Rainbow Rowell: Szív küldi

Régebben olvastam már Rainbow Rowell két magyarul megjelent könyvét, az Eleanor és Parkot, valamint a Fangirl-t, amelyekkel nagyon megszerettem az írónő stílusát, így mikor láttam, hogy újabb könyve jelent meg magyarul, le is csaptam rá a könyvtárban.

A Szív küldi az ezredforduló idején játszódik az USA-ban és főszereplői egy napilapnál, a Courier-nél dolgoznak. Lincoln az informatikus srác, aki éjszaka dolgozik és az a feladata, hogy a dolgozók e-mailjeit ellenőrizze, illetve, hogy értesítést küldjön azoknak, akik "tiltott" témákkal kapcsolatban leveleznek. A szűrőprogramján, a Cápán sorra fennakadnak két nő, Beth és Jennifer e-mailjei és Lincoln azt veszi észre, hogy élvezettel olvassa a beszélgetéseiket, Beth különösen szimpatikus lesz a számára.

Szerintem ez egy nagyon aranyos alaptörténet, aminek ugyan sejthető a végkifejlete, de nem azért érdekli az olvasót, hanem mert nagyon olvasmányos, hangulatos, egyszerűen cuki. Nagyrészt Lincoln életét ismerhetjük meg olvasás közben, szerintem ő az a szereplő, aki valóban élővé válik az oldalakon, de Beth és Jennifer sokszor vicces, néha komoly beszélgetései  is sokat hozzátesznek a hangulathoz.

Igen, a hangulat... Engem ez a regény hangulatában teljesen az egyik kedvenc 90-es évekbeli filmemre a You've got mail-re (A szerelem hálójában) emlékeztet. Úgy olvastam végig, mintha a kedvenc romantikus vígjátékomat nézném. Bár igazából nagyon lassan halad a cselekmény, de mégis vitt magával és nagyon sokszor megmosolyogtatott, ugyanakkor komoly életviteli és párkapcsolati témák is előkerültek benne. A You've got mail azért is különleges a szívemnek, mert a könyvek fontos szerepet játszanak benne, a Szív küldi pedig azért is tetszik, mert egy kicsit beleláthatunk az újságírók életébe a történet által.

Rainbow Rowell eddig magyarul megjelent könyveiben a gimnazisták és egyetemisták játsszák a főszerepet, ebben a könyvben a szereplők már 30 körül vannak, más élethelyzetekkel kell megbírkózniuk, de szerintem ez az újabb téma is nagyon jól áll az írónőnek. Remélem hamarosan ismét jelenik meg könyve magyarul.

A Szív küldi lehet egy szuper nyári olvasmány, de én az év bármelyik időszakában ajánlom, amikor az ember egy kicsit ki akar kapcsolni egy könnyű, szórakoztató könyvvel. Bár lehet vajszívű vagyok, de erre a könyvre bármikor 5 csillagot/pontot adnék.

Értékelés:

5/5

Fülszöveg

Beth Fremont és Jennifer Scribner-Snyder tisztában van vele, hogy valaki olvassa az e-mailjeiket. Ez ugyanis a szabály a lapkiadónál, ahol dolgoznak. Ám a lányok nem tudják komolyan venni a dolgot. Vicces, szabadszájú leveleikben részletesen megbeszélik a magánéletüket. 
Lincoln O'Neill nem is érti, hogy került ide, ebbe az állásba, ahol az a dolga, hogy mások e-mailjeit olvasgassa. Amikor jelentkezett internetbiztonságisnak, egészen másra számított. 
Amikor Lincoln elkezdi olvasni Beth és Jennifer levelezését, tudja, hogy figyelmeztetnie kellene őket. De nem teszi, annyira elvarázsolják a lányok történetei. 
Mire rájön, hogy beleszeretett Bethbe, már túl késő lenne bemutatkozni…

Megjelent a Scolar kiadónál.

Rainbow Rowell: Fangirl

A tavalyi év egyik nagy kedvence volt számomra Rainbow Rowell Eleanor és Park című, egy különleges középiskolás szerelemről szóló könyve, így nem volt kérdés, hogy a következő magyarul megjelenő könyvét is el szeretném olvasni. 

"Én mindentől félek. És őrült vagyok. Lehet, hogy azt hiszed, csak kicsit vagyok őrült, de igazából a teljes őrültségemből csak egy kis ízelítőt adok a világnak. A bolondosságom meg antiszociálisságom máza alatt teljes katasztrófa vagyok."

A Fangirl egy egypetéjű ikerpár - Cath és Wren - története, akik most kezdik első évüket a főiskolán. Bár a két lány külsőleg elképesztően hasonlít egymásra, a személyiségük olyan, mint a tűz és a víz. Cath visszahúzódó, introvertált típus, míg Wren igazi bulizós, vagány csaj. A gyerekkorukban ez a különbség nem okozott gondot, mindent együtt csináltak, ugyanazokat a ruhákat a hordták és még mindig mindketten nagyon nagy rajongói a Simon Snow könyvsorozatnak. A főiskola kezdetével azonban megváltozik a kapcsolatuk. Wren nem akar egy kollégiumi szobában lakni a testvérével és beleveti magát a partikba, míg Cath a szobájában gubbaszt és még a menzára is fél kimenni, az egyetlen mentsvára az általa írt Simon Snow fanfiction folytatása.

Ez a történet teljesen más, mint az Eleanor és Park. A legszembetűnőbb különbség, hogy most egy testvérpár kapcsolata áll a középpontban, a helyszín végre a fősuli, nem a gimi és igazi különlegességként megjelenik benne a fanfictionok világa is.

A középpontban mindenképp Cath "antiszociális" viselkedése áll. Az, hogy hogyan bújik ki a csigaházából, hogyan szerez barátokat, miként alakul az íráshoz való hozzáállása és miként éli meg az első szerelmet. De közben mindig meg-megjelenik Wren is, aki a másik oldalát mutatja be a fősulis életnek. A végtelen partikat és az alkoholmámort. A kettejük problémája pedig összefonódik, amikor ráeszmélnek, hogy egyre csak távolodnak egymástól és eltemetett családi gondok is előjönnek.

Ez az egyik leghétköznapibb regény, amit mostanában olvastam. Lassan halad, kiszámítható a cselekménye, a problémák átlagosak, a szereplők viszont nagyon szerethetőek és a párbeszédek igazán életszagúak. Míg az Eleanor és Park egy igazán varázslatos szerelmet fest le, a Fangirl olyan, mintha a saját első szerelmének a krónikáját olvasná az ember. Emellett engem nagyon emlékeztet Sarah Dessen könyveire, amiket nem titkoltan imádok. 

A hétköznapisága miatt tetszett nagyon és tartom különlegesnek ezt a regényt, de nem mindig tudtam elmerülni benne. Néhol vontatottnak éreztem, van egy olyan érzésem, hogy a fanfiction részletek miatt, amiket ugyan végigolvastam, de nagyon untam. Viszont maga az alkotás folyamata,  és az, hogyan Cath küzd a fanfic írással és a "saját történetének" megírásával inspirált engem is.

Megint egy igényes fiatalokról és fiataloknak szóló regényt olvastam. Bátran ajánlom nektek is!

Januárban olvastam

A január könyves szempontból hihetetlenül felülmúlta a várakozásaimat. Nem csak azért, mert a nem létező szabadidőmhöz képest viszonylag sokat olvastam, hanem mert idén még csak olyan könyvek kerültek a kezembe, amiket nagyon-nagyon szerettem. Ezt bizonyítja az is, hogy blogolás helyett inkább olvastam és képzeletbeli halomban állnak a még nem értékelt könyvek. Hogy ne maradjon ki semmi, A nagy Gatsby és az Aktus mellett itt van egy-egy rövid értékelés a maradék 3 könyvről.

Szabó Magda: Az ajtó

Tavaly már olvastam ezt a Szabó Magda regényt, de mivel emelt tétel, így most elolvastam újra. Első olvasásra nem hagyott bennem mély nyomot, talán azért, mert mindenki rébuszokban beszélt róla és nagyok voltak az elvárásaim. Viszont másodjára szerintem pont jó időben "talált meg" a regény. Néha ijesztően bele tudtam élni magam a két főszereplő helyzetébe, egyszer Emerencre haragudtam, máskor az írónőre. Bár egyszerre említettem a két szereplőt és a könyvből készült film is a két ellentétes karakter "harcát" reklámozza, mégis úgy érzem ez a történet legfőképpen Emerencről szól, aki egy igazán egyedülálló szereplő, nem csak ebben a regényben, hanem úgy eddigi olvasmányaim során is. 

A filmet is sikerült megnézem, de tőlem már megszokhattátok, hogy nem vagyok elnéző a könyvadaptációkkal szemben. Helen Mirren őstehetségén kívül a film a regény nyomába sem ér. Az az érzésem a filmmel kapcsolatban, hogy nincs érzésem, semmit nem váltott ki belőlem. Vagyis de, az utolsó jeleneten sírtam a röhögéstől, hogy hogyan lehet valamit ennyire elbagatelizálva lezárni.

Rainbow Rowell: Eleanor és Park

Még csak február eleje van, de azt hiszem ez a regény benne lesz  az év végi toplistámban. Tudtam én, hogy tetszeni fog, nem hiába szeretik annyian, de erre igazán csak 50-60 oldal után jöttem rá. Mindkét főszereplő kissé furcsa személyiség, de mégis sokkal hétköznapibbak, mint általában a tiniregények főszereplői, hiszen az író nem akarja őket tökéletesnek beállítani. A fokozatosan kialakuló szerelmük pedig maga a nagybetűs CSODA. Végre egy olyan fiataloknak szóló regényt olvastam, amiben nem csak úgy egyik percről a másikra imádjuk egymást, hanem gyönyörűen és hitelesen van megörökítve minden mozzanat. Emellett pedig felvet egy komoly problémát is az írónő, ami hatalmas pluszpont. A végét kicsit megkönnyeztem és egyszerre utálom és imádom, de így kellett lennie.

Matthew Quick: Napos oldal

Ritkán fordul elő, de a Napos oldal esetében a filmet láttam először még pár éve és Jennifer Lawrence felejthetetlen alakítása mellett Pat apjának őrült foci rajongása maradt meg nagyon. Igazából a fiatalabb énemmel még rokon is ez a viselkedés, mert 3-4 éve egy hétig depressziós voltam, ha Lewis Hamilton kiesett egy F1-es futamon. A rajongásom megmaradt, csak némiképp enyhült, de abszolút megértem Pat apukáját. Az egyszerűen szörnyű, ha veszít a kedvenc csapatod. :D

Na de a könyv. Lehetetlen számomra is, de szerintem a film nagyon jól átadta a történetet. Tulajdonképpen olyan volt olvasni a könyvet, mintha a filmet nézném, csak pluszba még jobban megismerhettem Pat gondolatait, ezáltal a karakterét is jobban megszerettem, mint a filmben, amiben inkább Tiffany dominált nekem. Számomra nagyon hiteles volt minden, amit Pat a "naplójába" leírt, az író remekül belehelyezkedett ebbe a mentális problémákkal küzdő szerepbe. Érdekes volt, hogy olvasás közben hol belehelyezkedtem a történetbe és Pattel együtt szomorkodtam vagy épp örültem, hol pedig kívülről szemléltem a történetet és jókat mosolyogtam Pat gondolatain. 

Ha eddig nem ismertétek nagyon ajánlom, mert nem mindennapi sztoriról van szó. Szerintem hamarosan megint megnézem a filmet. :)