És már el is telt a nyár első hónapja, aminek a felét még a vizsgaidőszak ölelte fel, a másik fele pedig már a pihenésé és a családé volt. Most már jó szokásomhoz híven júniusban is 4 könyvet olvastam el (mind könyvtári!) , amiből lehetett volna akár 5 is, ha nem kap el egy kisebb olvasási válság.
Olvasások
Az első könyv Cecelia Aherm Üvöltés című novelláskötete, amivel nagyon belopta magát a szívembe az írónő, mivel (szégyenszemre) még nem olvastam eddig tőle semmit, de ezt szeretném majd pótolni. Minden novellának egy-egy nő a főszereplője, akiknek valamilyen furcsa, varázslatos dolog történik az életükben. Szerettem olvasni a történeteket, mert mindegyik nagyon könnyed volt, mégis minden főbb probémára felhívta az írónő a figyelmet, amellyel a nők a 21. században szembesülhetnek.
Ezután következett Daniel Tammet, egy autizmus spektrum zavaros és Savant-szindrómás férfi memoárja, a Kék napon születtem. Bár utálom a címkéket, azért írtam le mégis őket, mert ebből talán egy picit érthető, hogy miért egyedi ez a könyv és miért annyira különleges, szeretnivaló személy is Daniel, aki nem mindennapi életutat járt be. 
Anne Cathrine Bomann Agathe című könyve a Könyvfesztiválra jelent meg azt hiszem, és már akkor nagyon szemeztem vele. Szerencsémre hamar felleltem a könyvtárban és aztán gyorsan fel is faltam. Egy idős pszichoanalitikus a főszereplője ennek a kisregénynek, ami kívül-belül gyönyörű. Nagyon-nagyon rövid volt a kb. 150 oldalával, én vagy 600 oldalon keresztül olvastam volna még.
Héctor-García Kirai és Francesc Miralles Ikigai című könyve volt az utolsó, amit júniusban befejeztem. A japánok életszemléletéről, életmódjáról szól, különösen a Okinava-szigeten élőkéről, ahol a világon az egyik legmagasabb a várható átlagos életkor. Kicsit eklektikus volt a könyv, sok mindenről esett szó benne, de nem túl részletesen. Emiatt persze nagyon olvasmányos volt, de szívesen beleástam volna magam jobban is az egyes témákba.
Végül egy vcs-s könyvet is elkezdtem, Thomas Hardy Egy tiszta nő című régi klasszikus regényét, ami nem szippantott be annyira, mint vártam, valószínűleg azért, mert rég olvastam klasszikus szépirodalmat és el vagyok szokva a lassú cselekménytől és a sok leíró résztől, de gyönyörű történet, szeretném júliusban azért befejezni.
Új könyv(ek)
Azt hiszem, hogy tudattalanul elkezdtem beváltani az egyik újévi fogadalmamat, miszerint csökkentem a vásárolt könyvek számát. Májusban egy könyvet sem vettem, júniusban viszont megvettem Irvin D. Yalom, pszichoterapeuta példaképem és egyik kedvenc íróm új könyvét, az Úton önmagamhoz-t majdnem féláron. Persze a kevés vásárláshoz hozzájárult a vizsgaidőszak, a sok könyvtárazás és az is, hogy nem jutottam ki a Könyvhétre, de igyekszem továbbra is lenntartani ezt a számot.
Nektek milyen volt a június? :)
