Boldog karácsonyt!

Kedves olvasóim, bloggertársaim!

Kívánok nektek kellemes karácsonyi ünnepeket! Remélem, hogy boldogságban, szeretetben töltitek majd az ünnepet, finomakat esztek és isztok, sokat pihentek és olvastok majd! Köszönöm, hogy idén is velem tartottatok!

Ui.: Nemsokára hozom a születésnapi nyereményjáték sorsolását és remélhetőleg még lesz egy karácsonyi book tag is! ;)

                                                                               Nagy-nagy ölelés:
                 
                                                                                                         Anna

Julie Murphy: Dumplin' - Így kerek az élet

Tudtam, hogy el kell olvasnom ezt a könyvet, mert annak a lánynak szól, aki a -30 kiló ellenére még mindig bennem él, és igazából mindenkiben ott lakozik, csak lehet nem olyan gyakran jön elő.

"Egész életemben olyan testem volt, hogy érdemes rá megjegyzést tenni, és ha a lényem bármire is megtanított, az az, hogy ha valakinek nem a saját testéről van szó, akkor nincs joga megjegyzéseket tenni. Kövér. Girnyó. Alacsony. Magas. Teljesen mindegy."

A Dumplin' egy vérbeli tiniregény barátsággal, szerelemmel, szülői konfliktusokkal és azzal tűnik ki a többi közül, hogy nagyon mélyen érinti az önértékelési problémákat, amivel minden kamasz szembesül, csak éppen ki így, ki úgy. 

A főszereplő, Willowdean (az anyukájának pedig Dundika) egy tipikus amerikai tini a texasi Clover City-ből. Gimibe jár, van egy legjobb barátnője, akivel minden titkát megosztja, egy gyorsétteremben dolgozik és szerelmes lesz. Nincsen ebben semmi különös, csak ha az ember kövér és nincsen elég önbizalma, akkor a kamasz élet csak még bonyolultabbá válik, főleg, ha az illető édesanyja egykoron szépségkirálynő volt és néha még mindig úgy viselkedik.

Nagyon nagy szeretettel gondolok erre a történetre, mert amennyire nincs benne semmi különös, annyira sokat adott nekem és adhat másoknak is. Nem szeretnék spoilerezni, ezért csak annyit osztok meg veletek, hogy nem csak Will, hanem a könyvben szereplő többi lány is hatalmas erőről tesz bizonyságot, amivel bárkinek a példaképévé válhat. Bárhogyan is nézünk ki, ha jól érezzük magunkat a bőrünkben, akkor bármit megtehetünk, az a lényeg, hogy boldoguk legyünk. Eddig eljutni persze nagyon nehéz és az írónő ezeket a kételyeket és "majdnem feladomokat" is nagyon jól megjelenítette.

Jó volt megint belecsöppenni az amerikai kisvárosi feelingbe. Mindig elfelejtem, hogy mennyire szeretem az ilyen déli kisvárosoknak a hangulatát. Talán emiatt és a fontos üzenet miatt engem Sarah Dessen könyveire emlékeztetett a Dumplin'. Sarah meg ugye az egyik kedvenc írónőm, ez még egy plusz pont.

Egy hiánypótló könyv, amiből kellene még több és több. Annyi idős koromban, mint Will és a barátnői én is nagyon örültem volna neki. És minden fiatalnak ajánlom, mert egy olyan problémáról szól, ami kivétel nélkül mindenkit érint.

"Az az egész pedig csak a fejedben él."

Téli tervek

Szerintem sokan egyetértetek velem abban, hogy a vizsgaidőszakban a legjobb olvasni (természetesen a szakirodalmat kivéve). Én eddig nagyon jól állok az olvasásokkal ebben a hónapban és ezt szeretném még folytatni a tél folyamán. Ki is választottam minden téli hónapra 2-2 könyvet, amiket el szeretnék olvasni. Szerintem ez még bőven teljesíthető lesz.

Charles Dickens: Karácsony ének

Angolul rövidítetten már legalább háromszor olvastam, de idén végre megvettem magyarul is a Libri 400 Forintos akciójában. Nagyon jó karácsonyi olvasmány lesz,

Szabó Magda: Régimódi történet

Az utolsó vcs-s könyv ebben az évben, amit direkt utolsónak hagytam. Valahogy ha csak rá gondolok máris a karácsony szünet jut róla eszembe,

Fabricius Gábor: Más bolygó

Nagyon új könyv, megjelenésében is és a polcomon is, de már a megjelenése előtt megtetszett a történet. Vonzódom a szocis regényekhez, ennek meg már a reklámszövege is annyira jó.

F. M. Dosztojevszkij: A Karamazov testvérek

Év elején a Bűn és bűnhődést olvastam a vizsgaidőszak kellős közepén, mert miért ne?. Ha jövőre nem is a vizsgák közepette, hanem a szorgalmi időszak előtti szünetben, de ezzel szeretnék birkózni. És nem hiszem, hogy nehéz lesz, mert a szocis regényeknél csak az orosz szépirodalmat szeretem jobban.

Irvin D. Yalom: A terápia ajándéka

Minden kolléga példaképének ezt a könyvét még nem olvastam, úgyhogy ezt is ideje pótolnom. Ha az előző könyveiből indulok ki, akkor imádni fogom.

Elizabeth Gilbert: Ízek, imák, szerelmek

És a végére jöjjön egy újraolvasás. Megvettem a gyönyörű új kiadását az egyik kedvenc könyvemnek, amit a legtöbbször olvastam újra, utoljára már elég régen. Mindig kíváncsi vagyok, így most is, hogy mi újat fog adni.

Ti mit terveztek olvasni a télen?

Veronica Roth: A beavatott (Divergent 1.)

Bár az olvasmányízlésem folyamatosan változik, a mostanában olvasott könyvek jól bizonyítják, hogy megéri visszatérni az "alapokhoz". A beavatott már régóta a polcomon pihent és most is csak a várólista csökkentés miatt vágtam bele, és rögtön meg is bántam, hogy csak most került nálam sorra.

Hihetetlen számomra, de a Divergent trilógia első része négy éve jelent meg először magyarul, szóval jól lemaradtam vele, bár az először nagyobb népszerűségnek örvendő Éhezők viadala azért megvolt. Nem tudom mennyire érdemes magáról a történetről írnom, mert szerintem rajtam kívül mindenki látta legalább a filmet, de A beavatott is a modern disztópiák hagyományát követi.

Volt egy nagy törés a földi életben, amiről egyébként szinte semmit nem tudunk meg, és megoldásként az emberek csoportokba tömörültek aszerint a tulajdonság szerint, ami a legjobban jellemző rájuk. Így öt csoportban élnek az emberek elkülönülten. Vannak Önfeláldozók, Őszinték, Barátságosak, Bátrak és Műveltek. A fiataloknak 16 évesen kell eldönteniük, hogy melyik csoporthoz szeretnének tartozni, de a főszereplőnek Beatrice-nek egyáltalán nem egyértelmű a döntés. Nekem sem lenne az, sőt. Egyáltalán rendben van ez így, hogy valaki csak "egyféle"?

Eléggé bicskanyitogatós történet volt ez számomra. Sokkal durvább és elgondolkodtatóbb, mint amire számítottam, olyannyira, hogy szinte végig felfokozott állapotban voltam, amikor olvastam.

Nagyon fontos kérdést penget meg a könyv, ami a mai világban, de szerintem bármelyik évszázadban nagyon fontos lenne. Mennyire kell alkalmazkodnunk? Mennyire kell önmagunknak lennünk? Mennyire különbözhetünk másoktól? És persze szintén örök kérdés, kinek a kezében van a legjobb helyen az irányítás?

Bár maga a világ szerintem nem annyira kidolgozott és a múltról sem tudunk meg túl sokat, ami nagy szívfájdalmam, de az írónő nagyon jó válaszokat ad a fenti kérdésekre, vagy ha nem is válaszolja meg őket, de legalább gondolkodásra késztet. Ez utóbbi a trilógia nagy népszerűségét tekintve talán a legjobb dolog.

Azért szerettem különösen olvasni A beavatottat, mert végig fenntartotta a figyelmemet és annyi mindent beleképzeltem, hogy már magamon is meglepődtem, "mégis hogy juthattak ilyen gondolatok az eszembe?", "vajon ez az írónőnek is eszébe jutott?". Utoljára ilyen A varázslók-trilógia olvasásakor volt velem. Imádom ezt az érzést.

Ami viszont meglepő számomra, hogy nagyon megszerettem a főszereplőket. Beatrice nagyon jó példakép, Négyesbe pedig még 21 évesen is bele tudtam szeretni. Egyedül a gonoszak voltak egyformán gonoszak, de olyan rajongóvá váltam, hogy el tudok ettől tekinteni.

Ha még nem olvastátok, akkor feltétlenül ajánlom!

V. Kiss Orsolya: A herceg fekete lovon érkezett

Egyre kevesebb romantikus könyvet olvasok mostanában, de amikor megtudtam, hogy V. Kiss Orsolya könyve részben személyes tapasztalatokon alapul és felhívja a figyelmet a bántalmazó kapcsolatokra, örömmel vállaltam, hogy elolvasom a nemrég megjelent könyvet.

A herceg fekete lovon érkezett főszereplője a 31 éves Janka, aki mindennél jobban vágyik a szerelemre, de egy gonosz hang a fejében mindig megszólal "nem vagy elég jó, nem fog téged senki szeretni". Egy napon azonban megismerkedik a munkahelyén a jóképű és országszerte híres énekessel, Dáviddal és a hang egy darabig csöndben marad, hogy aztán újra megszólaljon és figyelmeztesse Jankát, ő többet érdemel egy erőszakos férfinél.

Nagyon rövid könyvecskéről beszélünk, egy kisregényről, amelyben rohamtempóban halad a cselekmény. A szereplők egyszerűek, kissé idealizáltak, de pont ezért nagyon könnyen meg lehet őket szeretni. Bár Janka egy tizessel idősebb, mint én, de gyorsan együtt tudtam vele érezni. A munkájában sikeres, kitartó, a főnőknője folyamatosan nyírja szegényt, de ő végig próbálja tartani magát és hiába a gonosz hang a fejében, azért reménykedik. A barátnői már párkapcsolatban élnek, de ők hárman olyan jó kis társaságot alkotnak, mint a legkedvesebb sorozataimban vagy filmjeimben. Ha néhány barátnő összeül beszélgetni és iszogatni azt csak imádni lehet. Muszáj megemlíteni Janka természetgyógyász anyukáját is, akinek minden alkalomra van valami aloe verás teája, rajta nagyon sokat mosolyogtam.

A szereplőket gyorsan megszerettem, de attól el vagyok szokva, hogy ilyen gyorsan történnek az események és igazából nem derül ki, hogy mi miért történik. A cselekedetek mögött lévő érzelmek és gondolatok szinte hiányoztak a történetből, emiatt kicsit fanfiction-ra hajazott.

Annak viszont nagyon örültem, hogy az írónő kifejezetten sok oldalt szentelt Janka "gyógyulásának" és felhívta a figyelmet arra, hogy mennyire ragaszkodunk a mintáinkhoz a párkapcsolatainkban is, és mennyi mindent képesek vagyunk eltűrni a látszat szeretetért és intimitásért cserébe. 

Ez tényleg egy olyan téma, amiről nagyon sokat kell beszélni, mert Magyarországon az asszonyok szoknyája még mindig túl sok mindent eltakar. Ahogy Janka története is, úgy minden más történet is sokat segít.

Mahtob Mahmoody: Nélkülem soha

Talán én vagyok az egyetlen ember, aki még nem olvasta a Lányom nélkül soha című könyvet vagy nem látta legalább a könyvből készült filmet, de mentségemre szóljon, hogy a megjelenésükkor még talán tervben sem voltam és a Nélkülem soha elolvasása után ezt mindenképpen pótolni fogom.

A Nélkülem soha egy visszahúzódó kislányból lett magabiztos, de megbocsátó nő története.

Mahtobot és az édesanyját iráni édesapja fogvatartotta, bántalmazta és csak nagy szenvedések árán és rengeteg önzetlen ember segítségével tudtak visszatérni az Egyesült Államokba. Ebben a memoárban Mahtob a saját szemszögéből meséli el a gyermekkorát, az iráni időszakot és hogy hogyan nőtt fel végül az USA-ban. 

Nagyon szeretem az igaz történeten alapuló regényeket, azt amikor "csak" végigkövetjük egy ember életét, megismerjük, hogyan nőtt fel, hogyan változott a gondolkodása, melyek azok a mozzanatok, amelyek egy döntés meghozatalához vezettek nála, így számomra a Nélkülem soha telitalálat volt.

Csak a könyv első haramada szól Mahtob gyermekkoráráról és a fogvatartásról. Természetesen ez a történet legkeményebb része, de a zsarnok apa végig ott van a könyv lapjain. Nem csak azért, mert Mahtob és az édesanyja végig félnek a megjelenésétől, hanem mert egy apa képe különösen fontos egy lány életében. Az ember szereti a szüleit, bármit is tettek vele. Ezért is hangsúlyos a könyv többi része, ami nagyon jól bemutatja, hogy küzd meg Mahtob a gyermekkorában átélt traumákkal, hogyan válik belőle egy kitartó, céltudatos felnőtt, aki képes a megbocsátásra.

Én egy nagyon szimpatikus embert ismertem meg Mahtobban. Különösen csillogó szemmel olvastam a könyvet, amikor a pszichológia tanulmányairól írt és meglepő módon akkor is, amikor a vallás szerepével foglalkozott. Az elején úgy éreztem, hogy egy tündérmese ez a történet, ahol a semmiből ott teremnek a jótevők, hogy kisegítsék a főhőst, de aztán rájöttem, hogy erről szó sincs. Mahtob egyszerűen csak meglátta a szépet és a jót mindenben, mindig hálás tudott lenni. Talán túl klisésen és szentimentálisan hangzik, de ha mi is így teszünk, könnyedén tündérmese válhat a saját életünkből is.

Könyves zárás - November

Megint eltelt egy hónap, két hét múlva már elkezdődik a vizsgaidőszak és a karácsony is nagyon gyorsan el fog jönni. Én még próbálkozom félig lefagyott kézzel is könyvet olvasni a trolimegállóban, ezért nagyon örülök, amikor a kitartásomért néha napján kapok egy kis napfényt is reggelente. Jó volt a november. Elég sokat olvastam és a könyvespolc is csak telik és telik.

Olvasások

Rövidke kis könyveket olvastam novemberben és szerintem eddig olyan még nem is fordult elő, hogy egy darab non-fiction sem volt közöttük. Három könyvről írtam külön bejegyzést, azoknak a linkjét lentebb megtaláljátok. A Popper Péter könyv igazából egy rövid összefoglaló, leendő pszichológusoknak szerintem alap, de aki pszichoterápiás érdekességekre kíváncsi, annak nem ezt ajánlom. A Szepes Mária könyvről pedig nagyon szívesen írnék, de egyszerűen nincsenek rá szavaim. Nagyon megérintett, tényleg valami varázslat keringi körül a szavait. Novemberben sem olvastam el vcs-s könyvet, de a decembert már egy vcs-s befejezésével kezdtem. Remélem a hátralévő két könyv menni fog, ha más nem, legalább a karácsony és szilveszter közötti időszakban. Most már szeretnék kitartani.

Feldmár András: Félelem, düh, agresszió és szex
Popper Péter: Lélek és gyógyítás
Marie Kondo: Tiszta öröm
Likó Marcell: Énekelt és el nem énekelt dalok
Szepes Mária: Szibilla

Beszerzések

Megint sikerült dupla annyi könyvet vennem, mint elolvasnom. Van közöttük Bookline akciós, Alexandra Európa könyvkiadós akciós, Libris spontán vásárlásos, a Likó Marci könyvet már régóta előrendeltem, a Nélkülem soha pedig reciként érkezett. De a vásároltakból hármat már el is olvastam és a negyedik folyamatban van.

Friedrich Nietzsche: Bálványok alkonya

Octave Mirbaeu: Egy szobalány naplója

Marie Kondo: Tiszta öröm

Charles Dickens: Karácsonyi ének

Likó Marcell: Énekelt és el nem énekelt dalok

Mahtob Mahmoody: Nélkülem soha

Fabricius Gábor: Más bolygó

Egressy Zoltán: Szarvas a ködben

Gergely Ágnes: Két szimpla a Kedvesben

A többiek novembere: Dóri, Katacita, Tekla