December 23-án írtam utoljára könyvajánlót és bár lenne miről írnom egyre csak tolom és tolom az időpontot, mert félek, hogy elfelejtettem véleményt nyilvánítani. Pedig a Minou szigete egy olyan regény, amelyről érdemes írni, így ez lesz idén az első.
A Minou szigetét valami nagyon extra akcióban vettem, pedig már a megjelenésekor kinéztem magamnak. Gyönyörű a borítója, a címe is titokzatos és a fülszöveg elolvasása után még inkább azzá válik.
"Ez a történet egy szigetről szól, ami olyan kicsi, hogy egyetlen
térképen sem szerepel. Egy kislányról, akinek az édesanyja egy évvel
ezelőtt elindult otthonról a legszebb cipőjében és soha többé nem tért
vissza. Szól még Tiszteletesről, aki japán tornagyakorlatokkal tölti az
idejét, Ládásról, aki különleges dobozokat szállít a világ minden
tájára. Meg Nevenincs kutyáról, aki nagyon szereti az almás sütit, a
tüzes karikákon való átugrálást viszont annál kevésbé. Amikor a tenger
egy ismeretlen fiút sodor a partra, az ő egyhangú életük teljesen
felborul, Minou pedig nyomozásba kezd…"
Szerintem ez a történet most már mindig a télre fog emlékeztetni. A hóra, a zimankóra, ahogyan Minou édesanyja is mindig megérezte, ha esni fog a hó a szigeten. Talán túl sokszor használom a különleges szót az ajánlóimban, de erre a regényre mindenképpen illik. Olyan egyedi, szorongató, édesbús hangulata van, hogy ha ezer könyvet is elolvasok életemben, emlékezni fogok rá.
Minou szemén keresztül egy olyan minivilág tárul elénk, ahol mindennek megvan a rendje, a helye. A reggel mindig kávéval kezdődik, apa mindig ugyanazt főzi vacsorára, de a lelkekben az anya eltűnése még feldolgozásra vár.
Sokat gondolkoztam rajta, hogy miről is szól ez a könyv? Miért hasonlítják A kis herceghez? Legfőképpen talán az elengedésről és öntudatra ébredésről szól, hiszen Minounak meg kell birkóznia az anyukája eltűnésével és ez által olyan dolgokra rádöbbenni, ami a felnőttek világában mindennapos. A sziget komorsága, szomorúsága, ami a regény alaphangulatát adja pedig számomra nagyon hasonlít A kis herceghez. Mindkét történet a legfontosabb dolgokról szól, ezért van bennem egy feszítő érzés, ha rájuk gondolok. Az élet nem fenékig tejfel, de mégis csodálatos. Örülök, hogy vannak regények, amelyek erről szólnak.
Ha választhatnék talán a Minou szigete lett volna az első, amit kedvtelésből elolvasok 12 éves korom körül. Komoly könyv, de érdemes már gyerekkorban elolvasni.
Minou szemén keresztül egy olyan minivilág tárul elénk, ahol mindennek megvan a rendje, a helye. A reggel mindig kávéval kezdődik, apa mindig ugyanazt főzi vacsorára, de a lelkekben az anya eltűnése még feldolgozásra vár.
Sokat gondolkoztam rajta, hogy miről is szól ez a könyv? Miért hasonlítják A kis herceghez? Legfőképpen talán az elengedésről és öntudatra ébredésről szól, hiszen Minounak meg kell birkóznia az anyukája eltűnésével és ez által olyan dolgokra rádöbbenni, ami a felnőttek világában mindennapos. A sziget komorsága, szomorúsága, ami a regény alaphangulatát adja pedig számomra nagyon hasonlít A kis herceghez. Mindkét történet a legfontosabb dolgokról szól, ezért van bennem egy feszítő érzés, ha rájuk gondolok. Az élet nem fenékig tejfel, de mégis csodálatos. Örülök, hogy vannak regények, amelyek erről szólnak.
Ha választhatnék talán a Minou szigete lett volna az első, amit kedvtelésből elolvasok 12 éves korom körül. Komoly könyv, de érdemes már gyerekkorban elolvasni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése