És már el is telt a nyár első hónapja, aminek a felét még a vizsgaidőszak ölelte fel, a másik fele pedig már a pihenésé és a családé volt. Most már jó szokásomhoz híven júniusban is 4 könyvet olvastam el (mind könyvtári!) , amiből lehetett volna akár 5 is, ha nem kap el egy kisebb olvasási válság.
Olvasások
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgUJVJD7VHY2yAkU5NJiDd5JIeBZ6WPsuInVK6XYbhEJpdHla2nG8dc23JxgJvSMFHzc6Q6GZLlWlLn2ylgEiKVkjMSh9rt8Iriy6fUFm0MhPIdvxL6YJO7hlH8Yi_t1V3PpFuloa-KTPc/s200/covers_532257.jpg)
Az első könyv
Cecelia Aherm Üvöltés című novelláskötete, amivel nagyon belopta magát a szívembe az írónő, mivel (szégyenszemre) még nem olvastam eddig tőle semmit, de ezt szeretném majd pótolni. Minden novellának egy-egy nő a főszereplője, akiknek valamilyen furcsa, varázslatos dolog történik az életükben. Szerettem olvasni a történeteket, mert mindegyik nagyon könnyed volt, mégis minden főbb probémára felhívta az írónő a figyelmet, amellyel a nők a 21. században szembesülhetnek.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjcDAzSPKVa52HaoY0RY1adRnxk_hqw-jh86xq-qeQ8wZr4Zr7WSu0SvCjrZtCGBuGQq1w3aVybegeKqL__RPXz2OkjlKaF28lDL-3K26XqO-qhsGGQIRMd3uaoMQZTXW81aLe9Am6LF9g/s200/covers_531323.jpg)
Ezután következett
Daniel Tammet, egy autizmus spektrum zavaros és Savant-szindrómás férfi memoárja, a
Kék napon születtem. Bár utálom a címkéket, azért írtam le mégis őket, mert ebből talán egy picit érthető, hogy miért egyedi ez a könyv és miért annyira különleges, szeretnivaló személy is Daniel, aki nem mindennapi életutat járt be.
Anne Cathrine Bomann Agathe című könyve a Könyvfesztiválra jelent meg azt hiszem, és már akkor nagyon szemeztem vele. Szerencsémre hamar felleltem a könyvtárban és aztán gyorsan fel is faltam. Egy idős pszichoanalitikus a főszereplője ennek a kisregénynek, ami kívül-belül gyönyörű. Nagyon-nagyon rövid volt a kb. 150 oldalával, én vagy 600 oldalon keresztül olvastam volna még.
Héctor-García Kirai és Francesc Miralles Ikigai című könyve volt az utolsó, amit júniusban befejeztem. A japánok életszemléletéről, életmódjáról szól, különösen a Okinava-szigeten élőkéről, ahol a világon az egyik legmagasabb a várható átlagos életkor. Kicsit eklektikus volt a könyv, sok mindenről esett szó benne, de nem túl részletesen. Emiatt persze nagyon olvasmányos volt, de szívesen beleástam volna magam jobban is az egyes témákba.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgFcgtJvU0LPTG9HHEqTw_p7NWLwvr-L_j3aDGdaK5vpqe4nktk6-U0KXXQ6IS33AKN0p2iHGmK87Og_cTyrGCIX-tqgS26yQJA97kgEZr-dM4TzihshvtESNXOi-wnfDXeIg-kApCPjLA/s200/covers_20918.jpg)
Végül egy vcs-s könyvet is elkezdtem,
Thomas Hardy Egy tiszta nő című régi klasszikus regényét, ami nem szippantott be annyira, mint vártam, valószínűleg azért, mert rég olvastam klasszikus szépirodalmat és el vagyok szokva a lassú cselekménytől és a sok leíró résztől, de gyönyörű történet, szeretném júliusban azért befejezni.
Új könyv(ek)
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgA3blOjyElRx3IdCikGtjOpthjHSB8z4xu3ugRV2R0gNeFjzbOQFWIm93kv0uAjPOe_SNOTJ_lNvAlZRxBFPhInofzu-HjNBYoezglSarLtTOGTvmpN3n9NVwF1iIjY7TFYIjlfS3XuH8/s200/covers_546508.jpg)
Azt hiszem, hogy tudattalanul elkezdtem beváltani az egyik újévi fogadalmamat, miszerint csökkentem a vásárolt könyvek számát. Májusban egy könyvet sem vettem, júniusban viszont megvettem
Irvin D. Yalom, pszichoterapeuta példaképem és egyik kedvenc íróm új könyvét, az
Úton önmagamhoz-t majdnem féláron. Persze a kevés vásárláshoz hozzájárult a vizsgaidőszak, a sok könyvtárazás és az is, hogy nem jutottam ki a Könyvhétre, de igyekszem továbbra is lenntartani ezt a számot.
Nektek milyen volt a június? :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése