Pár poszttal ezelőtt beharangoztam, hogy itt a vizsgaidőszak, keveset fogok olvasni, ezért kevesebb bejegyzés lesz. Hát az utóbbi teljesülni is látszik. az előbbi viszont így visszanézve egy nagy vicc. A vizsgaidőszakban a legjobb olvasni, mert a tömény tanulás után ezerszer jobban esik elmerülni egy olyan történetben, amit csak élvezni kell. Igen, ebben az évben eddig májusban olvastam a legtöbbet.(De visszagondolva nem tudom hova sűrítettem be ezt a sok könyvet, amikről majd az összegzős posztban bővebben írok.)
Tavaly a Könyvhéten vettem meg Kollár-Klemencz László első novelláskötetét, ami azért különleges, mert nem vagyok túlzottan oda a novellákért, sem a Kistehénért, sőt egy héttel ezelőttig még semmit nem olvastam a szerzőtől. A természetközeliség, az elvontság és a borító volt ami vonzott.
"Egy reggel leszedte a csomagolást és kinyitotta. Mit fogok ebbe írni idén? Eleve az első negyede üres marad. Majd oda írogatok dolgokat, amik eszembe jutnak. De biztosan megzavar majd, hogy áprilisban írok valamit februári dátum alá. Nem használt már két éve naptárat, pedig szerette, a füzeteket is, több füzete volt, hol ebbe írt, hol abba, ezért évekig kitartottak. Volt már naptárja is, piros és kemény, amit füzetnek használt, öt év alatt sem telt be." (Valahogy úgy jött ki a lépés)
Csupa "szívemcsücske" könyvet olvastam mostanában, ez viszont csak félig jutott el a szívemhez vezető úton. Úgy éreztem, hogy Toszkát, a novellák főszereplőjét meg kellett volna szeretnem, vagy legalább csak egy picit megkedvelni, hiszen bár nem ő volt a narrátor, de mégis valahogy az ő szemén keresztül látszódtak a dolgok. De ő annyira semmilyen volt számomra. Átlagos akart lenni, egy olyan ember, aki beleolvad a környezetébe a hétköznapiságával. Szerintem az ilyen karakterek tudnak a legizgalmasabbak lenni, mert belül rengeteg titkot rejtenek. Toszka nem volt ilyen.
Sokkal jobban elszórakoztam a tipikus mégis egyedi falusiakon, tanyasiakon, akik pálesszel kezdik a napot, a disznóikat pedig egy évig házikedvencként tartják, aztán meg levágják és jóízűen elfogyasztják őket.
A vidéki arcai mellett az életképek fogtak meg, azok is különösen azért, mert annyira tökéletlenek voltak. Egyszerűen semmi sem történt úgy, ahogy az a nagykönyvben meg van írva, de mégis ez adta a szépségét. Mert a nagykönyvben nem úgy vannak megírva a dolgok, ahogy azok valóban történni szoktak.
Valódi történetekkel és valódi emberekkel teli a Miért távolodnak a dolgok?. Nekem a kedvencem a címadó novella és a Kender című novella volt. Született falusiként pedig kicsit haza is utazhattam képzeletben, miközben a metrón faltam a sorokat.
"Nem elveszíteni. Sok mindenre tanít meg ez az időszak. Hogy milyen nehéz akár megtartani is valamit. Nem építeni, csak megmaradni. Bogár az avar alatt. A télnek is van egy olyan időszaka, amikor már nem hisszük el, hogy egyszer csak vége lesz. És néhány hét, talán egy hónap. Ilyenkor az európai repülőtereken megjelennek a papucsos utazók, akik ezeket a heteket Thaiföldön töltik, hogy ne kelljen kibírni semmit. Meg lehessen úszni ezt a böjtöt is. Ne kelljen elmenni a falig, koppanásig." (Átmeneti állapot)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése