetején gyümölccsel), aminek tetején a gyümölcsök a német zászlót mintázták. Ekkor ígértem meg csak úgy magamnak (meg a twitter követőimnek), hogy ha a németek döntőbe jutnak, akkor sütök egy ilyen tortát. Végül a süti más, de annál finomabb formában meg is valósult. Az elkészítéshez görgessetek lejjebb. 

A Viktória piskótáról általában

Nyáron az átlagosnál is több főzős műsort nézek. A Viktória piskótával is a TVPaprikán ismerkedtem meg és azóta is áldom az eget, hogy azon a délelőttön mosogatás helyett a River Cottage egyik epizódját néztem. A Viktória piskóta egy klasszikus brit édesség. Ahogy a neve is mutatja, a 19. század óta ismerhetjük. Nagyon egyszerű elkészíteni, mert mindenből ugyanannyi hozzávaló kell, minden csak a tojások súlyán múlik. Döntsük el hány tojásból szeretnénk megsütni a piskótát, mérjük le a tojásokat és ugyanannyi margarinra, cukorra és lisztre (meg egy pici sütőporra) lesz szükségünk. Innentől kezdve már csak az a lényeges, hogy mennyire dolgozzuk ki a tésztát. A Viktória piskótát nem egyben sütik meg és aztán vágják ketté, hanem két forma szükséges a sütéséhez. Ha nincs két formánk, akkor a tésztát ajánlott két részletben kikeverni, mert ameddig az egyik "lap" sül, addig összeesne a maradék tészta. 

A klasszikus változatot dzsemmel és tejszínhabbal szokták megtölteni, de az egész csak fantázia kérdése. 

Viktória piskóta német színekben

Hozzávalók - Viktória piskóta 6 tojásból 

6 db tojás

30 dkg margarin 

30 dkg cukor

30 dkg liszt

1 tk. sütőpor

A piskótánál úgy számoltam ki a mennyiségeket, hogy egy közepes méretű tojás súlya kb. 5 dkg. 

Hozzávalók - Krém

1 csomag csokoládés pudingpor

4 dl tej

10 dkg xilit

5 dkg étcsokoládé

10 dkg margarin

szeder

málna

sárgabarack

Melegítsük elő a sütőnket 180 fokra. A margarint és a cukrot egy tálban keverjük habosra majd egyenként adjuk hozzá a tojásokat és így keverjük még tovább. Majd szitáljuk (ez fontos!) hozzá a lisztet és a sütőport és addig keverjük (lehet ám robotgéppel is!) ameddig egy elképesztően krémes tésztát nem kapunk. Ezután töltsük bele a sütőpapírral kibélelt vagy kivajazott-lisztezett formákba a tésztánkat. Az előmelegített sütőben kb. 20 percig sülnek készre. 

Közben nekiláthatunk a krém elkészítéséhez is. Főzzünk pudingot 1 csomag csokis pudingporból, 4 dl tejből és 10 dkg xilitből vagy bármilyen más édesítőből, én most ezt használtam. Ha besűrűsödött törjünk bele 5 dkg étcsokit, hogy még csokisabb íze legyen. Hagyjuk kihűlni és később keverjünk bele 10 dkg margarint, hogy még krémesebb legyen. 

Az összeállításnál én külön tálkába kiszedtem a krém 1/3-át, a maradékba pedig összevágott szedret kevertem. Ezt a 2/3-nyi részt töltöttem a két lap közé. A szeder mentes krémmel megkentem a piskóta tetejét és kiraktam a német zászló színeihez illő gyümölcsökkel.  De ez mind elhagyható, variálható dolog.

Én személy szerint nagyon örülök, hogy "rátaláltam" erre az egyszerű piskóta receptre. Szerintem sokkal finomabbra sikerült, mint bármelyik felvert tojásfehérjés változat. (És még a döntőt is a németek a nyerték! :D)

Egyszerű spenótos penne

Talán azért szeretem ennyire a zöld ételeket, mert kiskoromban nem tömtek se sóskával, se spárgával, se spenóttal. (Az S betűk hadának ezennel vége.) Ahogy a címben is áll most egy hihetetlenül egyszerű spenótos kaját hoztam. Anyával fejlesztettük ki és ha a család férfitagjai nincsenek itthon általában ezt készítjük ebédre.

A legtöbb ember számára enyhén elrettentő a spenót látványa, de tele van karotinnal, C-vitaminnal és káliummal. A boltokban fél kilós vagy 60 dekás csomagokban láttam eddig, diónyi golyókként lefagyasztva. Úgy emlékszem Jamie Oliver mondta egyik műsorában, hogy kb. egy kádnyi friss spenótnak felel meg egy csomag mirelit változat. Szóval nagyon gazdaságos dolog a spenótvásárlás.

A spenótos penne hozzávalói:

penne tészta

spenót

Medve sajt vagy bármilyen krémsajt

só

Attól függően, hogy hány személyre készül, a tésztát megfőzzük.

Közben  személyenként 5-6 golyónyi spenótot beledobunk egy lábasba és annyi vizet öntünk hozzá, hogy a golyócskákat csak körülbelül félig lepje el. Ízlés szerint sót adunk hozzá (ne felejtkezzünk el róla, hogyha Medve sajtot teszünk majd hozzá az is sós egy kicsit) és puhára főzzük. Ezután levesszük a tűzhelyről, botmixerrel összeturmixoljuk majd hozzáadjuk a személyenkénti egy darab Medve sajtot vagy bármilyen más krémsajtot. Én készítettem már mascarponeval, de trappista sajttal is. A lábast visszatesszük a tűzhelyre és addig melegítjük, kevergetjük, ameddig a sajt bele nem olvad a spenótba. Ezután a spenótos szószt már csak rá kell kanalazni a tésztára és ehetjük is. 

Azt hiszem ennél könnyebb kaja nincs a világon. Próbáljátok ki, ha kevés az időtök vagy csak valami egészségeset és finomat szeretnétek enni. :)

Rachel Joyce: Haroldy Fry valószínűtlen utazása

Újabb Maxim kiadós regényt olvastam el, de ezúttal nem a Dream válogatásból. A Harold Fry valószínűtlen utazása is tökéletesen kivitelezett könyvük egy kopottasnak ható védőborítóval és egy piros, aranyos mintákkal illusztrált belső borítással. Ami még szintén elnyerte a tetszésemet az a fejezetcímek alatt található, a cselekményhez illő kis ábra, de persze a lényeg a történet.

A regény hőse Harold Fry, egy hatvanon túli nyugdíjas férfi, aki feleségével Maureen-nel Dél-Angliában él és egyetlen feladata a házuk körüli pázsit ápolása. Harold egy átlagos napon levelet kap régi barátjától Queenietől. Queenie-t rákkal műtötték, de az orvosok már nem tudják őt megmenteni. Anglia északi részén, Berwickben egy otthonban ápolják. Harold rövid választ ír és azon nyomban elindul azt bedobni a legközelebbi postaládába és akkor még nem is sejti, hogy mennyire felkavarták az események. Sorban hagyja el a postaládákat, a főpostát és végül egy benzinkutas lány néhány sokak számára jelentéktelennek tűnő mondata készteti rá, hogy gyalog elinduljon Berwickbe, mintegy 1000 kilométert megtéve, hogy megmentse régi barátját. A hosszú út során, amely rövidesen egy zarándoklattá válik, feltárul Harold múltja. Újraéli gyermekkorát, megismerkedését a feleségével és a fiával való kapcsolatát. Közben találkozik rengeteg különleges emberrel és megismeri a történetüket. De felesége, Maureen is hatalmas változáson megy keresztül Harold hiányának következtében.

Ez a könyv merőben eltér a Dream válogatás témáitól, egy másikhoz, a Mont Blanc válogatás tagjai közé tartozik. Sokkal komolyabb történet, lelkileg megterhelő, de rengeteget képes adni az olvasónak. Az írónő stílusa igazán magával ragadott. Sokszor talán túl nyersnek hat, de ez csak azt a célt szolgálja, hogy minél könnyebben bele tudjunk helyezkedni a történetbe. A tájleírásokban, a természeti képek ábrázolásában igazi gyöngyszemnek tartom. Nem néztem utána, hogy ez így történt-e, de olyan hitelességgel írta le az Angliai tájakat, városokat, mintha saját maga is megtette volna Harold útját. 

Ami igazi különlegessége a regénynek, hogy a természet párhuzamosan változik, fejlődik a főszereplő, Harold érzelmeivel, hozzáállásával. Viszont összességében én úgy érzem, hogy több feszültség volt ebben a történetben, mint amennyit az írónő átadott. Nekem nem volt meg a végén az a hűha-élmény, mint amire sokáig számítottam. Az üzenet viszont teljesen átjött. Nem a cél a fontos, hanem a célig megtett út. 

Berwick-upon-Tweed

Értékelés: 4/5

Csak a zöldborsó!

A családunk nagyon szereti a zöldborsót. Anya azt szokta mondani, hogy ha az egész kertet azzal ültetné be, akkor se húznánk ki a telet az otthonival, mindenképp kellene valamennyi mirelit utánpótlás. De ilyenkor nyár elején csak úgy dúskálunk a sok-sok borsóban, ami pár hétig akár napi több órás borsófejtést na meg zöld körmöket eredményez. Ezen felbuzdulva, gondoltam hozok nektek két nagyon egyszerű zöldborsós receptet, amelyeket tényleg bárki eltud készíteni.

Ahogy már említettem, néhány hónapja vega vagyok és sok ember számára a legnagyobb kérdőjelet a reggeli jelenti. Ha nem eszek szalámit, sonkát, hát mit teszek én a szendvicsembe? Azon túl, hogy a vajas kenyérnél nem tudok finomabb reggelit elképzelni (és nem csak másnaposan), sokféle zöldséges krémmel/ pástétommal/pestoval kísérleteztem már, ezek közül az egyik a kapros-borsós pesto, aminek a receptjét a márciusi Éva magazinban találtam.

Íme a hozzávalók:

10 dkg zöldborsó

1 csokor kapor

1 csokor petrezselyem

1 citrom reszelt héja (én ehelyett citromlevet tettem bele)

só, bors

olívaolaj 

Természetesen használhatunk mirelit hozzávalókat, de friss dolgokkal sokkal finomabb és egészségesebb.

A zöldborsót kis olívaolajon majd egy kevés vizet hozzáadva meg kell párolni, majd hozzáadni az összevágott kaprot és petrezselymet, sóval, borssal ízesíteni, valamint belereszelni a citrom héját. Ezután már csak össze kell turmixolni a hozzávalókat és azonnal fogyaszthatjuk is, bár nem árt, ha néhány órát hagyjuk állni a hűtőben, hogy összeérjenek az ízek. Ahogyan fentebb írtam, én citromlevet használtam (kb. 2 teáskanálnyit), ennek nagyon prózai oka, hogy nem volt itthon rendes citrom, csak üveges citromlé. De ezzel a változtatással is nagyon pikáns, fűszeres pestot kaptam. Reggelire is kiváló szendvicsbe, pirítósra, de akár tésztával is ehetjük, akkor viszont érdemes hozzáönteni még egy kis olívaolajat, hogy krémesebb állaga legyen. 

Kapros - borsós pesto

A reggeli után pedig térjünk át az ebédre vagy akár vacsorára a manapság nagyon felkapott krémlevessel, ezúttal zöldborsóból. Én is rajongok a krémlevesekért, legnagyobb kedvencem a sütőtökkrémleves, de azért borsóból készítve sem utolsó.

Borsókrémleves friss petrezselyemmel

Hozzávalók:

olívaolaj

1 vöröshagyma

2-3 gerezd fokhagyma

kb. 40 dkg zöldborsó

2-3 szem krumpli

só

1 nagy csokor petrezselyem

citromlé

víz/tejszín/húsleveslé

Mi itthon általában ezen recept alapján készítjük a krémleveseket, csak a fő hozzávaló és a fűszerek változnak. 

A vöröshagymát és a fokhagymát meg kell pirítani kis olívaolajon, majd hozzáadni a borsót, a meghámozott és kockákra vágott krumplit, végül pedig felönteni annyi vízzel, amennyi ellepi őket. Ízlés szerint sót és a felvágott petrezselyem nagy részét hozzáadni, majd puhulásig főzni. Ha megfőtt a borsó és a krumpli jöhet a turmixolás, ezután pedig amennyire szükséges a hígítás. Mi általában vízzel szoktuk hígítani a krémleveseket, így is nagyon ízesek maradnak, de lehet tejszínnel (krémesebb, de kalóriadúsabb lesz) vagy maradék húsleveslével is (ez ugye nálam nem jöhet szóba). Végül pedig az ízek kedvéért adhatunk hozzá ízlés szerint citromlevet (azért kb. 2 evőkanál megteszi), mivel már előző receptből is kiderült , hogy a borsó és a citrom jó barátai egymásnak. A hab a tortán pedig, ha beleszórjuk a maradék petrezselymet, ami természetesen frissen a legjobb. Isteni íze lesz. 

Némi extraként szórhatunk bele reszelt sajtot vagy pirított kenyérkockákat is. Szerintem a borsóhoz nem illenek annyira az olajos magvak, de akár azzal is kísérletezhetünk. 

Jó étvágyat a borsós finomságokhoz! :)