2016. szeptember 1., csütörtök

Árni Þórarinsson: A boszorkány ideje

Ha egy könyvvel nem haladunk, semmi gond, adjunk neki időt, akár egy évet is és még az is lehet, hogy kedvenc lesz belőle.


Tavaly nyáron kezdtem el először olvasni A boszorkány idejét, mert a nagy forróságban valami hidegre vágytam, de végül 60 oldal után abbahagytam. Idén feltettem a nyári olvasmányos listámra, de igazából csak akkor akadt meg rajta a szemem, amikor néhány napja még nagy olvasási válságban voltam és szenvedtem, hogy nem találok semmi kedvemrevalót. Ezúttal telitalálat volt.

A boszorkány ideje sok szempontból különleges könyv. (Egyébként egy sorozatnak a negyedik része.) A főszereplő, Einar, egy újságíró, aki Reykjavíkból az észak-izlandi Akureyri városába teszi át a székhelyét, hogy onnan tudósítson és segítsen megnövelni az újságuk népszerűségét. Azt gondolhatnánk, hogy egy ilyen kis városban nem sok minden történik, a könyv elején Einar is így van ezzel, de aztán csak beindulnak a dolgok. Tavasz van, közeleg a húsvét, miközben a helyi édességgyár igazgatójának feleséget belehal egy látszólagos balesetbe. A húsvéti iskolai előadás főszereplője pedig rejtélyes módon eltűnik. Einarnak rá kell jönnie, hogy lesz számára bőven munka az új városban is, miközben az alkohollal is folyamatosan hadakoznia kell.


Ahogyan Einar számára, úgy számomra is lassan indult be a regény, még így másodjára is, de úgy éreztem érdemes várni és kb. a felétől már faltam a sorokat. Szerintem ez egy nagyon összetett történet. Kicsit bevezet az újságírók sokszor idealizált életébe és ahogy haladunk, egyre erősödik benne a krimi a szál, miközben a középpontban végig ott van Einar karaktere, kibontakoznak a kapcsolatai a munkatársával, a főnökeivel, a lányával és persze saját magával.
Ami miatt nekem nagyon tetszett, de elég megosztó lehet a regény, az az író stílusa. Sokszor megjelenik a történetben a pajzán humor, gyakran bővelkedik szürreális jelenetekben, miközben mégis hideg marad, számomra nem is voltak benne csúcspontok, de végig élveztem az olvasást. Úgy tudnám a legjobbn jellemezni, mint egy folttakarót. Kicsit ilyen, kicsit olyan, de végül mégis egy kerek egészet alkot.
Nagyon örülnék neki, ha jelenne meg még újabb rész magyarul, de sajnos egyelőre nincs kilátásban.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése