Őszi kívánságlista

Most már elmondható, mivel ekkora csodák nem történnek, hogy idén közel sem olvastam annyit, mint az elmúlt években, időhiány, kedvhiány vagy ki tudja mi következtében. Ennek viszont két pozitívumát is megtaláltam. Rájöttem, hogy milyen élvezetes hosszan olvasni egy történetet, ezáltal sokkal jobban elmerülni benne. Az idő szorítása miatt pedig még az eddiginél is spontánabban választom ki az olvasmányaimat, amiből nagyon jó dolgok sülnek ki.

Ennek ellenére folyamatosan igyekszem követni az új megjelenéseket és a váró- na meg a kívánságlistám is rohamosan növekszik, de valahogy a "mindent akarok olvasni! most!" mentalistásból kiléptem, lelassítottam és csak néhány könyvre koncentrálok. Őket viszont nagyon szeretném megszerezni és elolvasni.

Jevgenyij Vodolazkin: Laurosz

Európa Könyvkiadó

Várható megjelenés: október 26.

Egy idézet fogott meg a regényből, aminek hatására elolvastam a fülszöveget és felfedeztem, hogy egy orosz író középkorban játszódó könyvéről van szó. Úgy érzem meg lesz benne a gondolatiság és a kaland keveréke, amit mindenben keresek. Ja és amit orosz szerző írt csak jó lehet. :D

Lev Grossman: A varázslókirály (A varázslók 2.)

Agave Könyvek

Várható megjelenés: november 17.

Ebben a posztban írtam róla, hogy mennyire letaglózott az első rész. Azóta is élesen él bennem a regény hangulata és akarok még belőle.

Lakatos Levente: Szeress jobban (Barbibébi 2.)

Libri Kiadó

Várható megjelenés: november 25.

Egy másik folytatás, amitől viszont azt remélem, hogy merőben más lesz, mint az első rész. A Barbibébi nekem kicsit fárasztó és túl pink volt, de aztán volt szerencsém olvasni az író többi könyvét is, amiket viszont imádtam. A folytatásnak a fülszövege is merőben más és az új regény a Librinél fog megjelenni elképesztően gyönyörű borítóval.

Rainbow Rowell: Fangirl

Scolar Kiadó

Már megjelent!

Az Eleanor és Park nagy kedvencem lett az idén, mert Rowell személyében végre találtam egy írónőt, aki hitelesen tud írni az első szerelemről. Na de mi a helyzet a rajongással? Kíváncsi vagyok mit tudott abból kihozni a szerző, ami szinte minden fiatal életének kisebb, de sokszor jó nagy részét kiteszi. Néhány éve túl vagyok a nagy rajongós korszakomon, úgyhogy a nosztalgia-feeling miatt nagyon szeretném elolvasni.

Anna Gavalda: Billie

Magvető Kiadó

Már megjelent!

Tavaly nagy kedvencem lett Anna Gavalda és azóta egy, most már a Billie megjelenésével két magyarul megjelent könyve van, amit még nem olvastam. A könyvei olyan szívmelengetőek és mindegyikben megjelenik az a hamisítatlan francia életérzés. A Billie-ben két "kívülálló" fiatal találkozásáról ír. 

Lev Grossman: A varázslók

"...szerintem azért vagytok varázslók, mert boldogtalanok vagytok. Egy varázsló azért erős, mert érzi a fájdalmat. Tisztán érzi a különbséget aközött, amilyen a világ, és amilyenné ő tehetné. Vagy mit gondoltok, mi az a valami, amit a mellkasotokban érzetek? Egy varázsló azért erős, mert jobban szenved a többieknél. A csalódásokból születik az ereje."

Aztamindenségit. Lassan két napja fejeztem be A varázslókat, de még most is annyi minden kavarog a fejemben, hogy nagyon nehéz rendet tenni közöttük. Ott volt a borítón is, megmondták nekünk olvasóknak, hogy ez a történet majd más lesz, de kb. a feléig nem akartam ezt elhinni. Most meg csak nézek magam elé, hogy "Úristen, mi volt ez?".

Lev Grossman könyvében a varázslók élete az egyetemmel kezdődik, New York állam egy eldugott, varázslatokkal védett részében. Quentin Coldwater az átlagon felül intelligenciával rendelkező, kicsit különc fiú úgy érzi végre megtalálta azt a helyet, ahol nem lóg ki a sorból. Azonban még Varázskapu, a többi hozzá hasonló diák és az egzotikusabbnál egzotikusabb nyelven elismételt varázsigék sem csökkentik a hiányérzetét, a boldogtalanságát.

Szerintem A varázslók nem a felnőtté válásról, hanem a varázslóként is kőkemény emberlétről szól. Arról, hogy mindig keresünk valamit vagy valakit, aki nem lehet a miénk, és, ha véletlenül mégis megtaláljuk, akkor újabb dolgok után vágyakozunk.

Hetekkel ezelőtt úgy ajánlottam ezt a könyvet a blog Facebook oldalán, hogy akik a Harry Potteren nőttek fel, azoknak A varázslók kötelező olvasmány. Persze a Harry Potteren is volt a hangsúly, mert nem árt, ha szereti valaki a varázslók/varázslatok világát, de mégis a mondat másik fele a fontosabb. A varázslókat az értheti igazán, aki elért már egy bizonyos kort és nem a happy enddel végződő, mesébe illő fantasy-k foglalkoztatják elsősorban.

Az író ebben a történetben nem arra használta az általa kitalált világot, hogy tanítson vele, hanem hogy kifejezze, megmutassa azt az örök kételyt, amely minden emberben benne van. Ezért végig valami leírhatatlanul baljós, melankolikus hangulat lengi körbe a regényt, ami nem csak a főszereplő, Quentin személyéből árad, hanem az összes többi karakterből is. És a mai világban már eléggé elmosódtak a határok, de szereplőink nem sütőtöklevet isznak és nem kell szerelmebájitalt kotyvasztaniuk, hogy elüssék valami jó kis mókával az estét. 

Ha már sütőtöklé, a Harry Potter néhányszor megjelenik a regényben kis utalások formájában, ami viszont szó szerint egyszer sem, de mégis végigköveti a történetet az a Narnia Krónikái. Már a regény elején kiderül, hogy Quentin kedvenc könyvei, amelyek Fillory-ban, egy elvarázsolt helyen játszódnak, kísértetiesen hasonlítanak Narnia-ra. Talán ez az egyetlen gyengepontja számomra a regénynek, hogy e téren nem tud teljesen újat hozni.

Viszont a másik oldalon pedig egy olyan típusú fantasy-t teremtett meg az író, amilyennel még nem volt dolgom. Ahogy egyre jobban elmerülünk a képzelet világában, annál jobban bukik a felszínre a valóság, és ez a kettő különleges kölcsönhatásba lép egymással. 

Nagyon más, mint bármi, amit eddig olvastam, de engem sikerült magába szippantania. Szerencsére a folytatásra nem kell már sokat várni.

Új polclakók - 2015 Augusztus & Szeptember

Annyira elkéstem az augusztusi beszerzős poszttal, hogy már a szeptemberinek is eljött az ideje, úgyhogy gondoltam összevonom a kettőt. Keveset olvastam az elmúlt időszakban, ezzel párhuzamosan a vásárolt (és kapott) könyvek száma is kevesebb, de még mindig lehetne őket csökkenteni, mert már úgy érzem, hogy soha nem fogom utolérni magam.

Augusztus

Augusztus elején rögtön volt egy Bookline-os rendelésem. A Papírvárosokat már elolvastam és ITT írtam is róla. A másik hármat 2+1 akcióban rendeltem. A három könyv, most így belegondolva teljesen tükrözi a jelenlegi érdeklődési körömet. Lassan egy éve sokat foglalkozom asztrológiával, illetve fogalmazzunk úgy, azóta tudom mi az az asztrológia és azóta hiszek benne. El is olvastam már a könyvet, ami egyébként nyomokban tartalmaz asztrológiát és hamarosan lesz is róla egy rövidebb valami. A Rosie projektről egy csomó jót olvastam és kicsit bizarr tudom, de az Asperger-szindróma is nagyon érdekel. "Ajándéknak" pedig egy Bagdy Emőke könyvet választottam, amiről remélem egyszer majd elmondhatom, hogy a témája a "szakmámba vág". Bele-beleolvastam már és elsőre az tűnt fel, hogy egy csomó érdekes kutatási adat van benne. Mostanában pszichós könyv hangulatban vagyok (nem is értem miért...), úgyhogy hamarosan terítékre fog ez is kerülni. Az ötödik szerzemény pedig lemaradt a montázsról, mert nem találtam róla normális képet, de a szeptemberi ELLE-el enyém lett A skarlát betű is. Meglepetés nem fog érni, mert már olvastam angol rövidítettben és rengeteg filmben meg más könyvekben is megjelenik a történet, de azért kíváncsi vagyok rá teljese egészében is.

Szeptember

A szeptemberi új polclakók mindannyian vagy a szülinapomhoz vagy valamilyen módon az egyetemhez kötődnek. Augusztus végén elkezdtem Lev Grossman A varázslók című könyvét és bár még mindig csak a felénél tartok, de elkapott egyrészt a fantasy, másrészt a baljós, melankolikus hangulata a történetnek. Így szülinapomra megleptem magam a Horgonyhellyel, amivel már egy ideje nagyon szemezek és hasonló hangulatúnak ígérkezik. Vele együtt érkezett a Metró 2033 is. Nagyon klisés dolog, de a sok metrózás hozta meg hozzá a kedvem. Lehet beteges dolog, de szívesen képzelem el, milyen lenne, ha megállna a metró az alagút közepén és elmenne az áram meg hasonlók. :D A Túl a pszichiátrián és a Popper Péter könyv szülinapi ajándék volt. Az utóbbit már el is olvastam, de szeretnék róla írni egy következő posztban, úgyhogy nem lövöm le a poént. És most, hogy pesti lány lettem, végre eljutottam a Bookstation-be is, amit muszáj volt egy vásárlással megünnepelni. Nem, amúgy teljesen spontán jött a dolog. Imádom a One Day-t filmben és már régóta szeretném elolvasni a könyvet is. Ott a boltban pedig egyszerűen szembejött velem én pedig kinyitottam és szerelmes lettem a versbe, ami az első oldalán van, úgyhogy muszáj volt megvennem. El is kezdtem rögtön olvasni, de  egyelőre döcögősen haladok vele. Barátkoznom kell még az angol könyvekkel... 

Vettem még néhány tankönyvet is ebben a hónapban, de szerintem azok a "más tészta" kategóriába tartoznak. És sajnos őket még nem sűrűn nyitottam ki.

A többiek új polclakói: Dóri, Katacita, Tekla

Agymanók book tag

Bár még nem láttam az Agymanókat - amiben az emberek érzései apró, cuki lényekként jelennek meg - de egy csomó pozitív dolgot hallottam róla, illetve sokan kiemelték, hogy inkább egy felnőtteknek való mese, hiszen elég komoly témát boncolgat. Ezt a tag-et Sunshine oldalán láttam először és első olvasásra nagyon egyszerűnek tűnt, de aztán rájöttem, hogy van amelyik érzéshez nagyon nehezen találok megfelelő könyvet, máshoz pedig akár ötöt is tudnék választani.

1. Derű - harsány hahota vagy kecses kuncogás

egy vicces, vidám, derűs könyv, amin sokat somolyogtál

Marian Keyes: Van valaki odaát? 

Több, mint két éve olvastam, de valamiért ez ugrott be először. Tényleg rengeteget nevettem rajta. Az írónő mestere a vicces helyzeteknek.

2. Undor - torz arcfintorok, homlokráncolás és elfordított tekintet

egy könyv, amitől undorodtál, amiben szörnyű tettek, ocsmány lények, antipatikus karakterek voltak

Kosztolányi Dezső: Édes Anna

Erre a regényre  mindig úgy gondolok, mint "a könyv, amitől kinyílt a bicska a zsebemben". Annyira taszított és hergelt az összes szereplő és ez az oka, amiért ennyire megszerettem. Hatalmas hatással volt rám.

3. Bánat - lefelé görbülő száj, krokodilkönnyek, bánatos nosztalgia

egy szomorú könyv, ami akár könnyeket is csalt a szemedbe

F. Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby

Ez a regény jelentette a "nagy rádöbbenést" ebben az évben. Mindig egy különös hangulatba kerülök, ha visszagondolok rá. Egyszerre van hiányérzetem és érzem azt, hogy mindenem megvan. Az utolsó néhány oldal a kedvencem, és tudom, hogy túl sokszor jelentem ezt ki, de azokban a mondatokban egyszerűen minden benne van,

4. Harag - dühkitörés, csapkodás, mégismivoltez?-ek kiáltozása

egy könyv, amit a sarokba hajítottál, még ha csak képletesen is, ami felmérgelt és haragszol rá

Jamie McGuire: Gyönyörű sorscsapás

Persze haragudhatnék valamire egy rossz befejezés, esetleg egy függővég vagy egy szeretett szereplő halála miatt is, de miért is tenném, ha haragudhatok valamire úgy összességében? Talán ennél a könyvnél tanultam meg, hogy ya könyveket csak nagyon indokolt esetben olvassak. Vagy ez már new adult? Nem is tudom.

5. Majré - c-c-c-c cidri, lapulás, kislámpával alvás

egy könyv, ami olyan félelmetes volt, olyan ijesztő, hogy akár rémálmaid is voltak tőle

E. Lockhart: A hazudósok

Nagyon sokáig gondolkoztam ezen, pedig a megoldás a szemem előtt volt. Nem igazán olvasok, horrort, krimit, thrillert, de ez a történet simán a nyomukba ér.

Helyzetjelentés az egyetemről

Sikeresen hanyagoltam a blogot az elmúlt egy hónapban, de elképesztően sűrű volt szinte minden nap. Vagy ami nem volt megterhelő, azon az előző napokat pihentem ki. Augusztus végén jött a költözés, aztán elindult az egyetem, aminek a jóvoltából elkezdtem olaszt is tanulni (amit egyszerűen imádok!), emellett némi munka és néha-néha még egy buli/koncert is belefért, szóval egyáltalán nem unatkoztam. Mostanra csillapodtak le a dolgok, kezdek teljesen belerázódni az új életbe vagy inkább életmódba és a héten már sikerült befejeznem egy könyvet!, egy másiknak pedig már a felénél járok. Ezalatt a pár hét alatt megtanultam minden üres percet olvasásra fordítani. Olvasok a buszra, metróra, villamosra várva, aztán olvasok a buszon, metrón villamoson. Olvasok ülve, állva, lépcsőn sétálva, órák között (és előadások alatt).

Maradt néhány könyv, amikről teljes, hosszú bejegyzéseket terveztem, de mivel nem vagyok az az olvasós és közben jegyzetelős fajta, így ezekről már nem tudnék hosszasan írni. A napokban azért igyekszem róluk röviden megemlékezni, jönnek a beszerzős posztok (mert az augusztusi elmaradt) és a többi könyves poszt is.

Kezdésnek a mai napra egy nagyon érdekes és cuki book taggel készültem, ami kicsit illeszkedik is ahhoz, hogy már 3 hete pszichológiát tanulok.

Nektek hogy indult az ősz? Vannak új kihívások? Miket olvastatok mostanában? És milyen új megjelenésekre vártok?

weheartit

E. Lockhart: A hazudósok

Nagyon sok jó véleményt olvastam mostanában erről a könyvről és legfőképpen abban értenek egyet az olvasók, hogy A hazudósok egyáltalán nem olyan, mint amilyennek a témája alapján elkönyveli az ember. Azért én mégis némi daccal vágtam bele a regény olvasásába ("Nem lesz ez se különös, se különleges!"), de már az első oldalak után éreztem, hogy ez valami más lesz.

Egy gyönyörű és előkelő család. 

Egy magánsziget. 

Egy ragyogó lány, akinek baja esett; egy szenvedélyes fiú, aki a társadalmi igazságot keresi.

Egy négyfős baráti kör – a Hazudósok, akiknek a barátsága pusztító fordulatot vesz. 

Egy forradalom. Egy baleset. Egy titok. 

Hazugságok hazugságok hátán. 

Igaz szerelem. 

Az igazság.

A hazudósokban, a 17 éves Cadence-nek, a gazdag, nagy múltú Sinclair család egyik tagjának szemüvegén keresztül pillanthatunk bele, hogy milyen a nyár Beechwoodban, a család magánszigetén. Megismerhetjük a hazudósokat Mirren-t, Johnny-t, Gat-et és az elbeszélőt, Cady-t, akik minden nyarat együtttöltenek a szigeten. A tizenötös nyáron azonban történik valami, ami teljesen megváltoztatja Cady életét és két évvel később, visszatérve a szigetre a kirakós apró darabjaiból kell kiraknia, hogy mi történt azon a bizonyos nyáron.

Bár pont egy "begubózós" napomon talált rám a könyv, de mostanában akkor sem jellemző, hogy egy délután alatt befaljak valamit. Ez a történet viszont rögtön magával ragadott, nem tudtam elszakadni a lapoktól. Végig nagyon különös, borzongató, búskomor hangulata volt, a befejezés pedig letaglózott. Olyannyira, hogy még most sem hiszem el.

Nem jelenteném ki, hogy a szerző szókincse szegény, de teljesen lecsupaszított mondatokat használt, amivel még inkább rejtélyessé tette a történetet. A szereplők viszont mégis életre tudtak kelni, különösen a hazudósok, akik mindegyike egy-egy különleges személyiség.  A könyvben leírt gondtalan nyarakba, a fürdésre az óceánban, a tábortüzekbe teljesen beleszerelmesedtem, annak ellenére, hogy a szerző célja sokkal inkább az árnyoldal bemutatása volt.

A hazudósok megmutatja, hogy milyen a fényűzés mögötti élet, ami szerintem mindenki számára elgondolkodtató lehet. Párhuzamba vonva a Gossip Girl-el, ebben nincs szex meg drog (alkohol azért akad), hanem sokkal mélyebbre megy, ahol a gondtalanság kihasználásának, a hatalomvágynak komoly következményei lehetnek. (De azért meghozta a kedvem egy Gosspi Girl újranézéshez is.)

Tényleg úgy vágtam bele a könyvbe, hogy ez már nem fog nekem tetszeni, nem kell a szappanopera, olvastam elég ilyet, de ez a történet sokkal másabb volt, sokkal többet adott, mint vártam. Bátran ajánlom mindenkinek.

John Green: Papírvárosok

Én is megszereztem és elolvastam a könyvet, mielőtt megnézném a belőle készült filmet, pedig nagy John Green rajongónak azért nem mondanám magam. Az Alaska nyomában-t imádtam ugyan, szerintem örökre az lesz a kedvenc regényem az írótól, de a Csillagainkban a hibából (pedig direkt kétszer is elolvastam!) nekem valahogy hiányzott valami, amit viszont a történet alapján készült film meg tudott adni. Valamiért azonban mégis akartam még John Green-t olvasni. Persze valamekkora részben a hatalmas marketing miatt is volt ez így, de emellett azt be kell vallani, kevesen írnak így, ennyire hitelesen a tinédzserekről, mint ahogyan ő teszi. Pár hét múlva ugyan már elérkezem a második X-hez, de mégis jól esett a Papírvárosokat olvasni. Hogy mi lesz később? Majd kiderül.

A Papírvárosok Margo Roth Spiegelman és Quentin Jacobsen története, akik már kiskoruk óta ismerik egymást, azonban szépen lassan eltávolodnak, ahogy telnek az évek. Margoból az iskola menő csaja lesz, aki emellett még jól is tanul és híres a szökéseiről meg a hatalmas kalandjairól. Quentin pedig beilleszkedik a gimisek szürkeségébe, mindig a zenekaros barátaival lóg és úgy érzi nem engedheti meg magának, hogy akár egy napot is hiányozzon a suliból. A végzős évükben egy éjszaka Margo nindzsának öltözve megjelenik Quentin ablakában és megkezdődik a reggelig tartó kétszemélyes kalandjuk, ami után már nem folytatódhat a megszokott mederben az életük. Margo újabb kalandra indul, ezúttal egyedül, Quentin pedig mindent megtesz, hogy megtalálja. Walt Whitman idézetek, sírkertvárosokban tett utazások és még egy road trip is van a történetben, amely során Quentin egyre jobban megismeri Margot és rátalál - tudom elcsépelt - de önmagára.

Valami hiányzott számomra ebből a regényből is, ugyanakkor rengeteg momentuma ott maradt egy piciny helyen a szívemben. Quentin karaktere szerintem az egyik kedvenc lesz az idei olvasmányaimból, mert szeretem az ilyen bogaras, kicsit kényszeres, de kedves fiúkat. Margo-t azért szerettem, mert nekem is van egy ilyen kalandvágyó, a korlátokat áttörő oldalam. Quentin barátai pedig, ha nem is utánozhatatlan személyiségük miatt, de a rengeteg vicces pillanatért mindenképpen megemlítendőek.

Amit mindennél többre tartok egy regényben a hangulat mellett, az az aprólékosság. Mivel ez kis részben "nyomozós" történetnek is mondható, így nagyon tetszett minden apró nyom, amit Margo hagyott maga után, szerintem tök jól ki lettek találva. Az, hogy egy olyan klasszikus és csodálatos mű, mint Walt Whitman Fűszálak kötete ilyen nagy hangsúlyt kapott a történetben, szerintem mindenképpen piros pontot érdemel. Úgy emlékszem, már említettem, de a Twilight miatt olvastam el anno az Üvöltő szeleket, és nagyon nem bántam meg. Talán most majd tömegesen Walt Whitman-t kezdenek el olvasni a fiatalok.

Alapvetően egy szórakoztató, kalandos történetnek nevezném a Papírvárosokat, de az író most  is beleszőtt némi gondolatiságot. Szerintem ezzel, hogy pont csak "némi" gondolat volt benne, elérte azt, hogy nem volt szájbarágós, sőt számomra pont időszerű volt. Most érettségiztem, bár már úgy tűnik, mintha ezer éve lett volna, és két hét múlva költözöm a fővárosba. Én is itt fogok hagyni valamit, bár nem örökre, de arra fogok törekedni, hogy az maradjak, aki voltam. Margo pedig azért indult útnak, hogy végre önmaga lehessen.

"A nap folyamán többször is azon kaptam magam, hogy arra gondolok, talán éppen e miatt az érzés miatt tervezett meg Margo mindent olyan aprólékos gonddal. Mert elmenni akkor is nehéz, ha az ember egyébként akarja a dolgot. Fel kell rá készülni... talán egyfajta szellemi és érzelmi gyakorlásnak számított, ahogy ült a miniplázában, és írogatta a terveit - Margo így képzelte bele magát a sorsába."