Beth Hoffman: Déli álmok

Nagyon sok jót olvastam a Déli álmokról, így pár éve mikor még volt nagy nyári alexandrás akció meg is rendeltem a könyvet. Valamiért csak most került elő, talán mert valami könnyű, nyári strandkönyvet szerettem volna olvasni, de már az első pár oldal után levett a lábamról.

A történet főszereplője Cecelia Rose Honeycutt (már a neve is milyen aranyos), becenevén Ceecee, aki egy ohioi kisvárosban él az egykori szépségkirálynő édesanyjával. CeeCee-nek nincs egyszerű gyermekkora, az anyukája mentális problémákkal küzd és egy baleset folytán el is veszíti őt, így kerül a nagynénjéhez, Dudi-hoz Savannah-ba és szomorú történetből egy meleg, déli hangulatú, őszibarack illatú mese kerekedik. 

"Oletta, mielőtt kiment a szobából, azt mondta, szeret. Vagyis nem pontosan ezekkel a szavakkal: szeretlek, hanem így:
- Nem süt a nap a konyhában, ha te nem nézel rám.
A legszebb dolog, amit valaki valaha mondhat."

Nagyon jó időben talált rám ez a könyv, a jóságos, szerethető karaktereivel és a a szereplők egyszerű bölcsességeivel, szinte mindenkivel tudtam valami miatt azonosulni. A déli hangulat pedig remek volt, eddig el sem tudtam képzelni miről áradoznak egyes könyves bloggerek és miért csinálnak külön listák az ehhez hasonló könyvekről, de most már én is keresni fogom őket. Az augusztus végi nyaralás alatt még erősítette bennem a nyári hangulatot, szeptember elején pedig segített kicsit késleltetni az ősz érzését és optimizmussal töltött el.

Az év és talán minden idők egyik legaranyosabb, legszívmelengetőbb regénye volt számomra a Déli álmok. Bátran ajánlom mindenkinek, aki nem egy magas irodalmi élményt, de egy hangulatos és szórakoztató történetet keres!

5/5

Szentesi Éva: Hamvaimból

Már a cím legépelése után elfelhősödött a tekintetem, annyira mély benyomást tett rám ez a könyv. Nagyon szeretem Szentesi Éva stílusát, kicsit olyan "hardcore Elizabeth Gilbert" számomra, mindig elolvasom a cikkeit a WMN-en, ezért természetes volt, hogy be kell szereznem a könyvét. Viszont jó ideig ott állt csak a polcon a Hamvaimból. Hiába a jó ajánlók, értékelések, az ember lányának nem nagyon van kedve ilyen történeteket olvasni, - még ha tudjuk is, hogy happy enddel zárulnak - ahogyan nincs kedve, pénze, bátorsága és a többi elmenni a nőgyógyászhoz. 

Engem egy figyelmeztetés után vitt rá a lélek, hogy elolvassam Éva könyvét, hogy egy kicsit megijesszem és meg is erősítsem vele magam. Jelentem mindkettő sikerült.

A Hamvaimból egy tanmese, egy feltámadás történet, egy nagyon jó önéletrajzi regény, amelyet minden lánynak és nőnek kötelező lenne elolvasnia. Nagyon olvasmányosan megírt, igazán "Évás" történet a méhnyakrák elleni közdelemről. Bár rövid a könyv, de én úgy érzem minden aspektusát felvonultatta a betegségnek. Ami pedig a szívügyem, sokat foglalkozott a betegség lelki okával, amelyről sajnos még mindig nem beszélünk eleget.

Én jó időben vettem le a polcról, sokat sírtam rajta/vele, talán még a metrón is eleresztettem néhány könnycseppet, de nagyon meghatározó olvasmány volt számomra. Tényleg szívből ajánlom minden lánynak, csajszinak, nőnek, hölgynek! És tudom, hogy nagyon nehéz, de üzenem, hogy először mindig önmagatokkal törődjetek és aztán következzenek mások!

5/5

Nagyon várom már Éva új könyv, novelláskötetét, a Kardos Margit disszidált, amely szeptember 15-én fog megjelenni az Athenaeum Kiadónál!

Octave Mirbeau: Egy szobalány naplója

Nagyon nehezen találok magamnak mostanában olvasnivalót, mindenbe belekezdek, amihez egy kicsit is van kedvem, de sokszor már pár oldal után teljesen eltűnik a lelkesedésem. De most nagyon jó választás volt az Egy szobalány naplója, ami elég rövidke könyv, de úgy érzem a mostani olvasási szokásaimhoz mérve megveregethetem a vállamat amiért egy nap alatt elolvastam.

Ahogy a cím is utal már rá, egy francia szobalány, Célestine naplóját olvashatjuk röpke 200 oldalon keresztül. Elsőre nem tűnhet túl biztatónak a dolog, hiszen egy mai hétköznapi ember szemével nézve unalmas lehet egy szobalány élete, de nem Célestiné.

Ez a kisregény remek körkép a 18. és a 19. századi arisztokráciáról, illetve az őket szolgáló emberek életéről, sorsáról.

"Hogy mennyi mocskot, mennyi szégyenteljes bűnt, mennyi alacsonyságot rejt egy tisztelt otthon, egy becsületes család, az erény álarca alatt, azt csak én tudom! Nagyon sok gazdagnak a szíve utálatosabb, mint az anyám ágya volt."

Célestine bemutatja az embereket, akiknél szolgált és azt, hogy miért váltott olyan sokszor családot, közben pedig szépen lassan megismerhetjük az ő múltját, álmait, vágyait is. 

A történetek nem mentesek sem a pajzánságtól, sem a gonoszságtól, egy korai francia szappanoperába illenek.

Talán engem is ez vonzott benne, hogy olyan szemérmesen volt kendőzetlen. Faltam az oldalakat és mint ahogy a Facebook üzenőfalamat pörgetem, vártam az újabb szaftos sztorikat, pletykákat. Nekem ez most egy nagyon üdítő könyv volt és olvastam volna még plusz 200 oldalon keresztül. 

Amit Jane Austen nem nem írt le a regényeiben, azt az Egy szobalány naplójában megtaláljátok.

5/5

Nyári megújulás

Kedves olvasóim!

Talán nem sokan maradtatok, akik követitek a Könyvek&Kávét, köszönhetően a fél éves eltűnésemnek, amire "csak" annyi mentségem van, hogy időközben szerelmes lettem. Nem olvastam annyit az elmúlt időben, kirándultunk, finomakat ettünk, családoztunk és persze az egyetem is megmaradt a számomra a munkával együtt. De egy-egy könyv mindig ott lapult a táskám a mélyén és bár nem annyira haladtam a olvasással, de lesz mit bepótolnom az elmúlt fél év olvasmányai közül, mivel úgy döntöttem visszatérek a blogra. Már pár hete elkezdtem fontolgatni a dolgot, amikor is egy este nosztalgiáztam egy kicsit és visszaolvastam a régebbi posztjaimat és rájöttem, hogy nagyon szeretném folytatni a blogolást még ha ez nem is jelent majd heti 2-3 posztot. Nyáriasítottam a kinézetet, végre már a visszatérős posztot írom és hamarosan jövök új bejegyzésekkel az elmúlt félév olvasmányaiból válogatva.

Nagy szeretettel és remélve, hogy visszatértek a Könyvek&Kávéra:

Anna

Könyves zárás - 2017 Január

Az év első hónapja túl sok mindenről szólt ahhoz, hogy a könyvekről szóljon, de mégis olvastam elég szép számmal és persze vásároltam is. 

Olvasások

Bár sok volt a vékony könyvecske, de jól meghúztam a januárt 8 könyvvel és a havi egy vcs-t is teljesítettem. Nem hiába jó ez a vizsgaidőszak.

Lao-ce: Tao Te King

Még decemberről hoztam át, de egyszerűen nem tudtam egyben elolvasni. Sokszor túlragozza az evidens dolgokat is, de néha jó lenne kinyitni, hogy kicsit fejbekólintson.

Őszentsége a XIV. Dalai Láma - Howard C. Cutler: A Boldogság esszenciája

Szintén egy bölcsességes könyv, amit az egyetemi műhelymunkámhoz olvastam. Ugyanazt gondolom róla, mint a Tao Te Kingről.

Sarah Andersen: Felnőni kiábrándító

Szerintem a Garfield volt az utolsó képregény, amit nem újságban olvastam, de a Sarah's Scribbles már az első képkockájával megvett magának, pedig "csak" annyi a titka, hogy mindenki magára tud ismerni benne.

 

Facebook 

Anoni Mara: Bűn vagy bűnhődés

Komolyabb vizekre evezve volt egy terápiás könyv is januárban (meg később még egy), ami ebben a témakörben sok dolog miatt érdekes volt számomra. Aki kíváncsi egy pszichoanalízis leírására a kliens szemén keresztül, annak nagyon ajánlom.

Mette Jakobsen: Minou szigete

Egy különleges mese az elengedésről, különös szereplőkkel, különös környezetben. Szerintem sokkal többet ér, minthogy állandóan le legyen akciózva, persze ez azért van, mert nem a mainstream vonalat képviseli.

Irvin D. Yalom: A terápia ajándéka

Számomra igazi csemege volt és Yalom bácsi pedig egyre inkább olyanná válik számomra, mint egy bölcs nagypapa. Úgy látszik a január a "sokszor elő kell vennem" könyvek hónapja volt.

April Genevieve Tucholke: Wink, Poppy, Midnight

Imádom a borítóját és azok közé a tiniregények közé tartozik, amiket nem csak meg tudok emészteni, de még élvezek is. Kicsit fűszeresebb, mint egy sima szerelmi sztori, az írónő szívesen játszik a szavakkal és a szereplők jellemével. És szerintem hasonlít a Hazudósokra, de nem rossz értelemben.

Lena Dunham: Nem olyan csaj

Tudom, hogy minden ember titkon azt hiszi magáról, hogy fura, pont ezért jó ez a könyv. Rámutat, hogy nem csak te vagy fura, nézz rá Lena-ra és mindjárt nem is gondolod magad olyan furának. 

Bevallom az elején szenvedtem a könyvvel és sok minden van, amit nem értek és nem is fogok soha, de a végére csak növekedett a Lena imádatom. Az év első vcs-s könyve. Girls utolsó évad jövőhéten az HBO-n.

Beszerzések

A január is "elég" vásárlós volt. Rendeltem két szakácskönyvet, mert bár lassan 3 éve vega vagyok, szeretnék egyre inkább csak növényi alapú ételeket enni. Egyelőre több kevesebb sikerrel megy. Volt egy lírás rendelésem is, mert még mindig elhiszem, hogy a kuponok azért vannak, hogy levásároljuk őket. És ráadásul még egy hiba is csúszott a gépezetbe, a Divergent második része helyett a harmadikat rendeltem meg. Persze azóta már pótoltam a hiányosságot, a február sem lesz vásárlás nélküli. Sajnos. Végül pedig a Maxim akciójából is magammá tettem két régóta áhított könyvet.

Szóval a mérleg januárban 8 - 7, végre az olvasások javára.

Áine Carlin: Legyen vegán!

Reform konyha - Vegetáriánus és vegán ételreceptek

Szummer Csaba: LSD és más "csodaszerek"

Veronica Roth: A hűséges (Divergent 3.)

Sarah Andersen: Felnőni kiábrándító

Alice Hoffman: Gyönyörű titkok múzeuma

Jeannette Walls: Az üvegvár 

A többiek januárja: Dóri, Katacita, Tekla

Corinne Sweet: Mindfulness

Gyakorlatok a tudatos jelenlét eléréséhez - bárhol, bármikor

Folyamatosan és egyre nagyobb tempóban változik, hogy mit ajánlott enni, sportolni, nézni, és az is, hogy mit tehetünk azért, hogy boldogabbnak és teljesebbnek érezzük magunkat. Ezek között van olyan, ami valóban hasznos és van, ami csak mainstream. Szerintem a mindfulness-re, vagy magyarosított nevén tudatos jelenlétre (jesszusom, majdnem lehivatkoztam a fordítást) egyszerűen egyre nagyobb szükségünk van, hogy olykor megálljunk egy pillanatra és egyszerre csak egy dologgal foglalkozzunk, érezzük az étel ízét, az állagát, halljuk a madarak csicsergését vagy akár az autók dudálását a utcán.

 

Akit bővebben érdekel a mindfulness, annak kezdésként tökéletes ez a könyv. Egy rövid bevezetővel kezdődik (bár azért hosszabbal, mint az enyém), ami a mindfulness kialakulásáról és jótékony hatásáiról szól, majd ezt követik a különböző gyakorlatok. Mert bizony bármikor megállhatunk egy pillanatra és befelé figyelhetünk, a metrón, sorbanállás, mosogatás vagy éppen úszás közben is. Emellett van a könyvben sok-sok inspiráló idézet és az egész gyönyörűen illusztrált, igazi nyugtató kék. Az ilyen gyakorlatos könyvekhez hűen pedig van benne rengeteg szabad hely, amit megtölthetünk a gondolatainkkal.

Nem egy egyszeri olvasmány, megéri akár naponta elővenni és kipróbálni a különböző gyakorlatokat. Kezdésnek tökéletes lehet egy alapmeditáció, de én például egy elalvást segítő gyakorlattal kezdtem el próbálkozni. Gyakorlás nélkül bizony ez sem megy könnyen, de megéri.

Mette Jakobsen: Minou szigete

December 23-án írtam utoljára könyvajánlót és bár lenne miről írnom egyre csak tolom és tolom az időpontot, mert félek, hogy elfelejtettem véleményt nyilvánítani. Pedig a Minou szigete egy olyan regény, amelyről érdemes írni, így ez lesz idén az első.

A Minou szigetét valami nagyon extra akcióban vettem, pedig már a megjelenésekor kinéztem magamnak. Gyönyörű a borítója, a címe is titokzatos és a fülszöveg elolvasása után még inkább azzá válik.

"Ez a történet egy szigetről szól, ami olyan kicsi, hogy egyetlen térképen sem szerepel. Egy kislányról, akinek az édesanyja egy évvel ezelőtt elindult otthonról a legszebb cipőjében és soha többé nem tért vissza. Szól még Tiszteletesről, aki japán tornagyakorlatokkal tölti az idejét, Ládásról, aki különleges dobozokat szállít a világ minden tájára. Meg Nevenincs kutyáról, aki nagyon szereti az almás sütit, a tüzes karikákon való átugrálást viszont annál kevésbé. Amikor a tenger egy ismeretlen fiút sodor a partra, az ő egyhangú életük teljesen felborul, Minou pedig nyomozásba kezd…"

Szerintem ez a történet most már mindig a télre fog emlékeztetni. A hóra, a zimankóra, ahogyan Minou édesanyja is mindig megérezte, ha esni fog a hó a szigeten. Talán túl sokszor használom a különleges szót az ajánlóimban, de erre a regényre mindenképpen illik. Olyan egyedi, szorongató, édesbús hangulata van, hogy ha ezer könyvet is elolvasok életemben, emlékezni fogok rá.
Minou szemén keresztül egy olyan minivilág tárul elénk, ahol mindennek megvan a rendje, a helye. A reggel mindig kávéval kezdődik, apa mindig ugyanazt főzi vacsorára, de a lelkekben az anya eltűnése még feldolgozásra vár.

Sokat gondolkoztam rajta, hogy miről is szól ez a könyv? Miért hasonlítják A kis herceghez? Legfőképpen talán az elengedésről és öntudatra ébredésről szól, hiszen Minounak meg kell birkóznia az anyukája eltűnésével és ez által olyan dolgokra rádöbbenni, ami a felnőttek világában mindennapos. A sziget komorsága, szomorúsága, ami a regény alaphangulatát adja pedig számomra nagyon hasonlít A kis herceghez. Mindkét történet a legfontosabb dolgokról szól, ezért van bennem egy feszítő érzés, ha rájuk gondolok. Az élet nem fenékig tejfel, de mégis csodálatos. Örülök, hogy vannak regények, amelyek erről szólnak. 
Ha választhatnék talán a Minou szigete lett volna az első, amit kedvtelésből elolvasok 12 éves korom körül. Komoly könyv, de érdemes már gyerekkorban elolvasni.